KÜ BH 2007/70
KÜ BH 2007/70
2007.02.01.
A 2003. január 1-je előtt illetékkiszabásra bejelentett ügyekben az Itv. módosítását megelőzően hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni; a törvény nem különböztet anyagi jogi és eljárási rendelkezések között.
A felperes a 2000. szeptember 25-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a H. út 33. szám alatti ingatlant.
A felperes főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult, az ingatlant továbbértékesítés céljából vásárolta meg. A szerződés földhivatalnál történt bejelentése (2000. szeptember 28.) után a Fővárosi Illetékhivatal fizetési meghagyásával a felperest 460 000 forint visszterhes vagyonátruházási illeték, ugyanezen összegű illetékelőleg, továbbá 2000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte, egyben tájékoztatta, hogy amennyiben 2002. szeptember 28. napjáig a megszerzett ingatlant nem adja el, vagy nem adja (pénzügyi) lízingbe, és ennek megtörténtét az ezt követő 15 napon belül nem igazolja, az egyébként fizetendő és a fizetési meghagyással megállapított illeték közti különbözet kétszeresét kell pótlólag megfizetni.
Az illetékhivatal a 2003. szeptember 24-én kelt határozatában a felperes terhére 1 520 000 forint illeték pótelőírását rendelte el. Megállapította, hogy a továbbértékesítésére előírt határidő lejárt és a felperes az ingatlan továbbértékesítését nem igazolta.
A felperes keresetet nyújtott be az alperesi határozat felülvizsgálata iránt.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.
Megállapította, hogy a 2002. évi XLII. törvénynek (továbbiakban: Tv.) – az Itv. módosításáról szóló rendelkezéseit hatályba léptető – 310. §-ának (1) bekezdése alapján a Tv. 163. §-ának (2) bekezdésével módosított Itv. 23/A. § (8) bekezdése a perbeli esetben nem alkalmazható, igazolási kérelem csak a 2003. január 1. napján követően bejelentett vagyonszerzési ügyekben terjeszthető elő. A perbeli esetben alkalmazandó, a 2003. január 1. előtt hatályos szövegű Itv. 23/A. § (8) bekezdése a határidő elmulasztásához jogvesztést fűz. Az alperes mindezek alapján helytállóan döntött az Itv. 23/A. § (7) bekezdése alapján az illetékkülönbözet kétszeresének megfizetéséről. Az elsőfokú bíróság hozzáfűzte, hogy amennyiben az Itv. 23/A. § (7) bekezdése szerinti határidő 2003. január 1. után telt volna le, úgy a módosított szabályok alkalmazására lehetőség lett volna.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatásával a keresete szerinti ítélet hozatalát kérte. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet és az alperes határozata hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését. Rendkívüli jogorvoslati kérelme szerint az ítélet a Tv. 163. § (2) bekezdésébe, az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdésébe ütközik. Álláspontja az volt, hogy az Itv. módosított
23/A. § (8) bekezdése a jelen ügyben is alkalmazandó. Abban az elvi jelentőségű jogkérdésben kérte a Legfelsőbb Bíróság döntését, hogy az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása függ-e az illetékfizetési kötelezettség keletkezésének időpontjától, a 2003. január 1. előtt indult eljárásokban ez a rendelkezés alkalmazható-e. A bejelentés elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjeszthető-e. A vevő általi illetékkiszabási bejelentés alapján a továbbértékesítés igazolt-e.
A felperes a felülvizsgálati tárgyaláson a felülvizsgálati kérelmét módosította és újabb jogsértésként jelölte meg az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) 27. § (3) bekezdésének megsértését és ezzel kapcsolatban indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezzen az Alkotmánybíróságnál alkotmánysértés miatt eljárást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A felülvizsgálati eljárásban olyan új jogsértés nem jelölhető meg, amelyre a fél korábban, a keresetlevelében nem hivatkozott és amelyre a jogerős ítélet döntést nem tartalmazott. A felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati kérelem a Pp. 272. § (2) bekezdése alapján nem változtatható meg. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság érdemben nem vizsgálta a felperesnek a felülvizsgálati tárgyaláson előterjesztett új jogsértésre való hivatkozását, indítványát.
A Legfelsőbb Bíróság az érdemben felülvizsgálható jogsértések kapcsán azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a felvetett elvi jelentőségű jogkérdésben helytállóan foglalt állást.
Az Itv.-nek az illeték megállapítására és fizetésére vonatkozó IV. részében szabályozott eljárási szabályok mellett szinte valamennyi fejezetében fellelhetőek eljárási jellegű szabályok is, így pl. a 23/A. § vonatkozó részei. Az Itv. 88. §-ának (1) bekezdése pedig az Itv.-ben külön nem szabályozott eljárási kérdésekre az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény rendelkezései alkalmazását írta elő.
Az Itv.-t hatálybalépése óta számos esetben módosították.
A módosító rendelkezések minden esetben rendelkeztek az új szabályok folyamatban lévő ügyben való alkalmazhatóságáról. A Tv. 163. § (1) bekezdése többek között kiegészítette az Itv. 23/A. § (7) bekezdését és a 163. § (2) bekezdésében megállapította a 23/A. § (8) bekezdésének új, 2003. január 1-jétől alkalmazandó szövegét. A Tv. 301. §-a a Tv. rendelkezéseit 2003. január 1-jével léptette hatályba. A Tv. 310. § (1) bekezdése szerint az e törvénynek az Itv. vagyonszerzési illetéket módosító rendelkezéseit azokban a vagyonszerzési ügyekben kell alkalmazni, amelyeket e törvény hatálybalépését követően jelentettek be illetékkiszabásra a földhivatalhoz, vagy amelyek e törvény hatálybalépését követően más módon jutottak az illetékhivatal tudomására, azzal, hogy amennyiben az öröklési illetékkötelezettség 2003. január 1-je előtt keletkezett, akkor az öröklési illeték megállapítására a 2002. december 31-én hatályos illetékrendelkezéseket kell alkalmazni, feltéve, hogy ezek a rendelkezések az örökös számára kedvezőbb fizetési kötelezettséget eredményeznek. Az Itv. eljárási illetékeket módosító rendelkezéseit a hatályba léptető rendelkezés szerint a törvény hatálybalépését követően kezdeményezett elsőfokú, illetve jogorvoslati államigazgatási és bírósági eljárások eljárási illetékére kell alkalmazni.
Az Itv.-t módosító Tv. hatályba léptető rendelkezése tehát nem tett különbséget az anyagi jogi és eljárási jellegű szabályok hatálybalépése, vagy folyamatos alkalmazhatósága között, kivételt az öröklési illetékkel kapcsolatban tett. Ebből következően az illetéktörvény módosított rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően, 2003. január 1-je után keletkezett vagyonszerzési ügyekben lehetett alkalmazni, és az igazolási kérelemre vonatkozó eljárásjogi rendelkezés is csak a fenti határidő után indult illetékügyi eljárásokban alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság – és az alperes is – ezért helyesen döntött, amikor az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdésben foglalt igazolási kérelem lehetőségét csak a 2003. január 1-je után indult vagyonszerzési ügyekben látta alkalmazhatónak. Ezzel ellenkező értelmezés a hatályba léptetett módosított szabályok visszaható hatályú alkalmazását jelentené.
A felperes illetékfizetési kötelezettsége az Itv. 3. § (3) bekezdése a) pontja alapján az adásvételi szerződés megkötésekor keletkezett, a szerződés földhivatali – illetékkiszabásra történő – bejelentése rögzítette azokat az anyagi és eljárási szabályokat az Itv. 91. § (1) bekezdése és a 97. § (1) bekezdése alapján, amelyeket a felperes illetékügyében alkalmazni kellett. A felperes illetékfizetési kötelezettségére tehát a vagyonszerzésének földhivatalnál történt bejelentésekor hatályos illetékrendelkezések vonatkoztak. Ezek tették lehetővé a felperes számára az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján a kedvezményes 2%-os mértékű illetékkulcs alkalmazását azzal, az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt feltétellel, hogy a fizetendő illeték összege akkor nem változik, ha a továbbértékesítésre határidőn belül sor kerül, és azt a felperes az előírtak szerint igazolja. Az illetékkedvezmény tehát feltételes volt, a konjuktív feltételek bármelyikének nem teljesítésére esetére pótilleték-fizetés szankciójának előírásával.
Az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt határidőben és módon volt lehetőség a feltételes illetékkedvezmény véglegessé tételére és a szankció elkerülésére. A határidő elmulasztása esetére a mulasztás orvoslására, igazolási kérelem benyújtására az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem adott lehetőséget. A felperes az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt bejelentési és igazolási kötelezettségének határidőben nem tett eleget, az ingatlan továbbértékesítését nem igazolta, így az alperes határozata – figyelemmel az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében írtakra – nem volt jogszabálysértő, amikor a kedvezményt a felperes javára a két év eltelte után már nem biztosította, hanem a szankciót alkalmazta.
A perbeli esetben a törvénymódosítás hatálybalépése előtt indult vagyonszerzési ügyről volt szó, az Itv. módosított 23/A. § (8) bekezdése nem alkalmazható akkor sem, ha a többletilleték kivetése a módosítás hatálybalépése, azaz 2003. január 1. után történt meg. Tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében foglalt határidő 2003. január 1-je után történt letelte esetén a módosított szabályok alkalmazhatóak lettek volna. Ez az álláspont nemcsak téves de az elsőfokú bíróságnak az ítéletben egyébként kifejtett helyes jogi álláspontjával is ellentétes.
A perbeli esetben a felperes arra hivatkozott, hogy az igazolási kötelezettségét a továbbértékesítésről kötött szerződésnek a vevő által a földhivatalhoz történő benyújtása pótolta. Az Itv. 91. § (1) bekezdésében írt illetékkiszabásra történő bejelentés és az Itv. 23/A. § (7) bekezdésében írt igazolás nem azonosak. Ez utóbbi igazolást a feltételes kedvezményt biztosító hatósághoz, azaz az illetékhivatalhoz kell teljesíteni. Mindebből következően a pótilleték kiszabását követően történt csak meg az a felperesi bejelentés, hogy a továbbértékesítés megtörtént, amely nem pótolja a felperes mulasztását és a mulasztás jogkövetkezményének orvoslására sem alkalmas.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.015/2005.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás