5/2007. (ÜK. 4.) LÜ utasítás

1. § (1) Az ügyészi szervezetben a foglalkoztatás során tilos az ügyészségi alkalmazottak hátrányos megkülönböztetése.

(2) A hátrányos megkülönböztetés tilalma kiterjed különösen a munkaerő felvételére, meghatározott esetben az illetmény és az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Üsztv.) 50/C. §-a szerinti egyéb juttatások megállapítására, a képzés, a továbbképzés, továbbá más ösztönzési formák meghatározására, az ügyészségi szolgálati viszony megszűnésével, valamint az ügyészségi foglalkoztatással összefüggő egyéb kérdésekre.

(3) Kiterjed a tilalom az ügyészségi alkalmazottak bárminemű – különösen életkor, nem, családi állapot, nemzetiség, faj, származás, vallás, politikai meggyőződés, érdekképviseleti szervhez való tartozás miatti – diszkriminációjára is.

(4) A (2)–(3) bekezdésben rögzített tilalom alól kivételt képezhetnek a megkülönböztetés el nem kerülhető esetei, amelyek a foglalkoztatás jellegéből vagy természetéből egyértelműen következnek.

2. § (1) A foglalkoztatás során tiszteletben kell tartani az ügyészségi alkalmazottak emberi értékeit, méltóságát, egyediségét. Ennek megfelelően gondot kell fordítani a fogyatékkal élő ügyészségi alkalmazottak munkakörülményeinek javítására, különös tekintettel az akadálymentes munkahelyi környezet megteremtésére.

(2) Az ügyészi szervezeti érdekek mellett az ügyészségi alkalmazottak érdekeit is figyelembe véve olyan munkafeltételeket és munkakörülményeket, továbbá munkahelyi légkört kell kialakítani, amelyek hozzájárulnak az (1) bekezdésben megjelölt alapvető értékeknek a megőrzéséhez és megerősítéséhez.

3. § Az egyenlő bánásmód elve, a megkülönböztetés tilalmának alkalmazása mellett az ügyészségi alkalmazottak foglalkoztatása során felmerülő egyenlőtlenségek megszüntetése érdekében olyan megoldásokra kell törekedni, amelyek az érintettek foglalkoztatási pozíciójának megőrzésére, lehetőség szerint annak javítására irányulnak.

4. § (1) Az egyenlő bánásmód elvének megsértése esetén lehetőséget kell biztosítani a sérelem orvoslására.

(2) Az egyenlő bánásmód megsértése esetén a sérelmet szenvedett ügyészségi alkalmazott a legfőbb ügyész által kijelölt esélyegyenlőségi referenshez (a továbbiakban: referens) fordulhat. A referens a sérelemmel kapcsolatos álláspontját írásban a sérelmet szenvedetthez és a kialakult – jogszabályba ütköző – helyzet megszüntetésére jogosult munkahelyi vezetőhöz (a továbbiakban: munkahelyi vezető) továbbítja. A munkahelyi vezető a kérdésben tizenöt napon belül írásban dönt. A döntésről a sérelmet szenvedettet értesíteni kell.

(3) Amennyiben a sérelem valósnak bizonyul, az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő állapotot kell kialakítani. Elutasítás esetén a sérelmet szenvedett ügyészségi alkalmazott az Üsztv.-ben vagy más jogszabályban foglaltak szerint kezdeményezhet jogvitát vagy egyéb eljárást.

(4) A munkahelyi vezető a döntésének egy-egy példányát megküldi a referensnek, valamint a Személyügyi, Továbbképzési és Igazgatási Főosztály vezetőjének.

5. § (1) Ez az utasítás a közzététele napját követő hónap első napján lép hatályba.

(2)