43/2007. (HK 9.) HM utasítás

„a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Programja a haderő átszervezésének befejezése és helyzetének stabilizációja 2007–2010. közötti időszakára” kiadásáról^*

2007.05.18.

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 52. § (1) bekezdésének f) pontja alapján a következő

utasítást

adom ki:

1. § Az utasítás hatálya a Honvédelmi Minisztériumra, a honvédelmi miniszter alárendeltségébe, közvetlen és fenntartói irányítása alá tartozó szervezetekre, valamint a Magyar Honvédség katonai szervezeteire terjed ki.

2. § Az utasítás mellékleteként kiadom a Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Programját a haderő átszervezésének befejezése és helyzetének stabilizációja 2007–2010. közötti időszakára.

3. § Ez az utasítás az aláírása napján lép hatályba.

Iváncsik Imre s. k.,

HM államtitkár

Melléklet a 43/2007. (HK 9.) HM utasításhoz

A Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Programja a haderő átszervezésének
befejezése és helyzetének stabilizációja 2007–2010. közötti időszakára

A Magyar Honvédség professzionális haderővé történő átalakításáról szóló, 2003-tól 2013-ig tartó humánstratégia (a továbbiakban: Humánstratégia) megvalósításának első üteme 2006. év végén befejeződött, ezzel együtt lezárult a szakmai feladatokat tartalmazó hároméves – a haderő-átalakítás végrehajtásának 2003–2006. közötti időszakára vonatkozó – középtávú elgondolások megvalósítását támogató humánpolitikai program (a továbbiakban: Program) is.

A Humánstratégia és az azt támogató Program közvetlen végrehajtási feladatait kiemelten kezelte és szolgálta a honvédelmi miniszter személyügyi évekre vonatkozó humánpolitikai irányelvei.

Az eltelt három év történelmi vívmánya, hogy 2004 végére létrejött az önkéntes alapon szerveződő Magyar Honvédség.

A lezárult első ütem hároméves humánpolitikai programja egyik fő feladatának tekintette a változások menedzselését. Ezt a fő célkitűzést a Program eredményesen támogatta, azonban a feltételrendszerek időközbeni változásai, a tervezettől nagyobb arányú szervezési, létszámcsökkentési feladatok következtében az elhatározott stabilizációs folyamatok nem jutottak az elvárt szintre.

A Humánstratégiában meghatározott céloktól és a Program prioritásaitól jelentősek az elmaradások. Különösen komoly hiányosságok jelentkeztek a szolgálati érdek szempontjából kiemelten fontos állomány pályántartásában és az új szolgálati kultúra megszilárdításában, melynek elsődleges oka a feltételrendszerek folyamatos változása volt. A Program időszakában a már ismert elöljárói elhatározások ugyanakkor megteremtik ennek az elvnek az érvényesítését.

A 2006. évi parlamenti választásokat követően a honvédelmi tárca vezetése a működőképesség fenntartása mellett jelentős szervezeti reformok végrehajtására kapott kormányzati felhatalmazást. Ennek célja az ország biztonságpolitikai helyzetét, teherbíró képességét figyelembe vevő, a nemzeti elvárásoknak és a szövetségi követelményeknek megfelelő, takarékosan fenntartható, speciális képességeket is magába foglaló haderő kialakítása és a működés feltételeinek biztosítása.

Az új elvárások alapján a kormányzati ciklusban a katonapolitikai céloknak és a Kormány közigazgatási reformjával összefüggő haderő-átalakítási döntéseknek megfelelően az első időszakban az átalakítási, szervezési – ennek fontos részeként a minőségi állomány megtartását célzó – feladatok kapnak hangsúlyt, míg az ezt követő időszakot a már megújuló jogszabályi környezetben a stabilizáció lépései határozzák meg.

I.

A humánpolitikai program célja

A 2007–2010 közötti humánpolitikai program célja: a humánerőforrás-tervezés, gazdálkodás, fejlesztés és a humán szolgáltatások valamennyi eszközével segíteni a változások humánus menedzselését, a közigazgatás reformjával összehangolt tervező munkával kialakítani a megváltozott környezethez alkalmazkodó foglalkoztatáspolitika feltételrendszerét és támogatni az új rendszerek harmonikus bevezetését.

A távlati fejlesztés érdekében a Program teremtse meg a lehetőségét a Magyar Honvédség egészének vagy egyes elemeinek a minőség-biztosítás rendszerének való megfeleltetését 2011-től.

1.1. A Program prioritásai:

– továbbra is elsődleges fontosságú a minőségi állomány lehetőség szerinti pályántartása, az ágazatot elhagyók sorsának humánus rendezése, a jogszabályok betartásával;

– az ágazat követelményeinek megfelelő, a kormányprogramba illeszkedő foglalkoztatáspolitika feltételrendszerének kialakítása,

– a katonai kultúra alapját jelentő teljesítményelv és versenyszellem feltételeinek kialakítása (visszaállítása) és szigorú alkalmazása;

– a Új Magyarország Fejlesztési Tervhez és a civil képzési rendszerhez szervesen kapcsolódó, modul jellegű képzési feltételrendszer kialakítása, amely költséghatékony és megfelel az egész életen át tartó tanulás általános, és egyben európai uniós követelményeinek is;

– a humánstratégia céljainak megfelelően a humán ellátások rendszerének új alapokra helyezése, kiemelten a külszolgálatot teljesítőket és családtagjaikat, továbbá az esélyegyenlőségi törvény által meghatározott csoportokat érintően, figyelembe véve a Magyar Honvédség, mint munkáltató, speciális alkalmazási feltételeit;

– a honvédelmi miniszter által jóváhagyott stratégiai célok humán támogatása;

– a katonai szervezetek igénye szerinti minőségi toborzás általánossá tétele.

1.2. A Program megvalósítását befolyásoló tényezők

A Magyar Honvédség feladatrendszerére és működési feltételrendszerére alapvető befolyással bíró NATO és EU tagságból fakadó követelményeken túl az állomány biztosítását a formálódó piacgazdaság hazai feltételrendszere is befolyásolja.

A Program kialakítása és végrehajtása során kiemelt figyelmet kell fordítani a dinamikusan változó környezeti tényezőkre különösen:

– a kormányzati közszolgálati fejlesztési törekvések hatásaira;

– a szövetségesi és egyéb nemzetközi feladatok teljesítési feltételeire;

– az EU és a hazai munkaerőpiac ellentmondásaira, várható változásaira;

– a kialakult és az optimális állományszerkezet jelentős eltéréseire;

– a jelenlegi és a professzionális haderő szervezeti kultúrája közötti átmenet biztosítására;

– a változások bevezetését akadályozó egyéb tényezőkre.

1.2.1. A Program sarokpontjai:

– a perspektivikus változások fő irányaira vonatkozó átfogó döntések meghozatala;

– a szervezeti cselekvések rendszerbe foglalása, részletes cselekvési és feladattervek készítése;

– a fejlesztési irányoknak megfelelő jogszabályi feltételrendszer kialakítása;

– az átalakítások körültekintő előkészítése és következetes végrehajtása.

1.2.2. Végrehajtási feltételek

A Program fő feladatai jelenjenek meg a Honvédelmi Minisztérium éves terveiben. A HM kabinetfőnökének intézkedése szerint az érintett szakmai szervek készítsenek cselekvési terveket a feladatok lebontására, a kidolgozó munka rendjére és a végrehajtás ütemezésére. A HM Kommunikáció és Toborzó Főosztály felelős szervezete biztosítsa a Program és végrehajtási feladatai megismertetését a teljes személyi állománnyal.

II.

Részletes célkitűzések

2.1. Humánerőforrás-tervezés

A Magyar Honvédség hosszú távú fejlesztését szolgáló országgyűlési és kormányzati döntések alapján megkezdődött a jogszabályi környezet kialakítása. Ezek lehetővé tették a Program véglegesítését, a részletes tervező munka beindítását. A további kidolgozó munka során figyelembe kell venni, hogy a honvédség struktúrájában és működésében tervezett jelentős változások szükségessé teszik egyes, a nemzeti foglalkoztatáspolitikai célkitűzések megvalósulását is elősegítő és a tárca foglalkoztatási stratégiai kérdéseire vonatkozó további döntések meghozatalát. Ezek a döntések jelentős mértékben befolyásolhatják a korábban megkezdett tervező munkát és a jogszabályalkotó tevékenységet.

A humánerőforrás-tervezés biztosítja a humánerőforrás-gazdálkodással- és fejlesztéssel összefüggő cselekvési keretek meghatározását, a feltételek és szükségletek közötti optimális egyensúly kialakításához elengedhetetlen döntési alternatívák kidolgozását. A humánerőforrás-tervezés rendszere – illeszkedve a Tárca Védelmi Tervezési Rendszerébe – az optimalizált erőforrás tervezés szempontjai figyelembevételével kerül kialakításra. Ki kell dolgozni a humánpolitika egészét átfogó szakfeladat-rendet, a tervezés működési folyamatrendszerét és az információs kapcsolati rendszert, mellyel illeszkedik a tervező rendszer többi eleméhez.

A humánerőforrás-tervezés a Humánstratégiában meghatározott feladatrendszerben és hatókörben két ütemben kerüljön fejlesztésre. Az első ütem legyen képes – több alternatíva kidolgozásával, a külső és belső befolyásoló környezeti tényezők megjelenítésével – meghatározni a személyi állomány biztosításának egyes lépéseit, költség-, erőforrás- és eszközszükségletét, valamint időhorizontját.

A második ütem legyen képes a vezetés, szervezeti kultúra, szervezetfejlesztés hatásainak tervezésére.

Mindkét ütem fejlesztésének kulcskérdése a személyi feltételrendszer biztosításához kapcsolódó normatív rendszerek kialakítása.

A humánerőforrás-tervező rendszer elemzései és hatóköre terjedjenek ki:

– a működési feltételek, feladatok és követelmények összhangjának helyzetére;

– a belső működési folyamatokra, a fejlesztési irányokra;

– a szervezet, az infrastruktúra fejlettségére, a követelményeknek való megfelelésre;

– a vezetés, vezetettség helyzetére és alkalmazkodó képességére;

– az állomány összetételének (állományarányok, életkori, képzettségi helyzet stb.) és szervezeti megfelelésének általános jellemzőire;

– a személyi feltételrendszer és a feladatok hosszú, illetve rövid távú megfelelésére (erőforrás-felhasználás);

– az uralkodó szervezeti kultúra jellemzőire, a változáshoz, fejlesztéshez való viszonyára;

– a humán erőforrások fenntartásának és fejlesztésének részletes költségeire;

– a hatáskörök érvényesülésére.

2.2. A humánerőforrás-gazdálkodás és fejlesztés új rendszerének kialakítása

A humánerőforrás-gazdálkodásnak biztosítani kell a katonai szervezetek alaprendeltetésének teljesítéséhez szükséges személyi állományt, a hatékony erőforrás-elosztást. A vonatkozó kormányzati döntések alapján a megváltozott szerkezetű és működésű haderő állományszükségletét meghatározott stratégiai alkalmazási célok figyelembevételével kell kialakítani majd stabilan fenntartani. Új alapokra kell helyezni a gazdálkodást és a fejlesztést tervező és az azt végrehajtó szakmai szervek munkáját.

A személyi állomány tervezési kulcskérdései

1. Az önkéntes alapon szerveződő hadsereg személyi állományát a békekiképzés időszakában ténylegesen szolgálatot teljesítő katonák, köztisztviselők és közalkalmazottak, továbbá időszakosan rendelkezésre álló önkéntes tartalékosok alkotják.

2. A szervezetek egy részének rendeltetésszerű működése csak minősített időszakban történő alkalmazás esetén teljes, így bizonyos képességek csak átmenetileg szükségesek, ezért a napi foglalkoztatásukat is külön kell tervezni.

2.2.1. Tervezési alapelvek:

– általában csak olyan feladatokat végeztessünk el katonákkal, amelyek katonai felkészültséget is igényelnek, illetve biztonsági kockázata van a polgári állományúak, vagy külső szolgáltatók alkalmazásának;

– jellemzően az adott beosztásban végzendő tevékenységstruktúra határozza meg a szükséges felkészültséget, melyek vonzata a szükséges állománykategória és a rendszeresített rendfokozat;

– a feltöltöttségi mutatókban a különböző opciókhoz kapcsolódó valószínűségek fejeződjenek ki. A feltöltöttség szoros összhangban álljon a katonai szervezet készenléti idejével;

– elsősorban a csapatoknál rendszeresített beosztások legyenek nagyobb arányban feltöltve.

A tervek megvalósításának kiemelt tényezője az új foglalkoztatási, szervezeti elvárási rendszer kialakítása és működtetése, melynek feltétele:

– a munkakörök pontos tervezése, a munkaköri követelményrendszer kialakítása és annak betartása;

– a munkakörökhöz kapcsolt értékelési rendszer kialakítása.

Fő feladatok

A munkaköri követelményeknek megfelelő állományarányok, az új állományszerkezet kialakítása a beosztások, munkakörök fokozatos átalakítása útján történjen meg. Első lépcsőben – építve a korábbi kidolgozó munkára és a jogszabályban már megjelent követelményekre – a munkakör-értékeléssel meg kell határozni a honvédség munkaköreinek új struktúráját, átfogó követelményrendszerét és a bevezetés rendjét. Ezen az alapon a második lépcsőben ki kell dolgozni a minőségbiztosítás teljes körű algoritmizált rendszerét.

A munkakörelemzést és tervezést a teljes vertikumot tekintve a humánerőforrás tervezés, gazdálkodás és fejlesztés folyamatává kell tenni, összhangban a kormányzati elvárásokkal.

Kiemelt követelmény, hogy minden új munkakör rendszeresítése, illetve a meglévők módosítása csak munkakörelemzés után történjen meg.

2.2.2. Az előmeneteli rendszer fejlesztése

A haderő nagyságának, szerkezetének változásai indokolják az előmeneteli rendszer elveinek és szerkezetének felülvizsgálatát és a szükséges módosítások kidolgozását. A változtatáshoz konkrét javaslatot kell kidolgozni, melynek alapelvei – figyelembe véve a hazai, az EU és a NATO személyzetfejlesztési elveit – az alábbiak:

– az előmenetel alapja a teljesítményértékelés (a jelenleginél egyszerűbb, összevont, szervezeti kötődés, egyéni indíttatású pályakép és a teljesítmény értékelésével összefüggő többletelismerés-centrikus) – 2007. végéig;

– az Előmeneteli Bizottságok hatékonyabban és érdemben tudják segíteni az előmenetel megvalósulását (egyszerűbb forma, nagyobb hatáskör) – 2008-tól;

– biztosított legyen a beosztások egymásra épültsége, ugyanakkor jobban alkalmazkodjon az új szervezeti hierarchiához (felülvizsgálat 2007, bevezetése folyamatos);

– beosztási követelmények érvényesítésének szigorítása (rendfokozati követelmény, szakképzettség, tanfolyamok, speciális követelmények, rendfokozati megfelelés) – 2008. közepétől;

– a szabályozó gyakorlat biztosítsa a jogbiztonság erősítését. Az érdemi szabályozó tevékenység lehetőleg 2007-ben fejeződjön be.

Az előmeneteli rendszer fejlesztésére vonatkozó javaslatok kidolgozásánál figyelembe kell venni, hogy a Hjt. bevezetése óta lezajlott szervezeti változások alapvetően kedvezőtlen jelenségeket generálhatnak. A módosítások egy része bevezetéséhez mindenképpen hosszabb átmenetekkel kell számolni. Megjelenésüket követően további figyelmet igényelnek az új típusú nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályok is.

A változtatások előtt alapos elemzés szükséges, melynek során a meglévő katonaállomány életkori, végzettségi és rendfokozati jellemzői alapján vizsgálni kell, hogy a jelenlegi szabályok fenntartása, illetve változása mikor és milyen jellegű feszültségeket eredményezhet. Ezek kezeléséhez új módszerek megtanulása szükséges, elsődlegesen a parancsnoki állomány számára (változás-menedzsment elsajátítása, gyakorlati alkalmazása).

A javaslatok kidolgozásánál a stratégiai alkalmazási célokból kell kiindulni. A gazdasági, gazdaságossági szempontokat, a rövid és a hosszú távú hatásokat, tekintettel a humán erőforrások fejlesztésének magas költségeire, szintén vizsgálni kell. A foglalkoztatáspolitikai szempontok között vizsgálni kell a humántőke-ráfordítások megtérülését, azok hatékonyságát is. A humánerőforrás-fejlesztés gazdaságossági szempontjai nem veszélyeztethetik a stratégiai alkalmazási célok megvalósulását.

A változtatási javaslatok alapelvei a következők:

– a teljesítményértékelés képezze továbbra is az előmenetel alapját;

– az Előmeneteli Bizottságok tevékenységének fenntartása, és hatáskörük esetleges kibővítése;

– a beosztások egymásra épültsége;

– a beosztási követelmények érvényesítése (iskolai végzettség, szakképzettség, tanfolyamok, speciális követelmények);

– a pályaalkalmassági vizsgálat rendszerének, mint alkalmazási feltételnek fenntartása;

– munkakör-elemzés, munkakör-értékelés;

– a strukturált rendszer fenntartása.

Az új kihívásoknak, a közigazgatás korszerűsítése követelményeinek, a honvédség szerkezetének és állományarányainak megfelelő, hiteles életpályát és pályaképet mutató előmeneteli rendszer kialakítása érdekében az alábbi feladatok végrehajtása szükséges:

– a honvédelmi tárca jelenlegi előmeneteli rendszerének felülvizsgálata, tudományos igényű elemzése, értékelése 2007. év közepéig;

– a rugalmasabb, nagyobb mozgásteret biztosító, a jelenlegi előmeneteli rendszer tapasztalatain nyugvó korszerűbb rendszer modellezése 2007. év végéig;

– az előmeneteli rendek egységesítése, az általános, illetve speciális előmeneteli rendhez tartozás újraértelmezése, rendszerének átstrukturálása 2008. elejéig;

– a várakozási idők teljes körű felülvizsgálata, a korszerűbb előmeneteli rendnek megfelelően egységesítése 2008. közepéig, átmeneti idővel 2009. közepéig;

– a bevezetést lehetővé tevő jogszabályok és egyéb szabályzók kidolgozása, bevezetése 2009. végéig;

– áttérés az új típusú előmeneteli rendszerre 2010/2011-től.

2.2.3. A teljesítményértékelési rendszerrel kapcsolatos feladatok

A közigazgatás átalakításából (korszerűsítéséből) fakadó kormányzati szempontú értékelés alapján elfogadott katonai teljesítményértékelés rendszerének korszerűsítése a következő súlyponti kérdéseken alapuljon:

– a minőségi teljesítmény hatékonyabb ösztönzése és elismerése legyen az alappillére a megszerzett humánerőforrások megtartásának;

– az értékelés jelenlegi rendszerének alapelemeit változatlanul alkalmazni kell (nem célszerű egy már bejáratott, végrehajtási szempontból elfogadott rendszert minden évben alapjaiban megváltoztatni);

– teljes körűvé kell tenni a kompetencia-megfeleléseket (2010);

– a 2008. januárjától a teljesítményértékelésnek határozottabban érvényesülnie kell az előmenetelnél (magasabb beosztásba történő kinevezés), és alkalmazni kell az egyéb személyi mozgatások (áthelyezések), beiskolázások (át- és továbbképzések, idegen nyelvi tanfolyamok) során is;

– fokozatosan hozzá kell kapcsolni az értékelés eredményét a jutalmazási, ösztönzési rendszerhez (2008-tól) elérve a teljesítményelvű bérezés általánossá tételét (2010/11-re);

– be kell vezetni a minősítést felváltó „összesített teljesítményértékelést”, ezzel megalapozva a korábbi évek értékeléseinek nagyobb súlyát (2008/09);

– fokozatosan be kell vezetni az önértékelés intézményét (2008/09);

– be kell vezetni a teljesítményértékelés, vezetői értékelés, minősítés adattartalmának egységesítését, azonos követelményrendszer kialakítását (2009);

– biztosítani kell az értékelési rendszer mérőszámainak szigorú betartását az összevethetőség megteremtéséhez (2010).

2.3. Humánerőforrás-fejlesztés

Meghatározó a katonai szolgálat egészét megalapozó integrált egyéni képzési, kiképzési, felkészítési rendszer korrekciója, amely lehetővé teszi a szervezetben a vertikális és a horizontális mobilitást és figyelembe veszi az egyén fejlődési törekvéseit, pályaképének megvalósítását.

A személyi állomány képzésének alapelvei:

A képzésnek, mint az emberi erőforrásfejlesztés legfontosabb összetevőjének fő feladata a megfelelő minőségű munkaerő biztosítása, illetve a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodóképesség megteremtése, elősegítése. A képzési igények meghatározásának alapja a hatékony foglalkoztatási szemlélet és annak érvényesítése.

A teljes mértékben a katonai szervezetek által finanszírozott képzéseknek döntően a haderő szükségleteit kell kielégíteniük, legyen szó hazai vagy külföldi képzésekről.

Ugyanakkor fontos követelmény az is, hogy az egyéb kezdeményezésű képzések ne csak a munkavállalók érdekeit, hanem a munkáltató érdekeit is szolgálják.

Fő feladatok:

– az éves beiskolázási tervek összeállítása a szakirány referensek és a kamarai jogkört gyakorlók szélesebb körű bevonásával történjen (folyamatos);

– az át- és továbbképzések, kiemelten az előmeneteli tanfolyamok rendszerének egyszerűbbé, költséghatékonyabbá tétele (2008-tól);

– a képzések gyakorlati végrehajtása során törekedni kell a távoktatás mind szélesebb körű alkalmazására (folyamatos);

– a különböző állománykategóriák képzése, át- és továbbképzése egységes elvek és rendszerint valósuljon meg (2008-tól);

– az egész életen át tartó tanulás programjának részeként fejleszteni kell az intézményi hátteret, és be kell vezetni, majd működtetni a minőségbiztosítási rendszert (folyamatos);

– támogatni és szélesíteni kell a szolgálati érdek keretei között az állomány önmegvalósítási törekvéseit (folyamatos);

– a képzés tartalmilag a szervezetből kiválók részére a munkaerőpiac igényeinek megfelelő, a versenyszférába visszatérést segítő ismereteket nyújtson (folyamatos).

A legfontosabb területek:

– a tisztképzés szakmailag felelős vezetőivel együttműködve a többciklusú, lineáris képzési rendszer bevezetésének folytatása a katonai felsőoktatásban (folyamatos);

– a teljesítményértékelés, a beiskolázások és az előmenetel szoros összhangjának biztosítása (folyamatos);

– a jogszabályban meghatározott nyelvképzési követelmények elérése (2010 végére);

– a tiszthelyettes szakképzés korszerűsítése, kapcsolódva az Új Magyarország Fejlesztési Tervben a magyar szakképzés számára biztosított programokhoz és lehetőségekhez;

– az át- és továbbképzések, előmeneteli tanfolyamok célirányosabb, hatékonyabb és költséghatékonyabb rendszerének kialakítása, miniszteri szintű szabályzás kidolgozása [(hazai és külföldi egyaránt) – 2008-ig];

– a köztisztviselői állomány szervezett felkészítése a 2011-ben esedékes magyar EU elnökségi feladatok támogatására (elsősorban nyelvi, majd szakmai és uniós ismeretek);

– a köztisztviselői és a közalkalmazotti állomány további képzési rendszerének tárcaszintű fejlesztése, szervezettebbé, hatékonyabbá tétele (a közszolgálat reformjával összhangban).

2.4. Ösztönzési és motivációs rendszerrel kapcsolatos feladatok

2.4.1. Juttatási rendszer

A rendszer átalakítása során abból kell kiindulni, hogy a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses katonaállománya speciális munkavállaló, mivel az állománynak különleges egészségi, pszichikai és fizikai alkalmasságra vonatkozó követelményeknek is meg kell felelnie, feladatait szolgálati és szakmai függelmi viszonyok között kell teljesíteni, akár élete árán is. 2004. végétől a Magyar Honvédség fokozottabban megjelent a munkaerőpiacon, és mint az egyik legnagyobb munkáltató részévé vált a munkaerő-piaci versenynek is.

Az állomány utánpótlásának mind mennyiségi, de legfőképp minőségi biztosítását és a meglévő állomány megtartását, életminőségének szintjét a Honvédség mindenkori kompenzációs rendszere, valamint az ösztönzési és rekreációs tényezők együttesen, egymást kiegészítve határozzák meg.

A Magyar Honvédség szociális viszonyait és szolgáltatásait úgy kell kialakítani és működtetni, hogy annak feltételrendszere biztosítsa a hivatásos és szerződéses katonák számára a szolgálat követelményeinek való mindenoldalú megfelelést. Az előmeneteli rendszer hatékonyan ösztönözze az állományt a szervezetben való bennmaradásra (a lehető leghosszabb idejű szolgálat vállalására), ugyanakkor gyakoroljon vonzó hatást a potenciális utánpótlást jelentő kívülállókra is.

A változások lényegének a megváltozott állományszerkezet miatt egyes foglalkoztatási elvekben és ahhoz kapcsolódóan az ellátási, juttatási rendszerben kell megjelennie. Kulcskérdésnek tekintendő a legalacsonyabb beosztásokban szolgáló legénységi állomány megtarthatósága.

A tárca az élet-, és munkakörülmények javításához kapcsolódóan, az egyes állománycsoportok közötti különbségek szükségszerű figyelembevételével folyamatosan támogatja az állomány tagjai lakhatásának megoldását és ennek érdekében biztosítja a többpólusú lakhatási támogatási rendszer működőképességét. Ennek területén:

– fenntartja, működteti és fejleszti a bérlakás-juttatási rendszerét, ennek érdekében a bérlakás-fejlesztés tekintetében – a lakásvásárlások mellett – várhatóan 2010-től alkalmazza a költségvetési források hatékonyabb felhasználásával megvalósuló magánbefektetői tőkén alapuló megoldásokat;

– fenntartja és fejleszti a lakhatási gondok átmeneti megoldását szolgáló albérleti díj hozzájárulás rendszerét azzal, hogy a támogatható lakhatási formákat 2007-től kiterjeszti az igényjogosultak által igénybe vett lakáslízing megoldásokra is.

Fő feladatok:

– ki kell dolgozni a katonai szolgálat feltételeit támogató új elveket, követelményeket (2007);

– felül kell vizsgálni a juttatások, költségtérítések és támogatások rendszerét, összhangban, az állományszerkezetben, illetve a közszolgálatban tervezett változásokkal (2007);

– az új szabályozásban érvényesíteni kell a valós terheléseket, veszélyeket kompenzáló, a teljes állományt átfogó normatív rendszert, mely képes megjeleníteni és támogatni az egyének szervezet számára preferált pályastratégiáját (2008);

– a rendszerben részletesen meg kell jeleníteni és külön program szerint meg kell ismertetni a szerződéses szolgálathoz kapcsolódó ellátási formákat, sajátosságokat (2008).

2.4.2. A rekonverziós ellátás feladatai

A Program első időszakában az átszervezések miatti foglalkoztatási válsághelyzetek hatékony kezelésével, illetve a haderő-átalakítás tervezett befejezése után a jogviszonyukra vonatkozó időtartam tényleges leteltével kiváló munkavállalók (esetenként hozzátartozóik) munkaerő-piaci pozícióinak javítása kiemelt eleme a honvédség humánstratégiájának. Ennek feladatait egyéb kormányzati eszközökkel és uniós lehetőségekkel komplex módon kell tervezni.

Fő feladatok:

– a munkaerő-piacra történő kilépés esetére vonatkozó civil és katonai lehetőségek jogszabályi összhangjának megteremtése (2007. végéig);

– szakszerű és hatékony programcsomagok kialakítása a foglalkoztatási válságszituációkra (2008);

– széles körű koherencia megteremtése a belső képzési, kiképzési rendszer és a munkaerő-piaci képzési rendszer között (2009);

– az élethosszig tartó tanulás Európai Uniós programjához kapcsolódó feltételek mozgósítása (folyamatos);

– a szolgálat során szerzett katonai-, szakmai gyakorlati idők, vizsgák (osztályos-, mestervizsgák stb.) érvényesíthetőségének kidolgozása (igazolások stb.) – 2009;

– a MH Szociálpolitikai Közalapítvány segélyezésben betöltött szerepének felülvizsgálata;

– képzésekre vonatkozó külső pályázati lehetőségek feltérképezése, rendszerbe illesztése (folyamatos).

2.5. Szociális ellátások, humán támogatások

A katonai szolgálat fontos feltételrendszere a szociális és humán szolgáltatás intézménye. Az elmúlt évek szervezeti változásai során jelentős veszteségek érték a rendszert, a szükségesnél kevesebb figyelem és erőforrás jutott a területre. A Program fontos eleme, hogy a Magyar Honvédség által megvalósított szociális ellátó rendszer a jelenleginél markánsabban illeszkedjen a társadalmi ellátás rendszerébe. A humán ellátó rendszer eltérései döntően az új típusú katonai szolgálat kihívásait kezeljék, azonban vegyék figyelembe az e területen kialakult hagyományokat, a honvédség által preferált tradicionális értékeket is. Az ellátások differenciáltan terjedjenek ki a teljes állományra, illetve azok hozzátartozóira, valamint a nyugállományúakra és családjukra.

Fokozott figyelmet igénylő területek:

– a döntés-decentralizálás elvének érvényesítése a rászorultság megállapításában, valamint a jogkörök meghatározásában (2007. végéig);

– a segélyezési rendszernek az új szerkezetű állomány sajátosságaihoz és a megváltozott feltételekhez igazodó módosítása (2007. végéig).

– Fő feladatok a szociális ellátó rendszerben:

– első lépcsőben a munkavállalói körbe tartozók ellátórendszerének korszerűsítése (2007. végéig);

– a rendelkezésre álló források (igazságosabb) rászorultság elvén alapuló elosztása szervezeti-technikai feladatainak megtervezése (2007. végéig);

– a szociális ellátások szintentartása, a normativitás erősítése, a költséghatékonyság növelése (folyamatos);

– az ágazati célokat támogató civil szervezetek bevonása az ellátások hatékonyságának fejlesztése érdekében (folyamatos).

2.5.1. „Családsegítő szolgálat” átalakítása, szolgáltatásainak fokozatos bevezetése

A korábbi döntéseknek és a humánstratégiának megfelelően – elsődlegesen a külszolgálatot teljesítőkre, a családjuktól távol élők családjának támogatására koncentrálva – meg kell teremteni a családsegítő szolgálat folyamatos rendszerszintű működését.

Fő feladatok:

– a korábbi döntések felülvizsgálata (megerősítése) után modell-kísérleten keresztül meg kell teremteni a Szolgálat gyakorlati működésének tesztelési feltételeit (2007. közepétől);

– rendszerszerűvé kell tenni azon családok felkészítését, akiknek hozzátartozója tartós külszolgálatra kerül (2008);

– javítani kell a kapcsolattartást szolgáló hírközlő és kommunikációs lehetőségeket, bővíteni kell az átviteli csatornákat (folyamatos);

– ki kell alakítani a pszichológiai felkészítés és visszaillesztés folyamatának egységes szakmai rendszerét (2009).

2.5.2. Az idősebb munkavállalók, nyugdíjasok támogatása

A vonatkozó hazai és Uniós jogszabályok honvédségi érvényesítésével, a hatályos belső szabályzók felülvizsgálatával hatékonyabbá kell tenni a tárca felelősségvállalását az idősebb generációk irányában.

Fő feladatok:

– az ellátások és juttatások jelenlegi rendszerének és lehetőségeinek megőrzése;

– a korábbi döntéseknek megfelelően a tárca idősügyi stratégiájának kidolgozása (2008);

– a nyugdíjas életre történő felkészülést támogató rendszer létrehozása (2008);

– a civil munka világába való kilépést támogató rendszer erősítése (folyamatos);

– a Minisztérium Esélyegyenlőségi Terve egyik kiemelt elemeként az idősebb állomány foglalkoztatási feltételeinek felülvizsgálata (2009);

– az ellátásokhoz és támogatásokhoz történő hozzájutás igazságosabb mechanizmusának kialakítása (2010-től);

– a nyugdíjasok szerveződéseik szorosabb bekapcsolása a honvédség életébe, szakmai tanácsadó szerepük erősítése (folyamatos);

– a nyugdíjasotthoni elhelyezés lehetőségének ismételt vizsgálata (2007. végéig).

2.6. Rekreációs ellátások

A pihenés feltételeihez történő hozzájárulás révén elő kell segíteni a munkavállalók (és részben hozzátartozóik) munkaképességének újratermelését. Kiemelt figyelmet kell fordítani a szervezeti működés szempontjából fontos állománycsoportok pihenésének támogatására, a regenerálódás feltételeinek fejlesztésére, az ellátások és szolgáltatások minőségének szinten tartására, illetve a lehetőségek függvényében a hozzájutás fejlesztésére.

Fő feladatok:

– meg kell teremteni a honvédségi üdültetés infrastruktúrájának minőségi fejlesztéséhez való feltételeket (2010/11);

– a közszolgálatban alkalmazott elvek figyelembevételével átfogó üdülési koncepció kidolgozása, benne a családtagok kedvezményeinek újragondolása (2007. végéig);

– a két- és többoldalú (CLIMS) üdülési együttműködés fejlesztése (folyamatos);

– a regeneráló pihentetés rendszerének újragondolása, egyszerűsítése (2008);

– a hagyományos katonakultúra ápolásának folytatása, a Magyar Honvédség hazai és nemzetközi elismertségét segítő kulturális értékek megőrzése, fejlesztése (folyamatos);

– a teljes állomány kulturális ellátásának normatíva szerinti kialakítása és bevezetésének megkezdése (2007).

III.

A Program legfontosabb végrehajtási kérdései

A társadalomban és a honvédségben lezajló nagymértékű változások miatt igen bonyolult körülmények között kell kialakítani a jövőt tartósan meghatározó feltételrendszert. Ennek során kritikus elemek lehetnek:

– az egyértelmű döntések megléte a struktúrára, az egyes szervezeti elemek feladataira;

– a döntések meghozatala a humánpolitika részleteire is;

– a szervezeti célok és a szolgálati érdekek szempontjából perspektivikus állomány pályán tartását biztosító feltételrendszer kialakítása;

– a szervezeti átalakítások során felszabaduló munkaerő harmonikus kilépésének biztosítása;

– a diszlokálást, helyőrségváltást biztosító feltételrendszer kialakítása.

A változások érvényesítésének egyik legfontosabb eszköze a jogszabályi környezet kialakítása. A stabilan működő haderő kialakítását szolgáló programnak olyan szabályzókat kell tartalmaznia, melyek biztosítják az alapvető célok elérését és azok megszilárdítását. Ezeknek tekintettel kell lenni a következő tényezőkre is:

– EU jogharmonizációs lépések;

– közszolgálati reform vonatkozó feladatai (ütemezésnek megfelelően);

– a társadalom egészét érintő szabályváltozások;

– a jogszabályok koherenciájának erősítése.

A korábban megjelöltek szerint a feltételrendszerben bekövetkezett változások miatt a jogszabályi keretekben a korábban tervezettnél – azok egyszerűsítése mellett – szélesebb körű, lényegi módosításokat is végre kell hajtani. Ezek közül a legfontosabbak:

– a foglalkoztatáspolitikai elvek módosítása és azok lépcsőzetes bevezetése (2010-ig);

– a törvényi szintű keretek kialakítása 2007-ben, további jogszabályi feltételek megteremtése 2008 végéig;

– át- és továbbképzés elemeinek, rendszerének kidolgozása (2008 végéig);

– ösztönzési rendszer megváltoztatása (2008-tól);

– ellátási rendszer korszerűsítése (2008-tól);

– beilleszkedés, szervezeti szocializáció segítése (mentorrendszer) – 2007-től;

– az intézményrendszer felülvizsgálata, majd a kialakítást követően a rendszer stabilizálása (2008. végéig).

A Humánpolitikai Programban foglaltak megvalósítása során törekedni kell a szükséges források szintentartására, külső források igénybevételi lehetőségeinek felkutatására.

A Program hatékonysági, minőségi mutatóinak megvalósulását a Program végrehajtásának időszakában a humán-kontrolling eszközeivel folyamatosan figyelemmel kell kísérni. A Honvédelmi Minisztérium Humánpolitikai Kabinetje, valamint a Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum évente egy-egy alkalommal vizsgálja meg a Programban foglaltak teljesítésének helyzetét.

Az utasítást a 88/2008. (HK 17.) HM utasítás módosította. Az utasítást a 25/2012. (IV. 21.) HM utasítás 1. § (1) bekezdés l) pontja hatályon kívül helyezte 2012. április 22. napjával.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek