644/B/2007. AB határozat
644/B/2007. AB határozat*
2008.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában – dr. Balogh Elemér, dr. Holló András, dr. Kukorelli István, dr. Lévay Miklós és dr. Trócsányi László alkotmánybírók különvéleményével – meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a belföldi közforgalmú menetrend szerinti vasúti személyszállítás és helyközi (távolsági) autóbusz-közlekedés, valamint a nevelési-oktatási intézmények által rendelt belföldi autóbusz különjáratok legmagasabb díjairól szóló 48/2007. (IV. 26.) GKM rendelet 8. § (4) bekezdése f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a belföldi közforgalmú menetrend szerinti vasúti személyszállítás és helyközi (távolsági) autóbusz-közlekedés, valamint a nevelési-oktatási intézmények által rendelt belföldi autóbusz különjáratok legmagasabb díjairól szóló 48/2007. (IV. 26.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (4) bekezdése f) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. E szerint a megállapított menetdíj vagy pótjegy díján felül 6000 Ft pótdíjat fizet az, aki a jegyvizsgálat megakadályozása, illetve a jegyvizsgálathoz szükséges személyes adatainak eltitkolása miatt hatósági eljárás igénybevételét teszi szükségessé. Az indítványozó álláspontja az, hogy a miniszter „nem jogosult a közlekedéssel összefüggésbe hozható hatósági eljárásokról díjat meghatározni”, illetve „felhatalmazás nélkül rendelkezik a hatósági intézkedés megindítása miatti pótdíjfizetésről”. Úgy vélte, hogy a támadott rendelkezés a felhatalmazás hiánya miatt a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 8. § (1) bekezdésébe (a miniszter feladatkörében és törvényben, törvényerejű rendeletben vagy minisztertanácsi rendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet) ütközik, és emiatt az Alkotmány 37. § (3) bekezdésével ellentétes.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„8. § (4) A megállapított menetdíj vagy pótjegy díján felül 6000 Ft pótdíjat fizet az, aki
[a)–e)]
f) a jegyvizsgálat megakadályozása, illetve a jegyvizsgálathoz szükséges személyes adatainak eltitkolása miatt hatósági eljárás igénybevételét teszi szükségessé;”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A belföldi közforgalmú menetrend szerinti vasúti személyszállítással és helyközi-távolsági autóbusz-közlekedéssel összefüggésben megkötött személyszállítási szerződések sajátos jogviszonyt keletkeztetnek. A személyszállítási-utazási szerződés egy, a mindennapi életben tömegesen előforduló, írásba foglalás nélkül, ráutaló magatartással – a közlekedési vállalat szolgáltatásának igénybevételével, azaz az utazás megkezdésével, a járműre történő felszállással – az utas akaratából keletkező polgári jogi jogviszony. Az utas előre köteles a közlekedési vállalatot jogosan megillető jegy- vagy bérletárat kiegyenlíteni, majd ezt követően jogosult a járművön utazni. A közlekedési vállalat közszolgáltatást végez, mellyel összefüggésben szerződéskötési kötelezettsége áll fenn. Kevés kivételtől – fertőző beteg, 6 éven aluli gyermek és magatehetetlen személy kísérő nélkül – eltekintve nincs lehetősége a közszolgáltatónak arra, hogy a bárkit is elzárjon a szolgáltatás igénybevételétől.
2. A jelen esetben tárgyalt személyszállítási szerződések hatósági áras szolgáltatásnak minősülnek az alábbiak szerint. A közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter az R. megalkotására az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvényben (a továbbiakban: Ártv.), valamint a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter feladat- és hatásköréről szóló 133/2008. (V. 14.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Korm.r.) kapott felhatalmazást.
A Korm.r. 1. § a) pontja szerint a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter (a továbbiakban: miniszter) a Kormány közlekedésért felelős tagja. Az R. 3. § (1) bekezdés h) pontja értelmében a miniszter a közlekedésért való felelőssége körében a közlekedési szolgáltatások hatósági árának megállapításáról, a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről, valamint a közlekedési hatósági eljárások díjairól miniszteri rendeleteket ad ki. Az Ártv. 7. § (1) bekezdése értelmében a törvény mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra az ott feltüntetett miniszter (a hatósági ár megállapítója) a legmagasabb vagy legalacsonyabb árat (hatósági árat) állapít meg. Az Ártv. mellélete szerint a belföldi közforgalmú, vasúti menetrend szerinti személyszállítás díját, valamint a belföldi menetrend szerinti távolsági autóbusz-közlekedés díját és az iskolák és tanintézetek által rendelt belföldi távolsági autóbusz-különjáratok díját a közlekedésért felelős miniszter állapítja meg.
Az Ártv.-ben, valamint a Korm.r.-ben foglalt felhatalmazás alapján a belföldi helyközi (távolsági) menetrend szerinti személyszállítás díja (a hatósági ár) magállapításának joga magában foglalja a személyszállítási díj, valamint – a szerződésszegés eltérő esetihez fűződő – pótdíj meghatározásának jogát is. Ezt maga az indítványozó sem vitatta.
3. E személyszállítási szerződésekre vonatkozik egyrészt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.), másrészt a mindenki által megismerhető és nyilvánosan is megjelenő, általános szerződési feltételnek minősülő „Utazási feltételek” az autóbuszon, illetve „Üzletszabályzat” a vasúton. Ezeken túlmenően jogszabály (jelen esetben a támadott R.) meghatározhatja a szerződés egyes tartalmi elemeit [Ptk. 226. § (1) bekezdés]. Ilyen kötelező tartalmi elemnek minősül a szolgáltatás ellenértéke, mivel a tárgyalt közszolgáltatás hatósági árasnak minősül.
E szerződések az egyediesítést (írásba foglalást), és ezáltal a szolgáltatást igénybe vevő fél pontos megjelölését, adatainak feltüntetését – tömegesen előforduló jellegük és túlnyomórészt szerződésszerű (rendes) lebonyolódásuk miatt – nem igénylik. Egészen addig, amíg az utas – kötelezettségeit teljesítve és jogait a szerződési feltételeknek megfelelően gyakorolva – szerződésszerű magatartást tanúsít, anonimitását megőrzi, személyes adatait nem kell a közszolgáltatást végzővel közölnie.
A 423/B/1990. AB határozat szerint „[a]mennyiben az utas a közlekedési vállalat által nyújtott szolgáltatásnak a jogszabályban rögzített ellenértéket nem fizeti meg, úgy szerződésszegést követ el. A szerződésszegés következménye a kötelezően, a jogszabályi felhatalmazás alapján megállapított pótdíj és késedelmi díj.” (ABH 1991, 705, 706–707.)
Az Alkotmánybíróság áttekintette a pótdíjfizetés R.-ben meghatározott rendszerét, és megállapította, hogy az R. a szerződésszegés egyes eseteihez, súlyához igazodva differenciált a pótdíjak mértékét illetően (500 Ft, 2000 Ft, 4000 Ft, 6000 Ft, 9000 Ft.), és részletesen meghatározza, hogy e pótdíj-mértékekhez az utazási feltételek megszegésének mely esetei tartoznak. Ezek közül az egyik az indítványozó által támadott eset, amikor az ellenőrzött személy a jegyvizsgálatot megakadályozza, illetve a jegyvizsgálathoz szükséges személyes adatait eltitkolja és emiatt hatósági eljárás igénybevétele válik szükségessé.
4. Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben megállapítja, hogy az két magatartást tartalmaz. Egyrészt a jegyvizsgálat megakadályozása miatt kerül sor a hatóság közreműködésére, másrészt a jegyvizsgálathoz szükséges személyes adatok eltitkolása miatt válik szükségessé hatósági eljárás igénybevétele az utassal szemben. Mivel mindkét magatartás az utas általi szerződésszegésnek minősül és mindkét esetben az eljárás célja az utas utazási jogosultságának és szerződéses kötelezettségei teljesítésének az ellenőrzése, továbbá a mindezekhez szükséges személyes adatok rögzítése, az Alkotmánybíróság a továbbiakban ezeket a körülményeket együttesen vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság e körben hangsúlyozza, hogy az R. támadott rendelkezésében meghatározott magatartáshoz a jegyvizsgálat megakadályozásához, vagy a személyes adatok eltitkolásához kapcsolódó szabály – az indítványozó állításával ellentétben – nem arról rendelkezik, hogy az utasnak bármilyen (minden) személyi adatát igazoló okmányt át kellene adnia az ellenőrzést végző személynek. Az R. 8. § (4) bekezdése f) pontjának tartalma az, hogy az ellenőrzött személy nem akadályozhatja meg a jegyvizsgálatot, köteles az „ahhoz szükséges”, az adott szerződéses jogviszonyban jogilag releváns személyes adatait közölni, azaz azokat sem hallgatással, sem hamis adatok közlésével nem titkolhatja el.
5. Szerződésszegés esetén – az ahhoz fűződő jogkövetkezmények hatékony alkalmazása, kötelmi igények, szerződéses követelések érvényesítése érdekében – nélkülözhetetlen az addig anonim utas mint szerződő fél azonosítása. Amikor az utas nem szerződésszerű magatartására az ellenőrzéskor fény derül, anonimitása megszűnik. A közlekedési vállalatnak törvényekben (Ptk., a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény) biztosított alanyi joga és törvényes érdeke, hogy szerződésszegés esetén megismerje az utas, mint vele szerződő fél személyes adatait. Általánosságban is a jogviszonyok alanyainak, így a szerződő feleknek a megnevezése, lakcíme (székhelye) és az adott szerződéshez szüksége más releváns személyes adata a szerződés tartalmának elengedhetetlen (lényeges) eleme.
Személyfuvarozási szerződés (tömegközlekedés) esetén az utas ráutaló magatartással annak tudatában veszi igénybe a szolgáltatást, hogy szerződésszegő és azzal összefüggésben más okból is jogellenes magatartása esetén személyes adatait az ellenőrzést végző személlyel közölnie kell.
Minden utas számára nyilvánvaló ugyanis, hogy az adatok ismerete és hitelessége az alapja – nemteljesítés vagy nem szerződésszerű teljesítés esetén – a szerződés jogkövetkezményei alkalmazásának. A keresetindításkor szükség van az alperes lakóhelyére (lakcímére) az illetékes bíróság kiválasztásához, az alperes neve pedig szükséges a tárgyalásra idézéshez. Valós adatok hiányában a menetdíj vagy pótjegy díja, valamint a pótdíj megtérülése eleve sikertelen volna.
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 137. §-a értelmében közfeladatot ellátó személynek minősül a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, azaz a jegyellenőr is. Nem jogosult arra, hogy az ellenőrzött személyt igazoltassa, és személyi adatait ily módon megismerhesse, azonban joga van kérni tőle, hogy a jegyvizsgálathoz szükséges személyes adatait közölje. A jegyellenőr nem gyakorol hatósági jogkört, pusztán a szerződésszerű teljesítéséhez szükséges személyi adatokat rögzíti.
Amennyiben a szerződésszegő utas nem tesz eleget ezen kötelezettségének, az ellenőrzést végző közfeladatot ellátó személynek – igazoltatási jogosultság hiányában – joga van a hatóság közreműködését igénybe venni, azaz igazoltatást kezdeményezni. Ennek alapja a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 24. § (4) bekezdése, miszerint a rendőrt a jogainak érvényesítése végett bárki felkérheti más személy igazoltatására. Ha az igazoltatást kérő valószínűsíti, hogy az igazoltatáshoz jogos érdeke fűződik, és a személyazonosságát igazolja, a rendőr a kérést teljesíti. Az igazoltatott adatait a rendőrkapitányság adja ki az igazoltatást kérőnek, ha az adatokhoz fűződő jogosultságát hitelt érdemlően igazolja. A rendőrhatóság az igazoltatásért díjat nem számíthat fel.
Emellett a személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegésének esetére előírt jogkövetkezményt az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Szr.) 27. § (1) bekezdése tartalmazza, mely szerint, aki személyazonosítására alkalmas okmányával kapcsolatos kötelezettségét megszegi, az igazoltatásra feljogosított személy felszólítására személyi adatainak bemondását, illetőleg az okmány átadását megtagadja, vagy az említett adatokra vonatkozólag az intézkedés során valótlant állít, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ebből a jogszabályi környezetből adódik a következtetés, hogy az indítványban támadott rendelkezés nem a rendőri intézkedés ellenértéke és nem is a személyazonosítás megtagadásának szankciója.
A fentiek alapján az állapítható meg, hogy az indítványozó által támadott jogkövetkezmény a szerződésszegés egyik jogkövetkezménye, mely arra törekszik rábírni az utast, hogy a jegyvizsgálathoz szükséges személyes adatait önkéntesen hozza a közfeladatot ellátó személy tudomására. Ettől különbözik a rendőrhatóság részére fizetendő, a személyazonosság igazolásával kapcsolatos kötelességek megszegésének esetére kiszabott bírság, melyet az Szr. fent megjelölt rendelkezése tartalmaz. Az R. támadott rendelkezésében szabályozott pótdíj azonban egy speciális, a szerződésszegés létszakaszában teljesítendő kötelezettség megszegésének szankciója, a teljesítési készség fokozására szolgál. A kötelezett felróható szerződésszegő és az adatszolgáltatási kötelezettséget sem teljesítő magatartásához igazodik, célja a kötelezett szerződésszerű teljesítésre ösztönzése, a jogosult szempontjából pedig átalány-kártérítésnek minősül. A kötbérhez hasonlít annyiban is, amennyiben megfizetése nem mentesíti a kötelezettet a szerződéses ellenérték megfizetésének kötelezettsége alól, azaz a menetdíjon vagy pótjegy árán felül jár a pótdíj. A szerződésszegés ezen jogkövetkezményének célja egyfelől tehát az, hogy csökkentse azon esetek számát, amikor hatósági eljárás igénybevétele szükséges, másfelől előmozdítsa az utólagos fizetést és az utas – egyébként szerződésben önként vállalt – együttműködési kötelezettségét [Ptk. 4. § (1) bekezdés]. E körben utal az Alkotmánybíróság arra is, hogy a tárgyalt esetben közszolgáltatásról van szó, ahol – a 6/1992. (I. 30.) AB határozatában foglaltakkal egyezően – a tulajdon tárgyának „közösségi rendeltetése, közszolgáltatásra szánt használata, közcélú hasznossága” (ABH 1992, 40, 43.) az alapja és alkotmányosan igazolható indoka lehet a szigorúbb védelemnek is.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott rendelkezés a szerződésszegés egyik, a Ptk.-ban és a külön jogszabályokban meghatározott jogkövetkezménye, nem pedig önmagában a személyes adatok közlése magtagadásának szankciója, vagy valamely hatósági eljárás díja; a szerződésszegés fázisában az adatok eltitkolásának esetére előírt polgári jogi jogkövetkezmény.
Ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter az Ártv.-ben és a Korm.r.-ben kapott felhatalmazást nem lépte túl, annak keretei között rendelkezett a szerződésszegés és az azzal összefüggésben elkövetett adateltitkolás jogkövetkezményéről, így az R. 8. § (4) bekezdése f) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt, mint megalapozatlant elutasította.
Budapest, 2008. június 23.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||||
|
||||||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||||
|
||||||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||
|
alkotmánybíró |
az Alkotmánybíróság elnöke, |
||||||||||
|
|
az aláírásban akadályozott |
||||||||||
|
|
Dr. Kiss László |
||||||||||
|
|
alkotmánybíró helyett |
||||||||||
|
||||||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
||||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||||
|
||||||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||||
|
||||||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||||
Dr. Kukorelli István alkotmánybíró különvéleménye
A rendelkező résszel az alábbiak szerint nem értek egyet.
1. Az indítványozó szerint a belföldi közforgalmú menetrend szerinti vasúti személyszállítás és helyközi (távolsági) autóbusz-közlekedés, valamint a nevelési-oktatási intézmények által rendelt belföldi autóbusz különjáratok legmagasabb díjairól szóló 48/2007. (IV. 26.) GKM rendelet (a továbbiakban: R.) 8. § (4) bekezdés f) pontjában a törvényi felhatalmazáson túlterjeszkedve szabályozott. Álláspontom szerint az indítvány megalapozott.
A miniszternek adott jogalkotási felhatalmazást az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.) 7. § (1) bekezdése tartalmazza, ami alapján „[a] mellékletben felsorolt termékekre, szolgáltatásokra (a továbbiakban együtt: termék) az ott feltüntetett miniszter, illetve a helyi önkormányzat (a továbbiakban együtt: hatósági ár megállapítója) legmagasabb árat vagy legalacsonyabb árat (a továbbiakban együtt: hatósági ár] állapít meg”. A Melléklet a miniszternek a belföldi közforgalmú, vasúti menetrend szerinti személyszállítás, illetve a belföldi menetrend szerinti távolsági autóbusz-közlekedés; iskolák és tanintézetek által rendelt belföldi távolsági autóbusz-különjáratok díja megállapítására ad felhatalmazást.
Miután a felhatalmazás kizárólag a személyszállítás díjának megállapítására vonatkozik, az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy mi tartozik a „személyszállítás díja” körébe.
2. Amint arra a Határozat is rámutat: a szolgáltatás lényege a személy szállítása, ennek díja a szolgáltatás ellenértéke. Ebből következően a pótdíj – mint a szerződésszegés jogkövetkezménye – csak a személyszállítási díj meg nem fizetéséhez kapcsolódhat. Vagyis pótdíjfizetési kötelezettség akkor állapítható meg, ha az utas nem fizette meg a szolgáltatás ellenértékét.
Álláspontom szerint – és a Határozat maga is erre az álláspontra helyezkedik – a személyszállítási szerződésnek nem képezi részét az adatközlés. Ez alapján a Határozatnak arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy az adatközlés megtagadása nem tekinthető szerződésszegésnek.
Miután a miniszter felhatalmazása kizárólag a személyszállítás díjára vonatkozott, abba pedig nem tartozik bele személyszállítási szerződés körén kívül eső kötelezettségek teljesítése, a miniszter a felhatalmazáson túlterjeszkedve szabályozott: nem állapíthatott volna meg pótdíjfizetési kötelezettséget az adatközlés megtagadása miatt.
3. Egyetértek a Határozat azon megállapításával, hogy közlekedési vállalat munkatársa nem jogosult igazoltatni az utast, hogy ily módon ellenőrizze az általa közölt adatok helyességét, vagy ily módon szerezzen tudomást az utas adatairól. A közlekedési vállalat a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 24. § (4) bekezdése alapján jogosult hatósági eljárást kezdeményezni az utas igazoltatása iránt, ha az utas önként nem közli adatait a vállalat munkatársával.
E hatósági eljárás igénybevétele nem része a személyszállításra irányuló polgári jogi szerződésnek. Ennek megfelelően a „hatóság igénybevételének díja” nem kezelhető azonosan a szállítási díj meg nem fizetése miatt megállapított pótdíjjal.
A Határozat úgy fogalmaz, hogy a hatósági eljárás igénybevétele miatt fizetendő pótdíj a szerződésszegés egyik jogkövetkezménye. Tekintettel azonban arra, hogy sem az adat szolgáltatása, sem a hatósági eljárás igénybevétele nem része a szerződésnek, az ezekkel kapcsolatban megállapított pótdíj sem tekinthető a szerződésszegés jogkövetkezményének.
Álláspontom szerint a hatósági eljárás igénybevétele miatt fizetendő „pótdíj” kétféleképpen értelmezhető. Egyrészt úgy, hogy ez az utas megbüntetése azért, mert önként nem volt hajlandó megadni személyes adatait a jegyellenőrnek. Maga a Határozat is arra az álláspontra helyezkedik, hogy a hatósági eljárás igénybevételére azért kerül sor, mert az utas nem közölte önként személyes adatait a közlekedési vállalat munkatársával. Ha elfogadjuk ezt az értelmezést, akkor a R. 8. § (4) bekezdés f) pontja szerinti „pótdíj” valójában szankció: az önkéntes adatszolgáltatás megtagadásának szankciója. Vagyis nem a szerződésszegés jogkövetkezménye.
A másik értelmezés az lehet, hogy a közlekedési vállalatnak költsége merül fel a hatósági eljárás igénybevétele miatt. Ebben az esetben a hatósági eljárás igénybevételének költségét fizettetik meg „pótdíj” elnevezés alatt az utassal, tartalmilag azonban megint csak nem a szerződésszegéshez kapcsolódó pótdíjról van szó. Tekintettel arra, hogy a hatósági eljárás igénybevétele ingyenes, költség legfeljebb az adatok továbbításával összefüggésben merülhet fel (ez esetben felvethető, hogy a pótdíj mértéke – 6000 forint – mennyiben áll arányban az adattovábbítás költségével).
Bármelyik értelmezést fogadjuk is el, nyilvánvaló, hogy a hatósági eljárás igénybevétele miatt fizetendő pótdíj nem hozható összefüggésbe a személyszállítási szerződéssel. Ezért álláspontom az, hogy az Ártv.-ben foglalt felhatalmazás e kérdés szabályozására nem terjed ki, ezért az R. 8. § (4) bekezdés f) pontja alkotmányellenes.
Fontosnak tartom hangsúlyozni azt, hogy nem a jegy nélküli utazást kívánom védelmezni. Számos olyan megoldást választhatott volna a jogalkotó a „bliccelő” utasok számának visszaszorítására, illetve a jegy nélkül utazástól való visszatartásra, amely alkotmányos lenne. Az a megoldás azonban, hogy a miniszter egy olyan kérdéskörben is szabályoz, amelyre törvényi felhatalmazása nincs, alkotmányellenes, még akkor is, ha a cél, amelyre a szabályt alkották, társadalmilag fontos és egyébként alkotmányosan elfogadható.
Budapest, 2008. június 23.
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
A különvéleményhez csatlakozom.
Budapest, 2008. június 23.
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
|
||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás