GÜ BH 2007/415
GÜ BH 2007/415
2007.12.01.
I. A hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint a feleknek az e törvény hatálybalépése előtt létrejött települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződéseiket 2003. január 1-jéig kellett módosítaniuk ahhoz, hogy a szerződés ne szűnjék meg [2000. évi XLIII. tv. 28. §, 56. § (9) bek.].
II. Amennyiben a felek a törvényben – a szerződés érvényben maradására megszabott –, a szerződésmódosítástól számított legfeljebb 10 évnél hosszabb időtartamban állapodtak meg, ez a szerződés semmisségét, illetve megszűnését nem vonja maga után, hanem a szerződés a módosítástól számított 10 év elteltével a törvény erejénél fogva megszűnik [2000. évi XLIII. tv. 56. § (10) bek.].
A felperes módosított kereseti kérelmében annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r. alperesek között 2002. szeptember 24-én létrejött közszolgáltatási szerződés 2003. január 1. napján megszűnt, mert a szerződés I. pontja a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (Hgt.) 56. §-ának (10) bekezdésébe ütközik, a szerződés III/1., III/2. pontja sérti a Hgt. 13. és 21. §-ainak rendelkezéseit, a szerződés VIII. pontja pedig a Hgt. 25. §-ába, valamint a 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendeletbe ütközik.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. r. alperes részére 15 625 Ft perköltséget.
Ítéletében tényként állapította meg, hogy a R.-R. Kft., (I. r. alperes jogelőde), valamint a II. r. alperes között 1997. január 26-án keretszerződés jött létre, amelyben a felek rögzítették, hogy M. város közigazgatási területén keletkező háztartási szilárd hulladék összegyűjtésére, az elszállítására és ártalommentes elhelyezésére szervezett, kötelezően igénybe veendő helyi közszolgáltatás teljes körű és kizárólagos ellátására kiírt pályázatot az I. r. alperes nyerte. E tényre tekintettel a szerződő felek kötelezettséget vállaltak arra, hogy hosszú távon, de legalább 25 éven át együttműködnek. A II. r. alperes 25 évre megbízta az I. r. alperest a háztartási szilárd hulladék összegyűjtésére, elszállítására és ártalommentes elhelyezésére irányuló, kötelezően igénybe veendő helyi közszolgáltatás teljes körű és kizárólagos ellátásával. Az I. r. alperes vállalta, hogy a keretszerződés tartama alatt gondoskodik e közszolgáltatás zavartalan ellátásáról.
A 2001. január 1. napján hatályba lépett Hgt. 56. § (9) bekezdésében rögzítettekre figyelemmel az I. r. alperes, valamint a II. r. alperes 2002. szeptember 24-én hulladékkezelési közszolgáltatási szerződést kötöttek, melynek célja az volt, hogy a felek a települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátása tekintetében korábban létrejött jogviszonyukat a Hgt.-ben foglalt rendelkezéseknek megfelelően módosítsák. A közszolgáltatási szerződés I. pontja szerint a szerződés tartama 10 év, azzal, hogy I. r. alperes a tevékenységet 2003. január 1. napjától kezdődően végzi 2012. december 31. napjáig. A szerződés III/1. pontja értelmében a szerződés kiterjed M. Város közigazgatási területén keletkezett valamennyi ingatlantulajdonos ingatlanán keletkező települési szilárd hulladék összegyűjtésére, elszállítására, kezelésére és ártalmatlanítására.
A szerződés VIII. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy az irányadó hatályos jogszabályi rendelkezések szerint a közszolgáltatás díjában minden év október 15. napjáig megegyeznek. A II. r. alperes garantálta, hogy a felek által egyeztetett díjakat rendeleti úton érvényesíti.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a jelen esetben a Pp. 123. §-a alapján, a megállapításra irányuló kereseti kérelem feltételei fennállnak, mert a felperes teljesítést nem követelhet, ugyanakkor a felperesnek, ha a perben a keresetnek helyt adó ítélet születik, lehetősége nyílik a II. r. alperes részéről kiírandó közbeszerzési eljáráson ajánlattevőként részt venni, amely olyan jognak minősül, melynek megóvásához a keresetben kért megállapítás szükséges.
A kereseti kérelem érdemi vizsgálata során kifejtette, hogy a 2002. szeptember 24-én kelt közszolgáltatási szerződés a települési szilárdhulladék-kezelésre vonatkozó, korábban létrejött jogviszony módosításának minősül. A Hgt. 56. §-ának (10) bekezdése szerint a (9) bekezdésben meghatározottak szerint módosított szerződések az eredeti szerződésben meghatározott időtartamig, de legfeljebb a módosítástól számított 10 évig maradnak érvényben. Ez a rendelkezés azonban nem zárja ki azt, hogy a szerződő felek a közszolgáltatási szerződés hatályának beálltát valamely időponthoz kössék. A szerződő felek azzal, hogy a tevékenység kezdő időpontját 2003. január 1. napjában határozták meg, a szerződés hatálybalépésének napját tűzték ki, ekkortól számítandó a 10 éves időtartam, nem pedig a szerződés megkötésének napjától.
Megítélése szerint a közszolgáltatási szerződés III/1., illetve III/2. pontjai nem ütköznek a Hgt. rendelkezéseibe. A Hgt. 20. § (1) bekezdése főszabályként valamennyi ingatlantulajdonos kötelezettségévé teszi a hulladék gyűjtését és a kezelőnek történő átadását. A gazdálkodó szervezetek e kötelezettség alól csak akkor mentesülnek, ha a 20. § (4) bekezdésében foglalt külön feltételeket igazolják. Tehát a gazdálkodó szervezetek is a kötelezően igénybe veendő közszolgáltatás személyi hatálya alá tartoznak.
A közszolgáltatási szerződés VIII. pontjával összefüggésben előterjesztett kereseti kérelem kapcsán rámutatott arra, hogy a Hgt. 56. § (9) bekezdése a szerződés megszűnésének következményeit csupán a Hgt.-be, illetőleg a Hgt. 59. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti jogszabályba ütközéshez kapcsolja. Ez utóbbi jogszabály a 241/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet. Felperes által hivatkozott 240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet a Hgt. 59. § (1) bekezdésének j) pontjában írt jogszabály, s így annak megsértése nem vonja maga után a szerződés megszűnésének jogkövetkezményét. A szerződés felperes által sérelmezett rendelkezése nem sérti a Hgt. 25. §-át, sem a 242/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet rendelkezéseit.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Utalt arra, hogy fellebbezés hiányában az elsőfokú bíróság döntésének hatáskörre vonatkozó, továbbá a felperesnek a megállapítási kereset előterjeszthetőségének jogosultságával kapcsolatos jogi álláspontját nem vizsgálta. Ezt meghaladóan megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálása szempontjából jelentős körben helyesen állapította meg, abból levont jogi következtése is helytálló.
Helyesnek fogadta el az elsőfokú bíróságnak azt a jogi álláspontját, miszerint nem ütközik jogszabályba a szerződés időtartama. A Hgt., mint speciális jogszabály az általános jogszabályt megelőzi. A Hgt. 56. §-ának (10) bekezdésében foglalt abban a rendelkezésben, ,,miszerint a módosított szerződések az eredeti szerződésben meghatározott időpontig, de legfeljebb a módosítástól számított 10 évig maradnak érvényben, s a (9) bekezdés rendelkezése értelmében 2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve ha'' a szerződő felek azt megfelelő tartalommal módosítják, a módosítás kifejezés nem azt jelenti, hogy a ,,módosítás megkötésétől'' számít a 10 éves időtartam, hanem, hogy a törvényben írt 2003. január 1. napjától kezdődő és azt követő 10 évi időtartamot nem haladhatja meg a szerződés hatálya. Ezért ebben a körben az elsőfokú döntés helytállónak találta.
Ugyancsak helytállónak ítélte meg az elsőfokú bíróságnak a közszolgálati szerződés III/1. és III/2. pontjával összefüggően kifejtett jogi álláspontját is. Az elsőfokú ítélet jogi indokait kiegészítette azzal, hogy miután a felperes a keresetben érintett szerződésnek nem alanya, a szerződés semmisségének megállapítását és az ehhez kapcsolódó jogkövetkezmények alkalmazását a Ptk. 234. § (1) bekezdése alapján kérheti ugyan, azonban a joggyakorlat az idézett jogszabályi rendelkezésben rögzített ,,bárki'' fogalmát szűkítve értelmezi annak kimondásával, hogy a semmis szerződéssel kapcsolatos perindítási lehetőséget csak jogi érdekeltség (jogviszony), vagy perindítási jogosultságot kifejezetten biztosító jogszabályi felhatalmazás alapozhat meg. Annak vizsgálata során, hogy a felperes perindítási jogosultsággal a szerződés érvénytelenségének a megállapítása körében rendelkezik-e, nem csupán a Pp. 123. §-ának rendelkezéseit kell figyelembe venni. A felek között jogviszony nincs, hanem a felperes korábban egy gazdasági tevékenységnek, közszolgáltatásnak volt a szolgáltatója. A felperes ugyan valószínűsített jogi érdeket, melyre figyelemmel az alperesek közötti szerződés semmisségének megállapítását kérheti, azonban a felperes nem az egész szerződés semmisségének a megállapítását kérte, hanem a szerződésnek csak egyes rendelkezéseit sérelmezte. A Ptk. 239. § rendelkezése szerint azonban a szerződés részbeni érvénytelensége esetén az egész szerződés csak akkor dől meg, ha a felek azt az érvénytelen rész nélkül nem kötötték volna meg. Ezt a felperes még csak nem is valószínűsítette. Másrészt a közszolgáltatás igénybevételére vonatkozó szerződéses kikötés valójában nem a peres felek egymás közötti viszonyát érintő kérdés, hanem az alperes szolgáltató és az azt igénybe vevő, peres feleken kívüli személyeket érinti. Abban az esetben, ha a kereseti kérelemmel támadott szerződés hivatkozott rendelkezései érvénytelenek is volnának, az egész szerződés érvényessége akkor sem dőlt volna meg. Következésképpen annak megállapítására és az ahhoz fűződő jogkövetkezmény levonására irányuló keresetet megalapozottan utasította el az elsőfokú bíróság. Ez indokbeli kiegészítésekkel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a kérelmet tárgyaláson kívül elbírálva a jogszabálysértő határozatok hatályon kívül helyezését és jogszabályoknak megfelelő új határozatként a módosított kereseti kérelmének megfelelően annak megállapítását kérte, hogy az I. és II. r alperesek között 2002. szeptember 24-én megkötött közszolgáltatási szerződésmódosítás jogszabályba ütközik és ezért az 2003. január 1. napján megszűnt. Kérte perköltség alóli mentesítését, egyben alperesek kötelezését az eljárással felmerült költségei megfizetésére.
A jogerős ítélet jogszabálysértését a Hgt. 56. § (9) és (10) bekezdésben foglaltak téves értelmezésében, illetve a Ptk. 229. § (3) bekezdése és a 239. §-a téves értelmezésében és alkalmazásában jelölte meg. Hivatkozott arra, hogy a Hgt. 56. § (9) bekezdése szerint e törvény hatálybalépéséig létrejött települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződések 2003. január 1. napján megszűnnek, kivéve, ha azt a szerződő felek az e törvényben, valamint az 59. § (1) bekezdés l) pontja szerinti jogszabályban meghatározott feltételeknek és tartalomnak megfelelően módosították. A Hgt. 56. §-ának (10) bekezdése pedig azt tartalmazza, hogy a (9) bekezdésben meghatározottak szerint módosított szerződések, az eredeti szerződésben meghatározott időtartamig, de legfeljebb a módosítástól számított 10 évig maradnak érvényben. Az I. és II. r. alperes között a szerződés módosítására 2002. szeptember 24-én került sor, ami azt jelenti, hogy 2012. szeptember 24-éig tart a 10 év, szemben a szerződésmódosításban szereplő 2012. december 31-ei időponttal. Ennyiben tehát a szerződés módosítás a Hgt. rendelkezéseibe ütközik, mert a törvényi határidőt meghosszabbítja. Ez esetben pedig kógens előírás a szerződés megszűnése.
Tévesnek találta azt az ítéleti indokolást, mely szerint a Hgt. 56. §-ában foglaltak nem állnak ellentétben a szerződésmódosítással, mert ,,ez a rendelkezés nem zárja ki azt, hogy a szerződő felek a közszolgáltatási szerződés hatályának beálltát valamely időponthoz kössék''.
Az ítélet indokolása konkrét jogszabályhelyre nem hivatkozott, de egyértelmű, hogy a bíróságok a Ptk. 229. § (3) bekezdésére utaltak, mely szerint a feltételre vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell arra az esetre is, ha a felek a szerződés hatályának beálltát, vagy megszűntét valamely időponthoz kötötték. Ez a rendelkezés azonban jelen esetben nem alkalmazható, mert jogszabály kógens rendelkezésébe ütközik, az a jogszabály megkerülését jelentené.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság ítélete indokolásában tévesen hivatkozott a Ptk. 239. §-ában foglaltakra is, mert a jelen esetben a szerződés részbeni érvénytelensége szóba sem került. Módosított keresetében a felperes nem a szerződés érvénytelenségének, vagy semmisségének megállapítását kérte, hanem arra hivatkozott, hogy a szerződésmódosítás a Hgt. rendelkezéseibe ütközik, amelynek jogkövetkezménye a szerződés megszűnése. Utalt arra, hogy a hatásköri kifogást, a jogviszonyt, a jogi érdekeltséget a megállapítási kereset feltételeit fellebbezéssel nem támadták, így emiatt is téves a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos okfejtése.
A felülvizsgálati kérelemre az I. r. alperes nyújtott be ellenkérelmet, melyben korábbi jogi álláspontját fenntartva, a jogerős határozat hatályában fenntartását és a felperesnek felülvizsgálati eljárási költségben marasztalását kérte.
A jelen felülvizsgálati eljárásra a Pp.-nek a 2005. évi CXXX. törvény 22. § (2) bekezdése szerint módosított XIV. fejezet rendelkezéseit kell alkalmazni, mert az ügyben a bíróság 2006. január 1-jén még nem hozott jogerős határozatot.
A Pp. 270. § (2) bekezdése szerint a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni.
Ahogyan arra a másodfokú bíróság ítéletében helytállóan utalt, a fellebbezési eljárásnak – erre vonatkozó fellebbezés hiányában – nem volt tárgya egyebek között az, hogy a felperes jogosult-e megállapítási kereset előterjesztésére. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletének indokolásából az 5. oldal 5. bekezdésétől a 6. oldal 4. bekezdéséig terjedő részt mellőzi, mert az a Pp. 228. § (4) bekezdésének második fordulatába ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint egyebekben a jogerős ítélet nem sérti a felülvizsgálati kérelemben írt jogszabályokat.
A Hgt. 56. § (9) pontja – helyes értelmezés szerint – azt a kötelezettséget rója a szerződő felekre, hogy az e törvény hatálybalépése előtt létrejött települési hulladékkezelési közszolgáltatás ellátására irányuló szerződéseiket 2003. január 1-ig módosítsák e törvényben, valamint az 59. § (1) bekezdés l) pontja szerinti jogszabályban meghatározott feltételeknek és tartalomnak megfelelően. Amennyiben ez a módosítás 2003. január 1-jéig nem történik meg, az a szerződés megszűnésének jogkövetkezményével jár.
Az I., II. r. alperesek szerződésüket még a fenti határidő előtt, 2002. szeptember 24-én módosították, ezért az – a fenti törvényhely értelmében – nem szűnt meg.
A felperes felülvizsgálati kérelemmel nem támadta a jogerős ítéletnek azokat a megállapításait, amelyek arra vonatkoztak, hogy a felperes keresetében állított további jogszabálysértések nem állapíthatók meg a jogerős ítéletben kifejtett indokokból. Ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta felül.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítása szerint a jogerős ítélet nem sérti a Hgt. 56. § (10) bekezdésében foglaltakat sem. E törvényhely a Hgt. 56. § (9) bekezdésében meghatározottak szerint módosított szerződések érvényben maradásának időtartamára tartalmaz rendelkezéseket, amely az eredeti szerződésben meghatározott időtartamig, de legfeljebb a módosítástól számított 10 évig tarthat. Ez nem jelenti azt, hogy amennyiben a felek ezt a legfeljebb 10 éves határidőt ,,átlépik'', ez a szerződés semmisségét, illetve megszűnését vonná maga után, hanem csak azt eredményezi, hogy maga a törvény szünteti meg a szerződést a módosítástól számított 10 év elteltével.
A Ptk. 200. § (2) bekezdésében foglalt főszabály alól, mely szerint semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, maga a törvényhely tartalmaz kivételt. Amennyiben a szerződés – vagy annak valamely része – jogszabályba ütközik, de ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz, a semmisséget nem lehet megállapítani. Miután – a korábban kifejtett okból – a szerződés módosításától számított 10 éves határidő átlépése csak azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a módosított szerződés a módosítás hatálybalépésétől számított 10 év elteltével a törvény rendelkezésénél fogva megszűnik, az a tény, hogy az alperesek a szerződésben ennél a törvényi időpontnál későbbre tették a szerződés hatályának fennálltát, nem eredményezi a módosított szerződés semmisségét, ennek folytán az alperesek által kötött szerződés megszűnését.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálni kért határozat a döntés érdemét illetően a jogszabályoknak megfelel, és olyan eljárási szabálysértés sem történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása lett volna, ezért a felülvizsgálni kért határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.351/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás