PÜ BH 2007/407
PÜ BH 2007/407
2007.12.01.
Az engedményezéssel nem a szerződés, hanem a követelés átruházása történik meg – Ezért nincs akadálya annak, hogy a szerződés hatálytalanságának a megállapítása iránti perbe az elsőfokú ítélet meghozatalát követően felperesként perbe lépjen az, aki a kölcsönszerződésből származó követelést engedményesként megszerezte (Ptk. 203. §, 328. §).
Az I. r. alperes beltagja, a II. r. alperes pedig kültagja volt az 1991. július 24-én létrehozott P. Betéti Társaságnak. A társaságba 1992. május 2-án kültagként a III. r. alperes 85 000 000 forint vagyoni betéttel lépett be.
A betéti társaság S.-ben szállodát üzemeltetett, melynek létesítéséhez és működéséhez a felek jelentős összegű kölcsönöket vettek fel. A felvett bankkölcsön biztosítására 1 900 000 forint és 10 000 000 forint erejéig keretbiztosítási jelzálog került bejegyzésre az I-II. r. alperesek tulajdonában álló K. város Sz. tér 6. szám alatti ingatlanra, amelyben az I-II. r. alperesek panziót és cukrászdát üzemeltettek.
Az I-II. r. alperesek a szálloda működtetésére az I. r. felperestől is jelentős összegű kölcsönt vettek fel. Az I. r. felperes 1995 augusztusában felszólította az I-II. r. alpereseket a kölcsön visszafizetésére.
A betéti társaság hitelállománya kb. 70-80 millió forintra emelkedett, az I-II. r. alperesek jelentős vagyonukat elveszítették (50. sorsz. jkv.). Ekkor arra kényszerültek, hogy a betéti társaságtól megváljanak. Az I-III. r. alperesek a társasági szerződés 1995. július 10-ei módosításával tagsági viszonyukat a betéti társaságban megszüntették. A III. r. alperes 1995. november 2-án 1 000 000 forint vagyoni betéttel kültagként újra belépett a társaságba, 1995. december 1-jén ismét kilépett.
Az I-II. r. alperesek az 1996. január 3. napján létrejött szerződéssel 22 000 000 forint vételárért eladták a III. r. alperesnek a K. város, Sz. tér 368. hrsz. alatt felvett ingatlant. Az adásvételi szerződés III. pontjában rögzítették, hogy az ingatlanra a bank javára jelzálogjog van bejegyezve. A hitelező a követelését eladta és a követelés jelenlegi tulajdonosa 21 000 000 forintban határozta meg az ingatlant terhelő követelés összegét. A tulajdonosok ezt az összeget nem ismerik el, azonban a III. r. alperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a teljes követelést ő fizeti vissza. Erre figyelemmel a szerződés a hitelező jóváhagyásával válik érvényessé.
Az ugyanezen a napon létrejött adásvételi szerződéssel az I-II. r. alperesek a szerződés mellékletét képező leltáríven szereplő készleteket és berendezési tárgyakat is a III. r. alperes tulajdonába adták azzal, hogy azok továbbra is az eladók használatában maradnak. A felek az ingóságok összes vételárát 2 000 000 forintban állapították meg.
A III. r. alperes a P. Betéti Társasággal, illetőleg annak jogutódjával a V és B Kft.-vel 1997. június 3-án számolt el, mely szerint a V és B Kft. vállalta, hogy az ingatlant tehermentesíti a III. r. alperesnek a társaságból történt kilépése folytán járó összeg ellenében.
A másodfokú bíróság az 1996. július 11-én jogerőre emelkedett fizetési meghagyásban arra kötelezte az I-II. r. alpereseket, hogy az I. r. felperesnek kölcsöntartozás jogcímén 31 400 000 forintot és ezen összeg kamatait fizessék meg.
A jogerős határozatban foglaltaknak az I-II. r. alperesek nem tettek eleget. Az I. r. felperes 2000. december 19-én a bírósághoz fordult annak megállapítása érdekében, hogy az 1996. január 3-án megkötött adásvételi szerződések színleltek, illetve fedezetelvonóak, majd 2001. március 13-án az I-II. r. alperesekkel szemben végrehajtási eljárást kezdeményezett.
A peres eljárás során 2002. február 14-én az I-III. r. alperesek, mint eladók és a II. r. felperes között adásvételi előszerződés jött létre. Ebben az I-III. r. alperesek 33 000 000 forint tartozást ismertek el a II. r. felperes részére, az I. r. felperes jogán. Az I-II. r. alperesek 2002. augusztus 31-éig vállalták tartozásuk megfizetését oly módon, hogy a perbeli ingatlanra kölcsönt vesznek fel. A megállapodás folytán a per megszűnt és az ingatlan tulajdoni lapjáról a perindítás tényét törölték.
Ezt követően az alperesek 25 000 000 forint kölcsönt vettek fel, a felperesekkel szemben fennálló tartozásukat azonban az I. r. felperes többszöri felhívása ellenére sem teljesítették.
Az I. r. alperes annak érdekében, hogy a tartozást ne kelljen megfizetni, elhatározta az I-II. r. felperesek, valamint közös gyermekük megöletését, melynek érdekében bérgyilkosokat bérelt fel. A bűncselekmény elkövetése meghiúsult, a bíróság az I. r. alperessel szemben három rendbeli emberölés előkészülete, valamint egy rendbeli lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt öt év hat hónap börtönbüntetést szabott ki.
Az I. r. felperes a 2002. április 29. napján előterjesztett, majd a per során módosított keresetével annak megállapítását kérte, hogy az I-III. r. alperesek között 1996. január 3-án a megkötött adásvételi szerződések érvénytelenek, mert azok a jogszabályba és a jóerkölcsbe ütköznek és színleltek. Másodlagosan annak megállapítását kérte, hogy a szerződések vele szemben hatálytalanok. Kérte továbbá a per során a III-IV. r. alperesek (utóbbi az I. r. alperes testvére) között 2003. szeptember 24. napján a perbeli ingatlanra 35 000 000 forint vételár kikötésével létrejött adásvételi szerződés érvénytelenségének és hatálytalanságának a megállapítását is.
A 2003. szeptember 24-én létrejött adásvételi szerződés szerint a IV. r. alperes a vételárból 7 000 000 forintot megfizetett, a további 28 000 000 forintot pedig akként fizeti ki, hogy az V. r. alperestől jelzáloghitelként a fenti összeget felvette és a jelzálogjoggal biztosított fedezet a szerződés tárgyát képező ingatlan volt. A vevő a felvett hitelből az alperesek által felvett 25 000 000 forint tartozást kifizette.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I-III. r. alperesek arra hivatkoztak, hogy a III. r. alperes az 1996. január 3-án létrejött szerződések szerinti vételárat megfizette oly módon, miszerint a P és P Bt.-ből történt kilépésekor neki járó követeléséről annak fejében lemondott, hogy a bt. jogutódja tehermentesíti az ingatlant. Így szerzése nem ingyenes és nem is rosszhiszemű. Hivatkoztak arra is, hogy a felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyás a szerződéskötést követően emelkedett jogerőre, így az I. r. felperesnek ekkor érvényesített igénye nem volt. Hivatkoztak arra is, hogy az ingatlan nem lehetett az I. r. felperes követelésének a fedezete, mert azt 1 900 000 forint erejéig jelzálogjog, valamint 10 000 000 forint erejéig keretbiztosítéki jelzálogjog terhelte. Állították azt is, hogy a felperesekkel kötött előszerződésben foglaltaknak megfelelően 33 000 000 forintot 2002. augusztus 31-éig ügyvédi letétbe helyeztek, a felperesek azonban a teljesítést nem fogadták el, melynek következtében szabadultak tartozásuk alól.
Hivatkoztak arra is, hogy a III. r. alperes az I. r. felperessel szemben fennálló tartozásról nem tudott, ezért rosszhiszeműsége nem áll fenn. Az ingyenes előnytől is elesett, hiszen az ingatlant a IV. r. alperesnek eladta.
A IV. r. alperes állította, hogy jóhiszeműen és visszterhesen szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát és hivatkozott az Inytv. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra is. Az V. r. alperes arra hivatkozott, hogy az I. r. felperes követeléséről a kölcsön folyósításakor nem volt tudomása, a közhiteles nyilvántartásban bízva szerzett jelzálogjogot az ingatlanra.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
Indokolása szerint az I. r. felperes követelését 2002. október 1-jén az akkor még perben nem álló II. r. felperesre engedményezte. Ezért a kereset megindítására, illetőleg a már megindított per folytatására nem volt jogosult.
A keresetet érdemben is alaptalannak tartotta, mert a III. r. alperes az I-II. r. alpereseknek a vételárat megfizette oly módon, hogy az adásvételkor kb. 21 000 000 forint jelzálogjogot megváltotta a betéti társasággal szemben fennálló követelésével. Emiatt az adásvételi szerződések nem ütköznek jogszabályba, sem a jóerkölcsbe és nem színleltek.
A III. r. alperes szerzése visszterhes volt, továbbá az ingatlant zálogjog terhelte, mely objektív körülményként kizárta a fedezetelvonás szándékát és lehetőségét. Ezen túlmenőleg az I. r. felperesnek bírósági úton érvényesített követelése nem volt. Az I-II. r. alperesekkel szemben a végrehajtási eljárás még nem fejeződött be, a szerződéskötéskor az I-II. r. alperesek más vagyontárgyakkal is rendelkeztek, a szerződések hatálytalansága emiatt sem állapítható meg. Utalt arra is, hogy az alperesek 33 000 000 forintot ügyvédi letétbe helyeztek, mely teljesítési készségüket igazolta.
A IV-V. r. alperesekkel szemben előterjesztett keresetet pedig azért utasította el, mert az I-III. r. alperesek közötti szerződés hatálytalansága nem volt megállapítható. Ezen túlmenőleg a IV. r. alperes az V. r. alperes hitelével igazolta, hogy visszterhesen jutott az ingatlanhoz. Az I. r. felperes saját magatartásával járult hozzá az ingatlan forgalomképessé tételéhez, ezért az ingatlan-nyilvántartásban bízó jóhiszemű személlyel szemben követelést nem érvényesíthet. Utalt arra is, hogy a III. r. alperesnek az I. r. felperessel szemben tartozása nem állt fenn.
Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a másodfokú bíróság a II. r. felperes perbelépését a 2002. október 1. napján kelt engedményezési szerződés alapján megengedte, az I. r. felperes fellebbezését elutasította.
A II. r. felperes fellebbezése folytán eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy az I-II. r. alperesek, valamint a III. r. alperes között 1996. január 3-án, továbbá a III-IV. r. alperesek között 2003. szeptember 24. napján a perbeli ingatlanra megkötött adásvételi szerződések a II. r. felperessel szemben hatálytalanok.
Megállapította továbbá, hogy az I-III. r. alperesek között 1996. január 3-án a perbeli ingatlanban található – leltár szerinti – ingóságokra létrejött adásvételi szerződés a II. r. felperessel szemben hatálytalan. A IV. r. alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a II. r. felperes a fenti ingatlanból – az V. r. alperes jelzálogjogának sérelme nélkül – a III. r. alperest pedig arra kötelezte, hogy a leltárívben felsorolt ingókból a jogerős fizetési meghagyáson alapuló követelést kielégítse. Ennek tűrésére az V. r. alperest kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I-IV. r. alpereseket az I. r. felperesnek 1 700 000 forint elsőfokú, a II. r. felperesnek 1 400 000 forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
Indokolása szerint 1996. január 3-án a felperes követelése az igény állapotába került és az bírói úton kikényszeríthető volt. A hatálytalanság megállapításának a tényleges bíróság előtti érvényesítés nem feltétele. A felperes az I-II. r. alperesek felszólításával követelését lejárttá tette, annak visszafizetése esedékessé vált.
Az I-III. r. alperesek közeli hozzátartozók, ezért őket terhelte annak bizonyítása, hogy a III. r. alperes szerzése nem ingyenesen történt és nem volt rosszhiszemű. Ezen kötelezettségüknek azonban nem tudtak eleget tenni.
A III. r. alperes ingyenesen jutott a perbeli ingatlanhoz, mert amíg a betéti társaságnak tartozása állt fenn, a III. r. alperesnek sem lehetett jogszerű követelése a vagyoni betétje ellenében. A társaság tartozása alól a perbeli ingatlant a vagyoni betétje felhasználásával tehermentesítenie kellett, ezért ez az ügylet nem alkalmas a Ptk. 203. §-ának (2) bekezdésében felállított törvényi vélelem megdöntésére.
Az ingóságokra vonatkozó adásvételi szerződés a birtokbaadás elmaradása miatt színlelt és mivel a III. r. alperes vételárat nem fizetett, ezért az fedezetelvonó is.
Az adásvételi szerződés megkötésekor az ingatlan értéke meghaladta a jelzálogjog jogosultjának követelését, ezért az mindenképpen fedezetül szolgált volna az I. r. felperes követelésének a kielégítéséhez. Az I-III. r. alperesek a perbeli szerződésekkel a felperesek kielégítési alapját teljes egészében elvonták, az I-II. r. alpereseknek sem ingó, sem ingatlan vagyona nem maradt, az I. r. felperes a végrehajtási eljárásban még részben sem jutott a követeléséhez.
A 2002. augusztusi letétbehelyezéssel kapcsolatban megállapította, hogy az I. r. felperes nem tett lépéseket a felajánlott teljesítés elfogadása érdekében, azonban ez nem tette lehetetlenné az alperesek számára a teljesítést. Amennyiben tényleges szándékuk lett volna, bírósági letétbe helyezés útján teljesíthettek volna.
Az I-III. alperesek között 1996. január 3-án létrejött szerződések tárgya az I. r. felperes követelésének fedezetéül szolgált volna, annak elvonása miatt az I-II. r. alperesekkel szembeni követelés kielégítése lehetetlenné vált. A szerződések tehát fedezetelvonóak.
A III-IV. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződéssel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a IV. r. alperes nem közeli hozzátartozója a III. r. alperesnek, azonban közeli hozzátartozója az I-II. r. alpereseknek. Az I. r. alperessel szembeni büntetőeljárás során kétséget kizáróan értesült az I. r. felperes követeléséről. Ismerte az I-II. r. alperesek vagyoni helyzetét is, így tudott arról, hogy a szerződés az I. r. felperes kielégítési alapját elvonta. Álláspontja szerint a kielégítési alap egy újabb szerződés megkötésével nem vonható el. Amennyiben a második szerződés hatálytalansága nem lenne vizsgálható, a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésével elérni kívánt célt egy újabb szerződés meghiúsítaná.
A szerződéskötéskor a IV. r. alperes rosszhiszemű volt és reá a szerződésből ingyenes előny származott, mert a 63 000 000 forint hitelfedezeti értékű ingatlanhoz 35 000 000 forintot meghaladóan ellenszolgáltatás nélkül jutott.
Az V. r. alperes olyan időpontban szerzett a perbeli ingatlanon zálogjogot, amikor az az ingatlan-nyilvántartás szerint minden korlátozástól, a perindítás tényének feljegyzésétől is mentes volt. A II. r. felperes tehát az V. r. alperes jelzálogjogának sérelme nélkül kereshet kielégítést a perbeli ingatlanból és a leltár szerint megjelölt ingóságokból.
A jogerős ítélet ellen – annak megváltoztatásával a kereset elutasítása, másodlagosan annak hatályon kívül helyezése mellett a II. r. felperes fellebbezésének a hivatalbóli elutasítása érdekében – az I-IV. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a másodfokú bíróság jogszabálysértően járt el akkor, amikor a II. r. felperesként feltüntetett V. E. fellebbezését befogadta. Az I. r. felperes fellebbezésének az elutasításával az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett, V. E. felpereskénti perbelépésének pedig nem voltak meg a feltételei.
Az engedményezéssel a II. r. felperes a kölcsönszerződésbe lépett be a hitelezői oldalon az I. r. felperes helyére. A kölcsön jogviszony nem azonos a jelen perbeli, az adásvételi szerződések semmisségének vagy hatálytalanságának a megállapítása iránti jogviszonnyal. Így a kölcsönkövetelés hitelezői pozíciójában bekövetkezett jogutódlás a jelen perbeli felek személyében nem eredményezhetett változást. A jogerős ítélet a Pp. 61. §-ába is ütközik, mert a per alapjául szolgáló jogviszony alatt a per tárgyát kell érteni.
Hivatkoztak a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra is, mely szerint az engedményezéssel az I. r. felperes kielégítési igénye megszűnt. A Ptk. a 203. § jogcímén megindított perek átszállásáról nem rendelkezik, annak alkalmazhatósága nem automatikus az I. r. felperes és kölcsön jogviszonybeli utóda, a II. r. felperes viszonyában.
Kifejtették továbbá, hogy a jogerős ítélet jogvédelmet biztosít egy uzsorás szerződésnek. A felperes ugyanis a büntetőítélet szerint 19 400 000 forintot, a valóságban azonban csak 12 900 000 forintot adott kölcsön, az I-II. r. alpereseknek pedig annyi vagyona maradt, hogy a felperes ezen igényét kielégítsék.
Kifejtették továbbá, hogy a III. r. alperesnek száz milliós nagyságrendű vagyoni betétkövetelése volt a bt.-vel szemben, mellyel egy 10 000 000 forintos tartozás állt szemben. Emiatt nem lehet jogszerűtlennek minősíteni a terhekkel csökkentett 90 000 000 forintra tehető tiszta vagyoni betétkövetelést.
Kifejtették továbbá, hogy a III-IV. r. alperesek – egymás viszonyában – nem hozzátartozók. A IV. r. alperes az V. r. alperestől felvett hitelből fizette meg a vételárat. Téves tehát, hogy a IV. r. alperesre ingyenes előny származott. A vételár ugyanis a felek megállapodása alapján került megállapításra és a hitel a IV. r. alperes vagyonát terheli.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Jogerős ítéletében a bíróság a kereset elbírálása szempontjából irányadó tényállást – annak kiegészítésével és helyesbítésével – a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak a helytálló egybevetésével állapította meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság ítélkezése alapjául elfogadta.
Az így megállapított tényállásból levont jogi következtetések mindenben helytállóak.
A másodfokú bíróság nem tévedett akkor, amikor a II. r. felperes perbelépését a Pp. 61. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján megengedte. A jogutód perbelépésére a per folyamán bármikor, a fellebbezési eljárásban és akár a felülvizsgálati eljárásban is sor kerülhet. A per fogalmát ugyanis egységesen kell értelmezni bármilyen szakaszban is tart (1/1998. PJE számú jogegységi határozat).
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy a jogutódlás a per alapjául szolgáló jogviszonyban következett be. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésében szabályozott engedményezés tárgya ugyanis nem maga a jogviszony, jelen esetben a kölcsönszerződés, hanem az abból eredő meghatározott követelés. A 2002. október 1. napján kelt engedményezéssel a II. r. felperes az I. r. felperes és az I-II. r. alperesek között létrejött kölcsönszerződésből eredő követelését szerezte meg. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a II. r. felperes a kölcsönszerződésből származó követelés kielégítési alapjának elvonása miatt folyamatban lévő perbe jogutódként belépjen.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg azt is, hogy az I-III. r. alperesek között létrejött adásvételi szerződések a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján a II. r. felperessel szemben hatálytalanok. A 203. § (2) bekezdésében felállított rosszhiszeműség és ingyenesség vélelmét a per során az alperesek nem tudták megdönteni.
Az ingyenesség vélelmével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az a körülmény, mely szerint a III. r. alperes ingyenesen vagy visszterhesen szerzett-e, az eladók és a vevő viszonylatában vizsgálandó. Nem teszi visszterhessé az ügyletet az, hogy a III. r. alperes a tulajdonába került ingatlant tehermentesítette. A szerződés visszterhessége akkor lett volna megállapítható, ha a III. r. alperes az I-II. r. alpereseknek az ingatlan terhei és a forgalmi értéke közötti különbözetet megfizeti. Ez esetben lett volna megállapítható, hogy a III. r. alperesnek a szerződésből ingyenes előnye nem származott. Az azonban nem volt vitás, hogy a III. r. alperes az I-II. r. alpereseknek vételárat nem fizetett.
A IV. r. alperes a Ptk. 685. § b) pontja szerint nem hozzátartozója a III. r. alperesnek. Az I-III. r. és a III-IV. r. alperesek közötti szerződéseket azonban összességében, egy folyamat eredményeként kell értékelni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a IV. r. alperes a szerződéskötéskor tudott az I. r. felperes követeléséről és reá nézve a szerződésből ingyenes előny származott. Az ugyanis nem vitás, hogy az ingatlan forgalmi értéke a szerződésben kikötött 35 000 000 forint vételárat lényegesen meghaladta és a IV. r. alperes az ingatlanra felvett hitelből az I-III. r. alperesek tartozását egyenlítette ki.
Az I-IV. r. alperesek felülvizsgálati kérelmükben tévesen hivatkoztak arra, hogy a bíróság uzsorás szerződésnek adott jogvédelmet. Az I-II. r. alpereseket ugyanis bírósági meghagyás kötelezte a kölcsön visszafizetésére, melynek a Pp. 321. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek. Az alperesek tehát kötelezettségük fennállását már nem vitathatják.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VI. 22.371/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás