55/2007. (IX. 26.) AB határozat
55/2007. (IX. 26.) AB határozat1
2007.09.26.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Kaszó Község Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátások helyi szabályozásáról szóló 2006. április 1. napjáig hatályban volt 8/2004. (IV. 1.) számú rendelete 7. § (1) bekezdés h) pontja alkotmányellenes volt, ezért az a Somogy Megyei Bíróság által a 13.K. 21.104/2004/6. számú ítélettel befejezett ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatot a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó jogi képviselője útján benyújtott alkotmányjogi panaszában előadta, hogy az indítványozó részére Kaszó Község Önkormányzata a 302/2003. számú határozatával 2003. február 8. napjától, mint aktív korú nem foglalkoztatottnak rendszeres szociális segélyt állapított meg. A segélyt nem vette fel, a község polgármestere az 1106/2004. számú határozatával a rendszeres szociális segélyre való jogosultságát 2004. május 1. napjával megszüntette. E határozat ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be, amelyet a képviselő-testület a 18/2004. (05. 25.) számú határozatával elutasított. A képviselő-testület döntése ellen az indítványozó keresetet terjesztett elő a határozat hatályon kívül helyezése iránt. Keresetében kérte a segély további folyósítását, valamint a lejárt és ki nem fizetett segély összege utáni kamat megállapítását.
A Somogy Megyei Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) a 13.K.21.104/2004/6. számú ítéletével a keresetet elutasította. A Bíróság ítélete 2004. november 17-én kelt, az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybírósághoz 2005. január 18-án érkezett, az ítélet megszerkesztéséhez és kézbesítéséhez szükséges időtartamra figyelemmel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt határidőben benyújtottnak tekintette.
Kaszó Község Képviselő-testületének a szociális igazgatásról és szociális ellátások helyi szabályozásáról szóló 8/2004. (IV. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 7. § (1) bekezdés h) pontja alapján meg kell szüntetni a támogatásra való jogosultságát – többek között – annak a Kaszó, Darvas pusztai jogosultnak, aki az előre meghírdetett helyszínen nem jelenik meg, akadályoztatásának okáról megfelelő igazolást bemutatni nem tud.
Az alkotmányjogi panasz szerint az önkormányzati rendelet és az önkormányzati rendelet alapján meghozott önkormányzati és bírói döntések alkotmányellenesek, mert ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a 7. § (1) bekezdésével, a 8. § (1) bekezdésével, a 13. § (1) bekezdésével, az 54. § (1) és (2) bekezdésével, az 59. § (1) bekezdésével, a 70/A. § (1) bekezdésével, a 70/E. § (1) bekezdésével, § megjelölése nélkül utal arra, hogy az önkormányzati rendelet nem lehet ellentétes az Alkotmánnyal, a magyar jog részévé vált nemzeközi szerződésben foglaltakkal, a magasabb szintű jogszabályokban előírtakkal. Ennek megfelelően utalt az emberi jogok, és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihírdetéséről szóló 1993. évi XXXI. törvényre (a továbbiakban: Egyezmény), 1., 3. és 14. Cikkére. Ellentétet állított az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Et.) 1., 2., 5., 8., 9. §-aival, a 10. § (1) bekezdésével, a 24. §-ával, 37. §-ában foglaltakkal; a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyílvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban: Adatvédelmi tv.) 1. § (1) és (2) bekezdésével, a 2. § 1., 11. és 19. pontjaiban foglaltakkal, a 3. § (1) bekezdés b) pontjával, a (2) és (4) bekezdésével, a 4. §-ával, a 10. § (1) és (2) bekezdésével; valamint a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 1. § (2) bekezdésével, amely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal.
II.
1. Az Alkotmánynak az alkotmányjogi panasszal érintett rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(2) Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni.”
„59. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jóhírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2. Az Egyezmény indítvánnyal érintett rendelkezései:
„
1. Cikk – Kötelezettség az emberi jogok tiszteletben tartására
A Magas Szerződő Felek biztosítják a joghatóságuk alatt álló minden személy számára a jelen Egyezmény I. fejezetében meghatározott jogokat és szabadságokat.”
„
3. Cikk – Kínzás tilalma
Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.”
„
14. Cikk – Megkülönböztetés tilalma
A jelen Egyezményben meghatározott jogok és szabadságok élvezetét minden megkülönböztetés, például nem, faj, szín, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés szerinti vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül kell biztosítani.”
3. Az Et. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„1. § Az egyenlő bánásmód követelménye alapján a Magyar Köztársaság területén tartózkodó természetes személyekkel, ezek csoportjaival, valamint a jogi személyekkel és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetekkel szemben e törvény rendelkezései szerint azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell eljárni.
2. § Az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban meghatározott rendelkezéseket e törvény rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni.”
„5. § Az egyenlő bánásmód követelményét a 4. §-ban foglaltakon túl az adott jogviszony tekintetében köteles megtartani,
a) aki előre meg nem határozott személyek számára szerződés kötésére ajánlatot tesz vagy ajánlattételre felhív,
b) aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz,
(...)”
„8. § Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt
(...)
t) egyéb helyzete, tulajdonsága vagy jellemzője (a továbbiakban együtt: tulajdonsága)
miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne.”
„9. § Közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül az a közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nem minősülő, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés, amely a 8. §-ban meghatározott tulajdonságokkal rendelkező egyes személyeket vagy csoportokat lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hoz, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben lévő személy vagy csoport volt, van vagy lenne.”
„10. § (1) Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása.”
„24. § Az egyenlő bánásmód követelményét a szociális biztonsággal összefüggésben érvényesíteni kell különösen
a) a társadalombiztosítási rendszerekből finanszírozott, valamint
b) a szociális, illetve gyermekvédelmi pénzbeli és természetbeni, valamint személyes gondoskodást nyújtó ellátások igénylése és biztosítása során.”
4. Az Adatvédelmi tv. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § E törvény alkalmazása során:
1. személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes személlyel (a továbbiakban: érintett) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. A személy különösen akkor tekinthető azonosíthatónak, ha őt – közvetlenül vagy közvetve – név, azonosító jel, illetőleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai, mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemző tényező alapján azonosítani lehet;
(...)
11. nyilvánosságra hozatal: ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik;
(...)”
„3. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha
a) ahhoz az érintett hozzájárul, vagy
b) azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli.
(...)
(3) Kötelező adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendő adatok körét és megismerhetőségét, az adatkezelés időtartamát, valamint az adatkezelő személyét az adatkezelést elrendelő törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg.
(4) Törvény közérdekből – az adatok körének kifejezett megjelölésével – elrendelheti a személyes adat nyilvánosságra hozatalát. Minden egyéb esetben a nyilvánosságra hozatalhoz az érintett hozzájárulása, különleges adat esetében írásbeli hozzájárulása szükséges. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg.
4. § A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait – ha törvény kivételt nem tesz – az adatkezeléshez fűződő más érdekek, ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát (19. §) is, nem sérthetik.”
„10. § (1) Az adatkezelő, illetőleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek e törvény, valamint az egyéb adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.
(2) Az adatokat védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, továbbítás, nyilvánosságra hozatal, törlés vagy megsemmisítés, valamint a véletlen megsemmisülés és sérülés ellen. A személyes adatok technikai védelmének biztosítása érdekében külön védelmi intézkedéseket kell tennie az adatkezelőnek, az adatfeldolgozónak, illetőleg a távközlési vagy informatikai eszköz üzemeltetőjének, ha a személyes adatok továbbítása hálózaton vagy egyéb informatikai eszköz útján történik.”
5. A Jat. indítványban érintett rendelkezései:
„1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
b) a köztársasági elnök törvényerejű rendeletet,
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök, elnökhelyettese és tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
e) az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkár (a továbbiakban: államtitkár) rendelkezést,
f) a tanács rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„10. § A tanács rendeletet ad ki
a) törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására;
b) a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére.”
„11. § (1) A jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra.
(2) A tanácsrendelet hatálya a tanács illetékességi területére terjed ki.”
6. A szociális igazgatásról és szociális ellátásról szóló 1993. évi III. törvénynek (a továbbiakban: Szoc.tv.) a bírósági ítélet időpontjában hatályos, az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„25. § (1) A jogosult részére jövedelme kiegészítésére, pótlására pénzbeli szociális ellátás nyújtható.
(...)
(3) A települési önkormányzat szociális rászorultság esetén – a szociális alapellátás keretében – a jogosult számára időskorúak járadékát, rendszeres szociális segélyt, lakásfenntartási támogatást, ápolási díjat, átmeneti segélyt állapít meg e törvényben, valamint az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint (a továbbiakban együtt: szociális rászorultságtól függő pénzbeli ellátások).”
„37/A. § (1) A települési önkormányzat rendszeres szociális segélyt állapít meg annak a személynek, aki
a) a 18. életévét betöltötte és aktív korú, továbbá
aa) munkaképességét legalább 67%-ban elvesztette, vagy
ab) vakok személyi járadékában részesül, illetőleg
ac) fogyatékossági támogatásban részesül,
b) aktív korú nem foglalkoztatott,
feltéve, hogy megélhetése más módon nem biztosított.”
„37/D. § (1) Az aktív korú nem foglalkoztatott személy a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként a települési önkormányzattal, és/vagy az általa kijelölt szervvel együttműködni köteles.
(2) Az (1) bekezdésben előírt együttműködés azt jelenti, hogy az aktív korú nem foglalkoztatott személy
a) a települési önkormányzatnál nyilvántartásba véteti magát, és
b) a segélyre való jogosultság feltételeinek felülvizsgálatában együttműködik, továbbá
c) a települési önkormányzat, illetőleg a munkaügyi központ kirendeltsége által felajánlott és számára megfelelő munkalehetőséget elfogadja, vagy
d) a szociális helyzetéhez és mentális állapotához igazodó, az önkormányzat rendeletében szabályozott programban részt vesz.
(3) A (2) bekezdés a) pontja szerinti nyilvántartás a 18. §-ban foglaltakon túl az aktív korú nem foglalkoztatott személy iskolai végzettségét és szakképzettségét tartalmazza.
(4) A települési önkormányzat az aktív korú nem foglalkoztatott, rendszeres szociális segélyben részesülő személy számára abban az esetben írhat elő a munkaügyi központ kirendeltségével történő – a (2) bekezdés c) pontja szerinti – együttműködési kötelezettséget, ha erről a települési önkormányzat és a munkaügyi központ megállapodott.
(5) Ha a települési önkormányzat a rendszeres szociális segélyben részesülő személyt a munkaügyi központ kirendeltségével történő együttműködésre kötelezi, erről a segélyt megállapító határozatban vagy a segély felülvizsgálata során rendelkeznie kell.
(6) A települési önkormányzat rendelete az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetében a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként
a) a családsegítő szolgálattal, vagy
b) a kijelölt szociális intézménnyel, vagy
c) a munkaügyi központ kirendeltségével
való – (2) bekezdés d) pontja szerinti – együttműködési kötelezettséget írhat elő, amennyiben az önkormányzat rendelkezik az ehhez szükséges intézményi feltételekkel, illetőleg a c) pontban megjelölt esetben a települési önkormányzat és a munkaügyi központ erről megállapodást kötött. Az együttműködésre kijelölt családsegítő szolgálat, szociális intézmény vagy munkaügyi központ kirendeltsége és a segélyben részesülő személy írásban megállapodik az együttműködés tartalmáról.
(7) A (6) bekezdés szerinti együttműködési programnak a rendszeres szociális segélyben részesülő személy és családja önfenntartó képességének szinten tartására és fejlesztésére kell irányulnia. Együttműködési program különösen az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló csoportos foglalkoztatáson, tanácsadáson való részvétel, a munkavégzésre történő felkészülési programokon való részvétel.
(8) A települési önkormányzat rendeletben szabályozza a 37/D. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti együttműködés eljárási szabályait, továbbá az együttműködési programok típusait és az együttműködési kötelezettség megszegésének következményeit.”
7. Az Ör.-nek a bírósági ítélet idején hatályos, az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„7. § (1) Együttműködést nem vállalónak minősül a segélyezett, és a támogatásra való jogosultságát meg kell szüntetni, ha:
(...)
h) a segély kifizetésének napján Somogyszob-Kaszó Körjegyzőségének hivatalában (Somogyszob, Petőfi u. 1.), illetve az önkormányzat hivatalos helyiségében (Kaszó, Kaszópuszta), valamint a Kaszó, Darvas pusztai jogosultak vonatkozásában az előre meghírdetett helyszínen nem jelenik meg, akadályoztatásának okáról megfelelő igazolást bemutatni nem tud.
(2) Az együttműködési kötelezettség megszegésének következménye a megállapított segély megszüntetése, amely egyben azzal jár, hogy ismételten csak valamennyi jogosultsági feltétel újbóli teljesítése esetén részesülhet rendszeres szociális segélyben az aktív korú nem foglalkoztatott személy.”
III.
Az alkotmányjogi panasz megalapozott.
1. Az Ör. 7. § (1) bekezdés h) pontja alapján együttműködést nem vállalónak minősül a segélyezett és a támogatásra való jogosultságát meg kell szüntetni annak, aki a kifizetés napján az önkormányzat hivatalos helyiségében nem jelenik meg, valamint a Kaszó, Darvas pusztai jogosultnak, ha az előre meghírdetett helyszínen nem jelenik meg, akadályoztatásának okáról megfelelő igazolást bemutatni nem tud.
Az indítványozó a következőket adta elő annak okaként, hogy miért nem vette át a rendszeres szociális segélyt. „Nem vizsgálta a Tisztelt Bíróság (...), hogy a 7. § h) pontja szerinti, előre meghírdetett helynek mi minősül Darvas pusztán. Ez az a bizonyos hely a vegyesbolt-kocsma előtti közterület, ahol a körjegyzőség köztisztviselője az autó ülésén ülve az utcán mundenki szeme láttára iratja alá a segélyezettekkel az átvételi bizonylatot és ossza ki a segély összegét.
Korábban még ennél is rosszabb volt a helyzet, mert a kocsmáros a kocsmában fizette ki a segélyeket. Ilyenkor egyben módja is volt rögtön rendezni bizonyos tartozásokat is. Ha már azt nem lehet megoldani, hogy Darvas puszta létszámban nem nagy segélyezettjeinek a lakására vigye ki a köztisztviselő a segélyeket, úgy ezt a fajta megoldást én emberileg elfogadni nem tudom. Úgy gondolom, hogy van annyi minimális személyiségi jogom és emberi méltóságom, hogy ne mindenki szeme láttára kelljen köztudomású ténnyé tenni, hogy én, illetve mások ilyen helyzetbe kerültünk, hogy munkalehetőség híján erre a segélyre szorulunk.” Az indítványozó ennek alapján jelölte meg azokat az alkotmányi és más törvényi rendelkezéseket, amelyekkel ellentétesnek tartja az Ör. támadott rendelkezését, az ügyben hozott önkormányzati és bírói döntéseket.
2. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy a rendszeres szociális segély feltételeként az önkormányzat milyen együttműködési kötelezettséget írhat elő. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése alapján a képviselő-testület a feladatkörében alkothat rendeletet, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet.
A képviselő-testület az Ör.-t a Szoc.tv. felhatalmazása alapján alkotta meg. Az Ör. megalkotásakor, az önkormányzati döntések, a Bíróság ítéletének meghozatalakor a Szoc.tv. 25. § (3) bekezdése hatalmazta fel a települési önkormányzatot arra, hogy rászorultság esetén – a szociális alapellátás keretében – rendszeres szociális segélyt állapítson meg e törvényben és az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételek szerint.
A Szoc.tv. 37/D. § (1) bekezdése írja azt elő, hogy az aktív korú nem foglakoztatott személy a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként a települési önkormányzattal és/vagy az álatal kijelölt szervvel együttműködni köteles. A Szoc.tv. 37/D. § (6) bekezdése szerint a települési önkormányzat rendelete az aktív korú nem foglalkoztatott személy esetén a rendszeres szociális segély megállapításának, folyósításának feltételeként a családsegítő szolgálattal, vagy a kijelölt szociális intézménnyel, vagy a munkaügyi kirendeltséggel való együttműködés kötelezettségét írhatta elő meghatározott feltételek teljesülésével.
A (7) bekezdés pedig azt is meghatározza, hogy a (6) bekezdés szerinti együttműködési programnak a rendszeres szociális segélyben részesülő személy és családja önfenntartó képességének szinten tartására és fejlesztésére kell irányulnia. Együttműködési program különösen az egyéni képességeket fejlesztő vagy az életmódot formáló csoportos foglalkoztatáson, tanácsadáson való részvétel, a munkavégzésre történő felkészülési programokon való részvétel.
A (8) bekezdés arra hatalmazza fel a települési önkormányzatot, hogy az rendeletben szabályozza a 37/D. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti együttműködés eljárási szabályait, továbbá az együttműködési programok típusait és az együttműködési kötelezettség megszegésének következményeit.
Az együttműködési kötelezettséget tehát törvény, a Szoc.tv. írja elő, meghatározva azt is, hogy az együttműködés mely szervekkel és milyen tartalommal lehet kötelező. Ez a törvény meghatározott kérdések szabályozására hatalmazza fel a települési önkormányzatokat, nem ad azonban felhatalmazást arra, hogy az önkormányzat a jogosultság megvonásának a következményét kapcsolja ahhoz, ha a jogosult nem veszi át a segélyt az előírt helyen és időben. Ez ugyanis nem tartozik a törvényben előírt együttműködési kötelezettség körébe. Az Ör. 7. § (1) bekezdés h) pontja tehát ellentétes a Szoc.tv. 37/D. § (8) bekezdésével.
Az Alkotmánybíróság már a 280/B/1998. AB határozatában megállapította: „A helyi önkormányzat jogalkotó hatásköre a rendszeres szociális segélyek megállapításának, kifizetésének, folyósításának, valamint ellenőrzésének szabályozására nem korlátlan, csak törvény felhatalmazása alapján rendelkezik a segélyre vonatkozó szabályozási jogkörrel.” (ABH 1999, 771, 775.)
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint törvény felhatalmazása alapján kizárólag a felhatalmazás keretei között szabályozhat a képviselő-testület, a felhatalmazás kereteit túllépő, azt meghaladó önkormányzati szabályozás ellentétes a törvénnyel, ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat [3/1999. (III. 24.) AB határozat, ABH 1999, 375, 377–378.; 39/2001. (X. 19.) AB határozat, ABH 2001, 691–697.; 18/2002. (IV. 25.) AB határozat, ABH 2002, 496, 499.; 23/2002. (VI. 21.) AB határozat, ABH 2002, 515, 517.; 28/2002. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2002, 540, 541.; 56/2003. AB határozat, ABH 2003, 867, 870.]. Az Ör. a támadott rendelkezéssel túllépte a Szoc.tv.-ben kapott felhatalmazást, ezért ez a rendelkezés alkotmányellenes volt.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy Kaszó Község Képviselő-testületének a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokról szóló 7/2006. (III. 31.) rendelete az Ör. támadott rendelkezését 2006. április 1. napjával hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az új önkormányzati rendelet [a képviselő-testületnek a pénzbeli, a természetben nyújtott és a személyes gondokodást nyújtó szociális ellátásokról szóló 7/2006. (III. 31.) rendelete] a támadott rendelkezést nem tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság főszabályként hatályos jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. A főszabály alól az egyik kivétel az alkotmányjogi panasz, amelynek elbírálása során az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányosságát vizsgálja, mert annak alkalmazhatósága a kérdés. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A Bíróság ítélete jogerős. A Bíróság az Ör. akkor hatályos rendelkezését alkalmazni volt köteles. Az alkalmazott Ör. 7. § (1) bekezdés h) pontja azonban alkotmányellenes volt. Ezért az Alkotmánybíróság az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke – a megélhetését szolgáló rendszeres szociális segélyre való jogosultságának visszaállítása – érdekében mondta ki, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a Bíróság által a 13.K.21.104/2004/6. számú ítélettel befejezett ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság a vizsgált jogszabállyal összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy a szociális segélynek közterületen történő kifizetése sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltósághoz való jogot, sérti az Alkotmány 59. § (1) bekezdésébe foglalt, a személyes adatok védelméhez való alkotmányos jogot, az Adatvédelmi tv. 10. §-ában meghatározott kötelezettségek önkormányzati megsértését eredményezi, a végrehajtás módja is meg kell feleljen az alkotmányos követelményeknek.
3. Az indítványozó az alkotmányossági vizsgálatot más alkotmányos tilalmakra, más törvények különböző rendelkezéseivel való ellentétekre hivatkozással is kérte. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint, ha az adott rendelkezés alkotmányellenességét az Alkotmány valamely rendelkezése alapján már megállapította, akkor az indítványban felhívott további alkotmányi, törvényi rendelkezésekkel való ellentétet már nem vizsgálja [61/1997. (XI. 9.) AB határozat, ABH 1997, 361, 364.; 16/2000. (V. 24.) AB határozat, ABH 2000, 425, 429.; 56/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 478, 482.; 35/2002. (VII. 19.) AB határozat, ABH 2002, 199, 213.; 4/2004. (II. 20.) AB határozat, ABH 2004, 66, 72.; 9/2005. (III. 31.) AB határozat, ABH 2005, 627, 636.]. Ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálta az alkotmányjogi panaszban megjelölt további rendelkezésekkel való ellentétet: az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, a 7. § (1) bekezdésével, a 8. § (1) bekezdésével, a 13. § (1) bekezdésével, az 54. § (1) és (2) bekezdésével, az 59. § (1) bekezdésével, a 70/A. § (1) bekezdésével, a 70/E. § (1) bekezdésével, az Egyezmény), 1., 3. és 14. Cikkével; az Et. 1., 2., 5., 8., 9. §-aival, a 10. § (1) bekezdésével, a 24. §-ával, 37. §-ában foglaltakkal; az Adatvédelmi tv. 1. § (1) és (2) bekezdésével, a 2. § 1., 11., és 19. pontjaiban foglaltakkal, a 3. § (1) bekezdés b) pontjával, a (2) és (4) bekezdésével, a 4. §-ával, a 10. § (1) és (2) bekezdésével; valamint a Jat. 1. § (2) bekezdésével való ellentétet.
Az Alkotmánybíróság a határozatnak a Magyar Közlönyben történő közzétételét a támadott rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására figyelemmel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 66/D/2005.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás