PÜ BH 2007/52
PÜ BH 2007/52
2007.02.01.
Ha az alperes a fellebbezésében csak a gyermektartásdíj összegszerűségét vitatta, a felülvizsgálati kérelemben nem hivatkozhat arra, hogy a gyermekre vonatkozóan tett apai elismerő nyilatkozatának nincs teljes hatálya (Pp. 270. §; Csjt. 69/C. §).
Az elsőfokú bíróság az ítéletével a peres felek 2004. június 12. napján született A. utónevű gyermekét a felperesnél helyezte el és kötelezte az alperest, hogy 2004. július 1. napjától 2004. október 15. napjáig minden hónap 15. napjáig fizessen meg a fenti gyermeke tartására havi 10 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, 2004. november 1. napjától kezdődően pedig havi 4300 forint határozott összegű gyermektartásdíjat. A tartásdíj megállapítására vonatkozó rendelkezését fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajthatónak nyilvánította.
Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 146 535 Ft-ot, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a peres felek kapcsolatából 2004. június 12. napján A. utónevű gyermek született, aki születése óta a felperes gondozásában van, tartásának havi szükséges mértéke 8–10 000 forint, a szüléssel összefüggésben pedig a felperesnek 72 135 forint költsége merült fel.
A felperes havi jövedelme 60 000 forint, melyből 5700 forint a családi pótlék. Albérletben lakik, az albérleti díj összege rezsivel együtt havi 40 000 forint. Az alperes 2004 novemberéig alkalmi munkából havi nettó 70 009 forint jövedelemre tett szert, 2004. novembere óta fertőző tüdőtuberkulózisban szenved, azóta havi jövedelmét a hajléktalan átmeneti segély képezi, melynek összege 2004 júniusától 5800 forinttól a jelenleg irányadó 19 800 forint összegig változott. Az alperes hajléktalan, mindössze éjszakai szálláshellyel rendelkezik. A perbeli gyermeken kívül két kiskorú gyermeke van, akik után azonban gyermektartásdíjat nem fizet.
A felperes erre irányuló felhívás ellenére nem tudta bizonyítani, hogy az alperes az általa igazolt összegen túlmenően további jövedelemmel is rendelkezne, ezért az alperes által közölt jövedelmi helyzetből kiindulva a gyermek tartási szükségletére figyelemmel az alperes munkaképességének idejére havi 10 000 forintban, 2004. november 1-jétől kezdődően pedig az alperes igazolt munkaképtelenségére és betegségére figyelemmel, – ugyancsak a gyermek tényleges szükségleteinek mértékéből kiindulva havi 4300 forint határozott összegben állapította meg az alperest terhelő gyermektartásdíj mértékét a Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése alapján. Utalt arra, hogy az alperes – hajléktalanok átmeneti segélyéből, illetve szociális segélyből álló – jövedelme végrehajtás esetére nem képezheti a gyermektartásdíj alapját. Az így megállapítottat meghaladó összegű gyermektartásdíj, valamint a gyermektartásdíj százalékos megállapítása iránt előterjesztett keresetet – mint alaptalant – elutasította, a Csjt. 69/D. §-ának (2) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felperes szülési költségeinek megfizetésére, és az igazolt szülési költségként figyelembe vett 72 135 forint, valamint a hátralékos gyermektartásdíj összeszámításával az alperest összesen 146 535 forintban marasztalta a felperes javára.
Az elsőfokú ítélet gyermektartásdíj megállapítására vonatkozó rendelkezése ellen az alperes fellebbezéssel élt, annak megváltoztatása, és az őt terhelő tartásdíj mértékének alacsonyabb összegben történő meghatározása iránt. A fellebbezését azzal indokolta, hogy az elsőfokú eljárásban a felperest édesapja képviselte, akivel ő perben áll, illetőleg a gyermekét nem láthatja, így gyermektartásdíj tőle nem várható el. A másodfokú tárgyalás során fellebbezési kérelmét kiegészítette azzal a nyilatkozattal, hogy a 19 800 Ft havi jövedelme 20%-át hajlandó megfizetni a gyermek tartására.
A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, illetőleg csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, melyet a megyei bíróság külön végzésben elutasított.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatva kötelezte az alperest, hogy a 2004. június 12. napján született A. utónevű gyermeke javára 2004. november 1. napjától minden hónap 15. napjáig tartó esedékességgel fizessen meg a felperesnek 4000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat. Megállapította, hogy az alperesnek 2004. július 1-jétől 2006. január 31-éig 91 000 forint gyermektartásdíj-hátraléka keletkezett, és ezen gyermektartásdíj-hátralék, valamint 72 135 forint szülési költség megfizetésére 15 napon belüli teljesítési határidővel kötelezte az alperest, az alperes 146 535 forint megfizetésére kötelező rendelkezést pedig mellőzte.
A döntését azzal indokolta, hogy a Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani kiskorú gyermekével azt, ami közös eltartásukra rendelkezésre áll, ez a szabály azonban nem irányadó akkor, ha a gyermek tartása vagyonának jövedelméből kitelik, vagy a gyermeknek tartásra kötelezhető más egyenesági rokona van.
Tévesen járt el azonban az elsőfokú bíróság akkor, amikor az idézett törvényhelyet úgy értelmezte, hogy az alperes a saját létfenntartásának veszélyeztetésével is köteles a gyermektartásdíjat fizetni. A szülőknek a saját szükséges tartásuk terhére megállapítható kötelezettsége ugyanis nem korlátlan, hiszen a törvény szóhasználata is azt fejezi ki, hogy a szülő a rendelkezésére álló anyagi eszközöket kiskorú gyermekével megosztani köteles.
A Csjt. 69/A. §-a (1) bekezdésének a megfelelő alkalmazása tehát nem vezethet olyan eredményre, hogy a tartás teljesítésével a szülő megélhetése teljesen ellehetetlenüljön. Erre még akkor sincs mód, ha a gyermeket saját háztartásában tartó szülő is szűkös anyagi körülmények között él és a gyermek indokolt szükségleteit csak részben lehet kielégíteni. (BH 1996/591.)
Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes által elismert 3960 forint felkerekítésével 4000 Ft-ban határozta meg az alperes által fizetendő gyermektartásdíj mértékét betegsége kezdetétől, 2004. november 1. napjától kezdődően.
A gyermektartásdíj egy részének csökkentése okán a megyei bíróság módosította az alperest terhelő gyermektartásdíj-hátralék összegét is. Ebben a körben pontosította is egyben az elsőfokú ítéletet annyiban, hogy megállapította, hogy a 146 535 forint összegű marasztalásból 72 135 forint volt a szülési költség, a 2004. július 1-jétől 2006. január 31-éig keletkezett gyermektartásdíj-hátralék összege pedig 91 000 forint. Ezzel a pontosítással vált kiküszöbölhetővé az elsőfokú ítéletben foglalt kettős marasztalás.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt annak hatályon kívül helyezése és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatala iránt, majd a felülvizsgálati kérelmének indokolását két esetben kiegészítette.
A felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ának (1) és 221. §-ának (1) bekezdését, valamint a Csjt. 36-37. §-ait és 69/A. §-ának (1) bekezdését sérti. A 91 000 forint gyermektartásdíj-hátralék és a 72 135 forint szülési költség egyösszegű teljesítése ugyanis a saját megélhetését lehetetlenné teszi, hiszen mindössze 19 800 forint szociális segélyből él, amelyből a havi 4000 forintos folyó havi gyermektartásdíjon felül a szálló havi 4500 forintos díját is fedeznie kell, a fertőző tuberkulózisos megbetegedése miatt pedig munkát vállalni nem tud. Hivatkozott arra is, hogy a perben nem tagadta ugyan, hogy a gyermek tőle származik, a gyermek születési anyakönyvi kivonatában azonban apaként senki nem szerepel, a teljes hatályú apai elismerő nyilatkozatáról felvett jegyzőkönyvből pedig nem tűnik ki az, hogy annak megtételéhez a felperes hozzájárult-e vagy sem. Ilyen körülmények mellett viszont sem a gyermek tartására, sem a szülési költség megfizetésére nem lett volna kötelezhető, hiszen az apaságának ténye okiratokkal nem igazolható, ezért a felperes hozzájárulása nélkül a gyermekkel való kapcsolattartásra sem jogosult.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
I. A Pp. 270. §-ának (2) bekezdésében és 271. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjában foglaltakból az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásnak, mint rendkívüli jogorvoslatnak csak az lehet a tárgya, ami a fellebbezési eljárásnak, mint rendes jogorvoslatnak is tárgya volt (BH 1999/10/462., 2001/4/172-II.).
Az alperes sem az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztését megelőzően előterjesztett érdemi ellenkérelmében, sem az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében nem hivatkozott arra, hogy a perbeli gyermekre vonatkozóan megtett apai elismerő nyilatkozatának bármilyen okból ne lenne teljes hatálya, az apaságának tényét nem vitatta, azt pedig nem állította, hogy a gyermek születési anyakönyvébe apaként bejegyzést sem nyert, hanem csupán a fellebbezési eljárásban tett arra utaló megjegyzést, hogy a gyermek tőle való származásában nem bizonyos. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezése kizárólag a terhére megállapított gyermektartásdíj mértékének a csökkentésére irányult, a másodfokú tárgyalás során pedig a fellebbezési kérelmét kiegészítette azzal a nyilatkozattal, hogy a 19 800 forintos havi jövedelme 20%-át hajlandó megfizetni a gyermek tartására, a hátralékos gyermektartásdíj, valamint a szülési költség megfizetése iránti kereset jogalapját azonban nem vitatta és annak elutasítása, vagy az említett összegek részletekben történő teljesítésének az elrendelése iránti kérelemmel a jogerős ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését megelőzően nem élt.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem fentebb említett részeinek az érdemi elbírálását a Pp. 273. § (2) bekezdése a) pontjának az analóg alkalmazása alapján mellőzte.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy nincs jogi akadálya annak, hogy a jogerős ítélettel el nem bírált igényeit – az egyéb törvényes feltételek meglétében – külön perben vagy perújítás útján érvényesítse, illetőleg a hátralékos gyermektartásdíj, valamint a szülési költség részletekben való teljesítésének a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján történő utólagos engedélyezését kérje.
II.1. A Pp. – bíróság érdemi döntésének a korlátairól rendelkező – 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen és az ellenkérelmen, a Pp. 252. §-ának (3) és 253. §-ának (3) bekezdése értelmében a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – ide nem tartozó kivételektől eltekintve – csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között helyezheti hatályon kívül, illetve változtathatja meg, a Pp. 163. §-ának (1) bekezdése pedig egyértelmű abban, hogy a bíróság csak a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendel el bizonyítást.
A perben eljárt bíróságok a felperes kereseti kérelmének és az alperes ellenkérelmének a fenti I. pontban részletezett keretei között a peres felek előadásának és a per egyéb adatainak az egymással való egybevetése, azok okszerű, logikai ellentmondásoktól mentes és a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglalt elveknek egyébként is megfelelően történt értékelése alapján, megalapozottan állapították meg a tényállást.
A Pp. 270. §-ának (2) és 275. §-ának (3) bekezdésében foglaltakból viszont az következik, hogy a tényállás megállapításának a módjára vonatkozó és az ügy érdemi elbírálására is lényeges kihatással lévő eljárásjogi szabálysértés hiányában a szabad bírói mérlegeléssel megállapított tényállás felülvizsgálati eljárás keretében történő felülmérlegelésének, a bizonyítékok újbóli értékelésének nincs helye.
2. Az alperest terhelő gyermektartásdíj mértéke, illetve összege vonatkozásában a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállásra alapított érdemi döntése az alperes Pp. 163. §-ának (2) bekezdése szerinti elismerésén alapul, és az egyébként is megfelel a felek jogvitájának az érdemi elbírálására irányadó Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése szerinti anyagi jogi követelményeknek.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.782/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás