BÜ BH 2007/71
BÜ BH 2007/71
2007.03.01.
Társtettesként felelnek az elkövetők az eredményért, ha a sértettet egymás tevékenységéről tudva akarategységben közösen bántalmazzák – Nincs jelentősége, hogy a több elkövető közül a súlyos sérülést ténylegesen ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell a büntetőjogi felelősségüket megállapítani [Btk. 20. § (2) bek.].
A F. Főügyészség vádiratában 1 rb., a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettével vádolta a vádlottat.
A megyei bíróság a 2006. március 1-jén kelt ítéletével M. F. vádlottat bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 1 évi és 6 hónapi – végrehajtásában 4 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 157 129 forint bűnügyi költség megfizetésére.
A tényállás szerint M. F. vádlott 2004. április 16-án a délutáni órákban előzetes megbeszélés után találkozott gyerekkori barátjával, G. R.-el. G. R.-el otthonába ment, majd a lakásból 18 óra körül elindultak, és több környékbeli kocsmába betértek.
Útközben csatlakozott hozzájuk a vádlott testvére, M. I. is, valamint a vádlott ,,Kuka'' becenevű és Z. nevű ismerőse is. A B. város egyik utcájában lévő sörözőbe 23 óra körüli időben érkeztek meg, ahol az ,,Öcsike'' becenevű M. I. (a vádlott testvére) és G. R. között – pontosan meg nem állapítható okból – vita alakult ki. Ezért mindannyian elhagyták a sörözőt. G. R. sértett és a többiek verekedni kezdtek.
A verekedésben G. R. a földre terítette M. I.-t (a vádlott testvérét). Ezt követően a vádlott, valamint ,,Kuka'' és a Z. nevű személy a sértettre rátámadtak. A vádlott a sértettet két alkalommal a szájánál és egy alkalommal a gyomrán ököllel megütötte. G. R. sértett ezután a helyszínről elszaladt és egy zsákutcába futott, ahol egy rács állta útját.
A menekülő sértettet először M. F. vádlott érte utol, aki megfogta őt, és vele szemben állva az ott levő rácshoz szorította, s mindaddig úgy tartotta, amíg társai oda nem értek.
Ekkor a sértett háta mögé került a vádlott és a sértett mindkét kezét lefogta, testét pedig lefelé nyomta, miközben társai G. R.-t bántalmazták. Ezt követően M. I. és a ,,Kuka'' becenevű személyek egyike kést vett elő, és a sértettet négy helyen combon szúrta. Az ütlegelés és szurkálás során a sértett háta mögött álló vádlott az összecsukló sértettet több alkalommal felemelte, eközben néhányszor azt mondta társainak: ,,csináld'', illetőleg egy alkalommal azt is, hogy ,,várjál Öcsi, hadd mondja el''.
A szurkálás után M. I., ,,Kuka'', valamint a Z. nevű személy a helyszínről ismeretlen helyre eltávozott. A vádlott a szurkálás után a sértett mellett maradt, egy ott levő taxis segítségét kérte, de a taxis a helyszínről elhajtott. Ezután a vádlott a sértettet egy közeli buszmegállóba vitte, és az ott tartózkodó hajléktalanok segítségét kérve megpróbálta annak vérzését csillapítani, majd mentőt hívott, és a mentő kiérkezését a helyszínen megvárta.
A sértett a bántalmazás során a jobb comb felső harmada külső felszínén 1 db, a mellső felszín középső harmadában 3 db izomzatba hatoló, 2 kisebb izom, verőér-ág folytonosság megszakadásával és az ülőideg részleges sérülésével járó szúrt sérülést szenvedett. A szúrt sérülések közvetlenül életveszélyes állapotot okoztak, ugyanis a szúrt sérülésekből jelentős térfogatú vérvesztés származott, amelytől vérvesztéses sokkos állapotba került. Az orvosi beavatkozás elmaradása esetén a halál feltétlenül bekövetkezett volna.
Az ítélet ellen az ügyész téves jogi minősítés miatt, a vádlott cselekményének társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntetteként történő minősítése, végrehajtandó szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében fellebbezett.
A vádlott és védője enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A fellebbviteli főügyészség átiratában – és képviselője a nyilvános ülésen is – az ügyészi fellebbezést az írásbeli indítvánnyal egyezően fenntartotta.
A vádlott védője a nyilvános ülésen az enyhítésre irányuló fellebbezést fenntartotta.
A kétirányú perorvoslatok alapján eljárva az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást az eljárási szabályok betartása mellett folytatta le. Mindenben eleget tett ügyfelderítési és indokolási kötelezettségének. A bizonyítékok törvényes mérlegelésével egyetlen körülmény kivételével lényegében megalapozott tényállást állapított meg, a tényállás a másodfokú eljárásban a felülbírálat alapját képezi.
A tényállásból kitűnően a vádlott és társai, illetve a sértett közötti verekedés során a vádlott két alkalommal a száján, és egy alkalommal a gyomrán ököllel megütötte a sértettet, aki a helyszínről elmenekült. A vádlott volt az, aki először érte utol a sértettet, a háta mögé került, kezeit lefogta, testét pedig lefelé nyomta, miközben társai bántalmazták, és egyikük eközben négy esetben combon szúrta. A tényállás szűk körben megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott nem észlelte társai magatartását, és a sértett késsel történő megszúrását.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéleti tényállását a Be. 352. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alábbiak szerint helyesbítette: M. F. vádlott, amikor a sértettet lefogta, látta, hogy a társai egyike késsel megszurkálta.
Az elsőfokú bíróság a tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére. Tévedett azonban a cselekmény jogi minősítésében. A vádlott a sértett bántalmazásával, majd ellenszegülésének megakadályozásával (a sértettet lefogta és fogva tartotta) közreműködött a súlyosabb eredmény, a sértett életveszélyes sérülése létrehozásában. A vádlott szándéka egyértelműen testi sértés okozására irányult, az életveszélyt okozó eredmény tekintetében pedig gondatlanság terheli, mivel a több személy együttes durva bántalmazása esetén számolnia kellett súlyos, életveszélyes eredménnyel, azonban könnyelműen bízott annak elmaradásában. Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy minden olyan esetben, amikor a sértettet többen egymás tevékenységéről tudva, akarategységben közösen bántalmazzák, az eredményért társtettesként felelnek.
Társtettesként követik el a cselekményt, amikor az egyik elkövető lefogja a sértettet akadályozva a védekezésében, míg a társai bántalmazzák (BJD 2437., 2982. számú döntés). Nincs jelentősége annak, hogy a több elkövető közül a tényleges súlyos sérülést ki okozta, a bekövetkezett eredményre figyelemmel kell a büntetőjogi felelősségüket megállapítani.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a vádlott cselekményét a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bekezdés I. fordulata szerint minősülő, a Btk. 20. § (2) bekezdését felhíva társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősítette.
A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés alapos.
A büntetés kiszabása körében a megyei bíróság helyesen sorolta fel az alanyi és tárgyi enyhítő és súlyosító körülményeket. A vádlott részbeni beismerő vallomása kisebb mértékben jelent büntetést csökkentő tényezőt, az időmúlás, mint objektív enyhítő tényező jelentősebb súlyú ugyanúgy, mint a sértetti megbocsátás, illetve a vádlott fennálló és igazolt betegségei, megromlott egészségi állapota és egy kiskorú gyermek részbeni eltartása. Az ítélőtábla nyomatékos enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára a cselekményt követő magatartását, hogy értesítette a mentőket és ezzel megmentette a sértett életét.
Ellenben a vádlott terhére súlyosító körülmény a csoportos elkövetés, hogy a jelen eljárás tárgyát képező bűncselekményt büntetőeljárás hatálya alatt követte el, és kriminológiai értelemben visszaesőnek minősül. További súlyosító körülmény, hogy a sértettnek a sérülések következtében maradandó fogyatékossága keletkezett.
A megváltozott minősítésre és a bűnösségi körülményekre tekintettel az ítélőtábla a vádlott büntetését 3 évi börtönbüntetésre súlyosította, és felfüggesztését mellőzte. A bűncselekmény jellegére, illetve a vádlott előéletére tekintettel méltatlannak találta a közügyek gyakorlásában részvételre, ezért mellékbüntetésül 3 évre eltiltotta azok gyakorlásától.
A másodfokú bíróság a Btk. 47. § (3) bekezdése alapján a vádlott személyi körülményeire, elsősorban az egészségi állapotára és a bűncselekmény elkövetése során tanúsított magatartására figyelemmel megállapította, hogy a börtönbüntetés fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható. A kiszabott fő- és mellékbüntetés alkalmas a büntetési célok biztosítására.
A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét a Be. 372. § (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 1. Bf. 98/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás