86/D/2007. AB határozat
86/D/2007. AB határozat*
2008.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének l) pontja, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 60. § (7) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az annak megállapítására irányuló kérelmet, hogy a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 63/B. § alapján hozott bírósági határozatokra a törvény 60. § (7) bekezdése nem vonatkozik, visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Gfv. XI. 30.384/2006/2. számú végzésével szemben benyújtott, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdésének l) pontja, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 60. § (7) bekezdése, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény 22. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó elsődlegesen alkotmányjogi panasszal élt a Legfelsőbb Bíróság Gfv. XI. 30.384/2006/2. számú, a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasító végzése ellen, másodlagosan az alábbiakban részletesen megjelölt jogszabályi rendelkezések tekintetében utólagos normakontroll iránti kérelmet terjesztett elő.
Álláspontja szerint a jogbiztonság követelményébe ütközik, hogy a „felülvizsgálati kérelem kizártságára vonatkozó joganyag egyértelműen nem állapítható meg”. A jogszabályi háttér tekintetében előadta, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) korábban hatályos 271. § f) pontja a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés elleni felülvizsgálat lehetőségét kizárta. A Pp. módosításáról szóló 2005. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Ppmód.) ezen rendelkezést a Pp.-ből a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 60. § (7) bekezdésébe helyezte át. Az indítványozó szerint e rendelkezés [Cstv. 60. § (7) bekezdés] nem alkalmazható az egyszerűsített felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés tekintetében, azaz úgy véli, hogy a Ppmód. a Cstv. 60. § (7) bekezdésének hatályát nem terjesztette ki az egyszerűsített felszámolási eljárásra. Előadta azt is, hogy e módosítás miatt a Pp.-be az a szabály is beépítésre került, hogy nincs helye felülvizsgálatnak, ha azt a törvény kizárja [Pp. 271. § (1) bekezdés l) pontja].
Hivatkozott arra, hogy a Cstv. 60. § (7) bekezdése a felülvizsgálat kizárásával „végleges tulajdonelvonást jelent a hitelezőktől, mely a tulajdonhoz való alapvető jogot sérti”. Az indítványozó szerint „a Pp. 271. § (2) bekezdésével szemben [felülvizsgálat kizártsága olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az egymillió forintot nem haladja meg] a Cstv. 60. § (7) bekezdése indokolatlan megkülönböztetést jelent” [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés]. Előadta továbbá, hogy „az ilyen szabályozás sérti a gazdasági verseny szabadságát [Alkotmány 9. § (2) bekezdés] is, (...) mert a vagyonát elvesztő személy a továbbiakban nem tud a gazdasági versenyben részt venni”. Sérti továbbá a törvény előtti egyenlőséget [Alkotmány 57. § (1) bekezdés], mert „csak annak van rendkívüli jogorvoslati joga, aki ilyen vagyoni igényt támasztott”, valamint sérti a jogorvoslathoz való jogot [Alkotmány 57. § (5) bekezdés] is.
Az indítványozó szerint a „Ppmód. 14. §-a, 19. §-a valamint a 22. §-a, illetve az ezen rendelkezésekkel érintett Cstv., valamint Pp. rendelkezések” ellentétesek az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, és a 9. § (1) bekezdésével, továbbá sértik a 13. § (1) és (2) bekezdését, az 57. § (1) és (5) bekezdéseit, valamint a 70/A. § (1) bekezdését is. Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Cstv. 63/A. §-a (egyszerűsített felszámolás) [nyilvánvalóan 63/B. §] alapján hozott bírósági határozatokra a Cstv. 60. § (7) bekezdése nem vonatkozik, továbbá kérte a Cstv. 60. § (7) bekezdésének megsemmisítését. Végül indítványozta a támadott jogszabályi rendelkezések alkalmazásának visszamenőleges kizárását is.
2. A Pp. 2006. január 1-ét megelőzően hatályos 271. § f) pontja kizárta a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés elleni felülvizsgálatot. A Ppmód. 14. §-a a felülvizsgálatról rendelkező XIV. fejezet egészét újraalkotta, és a Ppmód. 19. § (2) bekezdése a támadott rendelkezést a Cstv. 60. § (7) bekezdésébe helyezte át. A Pp. mód 22. § (2) bekezdése értelmében a 14. § rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor még nem hozott jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
3. Az Alkotmánybíróság 8/2003. (III. 14.) AB határozatában megállapította, hogy ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatályba léptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg (ABH 2003, 74, 81.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság kizárólag a Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontját, a Cstv. 60. § (7) bekezdését, valamint a Ppmód. 22. § (2) bekezdését vizsgálta meg.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (...)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Pp.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„271. § (1) Nincs helye felülvizsgálatnak (...)
l) ha azt törvény kizárja.”
3. A Cstv.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„60. § (7) A felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés ellen nincs helye felülvizsgálatnak.”
4. A Ppmód.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„22. § (2) Az 1. § és a 14. § rendelkezéseit a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor még nem hozott jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelen indítvány tárgya kizárólag a Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontja, a Cstv. 60. § (7) bekezdése, valamint a Ppmód. 22. § (2) bekezdése. Az Alkotmánybíróság mindenekelőtt megállapította, hogy az indítvány egyrészt alkotmányjogi panaszt, másrészt utólagos normakontroll iránti kérelmet tartalmaz.
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek.
2.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése kimondja: Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az Abtv. 48. § (2) bekezdése szerint alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Abtv. 48. § (1) és (2) bekezdésében foglalt törvényi rendelkezéseket (feltételeket) az alkotmányjogi panasz elbírálása során együttesen kell értelmezni és figyelembe venni. [23/1991. (V. 18.) AB végzés, ABH 1991, 361–362.; 41/1998. (X. 2.) AB határozat, ABH 1998, 306, 309.; 663/D/2000., ABH 2003, 1223, 1228.]
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerinti jogorvoslatokon csak azokat a jogorvoslatokat kell érteni, amelyek az ügy jogerős befejezéséig terjeszthetők elő, vagyis az alkotmányjogi panaszra megállapított határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslatokat figyelmen kívül kell hagyni. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a 41/1998. (X. 2.) AB határozatban alkotmányos követelményként fogalmazta meg, hogy „ha a panaszolt alapjogsérelem nem a rendes, hanem a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, (...) az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott, vagy – ha új eljárásra és új határozat hozatalára kerül sor – az elrendelt új eljárás során született jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani.” (ABH 1998, 306.) A határozat indokolása azt is tartalmazta, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására irányadó határidő számítására vonatkozó álláspont csak akkor alkalmazható, ha a felülvizsgálati bíróság határozata az ügyet jogerősen eldönti. (ABH 1998, 306, 311.)
Az Alkotmánybíróság számos határozatában hangsúlyozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság felülvizsgálati kérelmet (indítványt, kifogást) hivatalból elutasító jogerős végzése nem minősül érdemi, ügydöntő határozatnak, ezért ellene nincs helye alkotmányjogi panasznak. Az ügy szempontjából érdemi döntésnek – éppen a felülvizsgálat kizártsága folytán – a másodfokon eljáró bíróságok jogerős határozata tekinthető. (663/D/2000. AB határozat, ABH 2003, 1223, 1229.; 967/D/2000. AB végzés, ABH 2004, 2070, 2072.; 870/D/2002. AB végzés, ABH 2005, 1634, 1637.; 189/D/2002. AB határozat, ABH 2005, 1070, 1073.; 448/D/2002. AB végzés ABH 2006, 2258, 2260.)
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány nem felel meg az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott követelményeknek, mert a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati kérelmet elutasító végzése nem tekinthető az indítványozó jogvitás ügyében meghozott érdemi döntésnek. Az ügy szempontjából jogerős határozatot a másodfokú bíróság 2006. április 21. napján hozta. Az indítványozó – a jogszabályban kizárt felülvizsgálati eljárás befejezését követően – 2007. január 22. napján nyújtotta be alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróságra, ami így nyilvánvalóan elkésett.
Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) (a továbbiakban: Ügyrend) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy az utólagos normakontroll indítvánnyal támadott jogszabályi rendelkezések sértik-e az indítványozó által megjelölt okokból az indítványban megjelölt alkotmányi rendelkezéseket.
2.2.1. Az indítványozó szerint a Ppmód. 22. § (2) bekezdése sérti a jogállamiság követelményét, mivel a felülvizsgálati kérelem kizártságára vonatkozó joganyag nem állapítható meg egyértelműen. A Ppmód. 22. § (2) bekezdése szerint a Ppmód. 14. §-át – azaz a felülvizsgálat teljes szabályrendszerét – a folyamatban lévő ügyekben akkor kell alkalmazni, ha az ügyben a bíróság a törvény hatálybalépésekor még nem hozott jogerős határozatot. Ha a jogerős határozatot a bíróság a törvény hatálybalépése előtt már meghozta, úgy a felülvizsgálatra a korábban hatályos rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az Alkotmánybíróság – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogbiztonság követelményének sérelmével összefüggésben – számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 26/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság elvi éllel mutatott rá arra, hogy a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon (ABH 1992, 135, 142.).
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a támadott jogszabály világos, érthető és megfelelően értelmezhető, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordoz, a jogbiztonság alkotmányos követelménye nem sérül, ezért a jogbiztonság sérelmének megállapítására irányuló indítványt a Ppmód. 22. § (2) bekezdése vonatkozásában elutasította.
2.2.2. Az Alkotmánybíróság a Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontját, valamint a Cstv. 60. § (7) bekezdését az indítványnak megfelelően együttesen kezelve vizsgálta meg azoknak az indítványozó által vélt alkotmányellenességét.
Az indítványozó szerint az, hogy a felülvizsgálatot a törvény kizárhatja, valamint hogy a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés tekintetében a felülvizsgálat kizárt, nem eredményezheti azt, hogy a Cstv. 60. § (7) bekezdése az egyszerűsített felszámolási eljárásra is alkalmazható lenne, ezért az álláspontja szerint a jogbiztonság sérelmét eredményezi. Úgy vélte ugyanis, hogy az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámolási eljárás ezen rendelkezése nem kerülhet alkalmazásra.
Az Alkotmánybíróság a jogbiztonság követelményével összefüggésben, fent kifejtett gyakorlatát irányadónak tekintve rámutat: a normavilágosság sérelme miatt az alkotmányellenesség akkor állapítható meg, ha a szabályozás a jogalkalmazó számára értelmezhetetlen, vagy eltérő értelmezésre ad módot és ennek következtében a norma hatását tekintve kiszámíthatatlan, előre nem látható helyzetet teremt a címzettek számára, illetőleg a normaszöveg túl általános megfogalmazása miatt teret enged a szubjektív, önkényes jogalkalmazásnak. [Pl. 1160/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 607, 608.; 10/2003. (IV. 3.) AB határozat, ABH 2003, 130, 135–136.; 1063/B/1996. AB határozat, ABH 2005, 722, 725–726.; 381/B/1998. AB határozat, ABH 2005, 766, 769.]
A 42/1997. (VII. 1.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[a]lkotmányellenessé nyilvánítható az a szabály, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható.” (ABH 1997, 299, 301.)
Jelen esetben az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a támadott jogszabályok tartalma nem utal a norma értelmezhetetlenségére, eltérő értelmezésére, kiszámíthatatlanságára, vagy túlzottan általános megfogalmazására, így nem eredményez jogbizonytalanságot sem. Ezt támasztja alá a Legfelsőbb Bíróság jelen ügy tárgyát képező végzésében alkalmazott indokolása is.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések kizárólag egyféleképpen értelmezhetők, azok megfelelnek a normavilágossággal szemben támasztott követelményeknek, ezért nem megalapozottak azon indítványozói hivatkozások, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság követelményét sértik. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
2.2.3. Végül az indítványozó úgy vélte, hogy a Pp. 271. § (1) bekezdésének l) pontja, valamint a Cstv. 60. § (7) bekezdése sérti a gazdasági verseny szabadságát, a tulajdonhoz való jogot, valamint a törvény előtti egyenlőséget és a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. Ezen alkotmányi rendelkezések, valamint a Pp. és a Cstv. támadott rendelkezései között alkotmányos összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
2.2.4. Az indítványozó szerint a felszámolási eljárás befejezéséről hozott végzés elleni felülvizsgálat kizártsága sérti a jogorvoslathoz való jogot is [Alkotmány 57. § (5) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában rámutatott arra, hogy „az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. (...) [A] jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. (ABH 2003, 1223, 1230.)” (ABH 2004, 551, 571–572.). Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
3. Azon kérelemmel összefüggésben, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a Cstv. 63/B. § alapján hozott bírósági határozatokra a Cstv. 60. § (7) bekezdése nem vonatkozik, az Alkotmánybíróság utal arra, hogy hatáskörét az Alkotmány 32/A. §-a, valamint az Abtv. 1. § a)–h) pontjai határozzák meg. Sem ez a felsorolás, sem más törvény nem utalja az Alkotmánybíróság hatáskörébe a jogalkalmazói jogértelmezés tartalmának megállapítását, így az Alkotmánybíróságnak erre nincs hatásköre. Ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján az indítványt ebben a részében visszautasította.
4. Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt pedig elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezések konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2008. június 10.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás