GÜ BH 2007/420
GÜ BH 2007/420
2007.12.01.
A használati jog abszolút szerkezetű dologi jog, annak tartalmát és időtartamát a bíróság a Ptk. 241. §-a alapján utólag nem módosíthatja (Ptk. 165. §, 241. §).
Az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által ítélkezése alapjául elfogadott tényállás szerint, 1975. június 5-én az F. Nádgazdasági Vállalat mint átadó és az É-D-i Vízügyi Igazgatóság mint átvevő a 6/1970. (IV. 8.) ÉVM-MÉM-PM együttes rendelet (továbbiakban: Rendelet) alapján a perbeli ingatlanok kezelői jogának átadás-átvételéről megállapodásokat kötöttek. A szerződés értelmében a 6. pontban és a mellékletben szereplő ingatlanok az átvevő vagyonkezelésébe kerültek. A jogügyletek 13. pontja úgy rendelkezett, hogy a Nádgazdasági Vállalat az átadás után is ingyenesen jogosult a nád kitermelésére és hasznosítására, valamint a csatornák mindenkori használatára. A használati jog 1990. április 5-én került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásba, s az alperesnek jelenleg is használati joga áll fenn a nád ingyenes kitermelésére és hasznosítására.
Az É-D-i Vízügyi Igazgatóság és az F. Nemzeti Park Igazgatóság között 1992. május 5-én létrejött megállapodás alapján az 1. és 2. számú mellékletben szereplő ingatlanok az F. Nemzeti Park Igazgatóságának a vagyonkezelésébe kerültek, az alperes javára fennálló használati jog érintetlenül hagyása mellett. Ezt a szerződést a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium, valamint a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium jóváhagyta. A peres felek eredménytelen tárgyalásokat folytattak a szerződések felmondásáról, illetve módosításáról.
A felperesek keresetükben kérték, hogy a bíróság a megállapodásokat egészítse ki a következők szerint:
,,17. Felek a szerződést közös megegyezéssel bármikor módosíthatják, vagy megszüntethetik, illetve a szerződést a felek bármelyikének kérelmére a bíróság módosíthatja.
18. A rendes felmondási idő nem lehet rövidebb 30 napnál, és amennyiben a felmondás közlésének napja tárgyév második felére esik, akkor már nem érintheti a tárgyévi tél nádvágási jogosultságát.
19. Átvevőt azonnali hatályú felmondási jog illeti meg, ha átadó a csatornák karbantartását elmulasztja, vagy a nádaratásnál a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízgazdálkodási érdekeket, illetve a vagyonkezelő által meghatározott előírásokat figyelmen kívül hagyja.
20. Átadót azonnali hatályú felmondási jog illeti meg, ha jogainak gyakorlásában a vagyonkezelő indokolatlanul akadályozza.
21. Jelen megállapodásban nem szabályozott kérdésekben a felek a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.), illetve a Fertő tóra, valamint a nádgazdálkodásra vonatkozó mindenkor hatályos jogszabályokat tekintik magukra nézve kötelezőnek.''
A felperesek kérték a szerződések 13. pontjának hatályon kívül helyezését, és az alperes perköltségben való marasztalását is.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította, és kötelezte őket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 500 000 Ft perköltséget, továbbá megállapította, hogy 900 000 Ft feljegyzett illetéket az Állam visel.
Az elsőfokú bíróság elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a felek között milyen jogviszonyok jöttek létre. Nem találta helytállónak azt az alperesi hivatkozást, hogy az 1975. június 5-én létrejött okiratok államigazgatási aktusnak tekinthetők. A bíróság a Rendelet 5. §-ának (1) bekezdése és 8. §-ának (1) bekezdése értelmében arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabály a szerződő felek megállapodása alapján tette lehetővé a kezelői jog átadását, így a hivatkozott okiratok polgári jogi szerződések. Rámutatott arra is, hogy a jelen perben sem a közösségi, sem a magyar versenyjogi szabályoknak nincs jelentősége.
A szerződés bíróság általi módosíthatóságának lehetőségével kapcsolatban kiemelte, hogy az alperes használati joga szerződéseken alapul. A II. r. felperes kereseti kérelme azért nem megalapozott, mert a megállapodásokban félként nem szerepelt, ennélfogva azok módosítását sem kérheti. Az I. r. felperes kereseti kérelme kapcsán a bíróság a használati jog tartalmát vizsgálta. Megállapította, hogy a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni, így az alperes használati joga az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéssel keletkezett. Hangsúlyozta: a használat tartós jogviszony ugyan, azonban a használati jog bírósági módosítására a bírói gyakorlat szerint nem kerülhet sor, miután a használat abszolút szerkezetű dologi jog, s így a bíróság a használati jog tartalmát nem változtathatja meg. A szerződő felek a megállapodások szerint őket terhelő szolgáltatásokat a szerződésszerű állapotnak az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésével teljesítették. A fentiekre tekintettel a szerződések bírósági módosítására utóbb nem kerülhet sor, és a bíróság ezért a felperesek kereseti kérelmére előadott indokokat, bizonyítási indítványokat a továbbiakban nem vizsgálta.
Az I-II. r. felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, s kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg személyenként az alperesnek 50 000-50 000 Ft másodfokú perköltséget.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló döntést hozott. A fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a használati jog a személyes szolgalmak közé tartozik, a jogosult személyéhez kötött jog gyakorlása nem ruházható át. A használati jog terjedelmére és tartalmára a szerződések tartalma az irányadó. A felperesek által kért módosítás – tartalma szerint – a használati jog módosítására irányult. A haszonélvezeti jog bíróság által történő módosítása azonban – az egységes ítélkezési gyakorlat szerint – nem lehetséges. Miután a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni, a használati jog tartalmának bírósági módosítására sem kerülhet sor.
A jogerős ítélettel szemben az I-II. r. felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amely a másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatására (helyesen: hatályon kívül helyezésére) és a kereseti kérelemnek történő helyt adásra irányult. Tartalmilag arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 241. §-át sérti, mert a szerződés bíróság általi módosításának feltételei fennállnak. Hivatkoztak arra, hogy kereseti kérelmük valójában nem a bejegyzett használati jog, hanem az eredeti megállapodás módosítására irányul, amely megállapodás nem is rendelkezett használati jog alapításáról. A kereseti kérelem mindössze arra vonatkozik, hogy a bíróság a kötelmi jog általános szabályai szerint rendezze azokat a kérdéseket, amelyekről a felek eredetileg nem rendelkeztek. Ez a megállapodásnak nem visszaélésszerű, inkább a szerződő felek érdekeit szem előtt tartó pontosítását jelenti.
Kiemelték: a bírósági gyakorlat sem egyértelmű e kérdésben, a törvény ugyanis nem határozza meg, hogy mi tekintendő tartós jogviszonynak. Hivatkoztak a GKT 82/1973. számú állásfoglalásra, mely szerint tartós jogviszony akkor jön létre, ha a felek jogait, kötelezettségeit, magatartását hosszabb időre befolyásolja a szerződés.
A felperesek álláspontja szerint a bírói gyakorlat a haszonélvezet tekintetében ingadozó, a bíróság bizonyos esetekben elismerte a módosítás lehetőségét (így a Bírósági Határozatok c. lapban közzétett 1993/12., 1985/2. számú eseti döntésekben). Sérelmezték azt is, hogy a másodfokú bíróság teljes egészében elfogadta az elsőfokú bíróság indokait, de a PJD XI. 100. JE eseti döntésre hivatkozással, a haszonélvezetet létrehozó szerződésre utalással erősítette meg érvrendszerét, holott a felperesek egyértelművé tették, a perbeli, 1975-ös megállapodások nem minősülhetnek haszonélvezeti jogot alapító szerződéseknek.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperesek perköltségben marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperesek semmivel sem támasztották alá, hogy az általuk felhívott jogszabályi rendelkezéseket a bíróság megsértette volna. Rámutatott arra, hogy amennyiben a megállapodás módosítására kerülne sor, akkor ez az alperesre hátrányos módon a használati jog megszüntetésére adna lehetőséget. Állította, hogy a II. r. felperes a szerződések módosítását nem kérheti, mert azok megkötésében félként nem vett részt. Megítélése szerint az ítélkezési gyakorlat egységes abban a kérdésben, hogy sem a haszonélvezeti, sem a használati szerződés bírósági módosítására nem kerülhet sor.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbi indokok miatt.
A Ptk. 165. §-ának (1) bekezdése szerint a használat jogánál fogva a jogosult a dolgot a saját, valamint együttélő családtagjai szükségleteit meg nem haladó mértékben használhatja és hasznait szedheti. A használat jogának gyakorlása másnak nem engedhető át. A Ptk. 165. §-ának (2) bekezdése rögzíti, hogy a használat jogára a haszonélvezet szabályait kell alkalmazni. A Ptk. 241. §-a értelmében a bíróság módosíthatja a szerződést, ha a felek tartós jogviszonyában a szerződéskötést követően beállott körülmény folytán a szerződés valamelyik fél lényeges jogos érdekét sérti.
Az I-II. r. felperesek a felülvizsgálati kérelmükben lényegében a már korábban kifejtett jogi álláspontjukat ismételték meg, melyre vonatkozóan a másodfokú bíróság megalapozott, helytálló döntést hozott. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében helyesen utalt arra, hogy a felperesek konkrétan nem jelölték meg, hogy a jogerős ítélet milyen okból sérti az általuk hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket.
A per eldöntése szempontjából eldöntendő kérdés, hogy van-e lehetőség a használati jog bírósági módosítására a Ptk. 241. §-a alapján. A felperesek állításával szemben ugyanis nyilvánvaló, hogy a kereseti kérelem a használati jog tartalmának megváltoztatására irányult, mert az 1975-ben kelt megállapodás módosítása a használati jog tartalmára lenne kihatással.
A másodfokú bíróság által e körben – az ítélkezési gyakorlatra hivatkozással – kifejtetteket a felperes érdemben nem tudta cáfolni, az álláspontjának alátámasztására felhozott eseti döntések eltérő tényálláson alapulnak. A GKT 82/1973. számú állásfoglalás a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának a Bírósági Határozatok c. lap 2006. évi 8. számában közzétett véleménye szerint a jövőben nem tekinthető iránymutatónak.
A Legfelsőbb Bíróság rámutat arra is, hogy a jelen ügyben el kell választani egymástól a kötelmi és a dologi jogi jogviszonyokat. A felek 1975-ben kötöttek megállapodásokat, melyekre a kötelmi jog szabályai vonatkoznak. E szerződések alapján azonban az alperes használati joga az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került. Ez a használati jog abszolút szerkezetű dologi jog, annak tartalmát a bíróság utóbb a szerződések bírósági módosítására vonatkozó Ptk. 241. §-a alapján nem változtathatja meg, ahogy azt a jogerős ítélet is helytállóan megállapította.
A kifejtett indokok miatt a Legfelsőbb Bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban: Pp.) 275. §-ának (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.443/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás