411/B/2007. AB határozat
411/B/2007. AB határozat*
2007.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet 3. melléklet 19.3. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére és 70/K. §-ára alapított – indítványt elutasítja, egyebekben az indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény végrehajtásáról szóló 157/2005. (VIII. 15.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. melléklet 19.3. pontja értelmében, amennyiben az adott épületben felhasznált fűtési hőmennyiség és díjának épületrészenkénti (lakásonkénti) megosztása fűtési költségmegosztók alapján történik, a különböző fekvésű és elhelyezkedésű épületrészek hőveszteség-különbségeiből adódó többletköltség mérséklése érdekében – a felhasználó döntése alapján – korrekciós tényezőt lehet alkalmazni. Az indítványozó a jogorvoslathoz való jog, valamint az Alkotmány 70/K. §-ának a sérelmét látja abban, hogy a korrekciós tényező alkalmazása nem kötelező, az csupán a felhasználó döntésétől függő lehetőség. Az alkotmányellenességet elsősorban abban látja az indítványozó, hogy bírósághoz fordulni csak közgyűlési határozat ellen van lehetőség, a társasház vagy a lakásszövetkezet „vezetősége” azonban megtagadhatja, hogy a korrekciós tényező bevezetése egyáltalán a közgyűlés napirendi pontjai közé – és így megtárgyalásra – kerüljön, és a „tagok 10%-ának a javaslata alapján egy közgyűlés összehívása ezzel a napirendi ponttal teljesen kilátástalan”. Álláspontja szerint a jogalkotónak kötelezővé kellene tennie a korrekciós tényező alkalmazását, vagy legalább el kellene rendelnie, hogy minden társasház, lakásszövetkezet közgyűlése napirendre vegye a korrekciós tényező kérdését, és döntést hozzon róla. Az indítványozó a támadott jogszabályi rendelkezés módosításának elrendelését kérte az Alkotmánybíróságtól, az Alkotmánybíróság főtitkárának tájékoztató levelét követően azonban indítványát akként módosította, hogy kérte egyrészt az R. 3. melléklet 19.3. pontjának megsemmisítését, indítványozta továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „az alkotmányos jogokat biztosító új törvény megalkotását elrendelni szíveskedjen”.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/K. § Az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.”
2. Az R. támadott rendelkezése:
19.3. Ha az épületben felhasznált fűtési hőmennyiség és díjának épületrészenkénti, illetőleg lakásonkénti megosztása fűtési költségmegosztók alapján történik, a különböző fekvésű és elhelyezkedésű épületrészek hőveszteség-különbségeiből adódó többletköltség mérséklése érdekében a felhasználó döntése alapján korrekciós tényezőt lehet alkalmazni. A felhasználó, illetőleg a tulajdonosok közössége dönthet úgy is, hogy az épületben elfogyasztott fűtési hőmennyiség és díjának egy meghatározott része légtérfogat arányosan, a fennmaradó része a költségmegosztók kiértékelése alapján kerüljön az épületrészek (lakások) között megosztásra.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az R.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése alapján a korrekciós tényező alkalmazása nem kötelező, ahhoz a felhasználó (társasházak, illetve lakásszövetkezetek esetében a közgyűlés) döntése szükséges. A lakók alanyi jogainak és törvényes érdekeinek esetleges sérelméből eredő igények érvényesítése – ha egymás közt megegyezni nem tudnak – polgári bírói útra tartozik [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 7. § (1) bekezdése]. Az Alkotmánybíróságnak az indítvány alapján csak azt kell megvizsgálnia, hogy a támadott jogszabályi előírás sérti-e az indítványozó által felhívott alkotmányi rendelkezéseket.
Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely mindenkit megillet, akinek jogát, vagy jogos érdekét valamely bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés érinti. A jogorvoslathoz való jog tárgyát tekintve tehát bírósági, közigazgatási és más hatósági döntésekre terjed ki, tartalma pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás (fellebbezés, felülvizsgálat) lehetősége. [Lásd legutóbb összefoglalóan: 3/2007. (II. 13.) AB határozat, ABK 2007. február, 83, 85.] Az Alkotmány 70/K. §-a arról rendelkezik, hogy az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. támadott rendelkezése – a távhődíj korrekciós tényezőjének alkalmazhatósága – és az indítványozó által megjelölt alkotmányi rendelkezések – a jogorvoslathoz való jog, illetve az alapjogok megsértéséből eredő igények bíróság előtti érvenyesíthetőségének joga – között alkotmányossági szempontból értékelhető, közvetlen, érdemi összefüggés nincs. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.] Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt elutasította.
Tekintettel azonban arra, hogy az indítványozó problémáját az indítványban foglaltak szerint elsősorban az okozza, hogy a lakásszövetkezet igazgatósága nem tűzi napirendre a korrekciós tényező kérdését, az Alkotmánybíróság szükségesnek tartja, hogy rámutasson: a lakásszövetkezetekről szóló 2004. évi CXV. törvény 16. § (2) bekezdése alapján kötelező a közgyűlés összehívása, ha ezt a tagok legalább tíz százaléka vagy a felügyelőbizottság írásban, az ok megjelölésével indítványozza. Ha az indítványt az igazgatóság nem fogadja el, illetőleg legkésőbb harminc napon belül a közgyűlést nem hívja össze, a felügyelőbizottság ezt követő tizenöt napon belül, ennek elmulasztása esetén az összehívást kérő tagok, vagy az általuk megbízott személy jogosult a közgyűlés összehívására.
2. Az indítványozó a korrekciós tényezőre vonatkozó szabályok megsemmisítésén túl arra is határozott indítványt terjesztett elő, hogy az Alkotmánybíróság rendelje el új – a korrekciós tényező kötelező alkalmazását elrendelő – jogszabály megalkotását. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény alapján az Alkotmánybíróság hatásköre erre nem terjed ki, ezért az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján az indítvány ezen részét visszautasította.
Budapest, 2007. december 17.
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás