PÜ BH 2007/44
PÜ BH 2007/44
2007.02.01.
Ha az elbirtokló tulajdonjogát nem jegyeztette be az ingatlan-nyilvántartásba, a jóhiszemű és ellenérték fejében tulajdonjogot szerző féllel szemben nem hivatkozhat az elbirtokláson alapuló tulajdonszerzésére (Ptk. 121. §; 1997. évi CXLI. tv. 5. §).
A jogerős részítélettel elbírált jogvita szempontjából jelentős tény az, hogy a II. rendű felperes – jogelődje birtokolását is figyelembe véve – a tulajdonában lévő N. 730/1. hrsz.-ú ingatlannal szomszédos N. 729. hrsz.-ú – az I. alperes által 2001. június 6. napján megvásárolt és a III. rendű alperes haszonélvezeti jogával terhelt – ingatlan keleti végén lévő 55 m2 nagyságú területrészt – amelyen kőrakás található – az elbirtoklási időt meghaladóan szakadatlanul sajátjaként birtokolta.
A II. felperes keresete az 55 m2 területrész elbirtoklásának megállapítására irányult.
Az I. és III. rendű alperesek érdemi ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték; a Ptk. 121. § (5) bekezdésében foglaltakra hivatkoztak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével – egyebek mellett – a II. rendű felperesnek ezt a keresetét is elutasította. Döntését a Ptk. 121. § (5) bekezdésére alapította, és azt a következőkkel indokolta. A bíróság a felpereseknek az alperesek által nem vitatott előadása alapján állapította meg, ,,hogy az elbirtokláshoz a törvény által előírt birtoklás, illetve használat megvalósult''. Erre figyelemmel ügydöntő jelentőséggel bírt, hogy az I. és III. rendű alperesek hivatkozhatnak-e a Ptk. 121. § (5) bekezdésére, amelynek alkalmazása során a bírói gyakorlat – a törvényi feltételeket ,,kiegészítve'' – az ellenérték fejében szerző fél jóhiszeműségét is megköveteli. Az I. és III. rendű alpereseknek tudomása volt az adásvételt megelőzően az elbirtoklás iránti felperesi igényről. Kifejezetten hivatkoztak is arra, hogy az adásvételi szerződést csak azt követően merték megkötni, miután tudomást szereztek arról: a II. rendű felperes a telekalakítási közigazgatási eljárásban készült, a kimért telekhatár pontokat tartalmazó jegyzőkönyvet utóbb aláírta azzal, hogy időközben egyezségre jutottak. Ezeket a körülményeket is mérlegelve arra az álláspontra helyezkedett, hogy kifejezetten a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseiben bízó, de a bírói gyakorlatot indokoltan nem ismerő I. és III. rendű alperesek ,,jóhiszeműsége nem vonható kétségbe''.
Az elsőfokú bíróság más ítéleti rendelkezését is támadó felperesi fellebbezések folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletével – a II. rendű felperes fellebbezési kérelmét érdemben elbírálva – a 729 hrsz.-ú ingatlan ,,55 m2 területének elbirtoklásával kapcsolatos rendelkezése tekintetében'' helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A másodfokú bíróságnak az 55 m2 területrész elbirtoklására vonatkozó jogi érvelése szerint a Ptk. 121. § (5) bekezdése ,,az elbirtoklással való tulajdonszerzés kizártságához nem fűzi feltételül'' az ingatlan-nyilvántartásban, ellenérték fejében jogot szerző jóhiszeműségét. A bíróság ,,nem jogalkotó intézmény'', az adott ,,törvényi rendelkezéseket kiterjesztve'', a törvényben meghatározott feltételeken túlmenően újabb követelményeket nem határozhat meg. A másodfokú bíróság utalt arra is, hogy a felperesi fellebbezésben és az elsőfokú bíróság ítéletében is hivatkozott – jóhiszeműséget megkövetelő – bírói gyakorlat egyetlen, az 1960-as években meghozott eseti döntésben nyilvánult meg, amely egyrészről egyedi ügyben a bíróságokat nem köti, másrészről a jelenlegitől ,,gyökeresen eltérő társadalmi és gazdasági körülmények között született, ... annak változatlan formában történő alkalmazása semmivel sem indokolható.''. A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát II. rendű felperes keresete ,,az I. és III. rendű alperesek jóhiszeműségének vizsgálata nélkül utasítandó el ...''.
A másodfokú bíróság részítélete ellen – annak hatályon kívül helyezése és keresetének helyt adó ítélet meghozatala, költségeinek megtérítése végett – a II. rendű felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a bírói gyakorlat a Ptk. 121. § (5) bekezdésének alkalmazásakor megköveteli az ellenérték fejében szerző fél jóhiszeműségét is, amely azt jelenti, hogy a szerző félnek nem szabad tudnia a tényleges és az ingatlan-nyilvántartási állapot eltéréséről. Az adott esetben azonban az I. és III. rendű alperesek az ingatlan vásárlásakor tudatában voltak annak, hogy a megvásárolt ingatlan terjedelme eltér a tényleges helyzettől, az ügyletkötést megelőző telekalakítási eljárásban értesültek a perben érvényesített igényről, ezért nem tekinthetők jóhiszeműeknek.
Az I. és III. rendű alperesek a személyesen előterjesztett beadványukban – az abban foglaltak tartalmát tekintve – a részítélet hatályban tartását kérték.
A 2001. évi CV. törvény 9–14. §-aival módosított felülvizsgálati eljárási szabályok alkalmazásával elbírálandó felperesi felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A II. rendű felperes keresete alapjaként azt adta elő, hogy ingatlan-nyilvántartáson kívül – elbirtoklással – megszerzett – a III. rendű alperes haszonélvezetétől mentesen – az I. rendű alperes által megvásárolt perbeli ingatlanból 55 m2 térmértékű földrészletet. Ezzel valójában azt állítja, hogy a perbeli ingatlan vonatkozásában az ingatlan-nyilvántartás tartalma eltér – a vitás földrészlet tekintetében – az ingatlan valóságos jogi helyzetétől. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének elvéből – egyebek mellett – viszont az következik: az ingatlan-nyilvántartást – az ellenkező bizonyításáig – az oda bejegyzett jog tekintetében akkor is helyesnek kell tekinteni, ha az a valóságos helyzettől eltér, de csak a jóhiszemű szerző javára [1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 5. § (3) bekezdés]. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban az minősül jóhiszemű jogszerzőnek, aki az ingatlan-nyilvántartásban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. Ez az elv érvényesül az ingatlan-nyilvántartáson kívül jogot szerző személy tekintetében is, aki nem érvényesítheti megszerzett jogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett, illetőleg őt rangsorban megelőző, jóhiszemű jogszerzővel szemben [Inytv. 5. § (4) bekezdés]. Mindezekből okszerűen következik, hogy az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogát elbirtoklásra alapító jogszerzővel szemben a Ptk. 121. § (5) bekezdésére alapítható kifogás is csak az ingatlan-nyilvántartásba tulajdonosként bejegyzett, ellenérték fejében, jóhiszeműen szerzőt illeti meg. A jóhiszemű szerzésnek az a feltétele, hogy a szerzés az ,,ingatlan-nyilvántartásban'' bízva történjen, magában foglalja a jóhiszeműségnek azt a szubjektív elemét is, hogy a szerző ,,az ingatlan-nyilvántartástól eltérő valóságos jogi állapotról nem tud, és nem is kell tudnia. Nem jóhiszemű viszont az a szerző, aki abban bízik, hogy az ellenkező tudomásával szemben erősebb lesz az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés.'' (BH 2005. évi 9. számú Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégium véleménye)
A Ptk. 121. § (5) bekezdésének az előbbiekben kifejtett – az ingatlan-nyilvántartás hivatkozott alapelvi rendelkezéseivel összhangban álló – értelmezése tehát szükségessé teszi az ingatlan-nyilvántartásban bízó, ellenérték fejében szerző fél jóhiszeműségének vizsgálatát is. Ellentétes jogi álláspontja miatt a másodfokú bíróság az I. és III. rendű alperesek jóhiszeműségének nem tulajdonított jelentőséget, és e – mérlegelést igénylő – kérdésben nem foglalt állást, így valójában nem bírálta el az arra alapított fellebbezési kérelmet, miszerint az elsőfokú bíróság tévesen minősítette, az I. és III. rendű alpereseket jóhiszemű jogszerzőnek.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a II. rendű felperes alappal hivatkozott a Pp. 270. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okra. A megalapozott és jogszerű döntés meghozatala végett a másodfokú bíróságnak állást kell foglalnia abban, hogy az I. és III. rendű alperesek jóhiszemű jogszerzőknek minősülnek-e. A Legfelsőbb Bíróság mindezek miatt a másodfokú bíróság részítéletének támadott rendelkezését – a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján – hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a II. rendű felperes elutasított keresete tárgyában új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. I. 20.765/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás