BÜ BH 2007/41
BÜ BH 2007/41
2007.02.01.
A törvényi feltételek hiányában fenntartott előzetes letartóztatás megszüntetése [Be. 129. § (2) bek. b), c) és d) pontok, 132. § (1) bek. b) pont, 136. § (2) bek.].
A kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt a vádlott ellen a megyei bíróság előtt folyamatban lévő bűnügyben az ítélőtábla 2006. június 30-án végzést hozott, melyben megállapította, hogy a vádlott előzetes letartóztatásának fenntartása továbbra is indokolt.
E végzés ellen a vádlott fellebbezést jelentett be.
A Legfőbb Ügyészség az átiratában a végzés helybenhagyását indítványozta.
A vádlott ellen kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt 2003. május 23-án emelt vádat a megyei főügyészség. A vádlott a vád tárgyává tett cselekményeket 2002-ben és 2003-ban követte el az akkor kiskorú gyermekei sérelmére.
Nevezett a nyomozás és az elsőfokú eljárás tartama alatt szabadlábon védekezett, előzetes letartóztatására 2005. július 12. napján, a vele szemben hozott elsőfokú ítélet kihirdetését követően került sor. A városi bíróság a kényszerintézkedés szükségességét a Be. 129. § (2) bekezdés d) pontjában foglalt törvényi okra, a vádlott bűnismétlésének veszélyére alapította.
Az ügyben másodfokon eljáró megyei bíróság a 2005. november 9-én hozott végzésében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Megállapította ugyanis, hogy a vádlott egyik elbírált cselekménye – amely szerint nevezett 2002-ben az 1987-ben született P. utónevű gyermekét fojtogatta, s ennek következtében a sértett nyakán piros foltok keletkeztek, – a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete megállapítására is alkalmas lehet, e cselekmény elbírálása pedig a városi bíróság hatáskörét meghaladta.
A megyei bíróság döntése nyomán az ügy ismét a városi bíróság elé került, amely 2006. február 2-án kelt végzésében megállapította, hogy a vádlottnak a megyei főügyészség vádiratában írt cselekménye emberölés bűntette kísérleteként is minősülhet, ezért az ügyet hatásköri okból a megyei bíróságra áttette. Ugyanezen a napon határozott a vádlott előzetes letartóztatásának fenntartásáról, továbbá a vádlott védője által becsatolt és a vádlott gyermekkorú H. utónevű gyermeke által írt levelek másolatát figyelembe véve arról, hogy a vádlott e gyermekével kapcsolatot tarthat.
Ezt követően az ítélőtábla – a fellebbviteli főügyészség indítványa alapján eljárva – meghozta 2006. június 30-án kelt végzését, melyben a vádlott előzetes letartóztatása fenntartásának indokoltságát a Be. 129. § (2) bekezdés b), c) és d) pontjai alapján állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság a vádlott fellebbezését alaposnak találta. Az előzetes letartóztatás megjelölt törvényi okai a ténybeli alapokat nélkülözik.
Nem merült fel tényadat arra vonatkozóan, hogy a vádlott jelenléte az eljárási cselekményeknél csak személyi szabadságának elvonásával lenne biztosítható. Cáfolja e feltételezést, hogy a nyomozás és az elsőfokú eljárás tartama alatt (2002. november 13. napjától 2005. július 12. napjáig) szabadlábon volt, a büntetőeljárást szökéssel, elrejtőzéssel meghiúsítani nem próbálta, az eljárási cselekményeken megjelent. Nem merült fel adat arra vonatkozóan sem, hogy szabadlábra kerülése esetén az eljárás sikerét meghiúsítaná vagy megnehezítené. A cselekmények elkövetése óta eltelt időben P. utónevű gyermeke – az ügy egyik sértettje – nagykorú lett, másik, immár 12 éves leánya gyámhatósági intézkedés hatálya alá került. Egyebekben a vádlott az elsőfokú eljárás alatt sem tudta a bizonyítás esélyeit lerontani. Végül nincs ténybeli alapja annak a feltételezésnek sem, hogy nevezett újabb bűncselekményt követne el, hiszen ezt önmagában a 2002-ben és 2003-ban elkövetett cselekmények jellege – az azóta jelentősen megváltozott családi körülményekre is figyelemmel – nem alapozza meg, s a vádlott az eljárás tartama alatt – szabadlábon védekezve – sem kísérelte meg újabb bűncselekmény elkövetését.
Minderre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését megváltoztatta, a Be. 136. § (2) bekezdése alapján a vádlott okafogyott előzetes letartóztatását megszüntette, és elrendelte nevezett azonnali szabadlábra helyezését.
(Legf. Bír. Bkf. II. 838/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás