101/B/2008. AB határozat
101/B/2008. AB határozat*
2010.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 11. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Alsónémedi Község Szabályozási Tervéről és Helyi Építési Szabályzatáról szóló 8/2004. (V. 30.) számú rendelete 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
I n d o k o l á s
I.
1. Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja és megsemmisíteni kéri az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: OTrt.) 11. § a) pontját, amely rendelkezés szerint bányatelek-fektetés és bányanyitás akkor engedélyezhető, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és a szabályozási terve nem zárja ki. Az indítványozó érvelése szerint a támadott rendelkezés „korlátlan felhatalmazást ad az önkormányzatoknak a bányatelek-fektetés és bányanyitás megtiltására a helyi építési szabályzatban.” Az OTrt. kifogásolt rendelkezése a bányászathoz, mint vállalkozáshoz való jogot közvetve korlátozza, egyben sérti a tulajdonra vonatkozó alkotmányos alapjogot, így az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, a 9. § (2) bekezdését, a 10. § (2) bekezdését. Ugyancsak sérti a támadott törvényi rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését, mivel az „egyedül a bányászat korlátozására vonatkozó felhatalmazás indokolatlan negatív diszkriminációt jelent”. Sérül továbbá az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében garantált jogbiztonság követelménye, így a koherencia és a kiszámíthatóság azáltal, hogy az OTrt. „anyajoga, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) célmeghatározásával és az ásványi nyersanyagvagyon feltüntetésére vonatkozó kötelezettséggel szöges ellentétben áll az önkormányzatok – településrendezési tervben történő – kategorikus felhatalmazása a bányanyitás megtiltására”.
2. Az indítványozó a támadott törvényi rendelkezéssel összefüggésben alkotmányellenesnek tartja és a megsemmisítését kéri Alsónémedi Község Önkormányzata Szabályozási Tervéről és Helyi Építési Szabályzatáról szóló 8/2004. (V. 30.) rendeletének (a továbbiakban: Ör.) 3. § (1) bekezdését, amely rendelkezés szerint a település területén új bányatelek-fektetés és bányanyitás nem engedélyezhető. Az indítvány értelmezése alapján az Ör. támadott rendelkezése sérti az Alkotmány 42. §-ának rendelkezését, a 44/A. § (1) bekezdés a) pontját és a 44/A. § (2) bekezdésének első mondatát is azzal, hogy „egy alapjog korlátozása tartalmilag, érdemileg még keretjelleggel sem törvényi szinten történik meg”, valamint „a bányatelek fektetés és bányanyitás sem helyi közügy, nem tárgya az önkormányzatokat megillető szabályozási autonómiának”.
3. Az Alkotmánybíróság vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány benyújtását követően az OTrt. támadott 11. § a) pontját az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló 2008. évi L. törvény (a továbbiakban: OTrtm.) 12. §-a módosította. Mivel az új szabály is tartalmazza a kifogásolt rendelkezési részt, és erre tekintettel az Alkotmánybíróság felhívására az indítványozó továbbra is fenntartotta az alkotmánysértés megállapítására és a megsemmisítésre irányuló indítványát, ezért az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlatának megfelelően (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 882/B/1998. AB határozat, ABH 2002, 861, 862.) – az alkotmányossági vizsgálatot a hatályos rendelkezés tekintetében folytatta le.
Az Alkotmánybíróság eljárása során, az indítvánnyal összefüggésben, beszerezte Alsónémedi Nagyközség Önkormányzata Polgármesterének véleményét.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„9. § (2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági versenyszabadságát.”
„10. § (2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.”
„42. § A község, város, a főváros és a kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.”
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, …”
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj; szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az OTrt. indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:
„11. § A bányászati tevékenységgel kapcsolatban – a külön jogszabályokban meghatározottakon kívül – a következő előírásokat kell alkalmazni:
a) bányatelek-fektetés és bányanyitás akkor engedélyezhető, ha azt az érintett település helyi építési szabályzata és szabályozási terve nem zárja ki;”
3. Az OTrt. hatályos rendelkezése:
„11. § (1) A bányatelek megállapítás akkor engedélyezhető, ha összhangban van az érintett település településrendezési tervével és helyi építési szabályzatával.”
4. Az Ör. támadott rendelkezése:
Bányászati tevékenységgel összefüggő általános előírások
„3. § (1) A település területén új bányatelek-fektetés és bányanyitás nem engedélyezhető.”
5. Az Ör. indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezése:
Bányászati tevékenységgel összefüggő általános előírások
„3. § (1) Bányászati tevékenység kizárólag a Külterületi szabályozási terven lehatárolt bányaterület övezetben (Kb) folytatható. Új külszínű bányanyitás kizárólag a Településszerkezeti Terv és a Külterületi Szabályozási terv módosításával történhet.
(2) A Külterületi Szabályozási terven mezőgazdasági, erdő, vízgazdálkodási, a közlekedési övezetek közül a tervezett repülőtér területe (KÖi) és a különleges területek közül a rekreációs (Krek), a temetők (Kt) és a hulladéklerakó (Kh) övezetekbe sorolt területek bányaterület övezetbe nem sorolhatók át.
(3) Tájrendezés csak a bányatelek megállapításakor elkészülő tervek alapján, a helyi építési szabályzatnak és szabályozási tervnek megfelelően történhet.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először az OTrt. támadott 11. § (1) bekezdésének alkotmányosságát vizsgálta az állami tulajdon, valamint a vállalkozáshoz való jog, mint alkotmányos alapjog szempontjából. Az indítványozó szerint az a rendelkezés, amely a bányatelek megállapítást attól függően teszi engedélyezhetővé, ha az érintett település településrendezési tervével és helyi építési szabályzatával az összhangban van, sérti az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében, a 9. § (2) bekezdésében, és a 10. § (2) bekezdésében írt rendelkezéseket.
1.1. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben elsőként azt vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ra, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az új indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat ABH 2002, 78, 81.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]
Az Alkotmánybíróság az OTrt. – 2008. július 18. napjáig hatályos – 11. § a) pontjának alkotmányossági vizsgálatát a tulajdonhoz való jog szempontjából, az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, a 9. § (1) bekezdése, a 10. § (1) és (2) bekezdése, a 13. § (1) bekezdése, valamint a 70/B. § (1) bekezdése alapján már elvégezte, és az 555/B/2007. AB határozatban (a továbbiakban: Abh1.) a megsemmisítésre irányuló indítványt elutasította (ABH 2007, 1006, 1008 – 1009.). Jelen ügyben az indítványozó az OTrt. – az indítvány benyújtását követően – módosult 11. §-ának rendelkezésére vonatkozó indítványát fenntartotta, amelyben az Abh1.-ben már elbírált alkotmányossági aggályokon túl újabbakat is felsorol. Figyelemmel a támadott törvényi rendelkezés módosulására és az újabb, – vállalkozáshoz való alapjogot is érintő – alkotmányossági érvekre, az indítvány tárgya nem res iudicata.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az Abh1.-ben kifejtett, az OTrt. 11. § korábbi a) pontjával összefüggő alkotmányossági okfejtést jelen ügyben is irányadónak tartja.
1.2. Az OTrt. megalkotását és a 2003. július 1-jei hatálybaléptetését indokolta az országos térszerkezeti súlypontok és erővonalak eltolódása, a határmenti térségek helyzetének átalakulása, és a szuburbanizálódási-agglomerálódási folyamat felgyorsulása, azaz olyan területi változások, amelyek országos szintű rendezést indokoltak. Így az OTrt. rögzíti az irányadó országos szintű kereteket a kiemelt térségek és a megyei területrendezési tervek elkészítéséhez. Az országos terv olyan keretterv, amelynek előírásai – megfelelő szintű elfogadásukat és pontosításukat követően – döntően az alacsonyabb szintű területrendezési, valamint a településrendezési terveken keresztül érvényesülnek.
Az OTrt. legalább 5 évente történő felülvizsgálata során (OTrt. 29. §) a törvény célrendszerének és szerkezetének változatlanul hagyása mellett az OTrtm. a tartalmi részeket kibővítette és a szabályozást pontosította, különös tekintettel a felülvizsgálati idő alatt született 106/2007. (XII. 20.) AB határozatra (a továbbiakban: Abh2.). Az Abh2. alkotmányos követelményként fogalmazta meg [az OTrt. megsemmisített 22. § (2) bekezdés h) és j) pontjai okán], hogy „amennyiben az állam egy jogszabályban már biztosította a környezetvédelem magasabb védelmi szintjét, akkor attól csak elkerülhetetlen esetben, más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesülése érdekében léphet vissza”.
1.3. Az OTrt. támadott előírása a bányászati tevékenység és a településrendezési terv előírásainak összehangolását biztosítja, azonban az alkalmazott megoldás az indítványozó szerint sérti az állam kizárólagos tulajdonával összefüggő bányászati monopóliumot.
Az Alkotmány 10. § (2) bekezdése szerint „az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg”. Ez a szabály azt jelenti, hogy maga az alaptörvény korlátozza az Alkotmány 9. § (1) bekezdésében, illetőleg a (2) bekezdésében foglalt rendelkezések érvényesülését (azaz a tulajdonjog alanyainak egyenjogúságát és a gazdasági verseny szabadságát), amikor bizonyos körben alkotmányos lehetőséget teremt arra nézve, hogy az állam tulajdonosként, vagy bizonyos gazdasági tevékenységre jogosultként előnyösebb helyzetbe kerülhessen, mint más tulajdonos, illetőleg a gazdasági élet más résztvevője. Jelen esetben az állam bányászati monopóliumával összefüggésben, a Polgári Törvénykönyről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 172. § a) pontja szerint – ha a törvény eltérően nem rendelkezik – kizárólag az állam tulajdonában vannak a föld méhének kincsei, melyek a Ptk. 173. § (1) bekezdés a) pontja alapján forgalomképtelenek. A kizárólag állami tulajdonban álló dolgok birtokát, használatát, hasznai szedésének jogát az állam – törvényben szabályozott módon – másnak átengedheti. A föld méhének kincseire vonatkozóan elsősorban a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (a továbbiakban: Btv.) rendelkezik, ami a bányászati tevékenységet olyan állami monopol tevékenységnek minősíti, amelynek időleges gyakorlása koncessziós szerződéssel másnak átengedhető. Ennek alapvető szabályait a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (a továbbiakban: Koncesszió) tartalmazza. E lehetőség mellett, koncessziós szerződés megkötése nélkül, a törvényben kapott felhatalmazás (Btv. 4. §), vagy hatósági engedély alapján (Btv. 5. §) végezhető bányászati tevékenység. A kitermelt ásványi nyersanyag a bányászati tevékenység gyakorlására jogosult természetes vagy jogi személy tulajdonába megy át, egyúttal a kitermelt ásványi nyersanyag mennyiség után az államot megillető részesedést a bányajáradék intézménye biztosítja (Btv. 20. §).
A bányászati monopóliumhoz kapcsolódóan – az indítványozó szerint sérelmet szenvedett Alkotmány 10. § (2) bekezdésére figyelemmel – a kizárólagos állami tulajdon hatékony működtetésére vonatkozóan az Alkotmánybíróság következetes álláspontja, hogy „az állami monopólium körébe vont tevékenység nem része a piaci szférának. Az állam az Alkotmány 10. § (2) bekezdése alapján viszonylag széleskörű döntési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, hogy mit nyilvánít az állam kizárólagos gazdasági tevékenysége körébe tartozónak. Egy-egy konkrét tevékenységi kör megítélése tekintetében a hozott döntés elbírálása nem alkotmányjogi probléma. Diszkrecionális joga van az államnak a tekintetben: a monopoljogot milyen feltételekkel gyakorolja, illetőleg milyen feltételek mellett engedi át. A monopoltevékenység nem lévén része a versenyszférának, sem az nem alkotmányellenes, ha a monopoljog gyakorlásának egyes részletszabályai eltérnek a versenyszféra szabályaitól, sem pedig az, ha bizonyos tevékenységi fajtákra nézve mások a koncessziós pályázat (és szerződés) feltételei, mint más tevékenységi fajtákra. A diszkrecionális jogkör gyakorlásának is megvannak azonban az alkotmányos korlátai: így pl. sem a jogi szabályozás, sem a koncessziós pályázat nem tartalmazhat az Alkotmány 70/A. §-val ellentétes diszkriminatív elemeket”. [1814/B/1991. AB határozat, ABH 1994, 514, 515, 516.]
Az Alkotmánybíróság a kifejtettek alapján megállapítja, hogy az OTrt. támadott rendelkezése nem ütközik az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe, valamint nem sérti az Alkotmány 10. § (2) bekezdését sem. Ezért az Alkotmánybíróság az OTrt. 11. § (1) bekezdés rendelkezése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e tekintetben is elutasította.
1.4. Az indítványozó álláspontja szerint „a bányatelek-fektetés, bányanyitás megtiltására adott felhatalmazás, illetőleg az ebből eredő tilalom ellentétes a gazdasági verseny szabadságának támogatásával, az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében deklarált gazdaságpolitikai államcéllal”, közvetve korlátozza a vállalkozáshoz való jogot, egyben az Alkotmány 8. § (2) bekezdése szerinti alapvető jog lényeges tartalma korlátozási tilalmát is sérti.
Az Alkotmánybíróság számos alkalommal foglalkozott az alapjogok korlátozhatóságának kérdésével és ennek során értelmezte az Alkotmány 8. § (2) bekezdését, mely szerint a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. Az alapjogi korlátozás vizsgálata során vizsgálati szempontként a korlátozás elkerülhetetlensége, szükségessége és arányossága minősíti azt alkotmányossá vagy alkotmányellenessé. „Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint valamely alapjog lényeges tartalmát az a korlátozás sérti, amely – valamely más alapvető jog vagy alkotmányos cél érdekében – nem elkerülhetetlenül szükséges, továbbá, ha szükséges is, a korlátozás által okozott jogsérelem az elérni kívánt célhoz képest aránytalan.” [6/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 91, 98.]
Az Alkotmány szerint: „A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát”. Ez az elismerés és támogatás azt jelenti, hogy az Alkotmány XII. fejezetében részletezett alapvető jogokat a versenyszabadság érdekében az állami és önkormányzati szerveknek kötelességük érvényesíteni és védelmezni. Az AB gyakorlata értelmében a „gazdasági verseny szabadsága” nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az Alkotmány 9. § (2) bekezdése értelmében az államnak is feladata, s amelynek – a piacgazdasághoz hasonlóan – külön alkotmányos mércéje nincs. „Az Alkotmány 8. § (2) bekezdése viszont csak az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozását tiltja. A gazdasági verseny jogszabályok által való korlátok közé szorítása ezért nem alkotmányellenes.” [17/1998. (V. 13.) AB határozat, ABH 1998, 1156.]
„A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a vállalkozáshoz való jog és a piacgazdasághoz szükséges többi alapjog objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Elsősorban ezeknek az alapjogoknak az érvényesítése és védelme által valósul meg a szabad verseny. Az Alkotmánybíróság a piacgazdaság, a versenyszabadság és más hasonló államcélok alkotmányellenes megsértését csak szélsőséges esetben állapítja meg, ha az állami beavatkozás fogalmilag és nyilvánvalóan ellentétes az államcéllal”. [21/1994. (IV. 16.) AB határozat, ABH 1994. 120.; 35/1994. (IV. 24.) AB határozat ABH 1994. 200.]
Ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a vállalkozás szabadsága és a vállalkozáshoz való jog, mint a piacgazdaság egyik lényeges elemének korlátozása ellen nem csak az Alkotmány 9. § (2) bekezdése nyújt védelmet, hanem a 8. § (2) bekezdése is, amely alapján az – lényeges tartalmát tekintve – még törvényhozási úton is korlátozhatatlan. A vállalkozás jogának alapjogi minőségéből következik, hogy az csak akkor és annyiban korlátozható, amikor és amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai. Ilyen korlátozó tartalmú rendelkezésnek minősül az Alkotmány 10. § (2) bekezdése, amely – az 1.3. pontban már részletezett módon – kimondja, hogy az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg. Ebből következik, hogy alkotmányosan megengedett olyan gazdálkodás, amelynek folytatására az állam jogosult (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992. 475, 476.). A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek sincs alkotmányos joga meghatározott foglalkozásokkal kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. „A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül –, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást”. [38/1997. (VII. 1.) AB határozat, ABH 1997. 260.]
Az OTrt. 11. §-a az állam bányászati monopoltevékenységét érintő olyan részletszabály, amelynek célja a bányászati tevékenység és a felhívott tervek közötti összhang megteremtése. Az OTrt. alapján bányatelek-fektetés kizárólag abban az esetben van összhangban a településrendezési tervvel és a helyi építési szabályzattal, ha az érintett önkormányzat által elfogadott dokumentumok az adott területet az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) szerinti különleges területfelhasználási egységként tüntetik fel, illetve ezen belül bányaterületként nevezik meg.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az OTrt. 11. § (1) bekezdésének rendelkezése nem ellentétes a versenyszabadsággal mint védett államcéllal, valamint nem akadályozza meg a vállalkozóvá válást, következésképpen nem sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdését, sem a 8. § (2) bekezdését, ezért az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésre irányuló indítványt e vonatkozásban is elutasította.
1.5. Az indítványozó szerint a támadott törvényi rendelkezés sérti a jogbiztonságot (koherenciát, kiszámíthatóságot), mivel „a településrendezés, azon belül az országos településrendezési terv számára előírt dialektikus célmeghatározás, továbbá az ásványi nyersanyagvagyon feltüntetésére vonatkozó kötelezettséggel szöges ellentétben áll az önkormányzatok településrendezési tervben történő kategorikus felhatalmazása a bányanyitás megtiltására”. Az indítványozó annak megállapítását is kérte, hogy a jogállamiságot sértő normakollízió áll fenn az OTrt. 11. § (1) bekezdése és az Étv. településrendezésre vonatkozó szabályai között [Étv. 7. § (1) bekezdés, 8. § (1) bekezdés, 11. § (3) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „a jogállamiság elvéből nem következik, hogy az azonos szintű jogszabályok közötti normakollízió kizárt. Törvényi rendelkezések összeütközése miatt az alkotmányellenesség pusztán az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján tehát nem állapítható meg akkor sem, ha ez a kollízió nem kívánatos és a törvényhozónak ennek elkerülésére kell törekednie. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos kinyilvánítása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Az alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabály-értelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet”. [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175–177.]
Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy a támadott törvényi rendelkezés és az Étv. településrendezésre vonatkozó rendelkezései között fennáll-e a normakollízió.
A településrendezés célja a települések terület-felhasználásának és infrastruktúra-hálózatának kialakítása, az építés helyi rendjének szabályozása, a környezet természeti, táji és épített értékeinek fejlesztése és védelme, továbbá az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdek összhangjának megteremtése, az érdekösszeütközések feloldásának biztosítása, valamint az erőforrások kíméletes hasznosításának elősegítése. [Étv. 7. § (1) bekezdés] A településrendezés során biztosítani kell a területek közérdeknek megfelelő felhasználását a jogos magánérdekre tekintettel, az emberhez méltó környezet folyamatos alakítását, értékeinek védelmét. Ennek során figyelembe kell venni a népesség megélhetését biztosító gazdasági értékeket, a munkahelyek megőrzésének és új munkahelyek megteremtésének érdekeit, és egyebek mellett a nyersanyaglelőhelyek biztosítását is. [8. § (1) bekezdés] Az Étv. 11. §-a meghatározza a településszerkezeti terv célját és kötelező tartalmi elemeit. Így a településszerkezeti tervben felsorolt, egyes sajátos rendeltetésű területeken belül, fel kell tüntetni a terület felhasználását veszélyeztető, illetőleg arra kiható tényezőket, különösen az alábányászottságot, (bányatelket), a nyilvántartott ásványinyersanyag-vagyont, a szennyezettséget, az árvíz, a belvíz, és egyéb veszélyeket. Összességében a törvényalkotó a településrendezés törvényi szintű szabályozását azzal indokolta, hogy az egyetemes közérdekek és az egyéni érdekek összhangja érvényesülhessen, továbbá, hogy a fejlődés gyorsabb és kiegyensúlyozottabb legyen. Ugyanakkor a törvény törekszik az egyén minden szolgáltatásáért legalább a rendezettség, a jogbiztonság elmaradhatatlan ellenértékét biztosítani. Az OTrt. támadott rendelkezése meghatározza, hogy a helyi építési szabályzatnak és a településrendezési tervnek az OTÉK szerinti különleges területfelhasználási egységként, illetve bányaterületként kell megjelölnie azt a területet, ahol Btv. szabályai szerinti bányatelek fektetés engedélyezhető. Az OTrt. 11. §-a felhatalmazó rendelkezés: meghatározza, hogy a helyi ön-kormányzat melyik rendeletében (településrendezési terv) szabályozhatja a bányászat célját szolgáló terület helyi kijelölését. Ez a felhatalmazás önmagában nem zárja ki az Étv. indítványozó által hivatkozott rendelkezéseiben foglaltak érvényesítését a helyi településrendezési terv kialakítása során. Ezért nem állapítható meg az, hogy az OTrt. 11. §-a, valamint az Étv. 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése és a 11. § (3) bekezdése között alkotmányellenes normakollízió állna fenn. Következésképpen a jogbiztonság elemeiként megjelölt kiszámíthatóság és koherencia nem sérül.
A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján támadott OTrt. 11. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban az Ör. támadott rendelkezését vizsgálta meg az Alkotmány 42. §, a 44/A. § (1) bekezdés a) pontja és a 44/A. § (2) bekezdés rendelkezése alapján.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy Alsónémedi Nagyközség Önkormányzatának Képviselő-testülete az Alsónémedi község szabályozási tervéről és helyi építési szabályzatáról szóló 8/2004. (V. 3.) sz. rendeletét módosította. Az Ör. támadott 3. §-át az Alsónémedi község szabályozási tervéről és helyi építési szabályzatáról szóló 8/2004. (V. 3.) sz. rendelet módosításáról szóló 26/2009. (XI. 30.) számú rendelet 1. §-a 2009. december 1-jével hatályon kívül helyezte. A módosítás a támadott rendelkezést nem tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét – az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban Abtv.) 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz kivételével – nem vizsgálja. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 92, 72, 76.]
Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 31. § a) pontja szerint az eljárást megszünteti, ha az indítvány benyújtása után vizsgálat alá vont jogszabály hatályát vesztette, és ezért az indítvány tárgytalanná vált.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Ör. támadott 3. § (1) bekezdés alkotmányosságának vizsgálatára vonatkozó indítvány tárgyában az eljárást – az Ügyrend 31. § a) pontja alapján – megszüntette.
Budapest, 2010. január 25.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás