509/B/2007. AB határozat
509/B/2007. AB határozat*
2010.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény 99. § (1) bekezdése, valamint 101. § (2) bekezdés első mondata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a szövetkezetekről szóló 2006. évi X. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 99. § (1) bekezdésének, valamint 101. § (2) bekezdése első mondata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri az Alkotmánybíróságtól. Az indítványozó álláspontja szerint az Sztv. 99. §-a a szövetkezeti üzletrészek befektetői részjeggyé, illetve a nem szövetkezeti tag tulajdonos esetén átalakított befektetői részjeggyé történő átalakítása során úgy tesz különbséget a tag és nem tag szövetkezeti üzletrész-tulajdonosok között, hogy a korábban született, és már nyugdíjba vonult korábbi tagoknak nem ad lehetőséget a vagyonnal történő elszámolásra, így annak kiadására, míg a később belépett személyek, fiatal tagok vonatkozásában ezt a lehetőséget a tagsági viszony megszűnésétől számított 8 éven belül lehetővé teszi. Nézete szerint ez a rendelkezés, figyelemmel az Sztv. 101. § (2) bekezdés első mondatának első fordulatában rögzítettekre – amely szerint az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből nem vonható ki – gyakorlatilag egyet jelent azzal, hogy azok a személyek, akik a vagyont ténylegesen létrehozták és már nyugdíjasok, nem juthatnak az üzletrészükhöz, velük az elszámolást a jogszabály nem teszi lehetővé. A támadott rendelkezések alkotmányellenességét az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének sérelmére alapozza, amennyiben azok különbséget tesznek „születés szerint, illetve nem adják meg az esélyegyenlőséget a szövetkezeti üzletrésszel kapcsolatos rendelkezés során”.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
(…)
„(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Sztv. támadott rendelkezései:
„99. § (1) A szövetkezet közgyűlése az üzletrész tulajdonosoknak felajánlhatja, hogy a szövetkezeti üzletrészt 2007. április 30-ig a 102. § szerinti árfolyamon, de legfeljebb annak névértékén szövetkezeti tag tulajdonos esetén – a vele a 20. § (2) bekezdése l) pontjában említett megállapodás alapján – befektetői részjeggyé, nem szövetkezeti tag tulajdonos esetén pedig átalakított befektetői részjeggyé alakítja át azzal, hogy az így keletkezett befektetői részjeggyel a tagsági jogviszony megszűnése esetén az alapszabályban meghatározott időpontban kell elszámolni, amelynek meghatározásánál a szövetkezet egyéb kötelezettségeire is figyelemmel kell lenni, de a kifizetés a tagsági jogviszony megszűnésétől számított 8 évnél nem lehet hosszabb.”
„101. § (2) Az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből annak működése során nem vonható ki, azonban örökölhető, a szövetkezetre, szövetkezeti tagra átruházható. Átruházás esetén a szövetkezetet, bármely más tagot ebben a sorrendben elővásárlási jog illeti meg. Az átalakított befektetői részjeggyel kapcsolatos elővásárlási jog szabályait az alapszabályban kell meghatározni azzal, hogy az elővásárlásra jogosultak az átalakított befektetői részjegy értékesítésére vonatkozó szándéknak a szövetkezethez történő bejelentésétől számított 30 napon belül gyakorolhatják az elővásárlási jogukat.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az indítványozó az érintettek életkorától függő hátrányos megkülönböztetést vél felfedezni az Sztv. – egymásra vonatkoztatott – 99. § (1) bekezdésének, illetve 101. § (2) bekezdésének rendelkezéseiben. Az indítványból megállapíthatóan az alkotmányellenességet abban látja, hogy az életkoruknál fogva nyugdíjas, és így nem szövetkezeti tag üzletrész-tulajdonosok üzletrészei az Sztv. 99. § (1) bekezdésében foglaltak alapján átalakított befektetői részjeggyé alakulnak át, amelyek a 101. § (2) bekezdése szerint a szövetkezetből annak működése során nem vonhatók ki.
Az Sztv. 101. § (2) bekezdésének a diszkrimináció tilalmába való ütközését 376/B/ 2007. számú határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Alkotmánybíróság. Határozatában megállapította, hogy az Sztv. szabályozási koncepciójában a „befektetői részjegy” és az „átalakított befektetői részjegy” két egymástól különböző jogintézményt jelent, a két egymástól különböző jogosultságokat megtestesítő részjegy tulajdonosai sem tekinthetők homogén csoportnak, így az Sztv. 101. § (2) bekezdését illetően a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét az Alkotmánybíróság nem találta megállapíthatónak. (ABK 2009. november, 2040.)
Az Abh. alapjául szolgáló egyik indítvány az Sztv. 99. § (1) bekezdésének és 101. § (2) bekezdésének együttes vizsgálatát is kérte az Alkotmánybíróságtól a megkülönböztetés tilalmának sérelmére hivatkozva. A támadott rendelkezések alkotmányellenességére vonatkozóan az indítvány semmiféle konkrét érvelést nem tartalmazott, ebből következően az Alkotmánybíróság az indítványt, mint érdemi elbírálásra alkalmatlant visszautasította. Az érdemi döntés hiányában a kérdés ítélt dolognak nem tekinthető, így nincs akadálya annak, hogy az Alkotmánybíróság az Sztv. 99. § (1) bekezdésének és 101. § (2) bekezdésének egymásra vonatkoztatott alkotmányossági vizsgálatát a jelen ügyben elvégezze.
Az Alkotmánybíróság a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában a megkülönböztetés tilalmát úgy értelmezte, hogy a jognak mindenkit egyenlő méltóságú személyként kell kezelnie. (ABH 1990, 46, 48.) A mindenkori szabályozást tárgyi és alanyi összefüggésében kell megvizsgálni, annak megállapítása céljából, hogy a hátrányos megkülönböztetés az alkotmányos határok között maradt-e. Az egyenlőségnek az adott tényállás lényeges elemére nézve kell fennállnia. A megkülönböztetés tilalmába ütközik, ha adott szabályozási koncepción belül eltérő szabályozás vonatkozik valamelyik csoportra. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77, 78.] Az Alkotmánybíróság következetes álláspontja szerint az a személyi kör, amelyben a diszkrimináció esetleges alkotmányellenes volta értelmezhető, csak homogén csoport lehet, így a diszkrimináció csak az azonos helyzetben lévők által alkotott körön belül, e csoport tagjai egymáshoz viszonyított helyzetére vonatkozó jogi szabályozás tekintetében vizsgálható. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–79.]
Az Sztv. 99. § (1) bekezdése szerint a szövetkezeti üzletrészek attól függően alakulnak át befektetői részjeggyé, illetve átalakított befektetői részjeggyé, hogy azok tulajdonosai tagjai-e a szövetkezetnek, vagypedig sem. A részjegyek ezen két, egymástól eltérő fajtáját tekintve tehát a csoportképző ismérv a korábbi üzletrész-tulajdonosok szövetkezeti tagsága, illetve ennek hiánya. A törvényhely szabályozási koncepciójában tehát semmilyen formában nem jelenik meg az indítványozó által hivatkozott életkor, mint elkülönítő ismérv, mint olyan momentum, amely a hátrányos megkülönböztetés tilalmába való ütközést eredményezne. A részjegyek tekintetében tehát a szövetkezeti tagsághoz, illetve annak hiányához kötött megkülönböztető ismérv az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott hátrányos megkülönböztetés tilalmát, illetve az esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésére irányuló kötelezettségget nem sérti.
Az Sztv. 101. § (2) bekezdésének az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott fordulata („az átalakított befektetői részjegy a szövetkezetből annak működése során nem vonható ki”) a 99. § (1) bekezdésében konstituált jogintézményhez, az átalakított befektetői részjegyhez kapcsolódó jogi sajátosságot rögzít. Mivel a fentiek szerint a 99. § (1) bekezdésében írt szabály, és – az indítványozó által hivatkozott életkor szerinti megkülönböztetés miatt – az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét eredményező összefüggés nem áll fenn, nem állapítható meg ez az összefüggés az Sztv. 101. § (2) bekezdésének támadott fordulata tekintetében sem.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Sztv. támadott rendelkezései az Alkotmány 70/A. §-át az indítványozó által felhozott indokok alapján nem sértik, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította.
Budapest, 2010. január 25.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás