PÜ BH 2007/410
PÜ BH 2007/410
2007.12.01.
A kötelező felelősségbiztosítás alapján nemcsak a tulajdonos, hanem más károsult kára is megtérítendő (Ptk. 559. §; 58/1991. Korm. r. 7. §).
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatva az alperest 2 224 488 forint és kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Tényként állapította meg, hogy a felperes bérelte az E. Kft.-től az utóbbi tulajdonát képező Mercedes Benz 814 típusú tehergépjárművet. A gépjármű 2000. április 7-én Ausztriában idegenhibás balesetet szenvedett, a balesetet az alperes felelősségbiztosításában álló IVECO tehergépkocsi okozta. Az alperes a jármű tulajdonosának 2 997 350 forintot kifizetett. A bérleti szerződést 2000. november 28-án megszüntették. A felperes a gépjárműroncs értékét a bérbeadónak kifizetette, majd 2000. december 22-én értékesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 4 517 685 forint és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest. Az igazságügyi szakértői vélemény alapján a ki nem fizetett gépjárműkárt 3 749 685 forintban, a 2000. április 17-étől október 18-áig terjedő időre felszámított tárolási költséget 128 000 forintban, a bérgépkocsi igénybevétele címén 2000. július 24-étől augusztus 18-áig terjedő időre felmerült bérleti díjakat nettó 640 000 forintban állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztató döntését azzal indokolta, hogy a felperes csak azt a kárigényét érvényesíthette az alperessel szemben, amit a gépjármű tulajdonosa rá engedményezett. Az áfa-visszaigénylési joggal rendelkező engedményező csak a vagyonában beállott értékcsökkenést engedményezte. Ezért a felperes a gépjármű bruttó értékét kárként nem érvényesíthette. Alaptalannak találta a bérjármű igénybevételével kapcsolatban érvényesített bérletidíj-követelést, mivel ilyen kár a tulajdonosnál nem merült fel. Végül alaptalannak ítélte meg a tárolási díjjal kapcsolatban előterjesztett kereseti kérelmet is, mivel a 2000. május 3-ai szemlét követően a tárolás indokolatlan volt, ezért költségeit az alperesre nem lehetett áthárítani. A másodfokú bíróság utalt a tárolás illetve költségének felmerülésével kapcsolatban a felperes által előterjesztett bizonyítékokra ellentmondásaira.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak hatályon kívül helyezésével elsődlegesen további 4 197 650 forint, másodlagosan 2 758 650 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni.
Állította, hogy a bérgépjármű igénybevétele lekötött munkái miatt indokolt volt, felmerült költségeit igazolta. E költségek megtérítése a bérleti szerződés alapján is megilleti, mivel a gépjármű lízingdíjait a tulajdonos részére változatlanul fizetnie kellett. A tárolási díjat illetően vitatta a másodfokú bíróságnak a költség indokolatlanságára vonatkozó megállapítását előadva, hogy a pótszemle lehetősége is felmerült. Állította, hogy a tárolási díj felmerülését és kifizetését számlákkal igazolta. Kifejtette, hogy az általános forgalmi adóval növelt kár megtérítésére köteles az alperes attól függetlenül, hogy a károsult jogosult-e az áfa visszaigénylésére. Tévesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az általános forgalmi adót a gépkocsi megvásárlásakor a tulajdonos visszaigényelhette, mivel a bérleti szerződés szerint az áfa összegét a bérleti díjak megfizetésekor vonták le. Másodlagos kérelmével vitatta az alperes áfa-számítását is.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtette, hogy a kár összegét a Pp. 164. § (1) bekezdésében írott általános bizonyítási szabály szerint a károsultnak kell bizonyítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében előadott indokaival szemben nem az alperesnek kell tehát az adóhatóságnál tisztázni, hogy az általános forgalmi adó visszatérítésére sor került-e, hanem a károsultnak kell bizonyítani, hogy a vagyonában bekövetkezett kár az általános forgalmi adóval növelt értékének felel meg. A másodfokú bíróság – az ellenkező bizonyítása hiányában – vélelmezte, hogy a gépjármű megvásárlása alkalmával a tulajdonos az általános forgalmi adó összegét visszaigényelte. Ha a felek abban állapodtak meg, hogy az általános forgalmi adó befizetése és visszaigénylése nem ekkor, hanem a lízingdíjak számlázásával egyidejűleg történik, ez a tény a bizonyítási terhen nem változtat, különös tekintettel arra, hogy a lízingszerződés megszüntetéséig a teljes lízingdíj kiegyenlítésre került. A felperes a bérleti díj általános forgalmi adó vonzata megtérítését az alperestől nem követelhette a jelen perben alkalmazandó 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. melléklete 8. § c) pontja alapján sem.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a másodfokú bíróságnak a bérelt gépjármű bérleti díjának megtérítésével kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontját.
A Ptk. 559. § (1) bekezdése szerint a felelősségbiztosítási szerződés alapján a biztosított követelheti, hogy a biztosító a szerződésben megállapított mértékben mentesítse őt olyan kár megtérítése alól, amelyért jogszabály szerint felelős. Az 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 7. § (1) bekezdése értelmében a károsult jogosult kárigényét a biztosítóval szemben közvetlenül érvényesíteni. A felperes nem kizárólag tulajdonosként (mint jogutód), hanem a káresemény időpontjában fennálló bérleti jogviszonya alapján, mint a gépjármű bérlője is szenvedhetett a káreseménnyel okozati összefüggésben kárt. Ennek megtérítésére is kötelezhető az alperes a Ptk. 559. §-a és a Kormányrendelet alapján. Mivel azonban a felperes e kárát a becsatolt számlákkal aggálytalanul nem igazolta, a Legfelsőbb Bíróság a kifejtett indokok ellenére sem találta alaposnak a jogerős ítélet vonatkozó rendelkezését támadó felülvizsgálati kérelmet.
Végül a tárolási díjat illetően a Legfelsőbb Bíróság osztja a másodfokú bíróságnak a költség indokoltságával és felmerülésének bizonyítottságával kapcsolatos megállapításait. Ez utóbbi körben a felperes a másodfokú bíróságnak a bizonyítékok okszerű mérlegelésével kialakított jogkövetkeztetését támadta, ami a felülvizsgálati eljárásban nem megengedett.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.918/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás