Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

666/B/2007. AB határozat

666/B/2007. AB határozat*

2009.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 109. § (1) – (3) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó ügyvéd álláspontja szerint a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Htv.) 109. § (1)–(3) bekezdései alkotmányellenesek, ezért azok megsemmisítését kérte. Állítja, hogy a támadott rendelkezések sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, és ennek következtében sértik, mert gátolják az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének, a 13. § (1) bekezdésének, a 42. §-ának, a 43. §-ának, a 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjának, a 44/C. §-ának a hatályosulását. Előadja, hogy ismeri az Alkotmánybíróság 1090/B/2005. számú határozatát, az abban kifejtettekre is tekintettel teszi meg indítványát. Indokolása szerint a támadott rendelkezések nem egyértelműek, fogalomhasználatuk ellentmondásos, ezért nem felelnek meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből levezethető jogbiztonság követelményének. A Htv. 109. § (1) és (2) bekezdésében „művészeti alkotásról,” a (3) bekezdésében „műalkotásról” szól, ugyanakkor a (2) bekezdés a ,,szobor, illetve emlékmű” kifejezéseket használja. A „művészeti alkotásnál” helye van a ,,művészeti értékére vonatkozó szakvélemény” beszerzésének, egy emlékmű esetén lényegesebb lehetne a szakvélemény. A „művészeti alkotás” és a ,,műalkotás” fogalmak használata önmagában nem akadálya a jogalkalmazásnak. „Sem jogszabály, sem a szavak általános jelentése nem igazít el, hogy – szemben a szobor fogalmával – az emlékmű feltétlenül művészeti alkotás-e, vagy annak szinonimája jelen jogszabályban? ...A művészeti alkotás és a műemlék fogalom szándékolt elválasztását támaszthatja alá, egyrészt, hogy a »szobor illetőleg emlékmű« kifejezés, az illetőleg azaz az és/vagy használata, ami azt jelenti, hogy ugyan lehet egy szobor emlékmű, de nem minden szobor emlékmű és fordítva nem minden emlékmű szobor, ergo nem minden emlékmű művészeti alkotás. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 10. § (1) bekezdés h) pontjában már szerepel az „emlékműállítás” mint hatáskör, a művészeti alkotás a Htv.-ben jelenik meg. A 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 1. sz. mellékletének 44. pontja is az emlékmű fogalmat önállóan a ,,művészeti-, kegyeleti szobor” fogalmától elhatárolva használja. Egyértelműnek tekinti, hogy a fővárosban a szobor és/vagy műemlék elhelyezés esetén az érintett kerületi önkormányzatnak egyetértési joga van, de a ,,a művészeti alkotás műemlék jellegének megítélése nem egyértelmű.” Az indítványozó szerint ezért vitás lehet a (2) és (3) bekezdés egyidejű alkalmazása, továbbá az is, hogy a (3) bekezdés alkalmazásában melyik az illetékes önkormányzat. Kéri az alkotmányellenes rendelkezések megsemmisítését, illetve „az alkotmányellenes módon alkalmazott jogszabályi rendelkezések vonatkozásában az alkotmányos értelmezési tartományát megállapítani”.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„12. § (1) Az állam támogatja az önkéntes társuláson alapuló szövetkezeteket, elismeri a szövetkezetek önállóságát.
(2) Az állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.
43. § (1) A helyi önkormányzatok alapjogai (44/A. §) egyenlőek. Az önkormányzatok kötelezettségei eltérőek lehetnek.
(2) A helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlása bírósági védelemben részesül, jogai védelmében az önkormányzat az Alkotmánybírósághoz fordulhat.
44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
b) gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat, az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat,”
„44/C. § A helyi önkormányzatokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai.”
2. A Htv. indítvánnyal támadott rendelkezései:
„109. § (1) Művészeti alkotás közterületen, valamint önkormányzati tulajdonú épületen való elhelyezéséről, áthelyezéséről, lebontásáról a település önkormányzatának képviselőtestülete, Budapesten a fővárosi önkormányzat közgyűlése dönt, és gondoskodik fenntartásáról és felújításáról.
(2) A döntéshez a műalkotás művészi értékére vonatkozóan szakvéleményt kell beszerezni. A fővárosban szobor, illetve emlékmű elhelyezéséhez, áthelyezéséhez vagy lebontásához az érintett kerületi önkormányzat egyetértése szükséges.
(3) Nem önkormányzati tulajdonú épületen lévő művészeti alkotásokat az illetékes önkormányzat képviselőtestülete – szakvélemény kikérésével – védeni köteles, új elhelyezés esetén véleményezési joga van.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A Htv. 109 §-a (1) és (2) bekezdése egyes szövegrészei alkotmányosságát az Alkotmánybíróság a 1090/B/2005. AB határozatában (ABH 2006, 1817–1848.) már vizsgálta. Ezért elsőként azt kellett megállapítani, hogy az indítvány tárgyában nincs-e „ítélt dolog”. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § c) pontja szerint: „Az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha (...) az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani.”
Az 1090/B/2005. AB határozattal elbírált indítvány a Htv. 109. § (1) bekezdésében a fővárosi küzgyűlés hatáskörét, a (2) bekezdés második mondatában az érintett kerületi önkormányzat egyetértési jogát az önkormányzati tulajdon sérelmét állítva támadta, és vélte ellentétesnek az Alkotmány 12. § (2) bekezdésével, a 13. §-ával, a 42. §-ával, a 44/A. § (1) bekezdés a) pontjával. Az Alkotmánybíróság elutasította az indítványt.
Jelen ügyben az indítványozó a támadott rendelkezésekben az ellentmondásos fogalomhasználat miatt alapvetően az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét állítja és ennek következtében – úgy véli – a támadott rendelkezések gátolják az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének, a 13. § (1) bekezdésének, a 42. § rendelkezésének, a 43. § (1) és (2) bekezdésének, a 44/A. § (1) bekezdés a) és b) pontjainak, valamint a 44/C. § rendelkezéseinek a maradéktalan hatályosulását. Az indítvány tehát nem tekinthető „ítélt dolognak”, ezért azt érdemben bírálta el az Alkotmánybíróság.
2. Az indítvány lényegi állítása szerint a Htv. 109. § (1)–(3) bekezdéseiben a fogalmak használata sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság következetesen érvényesített álláspontja szerint: „A jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára.” [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.]
A jogbiztonság alkotmányos elvéből következően a jogalkotóknak a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályszöveget kell kibocsátaniuk. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában mindazonáltal figyelembe veszi a jogszabályok értelmezésének, alkalmazásának szerepét is. „A jogszabály mindig általánoságban, elvontan szabályoz, az absztrakt norma konkrét jogesetre alkalmazása – és ezáltal tartalommal kitöltése – a jogalkalmazó feladata. A jogalkalmazás során általában szükséges az alkalmazandó norma értelmezése, amelyhez segítséget nyújthat a jogszabály (az értelmező rendelkezései vagy az indokolása, amelyből kitünhet a jogalkotó szándéka), a hosszabb időn keresztül kialakult-kialakított jogi (értelmezési) gyakorlat stb. A nem kellő pontossággal megfogalmazott jogszabály is alkalmazható, ha a megfogalmazás pontatlansága a jogalkalmazás során, a jogalkalmazói értelmezés által (...) orvosolható. Az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján (...) egy jogszabály vagy annak valamely rendelkezése csak akkor tekinthető az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogállamiság szerves részét képező jogbiztonság követelményébe ütközőnek, ha megfogalmazása olyannyira homályos, hogy jogalkalmazói értelmezéssel sem tölthető ki tartalommal, vagy határozatlansága lehetőséget ad a szubjektív jogalkalmazói döntésre, a különböző jogalkalmazók eltérő gyakorlatára, a jogegység hiányára.” (534/E/2001. AB határozat, ABH 2002, 1283, 1291–1292.)
Az indítványozó a beadványában hol emlékműről, hol műemlékről ír. A Htv. 109. § (2) bekezdése emlékmű elhelyezéséről rendelkezik, ami a jogalkalmazás során nem téveszthető össze a műemlékkel.
A Htv. 109. § (1) bekezdése a főszabályt tartalmazza, amely szerint művészeti alkotás közterületen, valamint önkormányzati tulajdonú épületen való elhelyezéséről (áthelyezéséről, lebontásáról) a település önkormányzatának képviselő-testülete dönt. A főváros azonban egy település és kétszintű az önkormányzati rendszere, ennek következtében a jogalkotónak meg kell határoznia, hogy az adott hatáskör a fővárosban a fővárosi közgyűlésnek, vagy az illetékes kerületi önkormányzat képviselő-testületének a hatáskörébe tartozik-e. A Htv. 109. § (1) bekezdés szerint a fővárosban a művészeti alkotás elhelyezéséről való döntés a fővárosi közgyűlés hatáskörébe tartozik. Az indítvány sem tartja aggályosnak a művészeti alkotás, műalkotás fogalmának használatát.
A Htv. 109. § (2) bekezdése egyértelműen speciális szabályt állapít meg szobor, illetve emlékmű elhelyezésének esetére. A fővárosban szobor és emlékmű – közterületen, valamint önkormányzati tulajdonú épületen való – elhelyezéséről (áthelyezéséről, lebontásáról) a fővárosi közgyűlés dönt, döntéséhez azonban az érintett kerületi önkormányzat képviselő-testületének az egyetértése szükséges. Érintett pedig nyilvánvalóan az a kerületi önkormányzat, amelynek működési, illetékességi területén történik az elhelyezés, áthelyezés, lebontás.
Az indítvány szerint a jogalkotó szándékosan választja el a ,,művészeti alkotás” és az „emlékmű” fogalmakat, így nem egyértelmű az, hogy az „emlékmű” művészeti alkotás-e, vagy sem. Szobor esetén ezt maga az indítványozó sem találja vitásnak.
A Htv. 109. § szerkezetében a művészeti alkotás, műalkotás általános fogalmán belül a szobor, illetőleg az emlékmű külön említése nem jelenti ezek minősítését szerzői jogi szempontból, hanem a hatáskör meghatározásához szükséges külön említés adja azt a tartalmat, hogy az ezekről – a szoborról és az emlékműről – való döntéshez az érintett, illetékes kerületi önkormányzat képviselő-testületének egyetértése törvényi feltétel.
A művészeti alkotás, műalkotás valamely művészi alkotó tevékenység eredménye, ami lehet festmény, szobor, emlékmű. A Htv. 109. § (2) bekezdéséből egyenesen következik, hogy szobor, illetve emlékmű esetén is szakvéleményt kell beszerezni annak művészeti értékére vonatkozóan.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Htv. 109. § (1)–(3) bekezdéseinek fogalomhasználata világos, egyértelmű, megfelelően értelmezhető és alkalmazható, nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből következő jogbiztonság elvét, az indítványt ezért az Alkotmánybíróság ebben a részében elutasította. Következésképpen nincs indok a jogszabályi rendelkezések értelmezési tartományának kijelölésére sem.
3. Az indítvány az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmére, annak megállapítására alapozva állította, hogy a támadott rendelkezések ezen sérelem következtében gátolják az Alkotmány 12. § (2) bekezdésének, a 13. § (1) bekezdésének, a 42. §-ának, a 44/A. § (1) bekezdése a) és b) pontjának, a 44/C. §-ának hatályosulását.
Az Alkotmánybíróság nem állapította meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét, ezért erre a vélt sérelemre alapítottan előterjesztett többi megjelölt rendelkezés tekintetében is elutasította az indítványt.
Budapest, 2009. április 6.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság helyettes elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Kiss László s. k.,

Dr. Kovács Péter s. k.,

 

előadó alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére