738/D/2007. AB határozat
738/D/2007. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panaszok, jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének l) pontja, valamint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. §-ával és a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 219. §-ával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
1. Ugyanazon indítványozó négy ügyben elsődlegesen alkotmányjogi panasszal és ezzel összefüggésben mulasztás megállapítása iránti kérelemmel, másodlagosan utólagos normakontroll iránti kérelemmel élt a végrehajtási eljárásban a felülvizsgálati kérelem korlátozottságát előíró jogszabályi rendelkezésekkel szemben. Emellett kérte a támadott rendelkezések alkalmazásának visszamenőleges kizárását is. A folyamatban levő ügyeket – azok tárgyi összefüggése miatt – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (a továbbiakban: Ügyrend, ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
2. Az első indítványában a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.22.238/2006/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzése ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az indítványozó (a felülvizsgálati kérelem a végrehajtó díjjegyzéke elleni végrehajtási kifogást elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyó másodfokú határozat ellen irányult). Az indítványozó szerint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 271. § (1) bekezdésének l) pontja – nincs helye felülvizsgálatnak, ha azt törvény kizárja – az Alkotmány 50. § (1) és (3) bekezdésébe ütközik. Álláspontja szerint a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 219. §-a – mely a felülvizsgálati kérelem lehetőségét 2009. január 1-jéig egyedül az ingatlanárverés vagy nyilvános pályázat, 2009. január 1. után csak az ingatlanárverés megsemmisítéséről döntő másodfokon jogerőre emelkedett végzések ellen biztosítja – a felülvizsgálat lehetőségét általánosságban, expressis verbis nem zárja ki. A Vht. 219. §-át az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) és (2) bekezdéseibe, 13. §-ába, az 57. § (1) és (5) bekezdéseibe, valamint a 70/A. § (1) bekezdésébe ütközőnek is véli, mert szerinte a felülvizsgálat korlátozott volta az eljárás alanyai között tesz különbséget. Emellett az indítványozó mulasztás megállapítását is kérte azzal az indokolással, hogy az Alkotmány 2. § (1) bekezdését sérti, hogy a „jogorvoslat törvény általi kizárása” esetén a jogszabályok „nem biztosítják a hatékony jogorvoslatot”, valamint az Alkotmány 57. § (5) bekezdését sérti az, hogy a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzés ellen a jogorvoslat nem biztosított. Végül az indítványozó a Vht. 254. § (5) bekezdésének, illetve a bírósági végrehajtói díjszabásról szóló 14/1994. (IX. 8.) IM rendelet (a továbbiakban: DíjR.) 21. § (2)–(4) bekezdéseinek, és a 22. §-ának megsemmisítését is kérte, azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését nem jelölte meg, valamint nem fejtette ki a vélt alkotmányellenesség indokát sem.
3. A második indítványában a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.361/2007/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzése ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az indítványozó. Az első indítvány indokolásával megegyező okból kérte a Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontjának, valamint a Vht. 219. §-ának a megsemmisítését azzal, hogy véleménye szerint a fentieken túl a támadott rendelkezések az Alkotmány 50. § (2) bekezdését és a 70/B. §-át is sértik. Indokolása szerint a rendelkezések „közfeladatot ellátó személy által végzett munka tekintetében nem teszik lehetővé annak legfelsőbb bírói fórum által történő felülvizsgálatát”. Emellett kérte, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményként mondja ki, hogy „a felülvizsgálati kérelem tárgyában – eljárási okból – hivatalból hozott elutasító határozat tekintetében a jogorvoslatot biztosítani kell”.
4. A – szövegük szerint is egyező – harmadik és negyedik indítványában a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.584/2007/2. számú, és Pfv.I.21.639/2007/2. számú szintén a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzései ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt az indítványozó. Ezen indítványok indokolásainak tartalma megegyezik a korábban ismertetettekkel, azzal a különbséggel, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdéséből „az ügy érdemében hozott” szövegrész, valamint a Pp. 270. § (3) bekezdés és a 271. § (1) bekezdése c) pontjának megsemmisítését is kérte az indítványozó. E rendelkezésekkel összefüggésben azonban nem jelölte meg pontosan, hogy azok az Alkotmány mely rendelkezéseinek a sérelmét okozzák. Az indokolás szövegében az indítványozó az Alkotmány különböző rendelkezéseit pusztán megemlítette, de pontosan nem határozta meg, hogy mely támadott jogszabályi rendelkezés az Alkotmány melyik szabályát sérti.
5. A Vht. 219. §-ának „vagy a nyilvános pályázat” szövegrészét a Vht. és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2008. évi XXXIX. törvény 54. § (1) bekezdésének g) pontja 2009. január 1. napjával hatályon kívül helyezte.
5.1. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálata a konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés, és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján lehetséges, mivel ezekben az esetekben az alkalmazott jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és – ha az indítványozó különösen fontos érdeke indokolja – a konkrét ügyben való alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség.
Egyrészt az indítványozó a Vht. támadott rendelkezésének konkrét esetben való alkalmazása folytán az Abtv. 48. §-a szerinti alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, ezért az Alkotmánybíróság a panasz, valamint az ezzel összefüggésben előterjesztett mulasztás megállapítása iránti kérelem vizsgálatát a jogszabály alkalmazásakor hatályos szöveg tekintetében folytatta le.
5.2. Másrészt az absztrakt utólagos normakontroll indítványok vonatkozásában – mivel a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok lényegében azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.) – az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot a Vht. hatályos szövege tekintetében végezte el.
II.
1.Az Alkotmánynak az indítványokkal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.
(2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/B. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához.”
2. A Pp.-nek az indítványokkal támadott rendelkezései:
„270. § (2) A jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól – jogszabálysértésre hivatkozással – a fél, a beavatkozó, valamint a rendelkezés reá vonatkozó része ellen az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz.
(3) A (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)–h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen.”
„271. § (1) Nincs helye felülvizsgálatnak (…)
c) a jogerős határozatnak csupán a kamatfizetésre, illetve a perköltségre vonatkozó rendelkezései ellen, kivéve ha a fellebbezés is kizárólag az elsőfokú határozat e rendelkezései ellen irányult; (…)
l) ha azt törvény kizárja.”
3. A Vht.-nak az indítványok benyújtásakor hatályos támadott rendelkezése:
„219. § Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés vagy a nyilvános pályázat megsemmisítéséről döntött.”
4. A Vht.-nak az indítványok elbírálásakor hatályos rendelkezése:
„219. § Felülvizsgálati kérelemnek van helye a másodfokon jogerőre emelkedett olyan végzés ellen, amellyel a bíróság az ingatlanárverés megsemmisítéséről döntött.”
III.
Az indítványok részben érdemi elbírálásra alkalmatlanok, részben nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítványok egyrészt alkotmányjogi panaszt, ehhez kapcsolódóan mulasztás megállapítása iránti kérelmet, másrészt utólagos normakontroll indítványt tartalmaznak.
1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panaszok megfelelnek-e az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
1.2. Az alkotmányjogi panaszokkal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.22.238/2006/2. számú végzése 2007. április 20. napján tértivevény nélkül került megküldésre, emiatt a kézhezvétel időpontja pontosan nem állapítható meg. Ugyanakkor, mivel az indítványozó a panaszát 2007. június 25. napján adta postára – a postai kézbesítés néhány napos időtartamára tekintettel – valószínűsíthető, hogy az a hatvan napos határidőn belül érkezett.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.20.361/2007/2. számú végzése 2007. június 5. napján szintén tértivevény nélkül került megküldésre, emiatt a kézhezvétel időpontja pontosan nem állapítható meg. Ugyanakkor, mivel az indítványozó a panaszát 2007. augusztus 6. napján adta postára – a postai kézbesítés néhány napos időtartamára tekintettel – valószínűsíthető, hogy az a hatvan napos határidőn belül érkezett.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.584/2007/2. számú végzését az indítványozó a tértivevény szerint 2008. január 17. napján vette át, és panaszát 2008. március 17-én a hatvanadik napon, azaz határidőben adta postára.
A Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.21.639/2007/2. számú végzését az indítványozó a tértivevény szerint 2008. január 21. napján vette át, és panaszát 2008. március 17-én, tehát a hatvan napos határidőn belül adta postára.
Tekintettel arra, hogy az indítványozó a panaszokat az Abtv. által előírt hatvan napon belül terjesztette elő, ezért azokat az Alkotmánybíróság az alábbiak szerint vizsgálta meg.
1.3. Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz keretében kizárólag azokat a jogszabályokat vizsgálhatja, amelyeknek a jogerős határozatban történő alkalmazása során az indítványozó vélt jogsérelme bekövetkezett, ezért az alkotmányjogi panasz tárgya kizárólag a Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontja, valamint a Vht. 219. §-a lehetnek.
A Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontja szerint nincs helye felülvizsgálatnak, ha azt törvény kizárja. Ezzel párhuzamosan a Vht. 219. §-a a felülvizsgálati kérelem benyújtásának a lehetőségét korlátozott mértékben engedi meg.
E rendelkezések és az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogainak védelmét biztosító Alkotmány 8. §-a, a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. §-a, a bíróságok alkotmányos feladatait előíró 50. §-a, a tisztességes eljáráshoz való jogot biztosító 57. § (1) bekezdése, a hátrányos megkülönböztetés tilalmát előíró 70/A. §-a, valamint a munkához való jogot előíró 70/B. §-a között érdemi összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt ebben a részében elutasította.
1.4. A támadott rendelkezésekkel és az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá. Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában kimondta, hogy „az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. (…) [A] jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. (ABH 2003, 1223, 1230.)” (ABH 2004, 551, 571–572.). Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz keretében előterjesztett, a Pp. 271. §-ával és a Vht. 219. §-ával összefüggő mulasztás megállapítása iránti kérelemmel foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. E határozataiban megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennélfogva mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság – főszabályként – általános gyakorlata szerint kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon [1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326;, 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.]. Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi rész – a fenti követelmények alapján – nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, így azt az Ügyrend 29. §-ának e) pontja alapján az Alkotmánybíróság visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróság azt követően az indítványoknak az utólagos normakontroll iránti részeit vizsgálta meg. Ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az alkotmányjogi panasz keretében tett megállapításokat az absztrakt normakontroll keretében is irányadónak tekinti, és a támadott rendelkezések [Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontja, valamint a Vht. 219. §-a] ismételt elbírálását mellőzi.
3.1. Az indítványozó egyrészt a Pp. 270. § (2) bekezdéséből „az ügy érdemében hozott” szövegrészének, a Pp. 270. § (3) bekezdésének és a 271. § (1) bekezdése c) pontjának, másrészt a Vht. 254. § (5) bekezdésének, harmadrészt pedig a DíjR. 21. § (2)–(4) bekezdéseinek és a 22. §-ának a megsemmisítését kérte. Ezek vonatkozásában azonban az Alkotmány sérülni vélt rendelkezését nem jelölte meg, valamint nem fejtette ki a vélt alkotmányellenesség indokát sem.
Az Abtv. 22. § (2) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozott kérelem alapján jár el, mely kérelemben három feltételnek kell együttesen fennállnia: egyrészt a kérelemnek tartalmaznia kell a sérelmezett jogszabályi rendelkezést, továbbá az Alkotmány érintett szakaszát, valamint azt az indokot, amely alapján az indítványozó az alkotmánysértést fennállónak véli. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a kérelem alapjául szolgáló ok, valamint az Alkotmány megjelölt rendelkezése hiányában az indítvány – a tartalmi követelményeknek meg nem felelő volta miatt – érdemben nem bírálható el, ezért azt az Alkotmánybíróság visszautasítja [18/1993. (III. 19.) AB határozat, ABH 1993, 161, 171.]. Tekintettel arra, hogy az Abtv. 22. § (2) bekezdésében rögzített feltételeknek az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványok nem feleltek meg, az Alkotmánybíróság azokat – mint érdemi vizsgálatra alkalmatlant – visszautasította.
3.2. Az indítványozó kezdeményezte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítson meg alkotmányos követelményt a Pp. és a Vht. egyes rendelkezéseinek alkalmazásával összefüggésben. Az Abtv. nem biztosít indítványozási jogot alkotmányos követelmény megfogalmazására. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § c) pontja szerint visszautasítja az indítványt, ha megállapítható, hogy az eljárás indítványozására az indítványozónak nincs jogosultsága [292/B/2001. AB végzés, ABH 2001, 1591–1592.]. Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányos követelmény megállapítására előterjesztett indítványt visszautasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt, valamint a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt részben elutasította, részben visszautasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2009. október 27.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás