KÜ BH 2007/429
KÜ BH 2007/429
2007.12.01.
A magyar hatóságok jogosultak az 1988. évi I. tv. 20. § (2) bek. a) pontja szerinti bírság kiszabására az EU-n kívüli nemzetközi fuvarozás során elkövetett jogsértés miatt (1988. évi I. tv. 20. §; 89/1988. MT r. 19. §).
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2005. április 22-én ellenőrizték a felperes tulajdonában lévő, és B. D. bolgár állampolgárságú gépkocsivezető által vezetett járműszerelvényt a 8. számú főközlekedési úton. Az ellenőrzés során a gépjármű vezetője felmutatta a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiadott nemzetközi árufuvarozói engedélyt. A gépjármű Bécsből Magyarországon keresztül Szófiába szállított elektronikai alkatrészt. Az ellenőrzés eredményeképpen eljáró elsőfokú hatóság a 2005. május 20-án kelt határozatával a felperest 400 000 Ft közigazgatási bírság megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy a járműszerelvény a nemzetközi forgalomban történő közlekedése során megsértette a nemzetközi áruszállításra vonatkozó szabályokat. A bemutatott nemzetközi közúti árufuvarozásra vonatkozó engedély ugyanis ,,csak autópályán történő közlekedésre'' vonatkozó szigorítást tartalmazott.
A felperes azzal, hogy a 8. számú főútvonalon közlekedett, nem tett eleget ebben a fuvarozói engedélyben foglaltaknak.
A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság 2005. augusztus 18-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében e határozat hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja az volt, hogy a közlekedéshez szükséges engedéllyel rendelkezett, annak korlátozó rendelkezéseit önhibáján kívül nem tudta betartani. A kiadott engedély ugyanis magyar és bolgár nyelven is olvasható volt: a megjegyzések rovatban szereplő korlátozás azonban csak magyar nyelven került feltüntetésre. Ezen túl arra is hivatkozott, hogy Magyarország úthálózatából kifolyólag kizárt, hogy csak autópályán közlekedjen a gépjármű.
A felperes sérelmezte, hogy a két ország közötti Nemzetközi Egyezmény rendelkezései szerint nem szerepel a pénzbírság, mint szankció alkalmazása, ezért is kérte a határozat hatályon kívül helyezését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat.
A megyei bíróság ítéletében az alperes keresettel támadott határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében ismertette a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, így a 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 19. § (3) bekezdését, valamint a Magyar Népköztársaság kormánya és a Bolgár Népköztársaság kormánya között Budapesten, 1989. évi április hó 17. napján aláírt a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozásról szóló megállapítás kihirdetéséről szóló 3/1990. (I. 16.) MT rendelet 5. és 6. Cikk (3), (5) és (6) bekezdését, továbbá a Magyar-Bolgár Nemzetközi Közúti Vegyes Bizottság 2004. szeptember 7-én és 8-án Budapesten tartott ülésén történő megállapodást a tranzitengedélyek tekintetében.
E jogszabályi rendelkezések alapján, valamint a vegyes-bizottsági üléseken meghatározott keretszám alapján került kiadásra a felperes részére a nemzetközi közúti árufuvarozásos engedély a Magyar Köztársaság területére. Tény, hogy az engedély legtöbb része magyar-bolgár nyelven kétnyelvű, a harmadik pontban történő megjegyzés ,,csak autópályán történő közlekedésre érvényes'' korlátozás viszont csak magyar nyelven került feltüntetésre, de ez a korlátozás külön vastag betűvel szedett.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy sem a rendelet, sem egyéb jogszabály nem határozta meg, hogy milyen nyelven kell kiállítani a kiadott engedélyeket. A felperes elmulasztotta azt a kötelezettségét, hogy megismerje az engedélyben foglaltakat. Budapesttől Ausztriáig az M1-es autópálya rendelkezésre állt volna, ezért a felperes megsértette az engedélyben foglaltakat azzal, hogy az ellenőrzéskor a 8-as főúton közlekedett.
Mindezeken túl az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a rendelet 14. Cikk (1), (2) bekezdése, valamint 11. Cikk rendelkezése szempontjából a felperes által elkövetett szabálysértés szankciója kizárólag az lehetnek, hogy a rendelet 14. Cikk (2) bekezdés a) és b) pontjában foglalt jogkövetkezményeket alkalmazzák. A pénzbírság kiszabásának azonban nem volt jogszabályi alapja, ezért az erre vonatkozó határozatot az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezte.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
Az alperes fenntartotta a határozatában kifejtett jogi álláspontját, mely alapján a jogsértés észlelésekor Magyarországon a hatályban lévő 1988. évi I. törvény 20. § (2) bekezdésének a) pontja alapján az engedélyre vonatkozó rendelkezések megsértőinek 400 000-800 000 Ft-ig terjedő bírságot kell megfizetnie.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A nem vitatott tényállás szerint az ellenőrzés alá vont tehergépjármű a 8-as számú főúton végezte az árufuvarozási tevékenységet. Számára Bulgáriában a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által kiállított közlekedési engedély pedig autópályán történő közlekedést engedélyezett. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes ezzel a magatartásával a közlekedési engedélyben írtakat megsértette. Az elsőfokú bíróságnak ezeket az ítéleti megállapításait a felek jogorvoslati kérelemmel nem támadták, így erre vonatkozóan a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet nem bírálhatja felül.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. Így jelen eljárás során az volt az eldöntendő kérdés, hogy az alperesi hatóság határozatában a felperes által elkövetett jogsértésért kiszabhatott-e pénzbírságot, mint szankciót.
A közlekedési szolgáltatásokról és a közúti járművek üzemben tartásáról szóló 89/1988. (XII. 20.) MT rendelet 19. § (3) bekezdése szerint az Európai Unión kívüli állami hatósági engedélyével és jelzésével ellátott járműszerelvény a Magyar Köztársaság területén a kétoldalú szerződésekben meghatározott engedéllyel, vagy a jármű bejegyzése szerint az állam illetékes hatósága által kiállított CEMT engedéllyel közlekedhet. A két állam között létrejött egyezmény alapján évente történik a felek között a fuvarozási engedélyek kellő számának meghatározása, illetőleg az engedély kiadása a tehergépjárművet nyilvántartó hatósága által a másik szerződő fél nevében.
A szerződő felek a megfelelő mennyiségű űrlapot egymásnak átadják, mintájukat közösen határozzák meg.
A perbeli esetben nem volt vitás, hogy a felperes gépjármű vezetője olyan engedély, űrlap alapján közlekedett, amely kizárólag autópályára volt érvényes. Az adott esetben az autópályán közlekedés a felperes által célzott útvonal szerint lehetséges volt, így a felperes az engedélyben foglaltakat megsértette.
Az elsőfokú bíróság által is idézett Magyar Népköztársaság kormánya és a Bolgár Népköztársaság kormánya között Budapesten, 1989. április 17-én aláírt a nemzetközi közúti személy- és árufuvarozásról szóló megállapodás kihirdetéséről szóló 3/1990. (I. 16.) MT rendelet 14. Cikkében a (2) bekezdésben rendelkezik a jogszabálysértően eljáró fuvarozókra kiszabható szankciókkal.
Eszerint azokkal a fuvarozókkal és járművezetőkkel szemben, akik a másik szerződő fél országa területén a közúti fuvarozással, illetve a közúti közlekedéssel kapcsolatban hatályban lévő jogszabályok és szabályzatok rendelkezéseit megsértik, ezen országok illetékes hatóságai a következő intézkedéseket foganatosíthatják:
a) figyelmeztetés;
b) azon szerződő fél országának területén, ahol a szabályokat megsértették, a fuvarozás végzésére szóló jogosultság ideiglenes, részleges vagy teljes megvonása.
A (3) bekezdés szerint az az illetékes hatóság, amelyhez a (2) bekezdés szerinti intézkedés foganatosítása végett kéréssel fordulnak, köteles megfelelően eljárni, és a megtett intézkedésekről a másik szerződő fél illetékes hatóságát értesíteni.
E rendelkezésekből egyértelműen megállapítható, hogy a meghatározott szankció a figyelmeztetést illetőleg a fuvarozás végzésére szóló jogosult ideiglenes, részleges, vagy teljes megvonását csak a fuvarozó vállalat székhelye, az engedélyt kibocsátó közlekedési hatóság foganatosíthatta, perbeli esetben ez a bolgár hatóság volt.
Ez a rendelkezés nem jelenti azt, hogy az az ország, amelynek területén a hatályos jogszabályt megsértették, ezt a jogszabályi rendelkezést ne alkalmazhatná. Így a jelen esetben a másik szerződő fél Magyarország, aki az ellenőrzés idején a területén hatályos 1988. I. évi törvény 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a közlekedési jogszabály megsértői terhére bírságot szabhat ki. A bírság összege 400 000 Ft-tól 800 000 Ft-ig terjedhet, jelen esetben a hatóság a felperessel szemben a bírság minimumot alkalmazta.
A Legfelsőbb Bíróság összhangban a korábbi hasonló döntésével (Kfv. I. 35.363/2005/7.) megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelel, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.107/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás