751/B/2007. AB határozat

751/B/2007. AB határozat^*

2011.05.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdés b) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Mf.21.010/2010/4. számú ítéletével összefüggésben előterjesztett – a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló – alkotmányjogi panaszt elutasítja, a visszamenőleges hatályú alkalmazás kimondása vonatkozásában visszautasítja.

I n d o k o l á s

Az Alkotmánybírósághoz 17 indítványt nyújtottak be, amelyben az indítványozók a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 326. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 140/1996. (VIII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Hszt. R.) 25. § (4) bekezdése utólagos absztrakt vizsgálatát kezdeményezték.

Az indítványozók azt kifogásolták, hogy a Hszt. 326. § (1) bekezdése – a felmentési idő, a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából – szolgálati viszonyban töltött időnek ismeri el ugyan a törvény hatályba lépése előtt külföldi szolgálatot teljesítők szolgálati viszonyban eltöltött idejét, de a Hszt. 329. § (1) bekezdésének b) pontja, valamint a Hszt. R. 25. § (4) bekezdése nem teszi számukra visszamenőleges hatállyal lehetővé a szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes 1,5 szorzóval való számítását. Álláspontjuk szerint a Hszt. és a Hszt. R. támadott rendelkezései ezáltal különbséget tesznek a törvény hatályba lépése előtt és a törvény hatályba lépése után külföldi szolgálatot teljesítők között az utóbbiak javára, és ezért sértik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

Az indítványozók értelmezése szerint a Hszt. 326. § (1) bekezdése a törvény hatálybalépése előtt szolgálati viszonyban töltött idő elismerése révén visszamenőleges hatállyal kötelező előírást állapít meg. Álláspontjuk szerint a Hszt. 329. § (1) bekezdés b) pontjának a szolgálati viszony számítására vonatkozó előírása hasonlóképpen kötelező, de kifejezett „visszamenőleges hatályú rendelkezés hiányában” mégsem teszi lehetővé a törvény hatályba lépése előtt szerzett, ám elismert szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes számítását.

Az indítványozók a továbbiakban az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény sérelmét is állították, de nem hivatkoztak az Alkotmányra.

Az Alkotmánybírósághoz benyújtottak egy alkotmányjogi panaszt is, amelyben az indítványozó a konkrét ügyében született – a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Mf.21.010/2010/4. számú – ítéletével összefüggésben kérte a Hszt. 326. § (1) bekezdése és 329. § (1) bekezdés b) pontja, valamint a Hszt. R. 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását. Az indítványozó kifejtette, hogy a Hszt. 329. § (1) bekezdése „visszamenőleges hatályú rendelkezésének hiánya”, valamint a Hszt. R. kifogásolt rendelkezése indokolatlan különbséget tesznek a tartós külföldi szolgálatot teljesítők között, aszerint, hogy a „külszolgálatot pályafutásuk mely időszakában teljesítették.” Erre tekintettel kérte, hogy az Alkotmánybíróság a diszkriminatív szabályozást „szüntesse meg” és mondja ki, hogy a Hszt. 329. § (1) bekezdésének b) pontja a konkrét ügyében „visszamenőleges hatállyal alkalmazandó”.

Az Alkotmánybíróság az indítványokat – tárgyuk azonosságára tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend) 28. §-a alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.

II.

Az Alkotmánybíróság eljárása során a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:

1. Az Alkotmány indítványokkal érintett rendelkezése:

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

2. A Hszt. indítvánnyal támadott rendelkezései:

„326. § (1) A felmentési idő, a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély szempontjából e törvény hatálybalépése előtt a fegyveres szervek állományában hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és a beszámított szolgálati időt szolgálati viszonyban töltött időnek kell elismerni.”

„329. § (1) A 326. § (1) bekezdésében meghatározott szempontból az alábbiak szerint kell a szolgálati viszonyban eltöltött időt számítani:

b) 1,5-szeresen a helikopterek hajózó állományának, a tűzszerészeknek, búvároknak, az a) pont alá nem eső, nemzetközi szerződés alapján békefenntartói tevékenységet folytatóknak, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állományából a tartós külföldi szolgálatot teljesítőknek,”

3. A Hszt. R. indítvánnyal támadott rendelkezései:

„25. § (4) A hivatásos állomány (3) bekezdés alá nem tartozó tagjának azt a szolgálati idejét lehet a Hszt. 329. §-a (1) bekezdésének a), b) vagy c) pontja alapján kedvezményesen számítani, amelyet a Hszt. hatálybalépésétől töltött a hivatkozott pontokban meghatározott beosztásban.”

III.

Az indítványok nem megalapozottak.

1. A Hszt. 326-331. §-ai a fegyveres szervek sajátosságaira tekintettel szabályozzák a szolgálati viszonyban töltött, illetve beszámított (beszámítható) szolgálati idők különböző jogcímeknél való figyelembe vételének módját. A Hszt. 326. § (1) bekezdése kimondja, hogy a felsorolt jogcímek – a felmentési idő, a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély – szempontjából szolgálati viszonyban töltött időnek kell elismeri a törvény hatálybalépése előtt hivatásos szolgálati viszonyban eltöltött és az abba beszámított időt. A Hszt. 329. § (1) bekezdése – a 326. § (1) bekezdésében felsorolt jogcímek szempontjából – megfelelő szorzószámok alkalmazásával (2-szeres, 1,5-szeres, 1,2-szeres szorzószámok) lehetőséget nyújt a fegyveres szerveknél speciális beosztásokban szolgálatot teljesítők szolgálati viszonyban töltött idejének – a szolgálat veszélyességére, a fokozott igénybevételre tekintettel – a kedvezményes számítására.

A Hszt. R. 25. § (3) bekezdése biztosítja azt a lehetőséget, hogy a hivatásos állomány veszélyes beosztást betöltő tagjának a korábbi szabályok szerint kedvezményesen számított szolgálati ideje a Hszt. hatályba lépését követően is kedvezményes szolgálati időnek minősüljön. Annak a szolgálati ideje viszont, aki a szolgálati idő szerzését megalapozó időszakban hatályos korábbi jogszabályok alapján ilyen kedvezményes számításra nem volt jogosult, az a Hszt. R. 25. § (4) bekezdése értelmében csak a törvény hatályba lépésétől eltöltött szolgálati idő vonatkozásában jogosult kedvezményre.

2. Az Alkotmánybíróság észlelte, hogy a Hszt. támadott rendelkezései az indítványok benyújtását követően módosultak. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLII. törvény módosításáról rendelkező 2007. évi LXXIX. törvény 22. §-a kiegészítette a Hszt. 326. § (1) bekezdését – a felmentési idő számítására vonatkozó szabályok egyértelművé tétele érdekében – a „felmentési idő” jogcímével. A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLII. törvény módosításáról rendelkező 2009. évi CXLI. törvény 73. §-a pontosította a szolgálati idő kedvezményes számítására vonatkozó szabályokat. Az 1, 5-szeres szorzóra jogosítottak közül [Hszt. 329. § (1) bekezdés b) pont] a tartós külföldi szolgálatot teljesítő jogosulti kört szűkíti. Tartós külföldi szolgálatot teljesítőként kizárólag nemzetközi szerződés alapján békefenntartói tevékenységet folytatók, továbbá a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állományából tartós külföldi szolgálatot teljesítők jogosultak a szolgálati idő kedvezményes számítására. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy e módosítások az absztrakt normakontroll indítványokban felvetett problémára nem hatnak ki.

3. Az Alkotmánybíróság a Hszt. R. támadott 25. § (4) bekezdését a 729/B/1997. AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azt mondta ki, hogy nem állapítható meg, hogy a Hszt. R. a Hszt. 329. §-a (1) bekezdésével ellentétes és emiatt alkotmánysértő lenne. Az Abh. kizárólag a Hszt. R. felülvizsgálatára irányult, de a hivatkozott alkotmányos összefüggésre tekintettel – a Hszt. R. és a Hszt. ellentéte – a Hszt. 329. § (1) bekezdésére vonatkozóan is lényeges megállapításokat tett. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megállapította, hogy a Hszt. 329. §-ának szövege, kifejezett rendelkezés hiányában, nem értelmezhető úgy, hogy ezt a szabályt a hatályba lépése előtt szerzett szolgálati idő tekintetében is alkalmazni kell, ha egyébként a szolgálati idő kiszámítására már a Hszt. hatályba lépése után kerül sor. A Hszt. R. támadott szabálya pontosan a visszamenőleges alkalmazás kizárt voltára utal. A Hszt.-vel bevezetett kedvezményes számítást a Hszt. rendelkezései alapján, a Hszt. R. sérelmezett szabálya nélkül sem lehetne visszamenőleg, a Hszt. hatályba lépése előtt szerzett szolgálati időre alkalmazni. (ABH 1998, 1009, 1010–1011.)

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban tett megállapításait a 439/B/2010. AB végzésében (ABK 2011. 318. o.) – amelyben az Hszt. R. 25. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt „ítélt dolognak” minősítette, és az eljárást erre tekintettel megszüntette – fenntartotta, és jelen ügyben is irányadónak tekinti.

4. Az indítványozók a Hszt. támadott rendelkezéseivel összefüggésben azt sérelmezték, hogy a jogalkotó a szolgálati viszonyban eltöltött idő megállapítása során nem biztosította a kedvezményes számítás lehetőségét visszamenőlegesen a törvény hatályba lépése előtt tartós külföldi szolgálatot teljesítők számára. Az indítványozók szerint a Hszt. 329. § (1) bekezdés b) pontja indokolatlan különbséget tesz a törvény hatályba lépése előtt és a hatályba lépése után tartós külföldi szolgálatot teljesítők között azáltal, hogy csak az utóbbiak számára biztosítja a szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes számításának lehetőségét. Véleményük szerint ez a szabályozás ellentétben áll az Alkotmány 70/A. §-ával.

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez a jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie és az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. A diszkrimináció tilalmából tehát nem következik az, hogy az állam – az eltérő élethelyzetekre tekintettel – ne különböztethetne. Az Alkotmánybíróság szerint az állam joga és bizonyos körben kötelezettsége is, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az emberek között ténylegesen meglévő különbségeket. [Először a 9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; összefoglalóan a 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; utoljára a 170/2010. (IX. 23.) AB határozat, ABK 2010, szeptember, 1047.o.]

5. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben megállapította, hogy a Hszt. támadott rendelkezései nem személyek (tartós külföldi szolgálatot teljesítők) között tesznek különbséget, hanem a szolgálati idő eltöltésének idejére tekintettel differenciálnak. A Hszt. 326. § (1) bekezdése a törvény hatálybalépése előtt szolgálati viszonyban töltött idő számítására vonatkozó szabályt tartalmaz, amelyet a felsorolt jogcímek – a felmentési idő, a végkielégítés, a pótszabadság mértéke, a jubileumi jutalom, a nyugdíjjogosultság, a nyugdíj mértéke és a leszerelési segély – esetén kell elismerni. A rendelkezés értelmében a törvény hatálybalépése előtt hivatásos szolgálati viszonyban megszerzett időt, azaz a ténylegesen leszolgált időt és az abba beszámított időt az akkor hatályos jogszabályok szerint kell figyelembe venni. A Hszt. 326. § (1) bekezdése tehát a törvény hatálybalépése előtt szolgálati viszonyban töltött idő vonatkozásában – az indítványozók állításával ellentétben – nem visszamenőleges hatállyal állapít meg kötelező előírást, hanem elismeri – a szolgálati idő szerzését megalapozó időszakban hatályos korábbi jogszabályok alapján – a törvény hatálybalépése előtt megszerzett és abba beszámított szolgálati időt.

A Hszt. 329. § (1) bekezdése a törvény hatálybalépése után keletkező szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes számításáról rendelkezik, amelyet a 326. § (1) bekezdésében felsorolt jogcímek esetén kell figyelembe venni. Az Alkotmánybíróság a Hszt. 329. § (1) bekezdése vonatkozásában tehát fenntartja a korábbi álláspontját, miszerint a rendelkezés nem értelmezhető úgy, hogy a kedvezményes számítást a törvény hatályba lépése előtt szerzett szolgálati viszonyban megszerzett idő tekintetében is alkalmazni kell.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szolgálati viszonyban töltött időnek a törvény hatályba lépése előtti és utáni eltérő számítása nem ütközik a diszkrimináció tilalmába. Az Alkotmánybíróság szerint az állam – az alkotmányos korlátok tiszteletben tartása mellett – széles szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy az általa nyújtott kedvezményeket, ezek között a szolgálati viszonyban eltöltött idő kedvezményes számítását, mikortól biztosítja.

Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat a Hszt. 326. § (1) bekezdése, valamint a 329. § (1) bekezdés b) pontja vonatkozásában elutasítja.

6. Az indítványozók az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglalt diszkrimináció tilalmára hivatkozva a Hszt. R. 25. § (4) bekezdésének sérelmét is állították. Az Abh. az Alkotmány 35. § (2) bekezdése alapján érdemben már elbírálta a kifogásolt jogszabályi rendelkezést, az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése sérelmét azonban a precedenshatározat – arra vonatkozó indítvány hiányában – nem vizsgálta. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság jelen ügyben érdemben vizsgálta a megkülönböztetés fennállását.

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban megfogalmazott azon megállapításából indult ki, miszerint a Hszt. R. 25. § (4) bekezdésének a szolgálati viszonyban eltöltött idő számítására vonatkozó rendelkezése – miszerint a korábbi szabályok értelmében kedvezményesnek minősülő szolgálati viszonyban töltött idő hiányában csak azt az időt lehet kedvezményesen számítani, amelyet a hivatásos állomány Hszt. 329. § (1) bekezdésének a) és b) pontja alá eső tagja a törvény hatálybalépésétől töltött el az ott meghatározott veszélyes beosztásban – értelmező szabály, amely kizárólag a Hszt. 329. § (1) bekezdése visszamenőleges alkalmazásának kizárt voltára utal.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Hszt. R. 25. § (3) bekezdése ugyanakkor biztosítja a törvény hatályba lépése előtt szerzett szolgálati idő kedvezményes számítását akkor, ha azt a szolgálati idő szerzésére okot adó időszakban hatályos korábbi jogszabályok alapján kedvezményes szolgálati időnek kell tekinteni. A Hszt. R. 25. § (3) bekezdése tehát elrendeli a korábbi szabályok szerint kedvezményesen számított szolgálati idő figyelembevételét.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt – a Hszt. 329. § (1) bekezdés b) pontjánál kifejtett indokok alapján – a Hszt. R. 25. § (4) bekezdése vonatkozásában is elutasítja.

7. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz érdemi elbírálását megelőzően vizsgálta, hogy az megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.

Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.

Az Alkotmánybíróság – a jogerős határozat kézbesítésének idejét bizonyító tértivevény hiányában – megállapította, hogy a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2.Mf.21.010/2008/4. számú jogerős ítélete 2009. február 16-án kelt, az alkotmányjogi panaszt pedig a postai bélyegző tanúsága szerint 2009. április 15. napján adták postára, tehát a hatvan napos határidőt megtartották.

8. Az alkotmányjogi panaszban az indítványozó azt sérelmezte, hogy a Hszt. és a Hszt. R. támadott rendelkezései nem tették lehetővé a konkrét ügyében a tartós külföldi szolgálatban eltöltött idejének a kedvezményes 1,5 szorzóval való számítását. Álláspontja szerint a szabályozás azonos szabályozási kör alá tartozó jogalanyok között tesz különbséget aszerint, hogy a külszolgálatot mikor teljesítették.

Az Alkotmánybíróság – utalva a támadott rendelkezések utólagos normakontroll vizsgálatánál tett megjegyzéseire – megállapította, hogy a kifogásolt jogszabályi rendelkezések nem személyek (tartós külföldi szolgálatot teljesítők) között tesz különbséget, a jogszerző időnek a törvény hatályba lépése előtti és utáni eltérő számítása pedig nem ütközik a diszkrimináció tilalmába.

Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a Hszt. 326. § (1) bekezdése, a 329. § (1) bekezdése b) pontja, valamint a Hszt. R. 25. § (4) bekezdése vonatkozásában elutasítja.

Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a törvény konkrét ügyben való visszamenőleges hatályú alkalmazásának kimondása nem tartozik az Abtv. 1. §-ában felsorolt hatáskörei közé, ezért az alkotmányjogi panaszt ebben a részében – az Ügyrend 29. § b) pontja alapján – visszautasítja.

Budapest, 2011. május 2.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
				előadó alkotmánybíró			alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek