BÜ BH 2007/42
BÜ BH 2007/42
2007.02.01.
I. Perújítás elrendeléséhez nem elégséges – s ezért nem perújítási ok –, ha az új bizonyíték azt igazolja, hogy a jogerős határozatban megállapítottól eltérő, s a terheltre kedvezőbb tényállást is meg lehet állapítani – Perújításnak új bizonyíték alapján csak akkor van helye, ha az új bizonyíték valószínűvé is teszi, hogy a jogerős határozatot lényegesen meg kell változtatni.
II. Az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyíték felhasználása perújítások ok akkor lehet, ha ennek tényét jogerős ítélet állapította meg – E körülmény igazolásánál szakértői véleményre hivatkozás nem felel meg a törvényi feltételeknek, ezért nem perújítási ok (Be. 408. §).
Az elsőfokú bíróság az 1997. szeptember 22-én meghozott ítéletével T. Sz. terheltet több emberen, részben aljas indokból elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházra és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte; ítéletét a Legfelsőbb Bíróság a minősítés kisebb helyesbítésével 1998. április 29-én helybenhagyta.
A jogerős határozatok ellen az elítélt a védője útján 2005. augusztus 9-én a Be. 392. § (1) bekezdés a) és c) pontjában meghatározott okokra hivatkozva perújítási indítványt nyújtott be.
Az ítélőtábla a 2005. október 10-én meghozott végzésével az indítványt elutasította.
Az ítélőtábla végzésének indokolása részben téves, az indítvány elutasítása azonban törvényes.
Az alapítéletben megállapított tényállás szerint a terhelt 1994. december 26-án este és éjszaka három élet elleni bűncselekményt követett el.
20 óra körül a R. fürdő mellett lévő parkolóhelyen egy gépkocsiban előzetes megállapodás alapján nagyobb mennyiségű kábítószert adott át V. T. sértettnek. A sértett a vételár kifizetését megtagadta és a kísérőjének, S. V.-nak a segítségével a terheltet és az őt kísérő Cs. P.-t a gépkocsi elhagyására kényszerítene, majd megpróbált a gépkocsival elhajtani.
A terhelt ekkor a gépkocsi ablakán keresztül egy pisztollyal rálőtt; a lövés szívsérülést, s rövid időn belül halált okozott.
Ezt követően a terhelt Cs. P.-el a kábítószer-ügyletnél közreműködő B. Cs.-át kereste a lakásán. B. Cs. apja nem nyitott ajtót, s az ajtó mögött állva, a rendőrség kihívásával fenyegetőzött. A terhelt ekkor a pisztolyával szemmagasságban belelőtt az ajtóba; annak anyaga azonban a lövedéket felfogta.
A terhelt és Cs. P. egy diszkóban szórakoztak. Innen éjfél után együtt távoztak el, s nem sokkal később a közelben lévő G. parkban a terhelt Cs. P.-t a pisztollyal tarkón lőtte, s az a helyszínen meghalt.
A perújítási indítvány annak kimutatására irányul, hogy az ügy felderítésének a hiányosságai, valamint a bizonyítékok téves értékelése következtében téves vagy nincs kellően bizonyítva az a ténymegállapítás, miszerint a sorrendben első és harmadik cselekményt a terhelt követte el, a második cselekményt pedig tévesen minősítette a bíróság bűncselekménynek.
Ahogy az ítélőtábla végzése megállapította, a törvény az ilyen okok miatt történő perújítást nem teszi lehetővé, s csak az indítvány fennmaradó része tartalmaz olyan indokokat is, amelyek elvileg indokolttá tehetik azt.
Az első cselekmény tényállását a bíróság döntően két szemtanú, B. Cs. és S. V. vallomása alapján állapította meg, s a vallomásukat támogató egyik közvetlen bizonyíték J. T. K. nyomozás során tett terhelő vallomása volt, miszerint a terhelt elmondta neki, hogy lelőtt egy embert.
Az indítvány szerint az ügy anyagában vannak olyan adatok, amelyek kétségessé teszik, hogy B. Cs. láthatta, ki lőtte le V. T. sértettet. Bizonyítási kísérlet eredménye tisztázhatná és igazolhatná, hogy a tanú nem láthatta a lövést, vagyis ügydöntő tényről hamis vallomást tett.
S. V. miután a nyomozás során kihallgatták, külföldre távozott, de az elsőfokú eljárás alatt hitelesítő záradékkal ellátott levelet küldött az ügyet tárgyaló tanács elnökének, s abban a nyomozás során tett terhelő vallomását megerősítette.
Az indítvány szerint a hitelesítő záradék szabálytalan volt, az utólag szerzett írásszakértői szakvélemény szerint a levél szövegét nagy valószínűséggel nem a tanú írta, az aláírásáról pedig nem bizonyítható, hogy a tanú kezétől származik. Mindebből az állapítható meg, hogy a bizonyítékként elfogadott levél nem volt hiteles; a bíróság hamis bizonyítékot használt fel, s emiatt perújításnak van helye.
J. T. K. az ítélet jogerőre emelkedése után aláírt egy olyan nyilatkozatot, amely szerint a rendőrök azzal vették rá a terhelő vallomásra, hogy annak ellenében a nála megtalált kábítószerről a reá nézve súlyos következményekkel fenyegető feljelentést nem tették meg. Az indítvány szerint az, hogy a megszerzett vallomást nem lehetett volna bizonyítékként értékelni, azt jelenti, hogy a bíróság ez esetben is hamis bizonyítékot használt fel.
Mindezek a tények együttesen azt valószínűsítik, hogy a terheltet az első cselekmény miatt emelt vád alól fel kell menteni.
A második cselekménnyel kapcsolatban beszerzett fegyverszakértői szakvélemény szerint a lakás bejárati ajtajára kilőtt lövedéknek nem volt akkora mozgási energiája, hogy az ajtó anyagán keresztülhatoljon, ezért az ajtó mögött tartózkodók életét és testi épségét a lövés nem veszélyeztette. Az indokolás szerint az új bizonyíték alapján megállapítható tény valószínűvé teszi, hogy a terheltet e cselekmény miatt emelt vád alól is fel kell menteni.
A terhelt harmadik cselekményben való bűnösségére, közvetlen bizonyíték híján, lényeges bizonyíték volt az a szerológiai szakvélemény, amely szerint a cselekmény után a terhelt bőrdzsekijén Cs. P. sértett vérével azonos vértől származó vérnyom volt.
Az indítványhoz csatolt orvos-szakértői és kriminalisztikai szakvélemény szerint az azonosításhoz felhasznált vérmintát a helyszínen nem a földön fekvő sértett fejéről, hanem a feje mellett lévő vértócsából rögzítették. Ennek alapján csak az állapítható meg, hogy a vérnyom a földön lévő sértettével azonos vérből származott, következésképpen a bizonyítékul felhasznált szakvélemény, amely a vérnyomot a sértett véréből eredeztette, tartalmilag hamis bizonyíték volt. Az új szakvélemény ezenkívül azt is tartalmazza, hogy a vér más módon, pl. tüsszentés következtében is kerülhetett a sértett ruhájára; az indítvány szerint a másként keletkezés lehetősége miatt a vérnyomnak nincs figyelembe vehető bizonyító ereje.
Az indokolás szerint a felsorolt indokok valószínűvé teszik, hogy a terheltet valamennyi cselekmény vádja alól fel kell menteni, vagy lényegesen enyhébb büntetést kell rá kiszabni.
Az ítélőtábla végzése szerint hamis bizonyíték felhasználása, amelyre az indítvány az első cselekménnyel kapcsolatban hivatkozik, perújítási ok lehet, de egyebek mellett azzal a feltétellel, hogy a hamis vagy hamisított bizonyíték felhasználását jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki. A jelen esetben ez a feltétel hiányzik, ezért az indítványban, e körben megjelölt körülmények perújítás szükségességének igazolására alkalmatlanok.
Az írásszakértői szakvélemény új bizonyíték ugyan, de mivel nem a jogerős ítéletben megállapított valamely tényt kívánta cáfolni, hanem azt bizonyítani, hogy hamisított bizonyítékot használtak fel, az ezt megállapító jogerős ítélet hiánya miatt a szakvélemény sem szolgáltat perújítási okot.
A második cselekmény során a terhelt az eshetőleges szándékkal elkövetett emberölés bűntettének elkövetési magatartását bűnös módon hiánytalanul kifejtette, a cselekmény e bűntett távoli, de befejezett kísérlete, ezért a terhelt e bűntettben való bűnösségének a megállapítása törvénysértés nélkül történt. Megjegyzi azonban az ítélőtábla, hogy mivel a terhelt további két minősített emberölés befejezett bűntettében is bűnösnek találták, ezért a távoli kísérlet esetleges kiesése sem lenne perújítási ok, mivel a büntetés lényeges enyhítését nem tenné indokolttá.
A harmadik cselekménnyel kapcsolatban előterjesztett indokokról az ítélőtábla álláspontjának a lényege az, hogy az új bizonyítékok egyike sem tartalmaz olyan adatot, amely a jogerős ítéletben megállapított tényállás helyességét perújítást igénylő mértékben kétségessé tenné. A perújítás megengedésének elbírálása során az új bizonyítéknak az alapeljárásban szükségesnél nagyobb, olyan bizonyító erővel kell rendelkeznie, amely megcáfolja a jogerős határozatban írt tényállás helyességét.
Az olyan érvelés, amely szerint az adott esemény más módon is végbemehetett, a perújítás megengedése szempontjából közömbös, mivel nem zárja ki, hogy az esemény az ítéletben írt módon is történhetett. Nincs ezért jelentősége annak, hogy a sértett vére tüsszentés következtében is a terhelt ruházatára kerülhetett. Annak eldöntése pedig, hogy a helyszínen rögzített vérminta a sértettől származik-e vagy sem, nem a szakértő, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik.
A végzés ellen a védő és a terhelt fellebbezést jelentett be. Ennek indokolása szerint a táblabíróság abban mindenképpen tévedett, hogy a harmadik cselekményhez kapcsolódó szakértői véleményeket sem tekintette perújítási oknak, ezek ugyanis azt igazolják, hogy az ítélet állításával ellentétben a terhelt ruházatán talált vér és a sértett vérének azonossága nincs bizonyítva. Mivel a terhelt ellen itt más bizonyíték nincs, a szakvélemények valószínűvé teszik, hogy a terheltet e cselekmény vádja alól fel kell menteni. Emellett azonban a második cselekmény vádja alóli felmentés, vagy e cselekmény enyhébb minősítésének a szükségessége önmagában is indokolttá teszi a perújítást.
A Legfőbb Ügyészség átiratával a végzés helybenhagyását indítványozta, mivel álláspontja szerint a végzés minden vonatkozásban törvényes.
Az ítélőtábla végzése törvényes, csupán az indokolása igényel kiegészítést és helyesbítést.
A perújítási indítvány terjedelmes indokolásán végigvonul az az eljárásjogi tévedés, miszerint a perújítás elrendeléséhez elegendő ok, ha új bizonyíték azt igazolja, hogy a jogerős határozatban megállapítottól eltérő, s a terheltre kedvezőbb tényállást is meg lehet állapítani.
E felfogás téves voltát az ítélőtábla kimerítően megindokolta, ezért elöljáróban a Legfelsőbb Bíróság csak utal rá, hogy új bizonyíték alapján csak akkor van helye perújításnak, ha az új bizonyíték valószínűvé is teszi, hogy a jogerős határozatot lényegesen meg kell változtatni.
A R. fürdőnél elkövetett cselekménnyel kapcsolatosan előadott indokok alapján, ahogy azt az ítélőtábla kifejtette, hamis bizonyíték felhasználása címén, vagyis az indítványban megjelölt okból törvényi előfeltétel hiánya miatt nincs helye perújításnak.
Figyelmen kívül maradt azonban, hogy a hamis bizonyíték felhasználásának igazolására előterjesztett bizonyítékok – az indítványozott bizonyítási kísérlet eredménye, S. V. leveléről készített írásszakértői vélemény, valamint J. T. K. tanú utólag tett nyilatkozata – új bizonyíték: vagyis az indítvány a Be. 392. § (1) bekezdés c) pontja mellett az a) pontban meghatározott perújítási okra is hivatkozást tartalmaz.
A Be. 392. § (1) bekezdés c) pontja az a) pontban meghatározotthoz képest különös szabály; a specialitása jegye az, hogy az új bizonyíték itt jogerős ügydöntő bírósági határozat, amely a hamis bizonyíték felhasználását megállapította.
A jogértelmezés szabályai szerint, ha a speciális szabály alkalmazásának a feltétele hiányzik, akkor az általános szabályt kell alkalmazni, következésképpen a jelen esetben meg kell vizsgálni azt is, hogy a 392. § (1) bekezdés a) pontja alapján lehet-e helye perújításnak.
Azt a tényt, hogy V. T.-t a terhelt lőtte le, az alapügyben eljárt bíróság két szemtanú, S. V. és B. Cs. vallomása, valamint S. V.-nak a bírósághoz küldött levele alapján állapította meg; és e közvetlen bizonyítékokat számos közvetett adat is alátámasztotta.
Bizonyított tény, s az indítvány sem vitatja, hogy amikor a lövést leadták, S. V. a sértett mellett ült a gépkocsiban, s a lövés előtti pillanatban B. Cs. is a terhelt és a sértett közelében tartózkodott.
S. V. kétségtelenül láthatta, hogy ki volt az elkövető, a vallomásának hitelességét támadó eljárásjogi érvelés – az általa küldött levél nem felel meg az okirat Pp.-ben meghatározott alaki feltételeinek – alaptalan. A büntetőeljárásban ugyanis az okirat bizonyító erejét az összes bizonyíték értékelése alapján a bíróság maga állapítja meg, s a tartalmát hitelesnek ítélheti meg, akkor is, ha az nem felel meg a Pp. alaki szabályainak. Az a tény, hogy B. Cs. nem láthatta, hogy ki lőtt rá a sértettre S. V. vallomásának bizonyító erejét a valósága esetén sem befolyásolja. E vallomás alapján pedig az ítéleti tényállás B. Cs. vallomása nélkül is megállapítható lenne, ezért az indítványozott bizonyítási kísérlet eredménye, bármi lenne is az, nem tenné valószínűvé, hogy a jogerős ítéletet meg kell változtatni. J. T. K. tanúvallomása csupán egyike volt a közvetett bizonyítékoknak, s ennek a mellőzése sem tenné valószínűvé, hogy emiatt a jogerős ítéletet lényegesen meg kell változtatni.
Mindez azt jelenti, hogy az első cselekménnyel kapcsolatban a Be. 392. § (1) bekezdés a) pontja alapján sincs helye perújításnak.
A második cselekményre vonatkozó fegyverszakértői vélemény a terheltre lekedvezőbb értelmezésével is azt bizonyíthatja, hogy a B. Cs. lakásának ajtajára leadott lövés senkinek az életét vagy testi épségét nem sérthette vagy veszélyeztethette.
Az emberölés eredmény bűncselekmény, s ha az eredmény lehetősége – mint a jelen esetben – kizárt, akkor a cselekmény közvetlen tárgya, amelyen az eredmény bekövetkezhetne, hiányzik. Az általános szabályok szerint ilyen esetben tényállási elem hiánya miatt a cselekmény nem lenne bűncselekmény akkor sem, ha az elkövető az elkövetési magatartást hiánytalanul kifejtette.
A törvény azonban ilyen esetekre az általánostól eltérő különös szabályokat állapít meg. A Btk. 17. § (2) bekezdése szerint a büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha a cselekményt alkalmatlan tárgyon vagy eszközzel követték el, vagyis az elkövetési magatartás kifejtése akkor is bűncselekmény, ha az eredmény bekövetkezése – mint a jelen esetben is – az eszköz alkalmatlansága miatt kizárt.
A terhelt e cselekmény vádja alóli felmentését a törvény kizárja, s mivel a kiszabott büntetés a két befejezett emberölésért nem tekinthető eltúlzottan súlyosnak, annak enyhítése sem jöhet szóba. A jogerős ítélet rendelkezésében az új bizonyíték semmiféle változtatást nem tesz szükségessé, következésképpen perújításra sem ad okot.
A harmadik cselekménnyel kapcsolatban előterjesztett szakértői vélemények, ahogy azt a végzés részletes indokolással kimutatta, nem tartalmaznak olyan új adatot, amely perújítási eljárás lefolytatását indokolttá tenné.
Az ítélőtábla végzése a fent írtak szerint törvényes, az indokolásnak néhány részlete azonban helyesbítésre szorult.
Az egyébként minden vonatkozásban törvényes végzést a Legfelsőbb Bíróság a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Bkf. I. 1250/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás