722/B/2007. AB határozat
722/B/2007. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság Apaj Község Önkormányzata Képviselő-testületének az állatok tartásáról szóló 9/2003. (X. 1.) rendelete 15. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Apaj Község Önkormányzata Képviselő-testületének az állatok tartásáról szóló 9/2003. (X. 1.) rendelete 15. §-ának egészével, illetve a 15. § (4) és (10) bekezdéseivel összefüggésben előterjesztett indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó Apaj Község Önkormányzata Képviselő-testületének az állatok tartásáról szóló 9/2003. (X. 1.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 15. § (1) bekezdésének a megsemmisítését kéri, mert véleménye szerint az sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot.
Az Ör. támadott rendelkezése értelmében a belterületi lakóövezetben ingatlanonként legfeljebb 2 eb és 2 macska tartható. Ezt az előírást az indítványozó indokolatlan korlátozásnak tekinti, úgy véli, hogy a képviselő-testület a szabály megalkotása során nem vette figyelembe a falusias jellegű település sajátosságait és a lakossági igényeket. Diszkriminatívnak tartja emellett azt is, hogy kettőnél több eb és macska tartására – egyéni elbírálás alapján – csak tenyésztés és különböző létesítmények őrzése esetében van lehetőség, mert így az Ör. az egyedi engedélyezés köréből kizárja azon állampolgárokat, akik az ebeket csak saját kedvtelésükre tartanák.
Az indítványozó végezetül utal rá, hogy az Ör. egész 15. §-ával sem ért egyet, a (4) és a (10) bekezdéssel kapcsolatban – alkotmányi rendelkezés megjelölése, érdemi indokolás, illetve megsemmisítésre irányuló kérelem nélkül – a normaszöveg értelmezhetetlenségére, jogszabályi hierarchiába ütközésre és „hatáskört, illetékességet túllépő szabályozás”-ra hivatkozik. A (4) bekezdéssel összefüggésben pedig – az Alkotmány 2. § (1) bekezdését megjelölve, azonban szintén indokolás nélkül – „indokolatlan szabálysértési tényállások” megállapítását is sérelmezi.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Ör. támadott rendelkezése:
„15. § (1) Az eb- és macskatartás
– a belterületi lakóövezetben ingatlanonként 2 eb és 2 macska tartható
Ezek szakszerű tenyésztésével foglalkozók és különböző létesítmények őrzése esetében egyedi elbírálás tárgyát képezi a fenti darabszámot meghaladó mennyiségű állat tartása, melynek alapja a korszerű, szakszerű elhelyezés tárgyi feltételeinek biztosítása.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint [lásd először: 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22.] a tulajdonhoz való jog alapvető jog, amely azonban nem korlátlan. „A tulajdonosnak joga gyakorlása során tekintettel kell lennie mások jogaira és jogos érdekére. A tulajdonhoz való jog tehát korlátozható, a korlátozás azonban akkor alkotmányos, ha az másik jog védelme vagy érvényesülése, illetve valamely alkotmányos cél érdekében történik, mely más módon nem érhető el, továbbá ha a korlátozás arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával.” (634/H/2003. AB határozat, ABH 2004, 1974, 1975.) A tulajdonjog tartalmát és védelmét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény X. fejezete szabályozza részletesen, e rendelkezések keretet adnak azoknak az egyéb jogszabályoknak is, melyek a közérdek vagy jogos magánérdek érvényesülését a tulajdon szabadságával szemben lehetővé teszik (285/B/1994. AB határozat, ABH 1994, 827, 828.).
Hangsúlyozni kell emellett azt is, hogy az Alkotmány szerinti tulajdonvédelem köre nem azonosítható az absztrakt polgári jogi tulajdon védelmével; azaz sem a birtoklás, használat, rendelkezés részjogosítványaival, sem pedig negatív és abszolút jogként való meghatározásával. Az alapjogként védett tulajdon tartalmát a mindenkori (alkotmányos) közjogi és magánjogi korlátokkal együtt kell érteni. Az alapjogi tulajdonvédelem sajátosságai miatt az állami beavatkozás alkotmányossága megítélésének súlypontja, az alkotmánybírósági értékelés voltaképpeni tere a cél és az eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának megítélése lett. [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 379, 380, 381.]
2. A Alkotmánybíróság korábban több alkalommal vizsgált már az ingatlanok területén tartható állatok számának korlátozásával kapcsolatos esetet.
A támadott önkormányzati rendeletek vizsgálata során a korlátozás közérdekűségét illetően abból indult ki, hogy a kifogásolt szabályokat „a köz érdekében a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme, a későbbi jogviták elkerülése céljából alkotta meg a helyi önkormányzat. A lakók közötti jogviták megelőzése érdekében alkotott szabályok évszázadok óta a helyi szabályrendeletek hagyományos szabályozási tárgykörébe tartoznak.
A közérdekűség hagyományos tartalma változik aszerint, hogy az alatt a közvetlenül más magánszemélyek javára szóló közcélú tulajdonkorlátozást is érteni kell. A Tr. vizsgált rendelkezése a szomszédos lakások tulajdonosai tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való joga garantálása érdekében állapít meg korlátozást.” [23/2000. (VI. 28.) AB határozat, ABH 2000, 134, 136.] Ezen álláspontját az Alkotmánybíróság több későbbi határozatában is megerősítette [pl. 772/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 858, 861–862.; 27/2004. (VII. 7.) AB határozat, 877, 882.].
A 23/2000. (VI. 28.) AB határozatában az Alkotmánybíróság kimondta, hogy a helyi önkormányzatnak – az állattartást szabályozó rendelete megalkotásakor – „figyelemmel kell lennie jogalkotói hatáskörét korlátozó törvényi rendelkezésekre (pl. a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvényre), továbbá a lakóépületek sajátosságaira, a lakások nagyságára, az érintett személyek körére, esetleges tulajdonosi minőségükre és arra, hogy az állattartás adott esetben valóban veszélyezteti-e a lakóközösség tagjainak békés együttélését. A széleskörűen megkövetelt előzetes írásbeli hozzájárulás aránytalan tulajdoni korlátozást jelenthet.” (ABH 2000, 134, 137.) E határozat szerint amennyiben a jogalkotó az ebtartáshoz az ebtartó lakása alatti, feletti, illetve az azonos szinten lakók összességének előzetes írásbeli hozzájárulását követeli meg, aránytalanul korlátozza a tulajdonhoz (zavartalan lakáshasználathoz) való jogot. A tulajdonhoz való jogot emellett az is sértheti, ha az ebtartáshoz minden esetben hozzájárulást ír elő az önkormányzat anélkül, hogy a közérdek azt indokolná (634/H/2003. AB határozat, 2004, 1974.) Ugyanakkor más ügyben az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az a rendelkezés, mely a kertes családi házak zárt udvarán a megengedettnél nagyobb számú kutya, illetve macska tartása esetén követeli meg a szomszédok hozzájárulását, nem vezet a tulajdonhoz való jog aránytalan korlátozására, a hozzájárulás adására jogosítottak körének pontos meghatározása miatt [1/2003. (I. 14.) AB határozat, ABH 2003, 737.]. Nem találta alkotmányellenesnek továbbá az Alkotmánybíróság azt sem, amikor a képviselő-testület a többlakásos épületben lakásonként egy-egy kutya, illetve macska, illetőleg családi házas ingatlanon három kutya, illetve öt macska tartását tette lehetővé, tehát ezáltal maximálta a tartható kutyák és macskák számát. (772/B/1997. AB határozat, ABH 2000, 858.) A 79/2006. (XII. 20.) AB határozat pedig azt mondta ki, hogy a „helyi önkormányzat a köz érdekében az ebtartás feltételéül szabhatja – a tartott ebek számától függetlenül – a szomszédok meghatározott körének hozzájárulását” (ABH 2006, 1013, 1015.).
3. A Ör. indítvánnyal támadott 15. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy Apaj községben belterületi ingatlanonként főszabályként legfeljebb két eb és két macska tartható.
Az önkormányzat tehát a kutya-, illetve macskatartást kategorikusan nem tiltotta meg, csupán a kedvtelésből tartott állatok számát maximálta. Az Alkotmánybíróság álláspontja jelen ügyben is az, hogy amikor az önkormányzat az állattartás rendjét a helyi (szomszédi) lakóközösségek békés együttélésének védelmében szabályozta, a közérdek alapján járt el, és a helyi lakóközösség békés együttélésének védelme, a későbbi jogviták elkerülése céljából alkotta meg a kedvtelésből tartható állatok számának korlátozását előíró rendeletét.
Rámutat emellett az Alkotmánybíróság arra is, hogy a vizsgált önkormányzati norma az indítványozó hivatkozásával ellentétben nem zárja ki azt, hogy egy adott ingatlanon kedvtelésből a 15. §-ban meghatározottnál több állat tartására kerüljön sor. Az Ör. 19. §-a – közegészségügyi és állategészségügyi szempontokra figyelemmel, illetve a jogviták megelőzéséhez fűződő érdeket szem előtt tartva – külön engedély beszerzése esetén lehetővé teszi a 15. §-ban meghatározottnál nagyobb számú eb- és macska tartását. Önmagában véve pedig az a tény, hogy az Ör. ezt a fajta állattartást már „tenyészetnek” minősíti, nem jelenti azt, hogy állattartás csupán az állatok tenyész- és haszonértékének növelésére irányuló célirányos tevékenység lehet.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Apaj Község Önkormányzata által alkotott szabályozási rendszer ésszerű indokok alapján álló, arányos tulajdoni korlátozást valósít meg, ezért az Ör. 15. § (1) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Figyelemmel arra, hogy az Ör. nem zárja ki azt, hogy valaki – a 19. §-ban meghatározott feltételek esetén, egyedi engedély alapján – kedvtelésből a 15. §-ban meghatározottaknál több állatot tartson az ingatlanán, az Alkotmánybíróság az indítványozónak a hátrányos megkülönböztetés tilalmára alapított kérelmét is megalapozatlannak találta, és az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróság végezetül megállapítja: az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 21. § (2) bekezdése szerint a kérelem akkor tekinthető határozottnak, ha az indítvány tartalmazza a vizsgálandó jogszabály megjelölése mellett az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyeket – az indítványozó állítása szerint – a hivatkozott jogszabályok megsértenek. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint továbbá – az Abtv. 22. § (2) bekezdésének az ok megjelölésére irányuló kötelezettsége alapján – az indítványozónak meg kell indokolnia, hogy a támadott jogszabály miért és mennyiben sérti az Alkotmány hivatkozott rendelkezését. Az indítvány érdemben nem bírálható el, ha az indítványozó nem támasztja alá összefüggően, érdemi vizsgálatra alkalmas érvekkel a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány megjelölt rendelkezései között fennálló alkotmányjogilag értékelhető összefüggéseket, nem jelöli meg, hogy az alkotmányellenesség milyen indokok alapján áll fenn (lsd. pl. 477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.).
E feltételeknek az indítvány részben nem felel meg. Az indítványozó ugyanis az Ör. egyes rendelkezéseit – megsemmisítésre irányuló határozott kérelem nélkül – pusztán megjelölte, azonban érdemi indokolással, érvekkel nem támasztotta alá a vélt alkotmányellenességet (részben még a sérülni vélt alkotmányi rendelkezés felhívását is elmulasztotta).
Az Alkotmánybíróság ezért az Ör. 15. §-ának egésze, illetve a 15. § (4) és (10) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványi elemeket – mint érdemi elbírálásra alkalmatlanokat – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2009. december 18.
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás