Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

699/D/2007. AB határozat

699/D/2007. AB határozat*

2009.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítása tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 14. § (10) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a szociálpolitika terén történő együttműködésről Budapesten, az 1961. szeptember 7. napján kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1962. évi 5. törvényerejű rendelet 2. §-ában foglalt 5. cikk (3) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz alkotmányjogi panasz érkezett a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság között a szociálpolitika terén történő együttműködésről Budapesten, az 1961. szeptember 7. napján kötött egyezmény kihirdetéséről szóló 1962. évi 5. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény) 2. §-ában foglalt 5. cikk (3) bekezdése és a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (az indítványozó a rendelet számát – feltehetően elírás következtében – 167-ben jelölte meg; a továbbiakban: Vhr.) 15. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, valamint a támadott rendelkezések alkalmazási tilalmának kimondására. Az indítványozó – másodlagos kérelemként – a Vhr. 15. § (2) bekezdésével összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kérte. Az Egyezmény 5. cikk (3) bekezdése szerint a nyugellátás összegének megállapítása a fogadó államban irányadó szakmai átlagkeresetre tekintettel történik, amelyet a Vhr. a ,,hasonló munkakör” kitétellel pontosít.
Az indítványozó mindenekelőtt ismertette, hogy az őt érintő társadalombiztosítási határozat meghozatala, illetőleg felülvizsgálata során az eljáró hatóságok eltérően értelmezték a kifogásolt rendelkezéseket. Az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság arra tekintettel döntött, hogy a panaszos Magyarországra települését megelőzően társas vállalkozóként (nem munkaviszonyban) dolgozott, aminek következtében a jogosultsági feltételek értelmében az érintett időszakban az érvényes minimálbért kellett figyelembe venni. A munkaügyi bíróság ezzel szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nyugdíjazást megelőző utolsó munkaviszonyban betöltött munkakört kell relevánsnak tekinteni, aminek következtében az öregségi nyugdíj megállapítandó összege magasabb lett volna. A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság azonban – az igazgatóság álláspontját osztva – a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte.
Alkotmányjogi panaszában az indítványozó kifejtette, hogy a kifogásolt rendelkezések nem felelnek meg a jogbiztonságból fakadó normavilágosság követelményének, mert nem egyértelmű, hogy mi tekinthető a nyugdíjazást megelőző munkakörnek. Véleménye szerint egyúttal hátrányos megkülönböztetést is eredményez az egyértelműség hiánya, mert az értelmezéstől függően alakul a nyugdíj összege: a korábban vállalkozóként dolgozóknál a minimálbér szolgál a nyugdíj alapjául, szemben azokkal, akik munkaviszonyban álltak. Ennek folytán az Egyezmény 5. cikk (3) bekezdése, valamint a Vhr. 15. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését és a 70/A. §-ban foglalt diszkrimináció-tilalmat.
Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását arra az esetre kérte, ha az Alkotmánybíróság nem adna helyt alkotmányjogi panaszának. Kérelmét azzal indokolta, hogy a Vhr. 15. § (2) bekezdésével összefüggésben a jogalkotó nem szabályozta egyértelműen a ,,nyugdíjazást megelőző munkakör” fogalmát. A jogalkotói mulasztás következtében szerinte sérül a normavilágosság, vagyis ez a helyzet ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglaltakkal.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Egyezmény indítvánnyal támadott rendelkezése:
„5. Cikk
[...]
(3) Azoknak az állampolgároknak a részére, akik az egyik Szerződő Fél területéről a másik Szerződő Fél területére költöztek, azonban az átköltözés után nem dolgoztak tovább, a nyugellátás összegét a megfelelő képzettséggel rendelkező és a nyugellátás megállapítása időpontjában a fogadó állam hasonló tevékenységet folytató dolgozója szakmai átlagkeresete alapján kell kiszámítani.”
3.1. A Vhr. 15. § (2) bekezdésének az indítvány benyújtásakor hatályos szövege:
„15. § (2) Ha a szociálpolitikai (szociális biztonsági) egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti – a Szociális és Foglalkoztatási Hivatal által közölt – kereset országos átlaga alapján kell meghatározni.”
3.2. A Vhr. 15. § (2) bekezdése tartalmával lényegileg megegyező, az indítvány elbírálásakor hatályos szöveg:
„14. § (10) Ha nemzetközi egyezmény szakmai átlagkereset figyelembevételét írja elő, akkor ennek összegét a nyugdíjigénylő nyugdíjazását megelőzően betöltött munkakörében, illetőleg ahhoz hasonló munkakörben a nyugellátás megállapításának időpontja szerinti – a Foglalkoztatási és Szociális Hivatal által közölt – kereset országos átlaga alapján, de legfeljebb a nyugdíjjárulék-fizetési felső határ összegének figyelembevételével kell meghatározni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság előkérdésként vizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e benyújtása törvényi feltételeinek.
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételeit az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a határozza meg. E § alapján az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében az alkotmányjogi panasz egyedi jogalkalmazói aktus ellen irányuló jogorvoslat, amely alkotmányos alapjog sérelme esetén vehető igénybe. [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.; 676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655–1656.]
Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét állította a jelen eljárás alapjául szolgáló ügyben amiatt, hogy az alkotmányellenesnek vélt jogszabályi rendelkezések a normavilágosság követelményét sértik. A 712/D/2004. AB végzéssel elbírált ügyben azonban az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményéhez nem fűződik olyan alkotmányos alapjog, amelyre alkotmányjogi panaszt lehetne alapítani (ABH 2007, 2708, 2711–2712.). A 436/D/2005 AB végzésben pedig kifejezetten a normavilágosság sérelmére alapozott alkotmányjogi panaszt utasított vissza az Alkotmánybíróság ugyanezzel az indokolással (ABK 2008. február, 245, 246.).
A jelen ügyben a normavilágosság sérelméből fakadóan az indítványozó az Alkotmány 70/A. §-ban foglalt diszkrimináció-tilalommal való ellentétre is hivatkozott. Ugyanakkor indítványából alapjogi sérelem bekövetkezése, illetőleg az arra való utalás nem állapítható meg.
A 239/D/2004. AB végzésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által felhívott Alkotmány 9. § (1) bekezdése tekintetében – az indítványozó érvelése alapján – alapvető jog sérelme nem állapítható meg, s az indítványozó nem jelölte meg más alapvető jog sérelmét. Az Alkotmánybíróság ehhez kapcsolóadóan elvi éllel kimondta: „[a]lapvető jog sérelmére való hivatkozás nélkül az indítvány alkotmányjogi panaszként érdemben nem bírálható el (676/D/2004. AB határozat, ABH 2007, 1652, 1655–1656.; 133/D/2007. AB végzés, ABH 2007, 2781, 2782–2783.).” (ABK 2009. február, 203, 204.)
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Egyezmény 5. cikk (3) bekezdésével, valamint a Vhr. 15. § (2) bekezdésével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panasz nem felel meg maradéktalanul az Abtv. 48. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek, ezért azt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009, január, 3.) 29. § e) pontja alapján – érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
2. Az indítványozó másodlagos kérelemként mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozta a Vhr. 15. § (2) bekezdésével összefüggésben.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a Vhr.-t a jogalkotó módosította. A módosítás következtében a 15. § (2) bekezdésében foglalt szabályozás lényegi tartalma átkerült a Vhr. 14. § (10) bekezdésébe. Kialakult gyakorlatának megfelelően az Alkotmánybíróság az elbíráláskor hatályos jogszabályra vonatkozóan folytatja le vizsgálatát [137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.; 822/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.].
Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet akkor állapít meg, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy a hatás- és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel, feltéve, hogy a szabályozást valamely alkotmányos jog érvényesülése vagy biztosítása kényszerítően megköveteli. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításához két feltételnek kell együttesen megvalósulnia: a jogalkotó mulasztásának és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek.
A jelen ügyben előterjesztett indítványhoz kapcsolódóan az Alkotmánybíróság utal arra, hogy más jogszabályok, így mindenekelőtt a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény egyes rendelkezései kimerítően tartalmazzák a jogosultság feltételeit. Ennek értelmében társadalombiztosítási ellátásra – ezen belül: öregségi nyugdíjra – való jogosultságot a biztosítottak szerezhetnek. A biztosítotti kör meghatározása egyértelmű és kimerítő; idetartoznak a társas vállalkozást folytató személyek is. Ebből következően az indítvánnyal érintett szövegkörnyezet értelmezése során nem a munkajog szabályozási tartalma az irányadó, hanem a társadalombiztosításé: a biztosítási jogosultság szempontjából a társas vállalkozásként folytatott tevékenységet kell figyelembe venni.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nincs olyan jogalkotói mulasztás a Vhr. 14. § (10) bekezdésével összefüggésben, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét eredményezné, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 2009. május 18.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Balogh Elemér s. k.,

Dr. Bragyova András s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

Dr. Lévay Miklós s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére