BÜ BH 2008/10
BÜ BH 2008/10
2008.01.01.
Közokirat-hamisítás valósul meg, ha az ingatlan-adásvételi szerződés nem a felek tényleges akaratát tükrözi, és valótlan adatok kerülnek bevezetésre a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba [Btk. 274. § (1) bek. c) pont].
A V.-i Városi Bíróság a 2004. március 25. napján kihirdetett ítéletével dr. J. K. I. r. terhelt bűnösségét közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, ezért őt 1 évre próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás szerint az elkövetés idején D. P. H. az ügy II. r. terheltje a Magyarországon bejegyzett D. Ingatlankezelő Kft. ügyvezetőjeként tevékenykedett. 1999 őszén elhatározta, hogy megvásárolja az A. Z. IV. r. terhelt tulajdonában lévő zártkert művelési ágú ingatlant.
A IV. r. terhelt, mint eladó és a II. r. terhelt, mint vevő között 1999. november 12-én létrejött adásvételi szerződés elkészítésében dr. J. K. I. r. terhelt, mint ügyvéd működött közre.
A jogi képviselő által benyújtott tulajdon bejegyzés iránti kérelmet a földhivatal az 1999. december 15-én kelt határozatával elutasította, figyelemmel az 1994. évi LV. tv. 6. § (1) bekezdésére, mely szerint belföldi jogi személy és jogi személyiség nélküli más szervezet termőföld tulajdonát nem szerezheti meg.
Az ingatlan vételárát a II. r. terhelt a szerződés megkötésekor az eladónak átadta, és bár D. P. H. a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem elutasításáról tudott, továbbra is szándékában állt az ingatlan megtartása.
A II. r. terhelt dr. J. K. terhelttől azt a tanácsot kapta, hogy olyan megbízható embert keressen, akinek A. Z. eladhatja az ingatlant, és aki ily módon névlegesen az ingatlannak a vevője lesz az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezhető módon.
A II. r. terhelt egy alkalmazottját – a III. r. terheltet – kérte meg arra, hogy névlegesen legyen az ingatlan vevője, valamint megegyezett a IV. r. terhelttel egy új adásvételi szerződés megírásában.
Ezt követően létrejött 2000. április 27-én egy újabb adásvételi szerződés, amelyben a IV. r. terhelt továbbra is eladóként szerepelt, vevőként pedig S. A.-né III. r. terhelt volt feltüntetve. Az adásvételi szerződést az I. r. terhelt készítette és ellenjegyezte.
Az I., III. és IV. r. terheltek annak tudatában írták alá a szerződést, hogy a szerződés tartalma nem felel meg a valóságnak, hiszen a tényleges jogügylet, a felek akarata szerint a II. és IV. rendű terhelt között jött létre.
Az adásvételi szerződés 3. pontja nem a valóságnak megfelelően rögzítette az ingatlan vételárának átadását-átvételét, mert ezen pénz átadása-átvétele nem történt meg.
A fentieket követően 2000. április 27-én dr. J. K. terhelt a valótlan tartalmú szerződés alapján ismételten tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmet terjesztett elő a földhivatalhoz, mely alapján az ingatlan tulajdonjoga a III. r. terhelt javára bejegyzésre került.
A bíróság a Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg az I. rendű terhelt bűnösségét, mivel a szerződés nem a benne szereplő felek akaratát tükrözte.
A V.-i Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a 2004. június 22. napján kelt ítéletében az elsőfokú ítéletnek a dr. J. K. I. r. terheltre vonatkozó részét akként változtatta meg, hogy őt 200 napi pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés 1 napi tételét 1 000 forintban határozta meg.
A V.-i Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen (tartalmát tekintve mindkét bíróság ítéletét támadva) dr. J. K. I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjára alapozottan.
Az indítványban kifejtett álláspont szerint az eljárt bíróság olyan cselekmény miatt állapította meg a bűnösségét és szabott ki büntetést, ami nem bűncselekmény.
Az irányadó tényállásra hivatkozva azt állítja, hogy 2000 áprilisában a III. és a IV. r. terhelt szabályos adásvételi szerződést kötött a kérdéses ingatlanra, melynek eredményeként a III. r. terhelt tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték. Ekkor vételár fizetése nem történt ugyan, mert az ingatlan vételárát a II. r. terhelt az eladótól nem kérte vissza, azt úgy tekintette, mintha a szóban lévő összeget S. A.-nénak kölcsönadta volna.
A II. és III. r. terheltek megállapodtak, hogy a jogszabály lehetővé teszi, D. P. H. az ingatlant megvásárolja. Az indítványban kifejtettek szerint ahhoz, hogy a vád tárgyává tett cselekmény megvalósuljon az ingatlan-nyilvántartásban valótlan adatnak, ténynek vagy nyilatkozatnak kellene lennie. A jelen esetben ilyen nem történt. A közokirat nem valótlan, ezért felmentésre irányult az indítvány.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány a tényállás támadása körében a törvényben kizárt, az irányadó tényállást alapul véve pedig alaptalan, a következők szerint:
A terhelt a felülvizsgálati indítványát a Be. 405. § (1) bekezdés a) pontjára alapozottan nyújtotta be, ám lényegében – ha burkoltan is – a tényállást támadta. Azt állította ugyanis, hogy a szóban lévő adásvételi szerződés a szerződő felek valós akaratát tükrözte, ezért az ingatlan-nyilvántartásba valótlan adat, tény vagy nyilatkozat nem került be. Valamennyi fél szándéka és akarata az volt, hogy az ingatlan tulajdonosa a III. r. terhelt legyen.
A felülvizsgálati indítványban írtak azonban ellentétesek a jogerős ügydöntő határozatban rögzített tényállással. Aszerint ugyanis a III. és IV. rendű terheltek között pusztán névleges jogügylet, színlelt szerződés jött létre. A felek akarata az volt, hogy a kérdéses ingatlan tulajdonjogát ténylegesen D. P. H. szerzi meg. Dr. J. K., S. A.-né és A. Z. terheltek annak a tudatában írták alá az újabb adásvételi szerződést, hogy annak tartalma nem felel meg a valóságnak, hiszen a tényleges jogügylet nem A. Z. és S. A.-né terheltek között jött létre, hanem A. Z. és D. P. H. terheltek között.
A Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő ún. intellektuális közokirat-hamisítás bűntettét az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglalnak közokiratba. Ilyen bűncselekmény elkövetése esetén az elkövető a közokirat készítőjével valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot közöl, s az e közlés alapján elkészülő okirat valótlan tartalmú, de alakilag nem hamis.
Miután a szóban lévő adásvételi szerződés nem a felek tényleges akaratát tükrözte, a valótlan adatok alapján a közhiteles nyilvántartás helytelenül tartalmazta a tulajdoni viszonyokat. Mindebből következik, hogy az eljárt bíróság az irányadó tényállás alapján törvényesen minősítette a terhelt cselekményét közokirat-hamisítás bűntettének.
Ekként tehát a Legfelsőbb Bíróság dr. J. K. felülvizsgálati indítványának nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 906/2004.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás