511/B/2007. AB határozat
511/B/2007. AB határozat*
2008.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 19. § (3) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet 19. § (12) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
1. Az indítványozók együttesen előterjesztett indítványukban a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Jr.) 19. § (3) bekezdés a) pontja és (12) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. A Jr. utóbbi, támadott rendelkezése hatályon kívül helyezte az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 34/2002. (IV. 27.) FVM rendeletet (a továbbiakban: régi Jr.), ezáltal megszűnt az a lehetőség, hogy a Magyar Építész Kamara kivételes eljárással az É3 jelű névjegyzéki besorolású – főiskolát végzett építészmérnök – tervezőket 15 éves gyakorlat igazolása esetén É2 jelű tervezői fokozatba sorolja, míg a Jr. 19. § (3) bekezdés b) pontja a 2002. december 31-ig megszerzett főiskolai végzettség esetében kétéves szakirányú képzés megkezdéséhez kötötte a tervezési jogosultság megállapítását. Álláspontjuk szerint e rendelkezések az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését, illetve „áttételesen” a 70/B. § (2) bekezdését sértik, mert a főiskolát végzettek közül hátrányosan megkülönböztetik azokat, akik a Jr. hatálybalépéséig nem tudták az előírt gyakorlati időt megszerezni, így elestek az É2 fokozatba sorolás lehetőségétől. A Jr.-nek a tervezési fokozatok megszerzésének szakmai feltételeit szigorító rendelkezése diszkriminálja „az egyforma szakmai tudással és mintaanyaggal rendelkező” építészmérnököket, attól függően, hogy mikor szerezték meg diplomájukat.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy egyes kormány- és miniszteri rendeleti szintű jogszabályok és jogszabályi rendelkezések technikai deregulációjáról szóló 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 1. § 321. pontja értelmében 2008. május 16-tól hatályát vesztette a Jr. 19. § (12) bekezdése.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(...)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.”
2. A Jr. támadott, hatályos rendelkezése:
„19. § (3) Akkor állapítható meg tervezési jogosultság
a) az építészeti tervezési szakterületen a 2002. december 31-ig megszerzett építészmérnöki, illetve okleveles magasépítő üzemmérnöki főiskolai végzettséggel, továbbá
(...)
ha azt legalább kétéves, akkreditált szakirányú képzést nyújtó felsőoktatási intézményben – az építésügyért felelős miniszter és az országos szakmai kamara véleménye alapján – kialakított képzési terv alapján, szakirányú, 2007. november 30-ig megkezdett és 2010. december 31-ig megszerzett képzés egészít ki.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1.1. Építészeti tervezői tevékenység a tervező- és szakértő mérnökök, valamint építészek szakmai kamaráiról szóló 1996. évi LVIII. törvény 1. § (1) bekezdése értelmében csak kamarai tagság alapján folytatható, és a felvétel feltételéül a 25. § (3) bekezdése a szakterületnek megfelelő szakirányú képzést nyújtó egyetemen vagy főiskolán szerzett oklevelet, vagy azzal egyenértékűnek elismert diplomát írja elő.
A Jr. 2. §-a úgy rendelkezik, hogy szakmagyakorlási tevékenységet – az eljárással érintett építészmérnöki végzettség esetében – az a természetes személy folytathat, akinek a szakmagyakorlási jogosultságát a területi építész kamara megállapította és nyilvántartásba bejegyezte. Ebben a körben az önálló tervezési jogosultság megállapításához az alábbi követelményeket írja elő:
– Szakirányú felsőfokú végzettség [Jr. 3. § (1) bekezdése]: építészeti tervezési szakterületen a Jr. 3 § (4) bekezdés d) pontja értelmében ilyennek a 2002. december 31-ig megszerzett főiskolai végzettség minősül akkor, ha azt legalább kétéves, akkreditált szakirányú képzést nyújtó felsőoktatási intézményben – az építésügyért felelős miniszter és az országos szakmai kamara véleménye alapján – kialakított képzési terv alapján, szakirányú, 2007. november 30-áig megkezdett 2010. december 31-éig megszerzett képzés egészíti ki.
– Szakmai gyakorlat [Jr. 4. § (3) bekezdés bb), illetve c) pontja] főiskolát végzettek esetében 7 és 10 év.
– Tervezési jogosultság kamara általi megállapítása a Jr. melléklete szerinti fokozatban.
1.2. A régi Jr. 7. §-a építészeti tervezési szakterületen az alábbi tervezői fokozatokat tartotta nyilván:
É1: vezető tervező [7. § (4) bekezdés a) pontja],
É2: tervező [7. § (4) bekezdés b) pontja].
É3: korábbi jogszabályi rendelkezések szerinti besorolás [7. § (5) bekezdés a) pontja],
ÉKE, ÉK: felsőfokú végzettség hiányában [7. § (5) bekezdés b) pontja].
A régi Jr. 3. § (1) bekezdés a) pontja és a melléklet 1.4. pontja értelmében É1 – vezető tervezői – fokozatba csak egyetemi végzettséggel lehetett kerülni, az É2 fokozatba kerüléshez szükséges végzettségnek egyetemi, vagy 2002. december 31-ig megszerzett, és legalább kétéves továbbképzéssel kiegészített főiskolai végzettség felelt meg. A főiskolát végzett személyek tekintetében az 1.6. pont tartalmazott átmeneti rendelkezést, amely szerint 15 év gyakorlat igazolása esetén kivételes eljárással É2 fokozatba voltak sorolhatók.
Az 1.8. pont csak 2002. december 31-ig tette lehetővé É3 fokozatú jogosultság megállapítását, míg az 1.12.pont szerint ÉKE és ÉK fokozatban csak – a 2000. június 30-ig benyújtott kérelemre – a jogosultság meghosszabbítására volt lehetőség. Így a régi Jr. szerint új jogosultságot csak É1 és É2 fokozatban lehetett szerezni, a korábbi egyéb tervezői fokozatokban jogosultság csak az ott írt határideig volt megállapítható, illetőleg hosszabbítható.
A Jr. tovább szűkítette a tervező fokozatokat: az l. melléklet II/A. fejezet 1.1. pontja csak É jelű tevékenységi kört jelölt meg. A Jr. 19. § (4) bekezdésének eredeti szövege az É2 fokozattal rendelkező egyetemi végzettségű tervező É1 fokozatba való átsorolásáról rendelkezett, és kimondta, hogy É2 fokozatban új tervezési jogosultság 2010. december 31-ig állapítható meg. E rendelkezést az építési műszaki ellenőri, valamint a felelős műszaki vezetői szakmagyakorlási jogosultság részletes szabályairól szóló 244/2006. (XII. 5.) Korm. rendelet és a településtervezési és az építészeti-műszaki tervezési, valamint az építésügyi műszaki szakértői jogosultság szabályairól szóló 104/2006. (IV. 28.) Korm. rendelet módosításáról szóló 151/2007. (VI. 26.) Korm. rendelet 4. §-a, illetőleg a szakmagyakorlással összefüggő kormányrendeletek módosításáról szóló 61/2008. (III. 27.) Korm. rendelet 12. § (3) bekezdés a) pontja módosította úgy, hogy az új É2 fokozat megállapítását már nem szabályozza, míg a korábbi É1 és É2 fokozatú tervezőt É jelű fokozatba rendeli átsorolni, utóbbit azzal a feltétellel, ha 5 év tervezői gyakorlattal rendelkezik. A 19. § (8) bekezdése értelmében a korábbi tervezői jogosultsággal rendelkező személyek átsorolása a jogosultság megújításakor esedékes, a II/B. fejezet szerint azzal, hogy a 4.2. pont szerint É3 fokozatban nem lehet új jogosultságot megállapítani, míg ÉKE és ÉK fokozatban csak az végezhet tervezést, aki a hosszabbítást 2000. június 30-ig kezdeményezte.
Ez a főiskolát végzett tervező számára azt jelenti, hogy É fokozatba kerülhet, ha a továbbképzéssel kiegészített diplomával, valamint gyakorlattal rendelkezik, illetőleg a korábban É2 fokozatot megszerzett tervező az ott írt gyakorlattal átsorolható É-be, egyebekben azonban csak a jogosultság meghosszabbítására van lehetőség.
2.1. Az indítvány szerint a Jr. 19. § (3) bekezdés a) pontja azért sérti az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát, illetőleg az Alkotmány 70/B. § -át, mert a feltételek szigorításával a – főiskolai végzettségű – építészmérnökök közül hátrányos helyzetbe kerültek a későbben diplomát szerzett személyek, akiknek a Jr. hatálybalépésétől kezdődően több kívánalomnak kell megfelelniük ugyanazon fokozatú tervezői jogosultság megszerezéséhez.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Alkotmányellenesnek akkor minősül a megkülönböztetés, ha a jogalkotó a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138–140.; 39/1999 (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.]
A diszkrimináció vizsgálatánál tehát központi elem annak megállapítása, hogy a szabályozási koncepció szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya. [752/B/1990 AB határozat, ABH 1991, 512, 513.; 1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479–480.; 49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.]
2.2. A Jr. a teljes körű tervezési jogosultság megszerzését fokozott szakmai követelményekhez kötötte. Támadott rendelkezése a főiskolát végzettek esetében annyiban változtatta meg a tervezési jogosultság feltételeit, hogy a korábban is már megkívánt továbbképzés megkezdését és befejezését időhatárok közé szorította, illetőleg a Jr. más rendelkezése további szakmai gyakorlatot írt elő.
Hasonló tartalmú szabályok alkotmányosságát ezen alkotmányos rendelkezésekkel összefüggésben már vizsgálta az Alkotmánybíróság. Az építéstervezési jogosultság feltételeinek szigorítása kapcsán az 596/B/1991. határozatában kifejtette, hogy e tevékenység folytatásához szükséges feltételeknek a piacgazdaság követelményeihez történő igazítása megnövelte a szakmai felkészültség jelentőségét. „Fontos társadalmi és gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy csak azok végezhessenek jelentősebb tervezési munkákat, akik ilyen irányú képzésben részesültek. (...) Nem tekinthető az Alkotmányban rögzített alapjogok megsértésének valamely terület szakmai követelményeinek a korábbinál szigorúbb feltételekkel történő újraszabályozása.” (ABH 1991, 819, 820.) A 328/B/2003. AB határozat a tervezői fokozatokba kerülés követelményszintjének emelésével összefüggésben megállapította, hogy a főiskolát végzettek között a jogszabály hatálybalépéséhez igazodó új követelmények miatti különbségtétel nem tekinthető indokolatlannak, így nem alkotmányellenes. (ABH 2005, 1434, 1441.) A 40/1997. (VII. 1.) AB határozat tárgya a szakmai kamarába történő felvétel szakmai követelményei szigorításának az alkotmányossága volt. Az Alkotmánybíróság kimondta: „Bizonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsgák, szakmai gyakorlat megkövetelése elvileg mindig szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának. E szubjektív feltételek teljesítése elvileg mindenki számára nyitva áll. (...) Önmagában tehát az, hogy az állam olyan további feltételt állapított meg a mérnökök számára a tervezői tevékenység gyakorlásához, melynek e személyek megfelelnek, nem jelentik a foglalkozáshoz való jog sérelmét.” (ABH 1997, 282, 285.)
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – a fenti határozatokban kifejtett állásponttal összhangban – az adott szakma gyakorlása feltételeinek szigorító rendelkezések, köztük a kifogásolt szabály, amely csak a határidőben megkezdett és befejezett kiegészítő képzéssel együtt ismeri el az egyetemi szintű tanulmányokkal azonos színvonalúnak a főiskolai diplomát, és így ad lehetőséget az É fokozatba történő besorolásra, nem jelent indokolatlan, önkényes megkülönböztetést a főiskolát végzettek között. Megjegyzi az Alkotmánybíróság azt is, hogy továbbképzést már a korábbi Jr. illetőleg az azt megelőzően hatályban volt, az építészeti-műszaki tervezési jogosultság részletes szabályairól szóló 32/1997. (XI. 19.) KTM rendelet 5. § (2) bekezdés ab) pontja is megkövetelte, vagyis a főiskolát végzettek felkészülhettek arra, hogy a magasabb követelményeket teljesítsék. A szakmai feltételek emelése az adott foglalkozás gyakorlásának megfelelő színvonalon történő folytatását hivatott biztosítani, amelyet egyfelől a tudományos-technikai fejlődés, másfelől a biztonság megkövetel. Az új követelmények előírása nem sérti az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
IV.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében vizsgálja. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.; 335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.] Mivel az indítvány az Abtv. 1. § b) pontjában szabályozott utólagos absztrakt normakontrollra irányult, az Alkotmánybíróság az eljárást a Jr. 19. § (12) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § a) pontja értelmében megszüntette.
Budapest, 2008. szeptember 29.
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás