479/B/2007. AB határozat
479/B/2007. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 52. § 35. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó azt sérelmezi, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 52. § – értelmező rendelkezések – 35. pontjában „taxatíve” felsorolt, a törvény alkalmazásában közszolgáltatónak minősülő szervezetek között nem szerepelnek az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi CXXXII. törvény (a továbbiakban: Eftv.) 1. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti egészségügyi közszolgáltatást nyújtó szervezetek. Álláspontja szerint ez sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert „azonos szintű jogszabályok adott tényt ellentétesen minősítenek”, másrészt sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését is, mert hátrányos megkülönböztetést jelent „az egészségügyi szférában dolgozók, vállalkozók számára”. Ezért az indítványozó utólagos normakontroll keretében kérte a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Hatv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„52. § E törvény alkalmazásában: (…)
35. közszolgáltató szervezet: a Magyar Posta Zrt., a Magyar Rádió Zrt., a Magyar Televízió Zrt., a Duna Televízió Zrt., a Magyar Távirati Iroda Zrt., a Diákhitel Központ Zrt., a Tartalékgazdálkodási Kht., illetve annak tevékenységét folytató nonprofit gazdasági társaság, továbbá a távfűtés-, a melegvíz-, az ivóvíz-, a csatornaszolgáltatást (a továbbiakban: szolgáltatás) nyújtók – ideértve a víziközmű-társulatot is – feltéve, ha nettó árbevételük legalább 75%-ban közvetlenül a fogyasztók számára történő szolgáltatás nyújtásából származik. Közszolgáltató szervezet továbbá a vasúti pályahálózatot üzemeltető feltéve, ha nettó árbevétele legalább 55%-ban a vasúti pályahálózat működtetéséből származik, valamint a helyi- és helyközi menetrendszerinti tömegközlekedési szolgáltatást nyújtó feltéve, ha nettó árbevétele legalább 55%-ban a tömegközlekedési szolgáltatás nyújtásából származik;”
3. Az Eftv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„1. § (2) E törvény alkalmazásában (…)
b) egészségügyi közszolgáltatás: a részben vagy egészben a központi költségvetés és az Egészségbiztosítási Alap terhére finanszírozott egészségügyi szolgáltatás;”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság több határozatában is foglalkozott az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kérdésével. A 35/1991. (VI. 20.) AB határozatában megállapította, hogy „a törvényi rendelkezések – értelmezéstől függő – ellentétes tartalma pedig önmagában, anyagi alkotmányellenesség hiányában nem vezethet az alkotmányellenesség megállapításához” (ABH 1991, 175, 176.). Már e határozatában elvi éllel mutatott rá arra, hogy „meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. (…) A jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nemkívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentétes összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet” (ABH 1991, 175, 176–177.).
Az indítványozó indítványában nem jelölte meg, hogy a vélt normakollízió mely alkotmányos elvet vagy jogot sértene, pusztán azt állította, hogy a szabályozás folytán a jogállamiság elve sérült. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy a Hatv. 52. § 35. pontja az Eftv. 1. § (2) bekezdésének b) pontjával ellentétes, ezért az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe ütközik.
2. Az indítványozó emellett azt is állította, hogy a támadott rendelkezés hátrányos megkülönböztetést [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés] eredményez „az egészségügyi szférában dolgozók, vállalkozók számára”. Az Alkotmány e rendelkezését az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte és kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom – ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot – kiterjed az egész jogrendszerre. Így abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [először: 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] E töretlen gyakorlatot szem előtt tartva az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a Hatv.-ben felsorolt közszolgáltató szervezetek által nyújtott közszolgáltatásokat biztosító személyek és az Eftv. által meghatározott egészségügyi közszolgáltatásokat végzők azonos szabályozási kör alá tartoznak-e.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja: A Hatv. és az Eftv. személyi hatálya alá eső jogalanyok nem tartoznak azonos szabályozási körbe, ezáltal a különböző jogszabályok hatálya alá tartozó jogalanyok nincsenek egymással összehasonlítható helyzetben. A Hatv. a helyi adóztatás szempontjából határozza meg a közszolgáltató szervezetek körét, az Eftv. pedig – preambuluma szerint – az egészségügyi szakellátó hálózat megújítása és folyamatosan magas színvonalú működésének biztosítása érdekében állapítja meg az egészségügyi közszolgáltatást, mint az egészségügyi ellátórendszer részeként végzett speciális közszolgáltatást. Emiatt a két jogszabály által – eltérő okból és célból – definiált közszolgáltató szervezeteknél foglalkoztatottak, illetve az egészségügyi közszolgáltatást végző személyek helyzete egymással nem hasonlítható össze.
Ennek megfelelően a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmának a sérelme fel sem merülhet, így az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – az indítvány ezen részét is elutasította.
Budapest, 2009. december 1.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás