BÜ BH 2007/81
BÜ BH 2007/81
2007.03.01.
Annak vizsgálatánál, hogy a vádlott fellebbezése a vádlott javát szolgálja-e, minden esetben figyelemmel kell lenni arra a rendelkezésre, amely szerint a fellebbezési jog téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni – A tanács elnöke a fellebbezőt a fellebbezés kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg a határozatát miért tartja sérelmesnek [Be. 358. § (1) bek. b) pont].
A megyei bíróság határozatában R. T. terhelt fellebbezését elutasította. Határozatának indokolásában a következőket állapította meg.
A P. városi bíróság R. T. terheltet becsületsértés vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 200 forintban állapította meg. Így a vádlottal szemben 40 000 forint pénzbüntetést szabott ki. A városi bíróság ítéletében rendelkezett a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött idő beszámításáról.
Miután a vádlott a pénzbüntetést nem fizette meg, azt a városi bíróság szabadságvesztésre változtatta át, melybe 15 nap előzetes fogva tartásban eltöltött időt számított be. A terhelt azonban ténylegesen 17 napot volt előzetes fogva tartásban, ezért a városi bíróság tévesen rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatása során a beszámításról. A bv. intézet észlelve a tévedést, tájékoztatta erről a bíróságot. A bíróság kijavító végzésében a terhelt által ténylegesen előzetes letartóztatásban töltött időt számította be a szabadságvesztésbe.
A végzés ellen a terhelt jelentett be fellebbezést, melyet a másodfokú bíróság határozatában elutasított. A megyei bíróság megállapította, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a terhelt fellebbezését, mint nem jogosulttól származót nem utasította el, hanem az iratokat a fellebbezés elbírálása végett a másodfokú bírósághoz felterjesztette.
A Be. 324. § (1) bekezdése értelmében ugyanis az elsőfokú bíróság határozata ellen a terhelt fellebbezést jelenthet be, azonban a terhére a Be. 324. § (2) bekezdése alapján csak az ügyész jelenthet be fellebbezést.
A terhelt az elsőfokú bíróság olyan határozata ellen jelentett be fellebbezést, amely számára kedvezően változtatta meg a pénzbüntetést szabadságvesztésre átváltoztató végzést, amikor a szabadságvesztés tartamát 2 nappal rövidebb időtartamban állapította meg, mint az eredeti végzés. Ezért a terhelt fellebbezését a terhelt terhére szólónak kell tekinteni. A fellebbezésre jogosultságot meghatározó jogszabályi rendelkezések helyes értelmezése szerint a terhelt által bejelentett fellebbezést, mint nem jogosulttól származót már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania.
Miután ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, a másodfokú bíróság a terhelt fellebbezését a Be. 359. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel, a Be. 341. § (1) bekezdése alapján elutasította.
A megyei bíróság határozata ellen a terhelt jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálása során megállapította, hogy a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a terhelt fellebbezését, mint nem jogosulttól származót elutasította. A terhelt a megyei bíróság végzése ellen bejelentett fellebbezésében nem csupán a számára egyébként kedvezőbb beszámítást kifogásolta, hanem arra is hivatkozott, hogy 17 napnál hosszabb ideig volt előzetes letartóztatásban, de kifogásolta az átváltoztatási kulcsot is, továbbá azt állította, hogy nem kapott csekket, ezért nem tudta a pénzbüntetést befizetni. E fellebbezést semmiképp sem lehet R. T. terhére bejelentettnek tekinteni.
A városi bíróság végzése ellen bejelentett fellebbezést a terhelt nem indokolta, annak irányát sem jelölte meg. A megyei bíróság abból a körülményből, hogy az elsőfokú bíróság a terhelt számára a korábbihoz képest kedvezőbb döntést hozott, tévesen vonta le azt a következtetést, hogy R. T. terhelt fellebbezése kizárólag a terhére irányulhat.
Annak vizsgálatánál, hogy a vádlott fellebbezése – abból az okból, hogy az nem a vádlott javát szolgálja – a törvényben kizárt-e, minden esetben figyelemmel kell lenni a Be. 323. § (2) bekezdésében írt rendelkezésre, amely szerint a fellebbezési ok téves megjelölése, vagy a fellebbezés egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. A Be. 358. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a tanács elnöke a fellebbezőt a fellebbezés kiegészítésére hívja fel, ha nem lehet megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság eljárását, illetőleg határozatát miért tartja sérelmesnek.
A terheltnek a városi bíróság határozata ellen bejelentett fellebbezéséből csak az tűnik ki, hogy az elsőfokú bíróság határozatát a maga részéről nem tartja helyesnek, bár fellebbezésének irányát, okát és célját valóban nem jelölte meg.
A megyei bíróság fellebbezést elutasító végzése ellen bejelentett jogorvoslati kérelem azonban határozott, ha nem is szabatosan megfogalmazva, de nyilvánvalóan a terhelt javára irányul. Semmi nem alapozza meg tehát azt a következtetést, hogy fellebbezésével a terhelt nem a saját javát kívánná szolgálni, ezért a fellebbezést nem lehet a törvényben kizárnak tekinteni.
Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság végzését a Be. 347. § (4) bekezdés alapján tanácsülésen eljárva hatályon kívül helyezte és megyei bíróságot a fellebbezés érdemi elbírálására utasította.
Pécsi Ítélőtábla Bkf. I. 168/2006/2. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás