PÜ BH 2007/8
PÜ BH 2007/8
2007.01.01.
A vállalkozó önmagában azzal, hogy értesíti a megrendelőt az előre látható késedelemről, nem menti ki magát a kötbérfizetési kötelezettség alól (Ptk. 392. §).
Az alperes, mint fővállalkozó a T. Rt.-vel kötött vállalkozási szerződésben elvállalta az Rt. energia-felügyeleti és információs rendszerének megvalósítását. Ebből egy részfeladatot, azaz az optikai kábelhálózat tervezését, telepítését és bemérését bízta a felperesre az 1998. augusztus 18-án megkötött vállalkozási szerződésben. A felperes a kiviteli tervdokumentáció átadását 1998. szeptember 15. napjára, a kábelhálózat telepítését és bemérését 1998. október 15. napjára vállalta. A fenti két ütem vállalkozói díja összesen 23 485 000 forint + áfa volt. A felek a szerződés 7. pontjában késedelmi kötbért kötöttek ki, amelynek mértéke a szerződéses ár heti 3%-a, de maximum 15%-a. Az egyes részhatáridők is kötbérterhesek voltak. A szerződés mellékletét képezte a műszaki tartalom, amely többek között tartalmazta a megrendelő és vállalkozó feladatait, továbbá a szállítandó eszközöket.
A felperes 1998. szeptember 11-én végezte el a helyszínen az ellenőrző bejárást, szeptember 15-én elkészítette a kiviteli tervet és másnap az alperestől telefaxon kérte megállapítani a szükséges kábelösszetételt és mennyiséget. Jelezte, hogy a mennyiséget követően árajánlatát módosítja, ennek elfogadása esetén szerződéskötést kér, ezután rendeli meg az anyagokat a beszállítóktól. 1998. szeptember 25-én kelt az a felperesi telefax, amelyben megküldte a módosított kalkulációt összesen 30 200 000 forint + áfa összegben. Az alperes szeptember 29-én megbeszéléseiket írásban is összegezte, eszerint a szeptember 25-ei módosított ajánlatot elfogadja. Közölte, hogy a javasolt október 26-ai dátumot a kábelfektetés kivitelezési munkáinak elkezdésére elfogadja; miután ez már az eredeti határidő után van, vállalja a T. Rt. felé a felelősséget. Elfogadta azt a felperesi javaslatot is, hogy a további kivitelezést két fázisra bontják; az első fázis befejezési határidejét kb. november közepére, a második fázist pedig az aktív eszközök telepítését követő időre tette.
A felperes 1998. szeptember 30-án az A. Kft.-vel kötött szubalvállalkozói szerződést az optikai hálózat kivitelezési munkáira. Ebben a munka várható kezdetét 1998. október végében jelölték meg. A felperes már 1998. augusztus elejétől kapcsolatban állt egy amerikai székhelyű kábelgyárral, a módosított kiviteli terv szerinti anyagmennyiséget 1998. szeptember 29-én rendelte meg. Ezt követően a felperes tájékoztatta az alperest arról, hogy a munka várható kezdete 1998. november eleje lesz. Az A. Kft. 1998. november elején kezdte meg a munkát, és egy hónapi munkavégzés után 1998. december elején távozott a munkaterületről. Az alperes már december elején közölte a felperessel, hogy a T. Rt. december közepén hajlandó átvenni az egész hálózatot függetlenül attól, hogy az teljesen be van-e fejezve, ha a villamos rész rendben van. A felperes 1998. december 15-én dokumentumok átadásával részben teljesített, egyidejűleg kibocsátotta az első fázis részszámláját, másnap az alperes a T. Rt.-nek átadta az optikai hálózat telepítését 80%-os készültségi fokban. Az alperes a 200 000 forint tervezési díjon felül 1998 decemberében átutalta a felperesnek a 25 080 000 forint vállalkozói díjat, majd az 1998. november végén átadott aktív eszközök ellenértékét 1999. január elején egyenlítette ki.
A befejező munkákra 1999 tavaszán és nyarán került sor; az alperes a vállalkozói díjból visszatartott 4 789 461 forintot késedelmi kötbér címén. Kötbérigényét már 1999 áprilisában bejelentette, mivel az 1998. október 15-ei határidő elmulasztása miatt neki is kötbért kellett fizetnie a T. Rt. megrendelő részére.
A felperes leszállított kereseti kérelmében 4 789 461 forint vállalkozói díj és ennek 1998. december 31-étől járó évi 25%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Ptk. 389. §-ára hivatkozással. Az alperes nem vitatta, hogy a fenti díjat nem fizette ki, de a kereset erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő késedelmi kötbér címén.
A bíróság jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította, és felperest kötelezte a felmerült perköltségek megfizetésére. A becsatolt okirati bizonyítékok, valamint a kihallgatott tanúk vallomása alapján azt állapította meg, hogy a felek a felmerült anyagtöbblet miatt a szerződésben kikötött vállalkozói díj összegét módosították, de a teljesítési határidőt nem. A Ptk. 240. §-ában foglaltak szerint nem történt meg a befejezési határidő módosítása, miután az alperes november közepére vonatkozó ajánlatát a felperes még ráutaló magatartással sem fogadta el.
A szerződésben meghatározott 1998. október 15-ei határidőhöz képest a felperes 1998. december 25-én teljesített. A Pp. 164. § (1) bekezdése alapján a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a késedelem neki nem felróható. Az elsőfokú bíróság döntése értelmében a felperesnek már a szerződés megkötése előtt lehetősége lett volna a nyomvonaltávolság pontos felmérésére, és a szerződéskötést követően a kábel megrendelésére. A késedelem a felperesnek amiatt is felróható, hogy az A. Kft.-vel későn szerződött.
A másodfokú bíróság többek között megállapította, hogy a kábelek leszállítása 1998. november 2-án megtörtént, ehhez képest a felperes a munkát csak november 5-én kezdte el; ha a felperes a kábeleket időben megrendeli, úgy a munka végzését az időjárási viszonyok – az eredeti teljesítési határidő lejártáig – nem hátráltatták volna. A bíróságok mindezek alapján helyt adtak az alperes beszámítási kifogásának a Ptk. 246. § (1) bekezdése alapján a felperes több mint öt hetes késedelmére tekintettel. A kötbér alapba beszámították a 25 080 000 forint vállalkozói díjon felül az aktív eszközök 6 849 739 forintos összegét is, mivel az eszközök telepítése szintén késedelmesen történt.
A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 200. § (1), 205. § (1), (2) és (4), 207. § (1), 216. §, 240. §, 246. § (1), 247. § (1), 277. §, 279. § (2), 302. § b) pont, 303. § (3), 389. §, és a 392. § (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá nem felel meg a Legfelsőbb Bíróság GK 17. számú állásfoglalásában és a XXXII. számú Polgári Elvi Döntésében foglaltaknak. Korábbi álláspontját tartalmilag megismételte, amikor arra hivatkozott, hogy az alperes nem tett eleget adatszolgáltatási kötelezettségének, holott a szerződés elválaszthatatlan részét képező mellékletben az alperes feladata volt a szerződés teljesítéséhez szükséges adatok, információk közlése. A pontosított felmérés szerint módosítani kellett az elvégzendő munka tartalmát, ennek megfelelően a vállalkozói díjat és a teljesítés időpontját is. A felperes a kiviteli tervezés során észlelte, hogy az alperes által korábban közölt adatok nem megfelelőek, és ekkor eleget tett értesítési kötelezettségének. Szerinte ezt követően az alperes vállalta a szerződés tartalmának módosítását mind a vállalkozói díj, mind a teljesítési határidő vonatkozásában. Kifejtette, a megfelelő adatszolgáltatással az alperes késedelembe esett, amely kizárja a felperes egyidejű késedelmét. Jogszabálysértőnek tartotta azt a megállapítást, hogy a késedelem a felperes terhére esik. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek nem volt feladata a szerződés megkötése előtt a kábelhossz felmérése, ezért az elsőfokú bíróság megsértette a Ptk. 277. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperes tagadta, hogy késett volna a kábelek megrendelésével. Utalt arra, hogy 1998. augusztus 6-ától folyamatos ajánlatkérések történtek a gyártótól, az augusztus közepén adott megrendelést pedig az alperes hibás adatközlése miatt kellett szeptember végén módosítani.
A felperes tévesnek tartotta a bíróságok azon álláspontját, hogy a felperesnek 1998. október 15-ére kellett volna teljesítenie. A felperes felülvizsgálati kérelmében részletesen foglalkozott a szerződésmódosítás kérdésével, e körben azt emelte ki, hogy az alperes 1998. szeptember 29-ei faxában tett ajánlatot a felperes 1998. október 12-ei faxa alapján nem fogadta el, miután a kábelek a gyártótól csak 1998. október 30-án kerültek feladásra. Ezt a határidőt azonban az alperes írásban nem kifogásolta, így szerinte ráutaló magatartással a kábelfektetési munkák kezdési határideje 1998. november 15-ére, míg teljesítési határideje 1989. december 15-ére módosult. Miután az alperes egy hónappal később, 1998. november 25-én kérte a felperesi teljesítést november 30-ára, ez már olyan késői közlés, amely nem alkalmas a december 15-ei teljesítési határidő módosítására. Megítélése szerint a teljesítési határidő nem minősülhet fix határidőnek, azt csak becsülni lehetett.
Előadta, szükség lett volna annak vizsgálatára is, hogy az 1998. december 15-ei teljesítési határidő nem minősül-e póthatáridőnek. A felperes hivatkozott arra, hogy az elsőfokú eljárás során a GK 17. számú állásfoglalásra utalással kérte a kötbér mérséklését, a bíróságok azonban nem adták indokát annak, hogy erre miért nem láttak lehetőséget.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Megítélése szerint a felperes a rendelkezésre álló adatokból egyoldalú önkényes értelmezéssel állapította meg a tényállást. Többek között kifejtette, hogy a felperes nem fordított kellő gondot a szerződési feladatok teljesítésére, a felmérést csak 1998. szeptember 11-én végezte el, ezt megelőzően nem vette figyelembe a tényleges domborzati viszonyokat. Szerinte a felek a szerződés határidejét konkrétan és egybehangzóan nem módosították, így a bíróságok helyesen állapították meg, hogy maradt az 1998. október 15-ei határidő. Rámutatott arra, hogy a felperes a felülvizsgálati kérelem benyújtásáig póthatáridő vállalását nem állította. Szerinte a köbér mérséklésére nem volt ok, mert a kikötött heti 3, de maximum 15% nem tekinthető eltúlzottnak.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, a jogerős ítélet a kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő.
A felperes kérelmében megsértettként megjelölt Ptk. 200. § (1) bekezdése értelmében a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg. A felülvizsgálati kérelemből az nem tűnik ki, hogy a bíróságok mely megállapítással sértették meg a fenti jogszabályhelyet; az azonban kétségtelen, hogy a bíróságok kifejezetten ragaszkodtak a szerződésben foglaltakhoz mind a teljesítési határidő, mind pedig a késedelmi kötbér kérdésében. A Ptk. 205. § (1), (2) és (4) bekezdésével összefüggésben azt lehetett megállapítani, hogy a felek közötti vállalkozási szerződés megkötése – miután azt írásba is foglalták – nem volt vitás, az 1998. augusztus 18-án kelt szerződés tartalmazza a lényeges kérdésekben való megállapodást. Arra sem merült fel adat, hogy a felek a szerződés megkötésénél nem működtek volna kellően együtt.
A peres eljárás során nem volt szükség a szerződési nyilatkozatok Ptk. 207. § (1) bekezdése szerinti értelmezésére, miután a megtett nyilatkozatok teljesen egyértelműek voltak, ebben a kérdésben a felek között vita sem merült fel. A felperes a Ptk. 216. §-ára, vagyis a szerződés alakjára azzal összefüggésben hivatkozott, hogy szerinte létrejött a Ptk. 240. § (1) bekezdésében szabályozott szerződésmódosítás a teljesítési határidő vonatkozásában. A bíróságok ebben a ténykérdésben részletes bizonyítási eljárást folytattak le, okiratokat szereztek be, tanúkat hallgattak meg, és a rendelkezésre álló bizonyítékok mérlegelésével, a Pp. 206. §-a alapján döntöttek. A Legfelsőbb Bíróság következetesen folytatja azt a gyakorlatot, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékokat nem mérlegeli felül, a tanúvallomásokat és okiratokat nem értékeli újra.
A Legfelsőbb Bíróság csupán megjegyzi, hogy a felperes által hivatkozott írásbeli közlésekben a felperes csupán tájékoztatta az alperest a kábelek várható megérkezési idejéről, de a teljesítési határidő módosítását egy alkalommal sem kérte. Arra vonatkozóan pedig a felperes adatot sem szolgáltatott, hogy milyen rajta kívül álló ok akadályozta a szerződés megkötését követően a kiviteli terv elkészítéséhez is szükséges helyszíni felmérésben, az anyagok korábbi megrendelésében, összességében a kivitelezés korábbi megkezdésében. Téves az a felperesi álláspont, hogy a Ptk. 392. § (2) bekezdése szerinti, vagyis a vállalkozót terhelő értesítési kötelezettség teljesítése önmagában egyet jelent a késedelem alóli kimentéssel, vagy akár a határidő módosítására tett javaslattal. A per adatai alapján megállapítható, hogy az elvégzendő munka volumenének növekedésével arányban álló teljesítési határidő tekintetében az alperes megjelölt egy – felperes által el nem fogadott – időpontot, de a tényleges késedelem ehhez mérten is elérte az öt hetet, mivel a 46. hét helyett az átadás az 51. héten történt.
A késedelmi kötbér mérséklése tárgyában azt kellett megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, a felperes pedig a fellebbezésében ezt a tényt nem sérelmezte, vagyis ez a kérdés már nem volt tárgya a másodfokú eljárásnak. A felperes a per során nem hivatkozott a póthatáridő-vállalás kérdésére sem. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében (BH 1995/3/163., BH 2001/5/222.) kimondta, hogy a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első-, és másodfokú eljárásnak is tárgya volt. A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint olyan kérdés, amellyel a korábban eljárt bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkoztak, nem alapozhatja meg a felülvizsgálati kérelmet. Mindezekre tekintettel sem a kötbér mérséklése, sem a póthatáridő kérdése a felülvizsgálati eljárásban érdemi vizsgálat tárgyát nem képezhette.
A felperes megalapozatlanul hivatkozott az alperesi adatszolgáltatás hibáira, és ezzel összefüggésben felróhatóságának hiányára. A felperes a szerződésben elvállalta a kiviteli terv készítését is, a tervezőnek pedig alapvető feladata a helyszíni bejárás, a felmérés, vagyis a méretek pontos meghatározása, mivel csak ezek alapján készíthető el a pontos kiviteli tervdokumentáció. Az alperes a szerződés műszaki tartalmában magát az elvégzendő feladatot határozta meg, de a megvalósításhoz, vagyis a kivitelezéshez szükséges tervet már a felperesnek kellett elkészítenie. Ezt a felperes az 1998. szeptember 11-ei bejárást követően szeptember 15-ére el is készítette, így tehát nem állapítható meg olyan alperesi adatszolgáltatási hiányosság vagy késedelem, amely alapul szolgálhatna a szerződéses határidő módosítására, a felperesi késedelem kimentésére, a felülvizsgálati kérelemben felhívott anyagi jogi jogszabályok megsértésének megállapítására.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VII. 20.737/2006. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás