49/2007. (VII. 3.) AB határozat
49/2007. (VII. 3.) AB határozat1
2007.07.03.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a 2003. december 1-jéig hatályban volt, Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 7/1992. (V. 25.) Ör. sz. rendelete 12. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt, ezért az a Nógrád Megyei Bíróság előtt jogerősen befejezett 10.K.20.390/2001. számú ügyben nem alkalmazható.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 35/2003. (XI. 27.) Ör. sz. rendelete 13. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt jelen határozat kihirdetésének napjával megsemmisíti.
3. Az Alkotmánybíróság Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 7/1992. (V. 25.) Ör. sz. rendelete 10. § (2) bekezdés b) pontja, 11. § (1) bekezdése, valamint 12. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 35/2003. (XI. 27.) Ör. sz. rendelete 11. § (2) bekezdés a), b), c) pontja, 12. § (1) bekezdése, 13. § (2) bekezdése, 15. § (2) bekezdésének első mondata, valamint 3. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz két alkotmányjogi panasz érkezett Salgótarján Megyei Jogú Város Önkormányzatának az állatok tartásáról szóló 7/1992. (V. 25.) Ör. sz. rendelete (a továbbiakban: Ör.) egyes rendelkezései ellen.
Az egyik indítványozó alkotmányjogi panaszában az Ör. 11. § (1) bekezdésének és 12. § (2) bekezdésének megsemmisítését kérte. A Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.882/2000/7. számú ügyben hozott jogerős határozatában az Ör. 12. § (2) bekezdése alapján kötelezte az indítványozót arra, hogy a lakásában tartott két eb közül az egyik tartását szüntesse meg. Az indítványozó erre tekintettel kérte az Ör. támadott rendelkezéseinek visszamenőleges hatályú megsemmisítését. Az indítványozó azzal indokolta kérelmét, hogy az Ör. támadott rendelkezései sértik a tulajdonhoz való jogát, mivel korlátozzák az egy ingatlanon belül [Ör. 11. § (1) bekezdés], továbbá a többlakásos épületek lakásaiban [Ör. 12. § (2) bekezdés] tartható ebek számát, valamint többlakásos épületek lakásai tekintetében az ebtartást előzetes hozzájárulástól teszik függővé. A „darabszám-korlátozás” ellentétes továbbá az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Ávt.), ugyanis a jó gazda gondosságával eljáró kutyatartó részére is korlátozza a lakásban, valamint ingatlanon tartható ebek számát. Az Ör. támadott rendelkezései ellentétesek továbbá a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 98. és 100. §-ával és 115. § (2) bekezdésével, mert ezekkel ellentétesen korlátozza a tulajdonhoz való jogát. Így az indítványozó által kifogásolt rendelkezések sértik az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését. Az indítványozó indítvány-kiegészítésében kérte, hogy az alkotmányjogi panaszként el nem bírálható indítványi elemeket az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében vizsgálja meg.
A másik indítványozó alkotmányjogi panaszában, illetve indítvány-kiegészítésében kérte az Ör. 10. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja, 12. §-a, valamint a 14/A. § 24. pontja [pontosan: (2) bekezdése] alkotmányellenességének megállapítását. Az Ör. 10. § (2) bekezdés b) pontja, 11. § (1) bekezdése, valamint 12. §-a alapján a Nógrád Megyei Bíróság 10.K.20.390/2001/17. számon hozott jogerős határozatában kötelezte az indítványozót arra, hogy ebtartását (3 darab boxer fajtájú kutya tartását) szüntesse meg lakásában és eltiltotta az ebek ezen ingatlanra való bevitelétől, tekintettel részben arra is, hogy a lakásban élő élettársa is tart ebet a lakásban. Az indítványozó szerint az Ör. általa kifogásolt rendelkezései ellentétesek a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvény 12. § (2) bekezdésével, valamint 22. § d) pontjával, ugyanis az Ör. lakók közötti viszonyba avatkozott be. Az Ör. az indítványozó véleménye szerint nem tesz különbséget a többlakásos épületek között azok önkormányzati vagy társasházi jellege alapján és a közterületre vonatkozó tilalmat kiterjeszti a többlakásos épületekre és azok közös használatú helyiségeire. Az indítványozó álláspontja szerint az önkormányzatnak nem volt rendeletalkotási joga arra, hogy megtiltsa az ebek bevitelét és tartását az Ör. 12. § (1) bekezdésében meghatározott helyiségekbe. Ezzel az Ör. támadott rendelkezései megsértették az Alkotmány 42. §-át, 44/A. § (1) bekezdés a) pontját és (2) bekezdését. Az Alkotmány ugyanezen rendelkezéseit sérti, hogy az Ör. 12. § (2) bekezdésében kizárta a 10. § (2) bekezdés a) és b) pontja alá tartozó kutyafajták bevitelét – erre ugyanis az önkormányzatnak nem volt rendeletalkotási jogosultsága. Ez a szabályozás sérti a tulajdonos tulajdonhoz való jogát is. Az Alkotmánybíróság megállapította eljárása során, hogy a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvényt időközben hatályon kívül helyezte a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.), amelynek 13. § (2) bekezdés c) pontja, valamint 26. §-a tartalmazza az indítványozó által hivatkozott rendelkezést.
Alkotmányellenesnek tartja az indítványozó azt is, ahogy az Ör. 10. §-ában az egyes kutyafajtákat besorolta a „nagytestű ebek” és a „támadó természetű ebek” kategóriákba, mivel nem lehet tudni, hogy mi volt az alapja a besorolásnak. A besorolás alapján emellett a harapós kutyák kategóriába tartozó ebek bevitelére a társasházba lehetőség van az Ör. alapján – ugyanakkor ez a szabályozás ellentmondásban van a veszélyes ebekről szóló 35/1997. Korm. r. (a továbbiakban: Vekr.) rendelkezéseivel. Az Ör. 14/A. §-ában előírja a 10. § (2) bekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt ebek szájkosárral és pórázzal való ellátását, ha azokat közterületen vagy többlakásos házak közös használatú területén sétáltatják. Ez a rendelkezés ellentétes az Ör. 12. § (2) bekezdésében foglaltakkal, miszerint nagytestű és támadó természetű ebek nem vihetők be a többlakásos épületekbe. A szájkosár állandó használatát az Ör. az indítványozó álláspontja szerint a Vekr. rendelkezéseivel ellentétesen terjeszti ki annak hatálya alá nem tartozó ebekre. Így az Ör. ezen rendelkezései sértik az állam- és közbiztonságról szóló 1974. évi 17. tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 5. § (4) bekezdését is. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a Tvr.-t 2007. január 1. hatállyal hatályon kívül helyezte a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló 2006. évi CIX. törvény 52. §-a. A Tvr. indítványozó által hivatkozott rendelkezéseit az Ávt. 24/A–24/E. §-ai tartalmazzák.
Sértik a szájkosár állandó és kötelező viselésére vonatkozó rendelkezések az Ávt. 4. § (1) bekezdését és 6. § (1) bekezdését is, mivel olyan fajtákra írja elő annak viselését, amelyekre az egészségkárosító hatással van.
Az indítványozó indítvány-kiegészítésében kérte, hogy az alkotmányjogi panaszként el nem bírálható indítványi elemeket az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll keretében vizsgálja meg.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az Ör.-t hatályon kívül helyezte a Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének az állatok tartásáról szóló 35/2003. (XI. 27.) Ör. sz. rendelete (a továbbiakban: Ör2.).
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályok alapján hozta meg.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, (...)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
Az Ör. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„10. § Ha magasabb szintű jogszabály másképp nem rendelkezik, a társállatok tartására a következő szabályokat kell alkalmazni:
(1) Az ebek ingatlanon belüli tartása szempontjából megkülönböztetendők:
a) utcasorokban elhelyezkedő családi (kertes) házak,
b) többlakásos épületek (tömbház, sorház, társasház stb.)
c) üdülőtelkek, zártkeri ingatlanok,
d) tanyás ingatlanok.
(2) Az ebek jellege (fajtája, tartási célja) szempontjából megkülönböztetendők:
a) nagytestű ebek, így különösen:
-alaszkai malamut, angol masztiff, angol véreb, argentin dog, bernáthegyi, berni pásztor, briard, fila brasieiro, ír farkaskutya, kaukázusi juhász, komondor, kuvasz, leonbergi, nápolyi masztiff, német dog, német juhász, óangol juhász, óriás schnautzer, rottweiler, sarplaninac, újfundlandi fajták és keverékeik,
b) támadó természetű ebek, így különösen:
– alaszkai malamut, angol bulldog, angol masztiff, argentin dog, bandog, boxer, bullterrier, dobermann, fila brasileiro, ír farkaskutya, jagd terrier, kaukázusi juhász, kínai harcikutya, komondor, kuvasz, leonbergi, nápolyi masztiff, német dog, német juhász, óangol juhászkutya, óriás schnautzer, puli, rottweiler, staffordshire bullterrier, staffordshire terrier fajták és keverékeik,
c) harapós természetű ebek: melyek fajtájukra való tekintet nélkül embernek vagy állatnak harapásukkal sérülést okoztak
(...)
h) kedvtelésből tartott ebek: mindazon ebek, amelyek a (2) bekezdés c)–f) pontjába nem sorolhatók.
11. § (1) Ha e rendelet másként nem rendelkezik, egy ingatlanon belül kettő eb és 3 hónapos korig azok szaporulata tartható.
E korlátozás nem terjed ki a honvédség szolgálati, valamint a gazdálkodó szervezetek őrző és védő céllal tartott ebeire, valamint az ebtenyészetekre.
3000 m2-t meghaladó területű, valamint a város külső részein (üdülőterületeken, zárt kertekben, tanyákon) elhelyezkedő ingatlanokon – ha azt a személy és vagyonvédelem megkívánja – több eb is tartható a (2) bekezdésben előírtak szerint.
(2) Családi lakóházak udvarain, üdülőterületeken, zártkerti és tanyás ingatlanokon olyan eb tartható, amely fajtajellegét és alkatát tekintve a szabadban tartást télen is ártalom nélkül viseli.
12. § (1) Többlakásos épületbe a 10. § (2) bek. a) és b) pontjaiban felsorolt ebek bevitele, továbbá ezen épületek előterében, lépcsőházában, közös használatú helyiségeiben, pincéiben, bármely eb tartása tilos.
(2) Többlakásos épület lakásaiban – ha e rendelet másként nem rendelkezik – a tartási tilalom alá nem eső ebekből vagy vadászebből egy és 3 hónapos korig annak szaporulata tartható akkor, ha a tartáshoz az ebtartó lakásával szomszédos lakásban lakók előzetesen hozzájárultak. Közös udvarban valamennyi tulajdonostárs, illetve bérlőtárs előzetes hozzájáruló nyilatkozata szükséges az eb tartásához.
(3) Vakvezető és jelző eb a (2) bekezdésben foglaltak előzetes hozzájárulás hiányában is tartható.”
„14/A. § (2) Közterületen és többlakásos házak közös használatú területén ebek pórázon, nagytestű, támadó természetű vagy harapós ebek pedig szájkosárral is ellátva sétáltathatók.
Nagytestű, támadó természetű vagy harapós ebet csak 18 éven felüli személy vihet ki közterületre a fentiek betartása mellett. Amennyiben a fenti jellemzők valamelyikével rendelkező ebet kiskorú személy viszi közterületre, úgy törvényes képviseletét ellátó személy köteles gondoskodni arról, hogy közterületen való tartózkodása idejére nagykorú személy jelenléte is biztosítva legyen.
Közterületre és többlakásos házak közös használatú területére bármilyen eb csak kutyaürülék eltávolítására alkalmas, ún. kutyaszettel vihető. Kutyaszett elnevezés alatt bármilyen, kutyaürülék eltávolítására alkalmas eszközt kell érteni (pl.: kis műanyag lapát, nylon zacskó, ...stb.).
Helyi járatú személyszállító járművön ebet csak szájkosárral és pórázon lehet szállítani.”
Az Ör2. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„11. § (2) Az ebek jellege (fajtája, tartási célja) szempontjából megkülönböztetendők:
a) nagytestű ebek,
b) támadó természetű ebek,
c) harapós természetű ebek: melyek fajtájukra való tekintet nélkül embernek vagy állatnak harapásukkal sérülést okoztak
d) őrző és védő céllal tartott ebek: személyvédelemre, házőrzésre, gyártelepek, raktárak, különböző objektumok védelmére, illetve őrzésére szolgálnak
e) vakvezető és jelző ebek: vakvezető ebnek az az eb minősül, amelyet erre a célra speciálisan kiképeztek és a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének illetékes szervezete igazolvánnyal látott el, jelző ebnek az az eb minősül, amelyet halláskárosodásban szenvedő személy tart,
f) pásztorebek: azok az ebek, amelyek nagylétszámú (legalább 30 állat) állatcsoport terelését végzik,
g) vadászebek: azok a munkavizsgával rendelkező ebek, amelyek érvényes vadászjeggyel és fegyvertartási engedéllyel rendelkező vadász tulajdonában vannak,
h) kedvtelésből tartott ebek: mindazon ebek, amelyek a (2) bekezdés c)–f) pontjába nem sorolhatók.
[Az a) és b) pont alatti ebek felsorolását a 3. számú melléklet tartalmazza.]”
„12. § (1) Ha e Rendelet másként nem rendelkezik, egy ingatlanon belül kettő eb és 3 hónapos korig azok szaporulata tartható.
A város külső részein (üdülőterületeken, tanyákon), valamint 3000 m2-t meghaladó területű ingatlanokon, – ha azt a személy és vagyonvédelem megkívánja – több eb is tartható a (2) bekezdésben előírtak szerint.
(2) Családi lakóházak udvarain, üdülőterületeken, zártkerti és tanyás ingatlanokon olyan eb tartható, amely fajtajellegét és alkatát tekintve a szabadban tartást télen is ártalom nélkül viseli.”
„13. § (1) Többlakásos épületben a nagytestű vagy támadó természetű eb tartása tilos! Ezen épületek előterében, lépcsőházában, udvarán, közös használatú helyiségeiben, pincéiben, bármely eb tartása tilos.
(2) Többlakásos épület lakásaiban – ha e Rendelet másként nem rendelkezik – a tartási tilalom alá nem eső ebekből egy és három hónapos korig annak szaporulata tartható.”
„15. § (1) Az eb tartójának kötelessége gondoskodni arról, hogy az eb ne tudjon az utcára kijutni még akkor sem, ha az nem harapós vagy támadó természetű.
Az olyan ingatlanokon, amelyek nincsenek körbe kerítve, az eb kennelben vagy láncon tartása, tanyás ingatlanokon kolonccal való tartása kötelező.
(2) Közterületen és többlakásos házak közös használatú területén ebek pórázon, nagytestű, támadó természetű vagy harapós ebek pedig szájkosárral is ellátva sétáltathatók.
Nagytestű, támadó természetű vagy harapós ebet csak 18 éven felüli személy vihet ki közterületre a fentiek betartása mellett.
Közterületre és többlakásos házak közös használatú területére bármilyen eb csak a kutyaürülék eltávolítására alkalmas, ún. kutyaszettel vihető. Kutyaszett elnevezés alatt bármilyen, kutyaürülék eltávolítására alkalmas eszközt kell érteni (pl.: kis műanyag lapát, nylon zacskó,... stb.).
Közforgalmú közlekedési eszközön ebet csak szájkosárral és pórázon lehet szállítani.
(3) Az eb tartója köteles gondoskodni arról, hogy az eb közterületet, a lakóház közös használatú területét, a gyalogjárdát, a sétányt, illetve a közforgalmú közlekedési eszközt ne szennyezze be. E területek esetleges szennyeződésének megszüntetéséről az eb tartója köteles azonnal gondoskodni.
(4) Ebet vendéglátó egységekbe, üzletekbe, piacra, strandra, parkokba, játszóterekre, temetőkbe, közintézményekbe, hivatalokba, élelmiszert szállító járművekbe, – vakvezető és jelző eb kivételével – bevinni vagy beengedni tilos. E szabályozástól eltérni vendéglátó egységeknél és kereskedelmi szálláshelyeknél lehet a létesítmény üzemeltetője által meghatározott esetekben, az általa előírt feltételek betartása mellett.”
„3. sz. melléklet Az állatok tartásáról szóló 35/2003. (XI. 27.) Ör. sz. rendelethez
1. Nagytestű ebek, így különösen:
alaszkai malamut, angol masztiff, angol véreb, argentin dog, bernáthegyi, berni pásztor, briard, fila brasileiro, ír farkaskutya, kaukázusi juhász, komondor, kuvasz, leonbergi, nápolyi masztiff, német dog, német juhász, óangol juhász, óriás schnauzer, rottweiler, sarplaninac, újfundlandi fajták és keverékeik
2. Támadó természetű ebek, így különösen:
alaszkai malamut, angol bulldog, angol masztiff, argentin dog, bandog, boxer, bullterrier, dobermann, fila brasileiro, ír farkaskutya, jagd terrier, kaukázusi juhász, kínai harcikutya, komondor, kuvasz, leonbergi, nápolyi masztiff, német dog, német juhász, óangol juhászkutya, óriás schnauzer, puli, rottweiler, staffordshire bullterrier, staffordshire terrier fajták és keverékeik.”
III.
Az indítványok részben megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz előterjesztésének törvényi feltételei fennállnak-e.
1.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az egyik indítványozó a jogerős ítéletet 2001. március 28-án vette kézhez. A benyújtására nyitva álló határidő 60. napja (május 27.) vasárnapra esett. Az alkotmányjogi panaszt az indítványozó az ezt követő első munkanapon, 2001. május 28-án, hétfőn adta postára, ezért az alkotmányjogi panasz benyújtása nem minősül elkésettnek. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben elbírálta.
A másik indítványozó a jogerős ítéletet 2002. január 18-án vette kézhez. Az alkotmányjogi panaszt a benyújtására nyitva álló határidő 60. napján, 2002. március 18-án adta postára. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt érdemben elbírálta. [Ehhez hasonlóan lásd 768/D/2002. AB határozat, ABH 2003, 1542, 1544.]
1.2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az Ör.-t 2003. december 1. hatállyal hatályon kívül helyezte az Ör2. Ebből következően az indítvány már nem hatályos jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányul. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján – mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség – az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. Mivel az indítványok részben alkotmányjogi panaszok, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot az alkotmányjogi panaszok alapjául szolgáló ügyekben alkalmazott rendelkezések tekintetében folytatta le.
1.3. Miután az indítványozók által támadott rendelkezések közül az eljáró bíróság az egyik ügyben az Ör. 12. § (2) bekezdése alapján, míg a másik ügyben az Ör. 10. § (2) bekezdés b) pontja, valamint a 12. § egésze alapján hozta meg határozatát, az Alkotmánybíróság ezeket a rendelkezéseket alkotmányjogi panasz alapján bírálta el.
Az Ör. indítványokkal támadott további rendelkezései: a 10. § (2) bekezdés a) és c) pontja, 11. § (1) bekezdése és a 14/A. § (2) bekezdésének első mondata alkotmányellenességének vizsgálatát utólagos normakontroll keretében folytatta le. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2. 3. számú melléklete 1. pontjában az Ör. 10. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltakkal; az Ör2. 11. § (2) bekezdés c) pontjában az Ör. 10. § (2) bekezdés c) pontjával; továbbá az Ör2. 12. § (1) bekezdése az Ör. 11. § (1) bekezdésével, végül az Ör2. 15. § (2) bekezdésében az Ör. 14/A. § (2) bekezdésével azonos tartalommal szabályozott. Az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollra irányuló eljárását ezért az Ör2. ezen rendelkezéseire tekintettel folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megvizsgálta, hogy az önkormányzatnak volt-e rendelet-alkotási jogosultsága a kutyatartás feltételeinek meghatározására.
2.1. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. §-a alapján az önkormányzat képviselő-testülete nemcsak törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet, hanem a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére is. Az önkormányzatok ezen jogosultságát fogalmazza meg és védi az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése is.
A lakók közötti jogviták megelőzése a helyi szintű jogszabályalkotás hagyományos szabályozási tárgyköre. Az állattartás kérdését a helyi önkormányzatok általában a köz érdekében, a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme és a jogviták elkerülése céljából szabályozzák. Az Alkotmánybíróság 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában is utalt arra, hogy amikor az önkormányzat az állattartás rendjét a társasházi lakóközösségek vonatkozásában is szabályozta, akkor a közérdek alapján járt el és hajtott végre közcélú tulajdonkorlátozást. Ezzel kapcsolatban kifejtette, hogy az önkormányzat mint jogalkotó szerv mérlegelési jogkörében jogosult dönteni arról, hogy mennyire támaszkodik a lakóközösségek önszabályozására és – a törvények keretei között – mennyiben érvényesíti a közérdek védelmét rendelete révén. A közérdek védelme érdekében tehát az önkormányzat jogosult rendeletet alkotni, ám nem terjeszkedhet túl az Alkotmányban és törvényekben meghatározott jogalkotási jogosultságán. (ABH 2000. 134., 136–137.)
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján megállapította, hogy az önkormányzat akkor, amikor az állattartás feltételeit a társasházi és egyéb lakóközösségek vonatkozásában szabályozta az Ör.-ben, nem szabályozott a Tht., valamint a Ptk. indítványozók által hivatkozott rendelkezéseivel ellentétesen. Az Alkotmánybíróság idézett határozataiból is következően a Ptk. indítványozó által hivatkozott rendelkezései nem zárják ki azt, hogy az önkormányzat képviselő-testülete az állattartás helyi szabályait rendeletben állapítsa meg. A Ptk. 98., 100., illetve 115. §-a a birtok, illetve tulajdonvédelem egyes kérdéseit rendezi. Ezen rendelkezések alapján azonban az önkormányzat képviselő-testületének rendelet-alkotási joga nem kizárt az állattartási ügyek tekintetében.
Az állattartás szabályainak megalkotásakor olyan szabályokat alkothat a képviselő-testület, amelyek mind az önkormányzati, mind a nem önkormányzati ingatlanokra (társasházi lakásokra, vagy akár családi házakra) is kiterjednek. A Tht. 13. § (2) bekezdése és 26. §-a alapján a társasházi közösség házirendet alkot. A társasházi közösség házirend-alkotási joga azonban nem korlátozza a képviselő-testület jogalkotási hatáskörét. A Tht. ezen rendelkezései tehát nem korlátozzák a képviselő-testület Alkotmány 44/A. § (2) bekezdéséből, valamint az Ötv. 16. § (1) bekezdéséből levezethető rendelet-alkotási jogát az állattartás egyes helyi szabályainak megalkotását illetően.
Az egyik indítványozó hivatkozott az Ávt.-re is (konkrét rendelkezés megjelölése nélkül). Az Alkotmánybíróság rámutat azonban arra, hogy az Ávt.-ből nem vezethető le az állattartó joga arra, hogy korlátlan számban tartson állatot.
Mindezekből következően nem ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, és nem esik az önkormányzat rendelet-alkotási jogosultságának körén kívül az Ör. 12. § (2) bekezdése, amely megállapítja a hozzájárulás nélkül tartható ebek számát. Az Ör. 12. § (2) bekezdése ebben a vonatkozásban nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért az alkotmányjogi panaszokat ebben a részükben elutasította.
2.2. Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette – először a 7/1991. (II. 28.) AB határozatban –, hogy „a tulajdonhoz való jog – az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alapján – alapvető jog, amely azonban nem korlátlan. A tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekére. A tulajdonhoz való jog tehát korlátozható, a korlátozás azonban akkor alkotmányos, ha az másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve valamely alkotmányos cél érdekében történik, mely más módon nem érhető el, továbbá ha a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával.” (ABH 1991, 22.) A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Ptk. X. fejezete szabályozza részletesen, e rendelkezések keretet adnak azoknak az egyéb jogszabályoknak is, melyek a közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik. (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.)
Az állattartáshoz a szomszédok részéről megkövetelt hozzájárulással kapcsolatban az Alkotmánybíróság már hivatkozott 23/2000. (VI. 28.) AB határozata kimondta, hogy „[a] széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet. (...) Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tr. 11. § (2) bekezdése, amely az ebtartáshoz az ebtartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot.” (ABH 2000. 134, 137.)
Az Ör. 12. § (2) bekezdése első mondatában úgy rendelkezett, hogy a többlakásos épület lakásaiban egy darab kutya (illetve annak szaporulata három hónapos korig) tartható, a szomszédok hozzájárulásával. Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal a 79/2006. (XII. 20.) AB határozatára, amely rámutatott: „A helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja – a tartott ebek számától függetlenül – a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását.” (ABH 2006, 1013, 1015.) Az Ör2. 13. § (2) bekezdésében rendelkezik a többlakásos épület lakásaiban az ebtartás feltételeiről. E rendelkezés szerint többlakásos épület lakásában egy darab kutya a szomszédok hozzájárulása, illetve engedély nélkül tartható. Ez a szabályozási mód a kifejtettek szerint ugyancsak nem vet fel alkotmányellenességet.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 12. § (2) bekezdése ebben a vonatkozásban sem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így az alkotmányjogi panaszokat ebben a tekintetben elutasította.
2.3. Az Alkotmánybíróság értelmezése szerint az Alkotmány 42. §-a, valamint 44. § (1) bekezdése alapján a helyi önkormányzás joga a választópolgárok közösségét illeti meg, amit a választópolgárok az általuk választott képviselő-testület, illetőleg népszavazás útján gyakorolják. Az Alkotmány 42. §-a tehát a helyi önkormányzáshoz való jogot, annak két gyakorlási módját részesíti védelemben. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 12. § (2) bekezdése, valamint az Alkotmány 42. §-a között nincs érdemi alkotmányossági összefüggés, ezért az alkotmányjogi panaszokat ebben a tekintetben is elutasította.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdése a helyi önkormányzat alapjogait foglalja össze, s példálózó felsorolást ad a képviselő-testület egyes feladat- és hatásköreiről. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésének a) pontja a helyi önkormányzat önkormányzati rendeletben kifejeződő, önkormányzati ügyekben való önálló szabályozási jogát védi. Erre tekintettel nem állapítható meg az Ör. 12. § (2) bekezdésének ellentéte az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjával sem, mivel e rendelkezések között érdemi összefüggés nincsen.
2.4. Az Ör2. 12. § (1) bekezdése értelmében egy ingatlanon belül kettő eb tartható, valamint annak szaporulata három hónapos korig. Az Ör2. 13. § (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy többlakásos épület lakásaiban egy kutya tartható, valamint annak szaporulata három hónapos korig. Mindkét rendelkezés vonatkozásában megállapítható, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete – az Ör. 12. § (2) bekezdésének alkotmányossági vizsgálata kapcsán kifejtett szempontokra tekintettel – rendelkezett szabályozási jogosultsággal az állattartás helyi szabályainak megállapítására. Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2. 12. § (1) bekezdése, valamint 13. § (2) bekezdése nem sérti – a 2.3. alpontban kifejtetteknek megfelelően – az Alkotmány 42. §-át, a 44/A. § (1) bekezdés a) pontját, valamint (2) bekezdését, ezért az indítványokat ebben a tekintetben elutasította.
3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy az önkormányzat képviselő-testületének volt-e rendeletalkotási jogosultsága a kutyafajta-besorolás megállapítására, illetve ez alapján a kutyatartás korlátozására bizonyos fajták tekintetében.
3.1. Az Ör. 10. § (2) bekezdése meghatározza, hogy az Ör. alkalmazása körében milyen „ebtípusok” vannak (fajta – „természet” – szerint). Az Ör. többek között nagytestű, támadó természetű, valamint harapós ebek között tesz különbséget. A nagytestű, valamint a támadó természetű ebeket az Ör. kutyafajták felsorolásával határozza meg; a harapós természetű ebnek az Ör. 10. § (2) bekezdés c) pontja alapján az az eb minősül, amely – fajtájára tekintet nélkül – harapásával embernek vagy állatnak sérülést okozott. Az Ör. 10. § (2) bekezdés h) pontja értelmében a „harapós természetű ebek” nem minősülnek „kedvtelésből tartott ebnek”.
Az Ör. ezen rendelkezései – így az Ör. alkotmányjogi panasszal érintett 10. § (2) bekezdés b) pontja is – értelmező rendelkezések. Ezen értelmező rendelkezések önmagukban nem sértenek sem magasabb szintű jogszabályt, sem a tulajdonhoz való jogot, így az Ör. 10. § (2) bekezdés b) pontját támadó alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság elutasította. Ugyanezen érvek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az Ör2. 11. § (2) bekezdés a), b) és c) pontja megsemmisítésére irányuló indítványi kérelmeket is.
3.2. Az Ör. 12. §-ában a nagytestű és a támadó természetű fajták tartására vonatkozóan tartalmaz korlátozó rendelkezéseket: az Ör. 12. § (1) bekezdése alapján tilos nagytestű, valamint támadó természetű ebek többlakásos épületekbe való bevitele, valamint (közös helyiségekben és lakásban történő) tartása.
Az Alkotmánybíróság korábban kifejtett gyakorlata értelmében az önkormányzat képviselő-testülete, a lakóközösség közötti viták megelőzése érdekében, helyi közügyként jogosult eldönteni, mennyiben bízza a lakóközösségre az ebtartás szabályozását, illetve a magasabb szintű szabályok keretei között jogosult azt maga szabályozni.
Az ebtartás fajta és természet szerinti korlátozására magasabb szintű jogszabály: korábban a Tvr., 2007. január 1-jétől az Ávt., valamint ezek felhatalmazása alapján a Vekr. tartalmaz rendelkezéseket. Az Ávt. és Vekr. rendelkezései alapján a jogalkotó különbséget tesz természetes hajlamainál fogva fokozottan veszélyes (pit bull terrier és keverékei), valamint veszélyesnek minősített ebek között. Veszélyesnek azt az ebet lehet minősíteni, amely ingerlése nélkül embernek vagy állatnak súlyos sérülést okozott. Ezen állatok tartására vonatkozó részletes szabályokat (a tartás engedélyezésétől kezdve a tartás speciális feltételein át, az ilyen ebek szaporításának szabályaiig) a Vekr. állapítja meg.
Az egyéb ebek tartásától eltérő szabályozást az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek a 26/B/1997. AB határozatában (ABH 2000, 669.). Az Alkotmánybíróság érvelése szerint a veszélyes (veszélyesnek minősített) ebek tartására a jogalkotó az élet és vagyonbiztonság védelme érdekében, jogosult eltérő szabályozást kialakítani. Az eltérő szabályozás tehát közérdeket, valamint az állam életvédelmi kötelezettsége teljesítését szolgálja. Az egy háztartásban tartható veszélyes ebek maximális számának meghatározása pedig arányban áll az elérendő céllal: az emberi élet és vagyon védelmével. Az Alkotmánybíróság tehát az élethez való jogból, valamint az állam életvédelmi kötelezettségéből vezette le, hogy a veszélyes ebekre vonatkozó speciális tartási szabályozás nem alkotmányellenes.
Az Ör. 12. § (1) bekezdése a nagytestű, valamint a támadó természetű ebek tartását kizárta. [Ugyanakkor az Ör. nem zárta ki a harapós természetű ebek tartását; a Tvr. 5. § (5) bekezdése alapján háztartásonként csak egy veszélyes eb volt tartható.] Tekintettel arra, hogy a jogalkotó az Ávt.-ben, valamint a Vekr.-ben meghatározta, hogy melyek azok az ebek, amelyekre – veszélyességükre tekintettel – speciális tartási szabályok kialakítása szükséges, valamint meghatározta ezeket a speciális tartási szabályokat is, a települési önkormányzatnak nem volt jogalkotási jogosultsága további tartási korlátok megállapítására (sem fajta, sem természet szerint), korlátozva ezzel a tulajdonhoz való jogot. Az ebek veszélyessége, az életvédelem biztosítása és ehhez kapcsolódóan a speciális tartási szabályok kialakítása nem tekinthetők helyi közügynek. Magasabb szintű jogszabály – az Ávt. és a Vekr. – egyértelműen meghatározta, hogy melyek azok a szempontok, amelyek szerint egy kutya veszélyes, vagy veszélyesnek minősíthető. Ugyanakkor minden olyan eb, amely nem sorolható a veszélyes, vagy veszélyesnek minősített ebek közé, az állattartás általános szabályai irányadók, s az Ávt. értelmében kedvtelésből tartott ebnek minősülnek.
Ezen túlmenően is az Ör. egyértelműen túlterjeszkedett azon a kereten, amelyen belül az ebek tartásának korlátozása, azok természetére tekintettel, alkotmányosnak minősíthető, figyelemmel a már hivatkozott 26/B/1997. AB határozatban kifejtettekre. A támadó természetű ebek közé sorolt fajták meghatározásával az Ör. kiterjeszti a Vekr. értelmében veszélyes kutyafajok körét, amelybe csak a pit bull terrier és keverékei tartoznak, a tartás korlátozása tekintetében pedig a Vekr.-nél szigorúbb szabályt állapít meg (ti. kizárja a tartás lehetőségét). A támadó természetű ebek fajta-felsorolása esetében a jogalkotó nem határozta meg, hogy mi az a szempont, ami alapján támadó természetűnek minősít egész kutyafajtákat (pl. német juhász), s támadás hiányában zárja ki bizonyos ebfajták tartását. Ingerlés nélkül okozott támadás, harapás hiányában az eb veszélyessége nem állapítható meg. A „nagytestű ebek” vonatkozásában a tartás kizárása azért sem felel meg az alkotmányossági követelményeknek, mert hiányzik az eb „veszélyessége”, mint követelmény ahhoz, hogy az emberi élet védelme érdekében a tartás korlátozásának közérdekűsége megállapítható legyen. Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az ebek méretére tekintettel történő ebtartás korlátozása (akár kizárása) állatvédelmi, illetve állategészségügyi szempontból indokolt lehet. Ennek eszköze azonban nem a helyi szintű jogalkotás, hanem az egyedi hatósági határozat, amely állategészségügyi és állatvédelmi szempontokra tekintettel korlátozhatja vagy megszüntetheti az eb tartását. Erre – akárcsak a veszélyes ebek tartásának engedélyezésére – vonatkozóan a jegyzőnek van hatásköre. [A települési önkormányzat jegyzőjének az állatok védelmével, valamint az állatok nyilvántartásával kapcsolatos egyes feladat- és hatásköreiről szóló 245/1998. (XII. 31.) Korm. rendelet 4. és 7. §-ok.]
Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az Ör. 12. § (1) bekezdésében alkotmányellenesen zárta ki ebek tartását a társasházak közös tulajdonban álló ingatlanrészein. Az Alkotmánybíróság korábban ismertetett gyakorlata értelmében az állattartás helyi szintű szabályait az önkormányzat a jogviták megelőzésére tekintettel szabályozhatja az egyes lakások vonatkozásában, korlátozva ezzel az állattartó tulajdonos lakáshasználathoz való jogát. A helyi önkormányzat ezzel az egyes lakástulajdonos külön tulajdona vonatkozásában állapíthat meg tulajdonkorlátozást: a lakók közötti későbbi jogviták megelőzése érdekében beleszólást engedhet az állattartással érintett többi tulajdonostárs számára. A közös tulajdonban álló ingatlanrészek vonatkozásában azonban tulajdonostársak a használat kérdéseiről – szótöbbséggel – közösen döntenek, a Tht. 23. §-a, valamint mögöttes szabályként a Ptk. 140. §-a alapján. A közös tulajdonú ingatlanrészek vonatkozásában tehát – a tulajdonostársak közötti jogviták megelőzése érdekében – magasabb szintű jogszabály: a Tht. és a Ptk. tartalmaz rendelkezéseket, a lakóközösségre (valamennyi tulajdonostársra) bízva a használat egyes kérdéseinek rendezését. Erre tekintettel tehát a helyi önkormányzat nem tilthatja meg az állattartást a közös tulajdonban álló ingatlanrészeken, így az Ör. 12. § (1) bekezdés második fordulata sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Tekintettel tehát arra, hogy a települési önkormányzat képviselő-testülete arra vonatkozó felhatalmazás nélkül korlátozta (zárta ki) az ebtartást az ebek „jellege” szerint, valamint a társasházak közös tulajdonban álló ingatlanrészein, az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 12. § (1) bekezdése alkotmányellenes volt. Mivel az Ör. jelen határozatban vizsgált rendelkezését a 2003. december 1. napjával hatályon kívül helyezte az Ör2., a rendelkezés megsemmisítésére nem kerülhet sor. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban – amely az Abtv. 48. § (3) bekezdése alapján az alkotmányjogi panasz esetére is irányadó – az Alkotmánybíróságnak lehetősége van arra, hogy kizárja az alkotmányellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazását, ha azt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja. A felhatalmazás nélküli jogalkotás – az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésén túlmenően – megalapozza az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményének megsértését is, nyilvánvalóan súlyosan sérti a jogbiztonságot, ezért, és mert azt a panaszos különösen fontos érdeke is indokolja – az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján megtiltotta az alkotmányellenes rendelkezésnek a Nógrád Megyei Bíróság által jogerősen befejezett 10.K.20.390/2001/17. számú ügyben – egy esetleges perújítási eljárás során – történő alkalmazását.
3.3. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az utólagos normakontrollra vonatkozó indítványi elemek az Ör2. 3. számú melléklete vonatkozásában nem minősülnek-e ítélt dolognak (res iudicata). Az Alkotmánybíróság eljárásában a res iudicata azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróságnak olyan újabb ügyben kell eljárnia, amelyben az indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. Ebből az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére hivatkozással terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.]
Az Alkotmánybíróság 9/2006. (II. 22.) AB határozatában (ABH 2006, 913.) már vizsgálta – többek között – az Ör2. 3. számú mellékletének alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2. 3. számú melléklete nem ellentétes a Tht. 13. § (2) bekezdés c) pontjával, illetve 26. §-ával, és így nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Kifejtette ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy indítvány hiányában nem vizsgálta azt, hogy „az Ör[2]. 3. sz. mellékletében foglalt felsorolás, a kutyafajták ott található csoportosítása, és a kutyák tartásának ezen felsorolás-csoportosítás alapján történő korlátozása az Ör[2]. 13. § (1) bekezdésében nem ellentétes-e más magasabb szintű jogszabállyal, illetve az Alkotmány más rendelkezésével”. (ABH 2006, 913, 919.)
Miután jelen ügyben az indítványozók az Alkotmánybíróság által még el nem bírált szempontok szerint kérték az Ör2. 3. sz. mellékletének alkotmányossági vizsgálatát, ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló eljárását érdemben folytatta le.
Az Ör2. 3. sz. melléklete – az Ör. 10. § (2) bekezdés a) és b) pontjával azonos szöveggel – meghatározza, hogy mely kutyafajták minősülnek az Ör2. alkalmazási körében nagytestű és támadó természetű ebnek. Ez a rendelkezés – akárcsak az Ör. 10. § (2) bekezdés a) és b) pontja – értelmező rendelkezés, amely önmagában nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
Az Ör2. 13. § (1) bekezdése – az Ör. 12. § (1) bekezdésében foglaltakkal azonos módon – kizárja nagytestű és támadó természetű kutyák tartását, valamint a közös tulajdonban álló ingatlanrészeken bármely eb tartását. Ezért az Ör2. 13. § (1) bekezdése az Ör. 12. § (1) bekezdésének alkotmányellenessége alapjául szolgáló indokoknak megfelelően sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisítette.
4. Az Alkotmánybíróság végül azt vizsgálta meg, hogy az Ör2. szájkosárral és pórázzal történő sétáltatásra vonatkozó szabályai alkotmányellenesek-e.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem helytálló az indítványozó azon érvelése, hogy az Ör2. 15. § (2) bekezdés első mondata azért sérti az Ávt. veszélyes ebekre vonatkozó 24/A. §-át, mert a veszélyes ebekre vonatkozó szabályokat kiterjeszti a nem veszélyes ebekre. Ezzel kapcsolatosan az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá. Az Ör2. 15. § (2) bekezdés első mondata azt írja elő, hogy közterületen és többlakásos házak közös használatú területén ebet pórázon, valamint nagytestű, támadó természetű, valamint harapós ebet szájkosárral is ellátva lehet sétáltatni. E szabályok megsértése az Ör2. 21. § (1) bekezdése értelmében szabálysértésnek minősül.
Az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szkr.) 3. §-a szabályozza a „veszélyeztetés kutyával” szabálysértési tényállást. Eszerint az, aki a felügyelete alatt álló kutyát a település belterületén felügyelet nélkül bocsátja közterületre, illetőleg kóborolni hagyja, valamint aki szájkosár és póráz nélkül közforgalmú közlekedési eszközön szállítja, szabálysértést követ el.
Az Alkotmánybíróság már több határozatában is hangsúlyozta, hogy az önkormányzati rendeletekben a kötelező erejű rendelkezések megismétlése szükségtelen, emiatt azonban törvénysértést nem állapított meg. Elvi jelentőségű megállapításként hívta fel azonban a figyelmet arra, hogy „amennyiben önkormányzati rendelet a szabályozásába jogszabályban foglalt taxációt vesz át, abban az esetben annak a jogbiztonság érdekében teljes körűnek kell lennie”. [9/1996. (II. 23.) AB határozat, ABH 1996, 228, 231.] Az Alkotmánybíróság több döntésében, elvi jelleggel a 61/1994. (XII. 24.) AB határozatában mutatott rá a következőkre: „Nincs jogszerű akadálya annak, hogy a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabálynak a saját rendeletébe illeszthető előírásait – szó szerint – átvegye. Az sem törvénysértő, ha a helyi rendelet a magasabb szintű jogszabály előírásait nem ismétli meg. A magasabb szintű jogszabályi rendelkezések ugyanis – akár a szó szerinti átvétellel, akár alacsonyabb szintű jogszabályba való beillesztés nélkül – önmagukban is érvényesek. A vegyes jogszabály-szerkesztési megoldás azonban homályos, megtévesztő és félrevezető.” (ABH 1994, 471, 472, 474.)
Miután az Ör2. 15. § (2) bekezdés első mondata tekintetében az önkormányzat képviselő-testülete az 742/H/1994. AB határozatában (ABH 1994, 848.) vizsgáltakkal azonos jellegű szabályozást alkotott, az Alkotmánybíróság az ott kifejtetteket a jelen ügyben is irányadónak tekinti. Az a jelen ügyben is megállapítható, hogy az Ör2. 15. §-a olyan kötelezettségeket határoz meg, és olyan magatartásokat is szankcionálni rendel, amelyek a „veszélyeztetés kutyával” szabálysértésének az Szkr. 3. §-ából is következnek, illetőleg e szabálysértési tényállás alapján szankcionálhatóak. Az Szkr. 3. §-a azzal, hogy jogellenessé nyilvánít, s szankcionálni rendel egyes, a kutya tartásával, felügyeletével kapcsolatos magatartásokat, egyúttal meg is tiltja az ilyen magatartás tanúsítását. Az Ör2. és az Szkr. összevetése alapján azonban megállapítható az is, hogy az Ör2. 15. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezések és kötelezések az Szkr. 3. §-ában foglalt tényállásokat meghaladóan más tényállási elemeket, elkövetési magatartásokat is tartalmaznak.
Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az Ör2. olyan magatartási szabályokat ír elő a kutyatartók számára, amelyek rendeltetése az, hogy az állattartás mások, a szomszédos lakások lakóinak, a közterületen tartózkodó polgároknak a nyugalmát, biztonságát, testi épségét ne veszélyeztesse, az Ör2. 15. § (2) bekezdésének alkotmányossága erre a körülményre tekintettel ítélendő meg.
A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 1. § (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy valamely cselekményt önkormányzati rendelet szabálysértéssé nyilvánítson. A képviselő-testület tehát az Sztv. alapján rendelkezik felhatalmazással arra, hogy a rendeletében foglalt kötelezettségek megsértését szabálysértéssé nyilvánítsa. Az Sztv. 16. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „az önkormányzati rendelet harmincezer forintban állapíthatja meg a pénzbírság legmagasabb összegét”. Az Ör2. az általa statuált szabálysértések büntetési tételét e törvényi rendelkezés figyelembevételével állapította meg. Az Ör2. által statuált szabálysértések büntetési tétele megegyezik az Szkr. 3. §-ában megállapított szabálysértési tényállások büntetési tételével. Az Ör2. által statuált szabálysértési tényállások tartalmukat tekintve sem ellentétesek magasabb szintű jogszabállyal. E tényállások magukban foglalják az Szkr. 3. §-a által büntetni rendelt magatartásokat is, de ezentúl szabálysértéssé minősítik olyan kötelezettségek megszegését is, amelyek előírását a képviselő-testület a helyi közösség érdekében indokoltnak tartotta. Amint azt az Alkotmánybíróság már korábban – 638/H/1992. AB határozatában – kifejtette, önmagában az a tény „nem sérti a jogforrások hierarchikus viszonyából származó követelményt, ha az önkormányzat a nem törvényi szintű, nem önkormányzati feladatkörbe tartozó tárgyat szabályozó magasabb szintű jogszabály rendelkezését illetékességi területére kiterjedő hatállyal, a helyi közügyet szabályozó rendeletébe átveszi”. (ABH 1994, 746, 750.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör2. 15. § (2) bekezdés első mondata nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, így a megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasította.
A jelen határozat Magyar Közlönyben történő közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 564/B/2001.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás