PÜ BH 2007/89
PÜ BH 2007/89
2007.03.01.
I. Az öröklési szerződésben az aláírók tanúi minőségének magából az okiratból ki kell tűnnie (Ptk. 629. és 656. §).
II. A képviseleti jog terjedelme a hagyatéki eljárásban és az öröklési perben (Pp. 67. és 69. §).
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a néhai L. L. L.-né örökhagyó 2002. szeptember 21. napján olyan tartalmú öröklési szerződést kötött a felperessel és a II. r. alperessel, amelyben az örökhagyó a B., P. u. 42. II/16. szám alatt fekvő ,,lakás a közös tulajdonból hozzá tartozó 429/10 000 résszel'' elnevezésű perbeli ingatlannak az ő tulajdonában álló 1/2 részilletősége, továbbá a halálakor meglévő valamennyi ingósága örököseivé a felperest és a II. r. alperest nevezte meg, a szerződéses örökösök pedig ennek fejében vállalták, hogy a szerződésben lekötött ingatlant jó karban tartják, viselik fenntartási és esetleges felújítási költségeit, és az ingatlannal kapcsolatban felmerült kiadásokat.
Az egy lapból álló öröklési szerződést a szerződő felek annak a második oldalán írták alá. Az aláírások alatt az okirat 2. oldalán feltüntetésre került Sz. L. és Sz. L.-né kézzel írt aláírás, magából az okiratból azonban nem tűnik ki az, hogy a nevezettek a szerződést milyen minőségben írták alá. A szerződést dr. N. G. ügyvéd ellenjegyezte.
Ezt megelőzően az örökhagyó a 2001. december 21-én kelt, ügyvéd által ellenjegyzett, teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt írásbeli magánvégrendeletében akként rendelkezett, hogy a halálakor fellehető minden vagyonát egyetlen élő testvére: az I. r. alperes örökölje, amennyiben pedig az öröklés megnyíltakor az I. r. alperes nem élne, úgy a felperes és a II. r. alperes egymás között egyenlő arányban örököljenek. Az öröklésből kizárta meghalt testvérének leszármazóit.
Az örökhagyó 2003. december 7. napján elhalálozott.
A közjegyző a hagyatékátadó végzésével a B., P. u. 42. II./16. szám alatti ingatlannak az örökhagyó nevén nyilvántartott 1/2 tulajdoni hányadát 6 500 000 forint forgalmi értékben, valamint 2 303 691 forint fenntartásos takarékbetétkönyvben lévő követelés és annak kamata 1/2 részét végrendeleti öröklés jogcímén az örökhagyó testvérének: az I. r. alperesnek 1/2 arányban teljes hatállyal, míg 1/2 arányban ideiglenes hatállyal adta át, és tájékoztatta a felperest, hogy a figyelembe nem vett igényét perrel érvényesítheti.
A hagyatéki eljárásban az alperesek az öröklési szerződést alaki hiba miatt nem ismerték el érvényesnek, a II. r. alperes azonban hozzájárult ahhoz, hogy a hagyaték az I. r. alperes, mint végrendeleti örökös részére átadásra kerüljön. A felperes keresetében a 2002. szeptember 21. napján létrejött öröklési szerződés érvényességének megállapítását, valamint a II. r. alperesnek a kért megállapítás tűrésére való kötelezését kérte, mivel a II. r. alperes az öröklési szerződésből eredő igény érvényesítéséről a hagyatéki eljárásban lemondott.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték arra való hivatkozással, hogy a perbeli öröklési szerződés nem felel meg a más által írt végrendelet alaki kellékeinek és az öröklési szerződés kötelező tartalmi elemeinek sem. Az öröklési szerződést ugyanis a tanúk nem e minőségük feltüntetésével írták alá, az alaki kellékek hiánya pedig utóbb bizonyítással sem pótolható és a szerződés tartalmi hibában is szenved, mert a szerződéses örökösök az örökhagyó tartását vagy életjáradék fizetését nem vállalták.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte őt arra, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. és II. r. alpereseknek személyenként 250 000 forint perköltséget, egyben úgy rendelkezett, hogy a felperes költségmentessége folytán le nem rótt 264 110 forint kereseti illetéket az állam viseli.
Az ítélete indokolásának jogi okfejtése szerint a Ptk. 655. §-ának (1) bekezdésében szabályozott öröklési szerződés érvényességére a Ptk. 656. §-a szerint az írásbeli végrendeletre vonatkozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, valamint, hogy az ilyen szerződésre akkor is a más által írt végrendelet alakiságai irányadók, ha az valamelyik fél saját kézírásával készült. A Ptk. 629. § (1) bekezdése szerint pedig az írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez az is szükséges, hogy azt a végrendelkező két tanú együttes jelenlétében aláírja, vagy ha azt már aláírta, az aláírást két tanú előtt a magáénak ismerje el, és a végrendeletet mindkét esetben a tanúk is – e minőségük feltüntetésével – aláírják. A felperes, valamint az örökhagyó és II. r. alperes által kötött öröklési szerződésen ugyan a szerződő felek aláírásán, valamint az ügyvédi ellenjegyzésen kívül két személy aláírása is szerepel, azonban az ő aláírásuk minősége feltüntetésre nem került. Ebből következően az öröklési szerződés alaki hibás, mert ezen hiányosság utólag sem bizonyítással, sem logikai értelmezéssel nem pótolható.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, elsődlegesen annak megváltoztatása és a keresetének helyt adó ítélet hozatala, másodlagosan pedig annak a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára való utasítása iránt. Elsődlegesen azt sérelmezte, hogy az alperesek képviseletében eljáró jogi képviselő érvényes meghatalmazás nélkül tett a hagyatéki eljárásban nyilatkozatot és képviselte az I. r. alperest a jelen perben. Álláspontja szerint a hagyatéki iratoknál elfekvő közjegyzői meghatalmazás alapján a II. r. alperes nem volt jogosult arra, hogy a jogi képviselő részére olyan meghatalmazást adjon, amely őt jognyilatkozat tételére is feljogosítja, ezért az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor nem vizsgálta az alperesi képviselő jogosultságát, illetve jogosultság hiányában a képviselőnek a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozatát. A képviselet hiányossága miatt ugyanis nem állapítható meg, hogy az öröklési szerződés alaki hiányosságára jogszerűen hivatkoztak, ennek hiányában pedig az érvénytelenség hivatalból a közjegyző részéről nem volt figyelembe vehető.
Hivatkozott arra, hogy az öröklési szerződést az örökhagyó két tanú együttes jelenlétében írta alá, ez az aláírók személyéből egyértelmű, a tanúk e minőségének feltüntetése pedig véleménye szerint nem olyan lényeges és szigorú alaki feltétel, amely a szerződés érvénytelenségét vonná maga után, figyelemmel arra, hogy az öröklési szerződés nem egy, hanem kétoldalú jogügylet. A fellebbezése kiegészítéséhez olyan öröklési szerződés példányokat csatolt, melyeket az eredetileg aláíró tanúk ismételten aláírták azzal, hogy megerősítik az okiraton levő aláírásukat és igazolják, hogy a szerződő felek az okiraton levő aláírásukat a keltezés helyén és idején a magukénak ismerték el. Ezzel, álláspontja szerint az alaki hiányosság elhárult. Szükség esetén kérte az öröklési szerződést aláíró tanúk tanúkénti megidézését.
Kifogásolta a felperes az elsőfokú bíróság által megállapított pertárgy értéket és az ehhez kapcsolódóan meghatározott kereseti illetéket, valamint az alperesek javára megállapított perköltséget is, mert álláspontja szerint a pertárgyérték helyesen 2 200 922 forint és ehhez képest, az elsőfokú bíróság, mind az eljárási illetéket, mind az alperesi képviselő ügyvédi munkadíját túlzottan magas összegben állapította meg. Ez utóbbi nem áll arányban a kifejtett munkával.
Az I-II. r. alperesek ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását és a felperes másodfokú perköltség megfizetésére kötelezését kérték. Csatolták az I. r. alperes által 2005. szeptember 19-én aláírt ügyvédi meghatalmazást, annak igazolására, hogy az I. r. alperes a jogi képviselő perben kifejtett eljárását jóváhagyta.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, megállapította, hogy a le nem rótt 264 110 forint fellebbezési illeték az államot terheli, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek, egyetemleges jogosultsággal 15 napon belül 200 000 forint + 20% áfa másodfokú perköltséget.
A döntését azzal indokolta, hogy a jelen perben a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az örökhagyó, valamint a felperes és II. r. alperes által kötött öröklési szerződés megfelel-e a Ptk. 655. § (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 629. § (1) bekezdés b) pontjában kifejtett követelményeknek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy magából az okiratból egyértelműen nem állapítható meg, hogy azt az örökhagyó a tanúk együttes jelenlétében írta alá illetve aláírását magáénak ismerte el, mert a szerződő felek aláírásán, illetve az ügyvédi ellenjegyzésen kívül okiratot aláírók aláírói minősége nem állapítható meg. Adott esetben a Pp. 196. § (1) bekezdés e) pontja nem alkalmazható, mivel az anyagi jogszabály (a Ptk.) szigorú rendelkezést tartalmaz, az írásbeli magánvégrendelet érvényességére vonatkozóan, amely a tanúk minőségének feltüntetésére is kiterjed. Ez a perbeli öröklési szerződésen hiányzik. Ez olyan alaki hiba, amely bizonyítással sem hárítható el. Ezért az elsőfokú bíróság az öröklési szerződés érvényességének megállapítása iránti kereseti kérelmet megalapozottan utasította el.
Nem fogadta e1 a másodfokú bíróság a felperes fellebbezésében kifejtetteket, az alperesi jogi képviselet vonatkozásában. Sz. L.-né I. r. alperes 2004. szeptember 25-én közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazást adott dr. T. K. II. r. alperes részére. A meghatalmazás részben konkrét jogügylet lebonyolítására vonatkozik, részben pedig a meghatalmazó érdekeinek megóvása céljából jogosította fel a II. r. alperest arra, hogy az I. r. alperes nevében és helyett ügyvédnek meghatalmazást adjon. A meghatalmazás arra nem terjed ki, hogy a II. r. alperes személyesen a perben, vagy peren kívüli eljárásban az I. r. alperes képviseletét ellássa. Az ,,érdekei megóvása'' olyan általános megfogalmazás, amely a másodfokú bíróság megítélése szerint, az I. r. alperes B., D. u. 8. fszt. 1. szám alatti lakásingatlana, valamint a B., P. u. 42. II. emelet 16. alatti ingatlan tulajdonjogának értékesítésén felül az I. r. alperes valamennyi jogügyletére kiterjed. Ezért a II. r. alperes a hagyatéki eljárásban is jogosult volt a jelenlegi jogi képviselő részére az I. r. alperes helyett meghatalmazást adni, aki nevében joghatályos nyilatkozatot tehetett. Ugyanez vonatkozik, a peres eljárásra is, ezért a másodfokú bíróság nem vizsgálta az alperesi képviselő által, a fellebbezési tárgyaláson becsatolt meghatalmazásnak a tartalmát, figyelemmel annak aláírására, illetve az I. r. alperes életkorára.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a pertárgy értéket is. A perbeli ingatlan része 6,5 millió forint és ehhez jön a hagyatéki leltárban felsorolt 2 303 691 forint értékű ingó. Ez képezte az örökhagyó hagyatékát. Érvényes szerződés esetén a felperes ennek felét, azaz 4 401 845 forint értéket örökölt volna. Tehát ez a pertárgy értéke. Ennek 6%-a kereseti és fellebbezési illeték.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperest terhelő perköltség összegét is, mert az alperesi képviselő az erre vonatkozó a megállapodást felmutatta, illetve az arányban áll a pertárgy értékével is.
Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt elsődlegesen a másodfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása és a keresetének helyet adó ítélet hozatala, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, valamint az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítása, harmadlagosan pedig a terhére megítélt perköltségnek – a perérték csökkenésére is tekintettel – annak 25%-ában megállapítása iránt.
A felülvizsgálati kérelmének részletesen kifejtett indokai szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 237. §-ának (2) bekezdését, 629. §-a (1) bekezdésének b) pontját, 655. §-ának (1) bekezdését, valamint a Pp. 72. §-át, 135. §-ának (4) bekezdését.
Az I. és II. r. alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
I. A perben eljárt bíróságok – a jogerős ítélet által helyesen kiemelt okok és körülmények miatt – a Pp. 67-69. §-aiban és 135. §-ának (4) bekezdésében foglalt követelményeknek megfelelően foglaltak állást abban, hogy a 603/2004. számú közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás részben a meghatalmazó érdekeinek megóvása céljából jogosította fel a II. r. alperest arra, hogy az I. r. alperes nevében és helyett ügyvédnek meghatalmazást adjon. Ez az általános jellegű meghatalmazás pedig – annak szövegéből kitűnően – nem korlátozódott a meghatalmazásban szereplő két ingatlan értékesítésére és az azzal szorosan összefüggő egyéb teendőkre. Annak tartalmát tehát a II. r. alperesnek – a Ptk. 199. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében – a nyilatkozó I. r. alperes feltehető akaratára és az eset körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint – úgy kellett, és nem is lehetett másként értenie, minthogy a meghatalmazás az I. r. alperes valamennyi jogügyletére kiterjed. Feljogosítja tehát őt – egyebek mellett – arra is, hogy az I. r. alperes helyett és nevében a hagyatéki eljárásban és a jelen perben jogi képviselő részére meghatalmazást adjon, aki az I. r. alperes nevében joghatályos nyilatkozatot tehetett.
Alaptalanul hivatkozik tehát a felperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a meghatalmazás nem jogosította fel a II. r. alperest arra, hogy az I. r. alperes hagyatéki eljárásban, illetve peres eljárásban való teljes körű képviseletére ügyvédnek meghatalmazást adjon, ezért az ügyvéd által a hagyatéki eljárásban az öröklési szerződés alaki érvénytelenségére vonatkozóan tett jognyilatkozat hatálytalan lenne.
II. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a perben eljárt bíróságok a Ptk. 656. §-a alapján alkalmazandó Ptk. 629. §-a (1) bekezdésének b) pontjának a helyes alkalmazásával hozták meg – a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban álló – érdemben is helyes döntésüket. A Legfelsőbb Bíróság ugyanis számos eseti döntésében rámutatott már arra, hogy az öröklési szerződésre is alkalmazandó Ptk. 629. §-a (2) bekezdésének b) pontja az alakiságok szempontjából nem különböztet, és egyaránt érvényesnek tekinti, ha az örökhagyó a két tanú együttes jelenlétében írja alá a végrendeletet, vagy a már korábban aláírt végrendeleten az aláírást sajátjának ismeri el. Alapvető feltétel azonban, hogy mindkét esetben a két tanúnak együttesen jelen kell lennie, és az okiratnak az örökhagyó által előttük történt aláírása vagy a már ott lévő aláírás sajátjának való elismerése után írják alá maguk is mint tanúk az okiratot. Ebből következik, hogy mindkét esetben a tanúk által történt aláírásnál az örökhagyónak jelen kell lennie (Pfv. V. 22.973/1996.).
A más által írt végrendelet érvényességéhez ugyanakkor az is szükséges, hogy a tanúk a végrendeletet ,,e minőségük feltüntetésével'' írják alá. Ennek a szokásos formája a tanúk aláírása előtt levő ,,előttünk mint tanúk előtt'' szöveg. De elegendőnek tartja az ítélkezési gyakorlat pusztán az ,,előttünk'' szó használatát is. A lényeges az, hogy az aláírással kapcsolatos megjegyzésből az aláírók tanúi minősége kitűnjék. (Ptk. Kommentár 2. kötet 2145-2246. o., KJK-KERSZÖV 2001. és öröklési szerződésre Pfv. V. 21.822/1997.).
Az öröklési szerződés alaki hiányosságai – a jogerős ítélet helyes okfejtése szerint – bizonyítással nem pótolhatóak (BH 1987/12/441.) Az örökhagyó valóságos végakaratának érvényre juttatására (favor testamenti elve) csak alakilag hibátlan végintézkedés alapján kerülhet sor (BH 1986/6/234., Pfv. II. 22.550/1994. – BH 1996/5/259.).
A tanúk e minősége feltüntetésének az elmulasztása tehát – a felperes téves felülvizsgálati érvelésével szemben -- olyan alaki hiba, amely bizonyítással sem hárítható el.
III. A Pp. 24. §-a (1) bekezdésének a helyes alkalmazásával határozta meg a jogerős ítélet a pertárgy értékét, és ennek alapulvételével a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján helyesen döntött a perköltség viseléséről és annak összegéről is.
A kifejtettek miatt a jogerős ítélet a felperes által hivatkozott anyagi jogi és eljárásjogi szabályokat nem sérti, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság – az érdemi döntés helyes indokaira a Pp. 270. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazott Pp. 254. §-ának (3) bekezdése alapján utalva – a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.484/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás