1055/D/2008. AB határozat
1055/D/2008. AB határozat*
2011.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz alapján meghozta az alábbi
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 112. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt egyebekben visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszt nyújtott be a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 112. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezve. A Pp. vizsgálni kért szabálya kimondja, hogy az eljárás félbeszakadásával minden határidő megszakad; a félbeszakadás megszűnésétől pedig a határidő újra kezdődik.
Az indítványozó előadta, hogy a Baranya Megyei Bíróság 11.P.20.996/2002/133. sorszámú ítéletével – tulajdon megállapítása iránti perben – az I. rendű alperest fizetésre kötelezte. Az ítéletet 2006. január 2-án kézbesítették az I. rendű alperes ügyvédjének. Az I. rendű alperes 2006. január 6-án meghalt. A bíróság 2006. január 18-án végzésben megállapította, hogy az eljárás az I. rendű alperes jogutódjának perbelépéséig, illetve perbevonásáig félbeszakad. Az alperes jogutódja a bírósághoz 2007. február 1-én érkezett beadványában bejelentette, hogy perbelép. Az I. rendű alperes jogutódja egyben 30 nap határidő engedélyezését kérte az ítélet elleni fellebbezés benyújtására, s jelezte, hogy illeték-feljegyzési jog iránti kérelmet is be fog nyújtani. A bíróság a 2007. március 20-án kelt végzésével a jogutódlást megállapította, ez a végzés 2007. április 16-án jogerőre emelkedett. A bíróság az első fokú ítéletet az illeték-feljegyzési jog engedélyezése tárgyában hozott döntéssel együtt kézbesítette az I. rendű jogutód alperes jogi képviselőjének, aki azt 2007. május 23-án vette kézhez, az ítélet elleni fellebbezést pedig 2007. június 6-án terjesztette elő az Ítélőtáblához.
A Pécsi Ítélőtábla (továbbiakban: Ítélőtábla) megállapította, hogy a fellebbezés elkésett. Az Ítélőtábla érvelése szerint az I. rendű alperes halála miatt az eljárás félbeszakadt, de a fellebbezési határidő a jogutód perbelépésének írásbeli közlésével, azaz 2007. február 1-ével újra kezdődött. Az Ítélőtábla szerint a Pp. 234. § (1) bekezdésébe foglalt 15 napos fellebbezési határidő törvényi határidő, amelyet a bíróság nem hosszabbíthat meg. Az elsőfokú ítélet ismételt kézbesítése az I. rendű alperes jogutódjának szükségtelen volt, mert a kézbesítés a jogelőd részére szabályszerűen megtörtént. A 15 napos fellebbezési határidő így 2007. február 16-án lejárt, a június 6-án előterjesztett fellebbezés ezért elkésett.
Az Ítélőtábla végzése ellen az I. rendű alperes jogutódja a Legfelsőbb Bírósághoz fordult. A Legfelsőbb Bíróság az Ítélőtábla végzését helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság megerősítette, hogy az I. rendű alperes perbelépésével jogelődjének helyébe lépett, így a jogelődje vonatkozásában végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírósági határozatok vele szemben is hatályosak. Ezért a perben hozott elsőfokú ítélet kézbesítésének szabályszerű megtörténte a jogelőd részére, reá is kihat. A Legfelsőbb Bíróság azonban úgy döntött, hogy az első fokú bíróság által 2007. március 20-án meghozott, az alperesi jogutódlást megállapító végzés jogerőre emelkedése – azaz 2007. április 11-e – a félbeszakadás megszűnésének időpontja, a 15 napos fellebbezési határidőt innen kell számolni. A fellebbezés azonban e számítás alapján is elkésett.
A Legfelsőbb Bíróság a fenti végzését 2008. március 26-án hozta, az alkotmányjogi panasz az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (2) bekezdésébe foglalt 60 napon belül érkezett. Az indítványozó szerint azáltal, hogy az eljárás félbeszakadásának megszűntét a bíróságok másként értelmezik, sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő jogbiztonság, az 57. § (1) bekezdésébe foglalt „bírósági eljárás egyes alkotmányos garanciái”, az Alkotmány 57. § (5) bekezdés szerinti jogorvoslathoz való jog, illetve mivel alapjogról van szó, az alapjog-korlátozásra irányadó Alkotmány 8. § (2) bekezdése is. Az indítványozó a Pp. 112. § (1) bekezdése tekintetében annak megsemmisítésére vonatkozó határozott kérelmet fogalmazott meg, de indítványában utalt arra is, hogy a Pp. e rendelkezése nem tartalmaz kielégítő szabályozást. Az indítványozó a konkrét ügyében alkalmazási tilalom kimondását is kezdeményezte, mert úgy vélte, hogy – mivel a Pp. e rendelkezését a bíróságok eltérően értelmezik a tekintetben, hogy miként nyílik meg a fellebbezési határidő – jogorvoslati jogukkal nem tudtak élni.
Az indítványozó később alkotmányjogi panaszát kiegészítette, amelyben kérte „az ítélet jogutód részére történő kézbesítésre vonatkozó Pp.-beli szabályozás hiányossága tekintetében” az Alkotmánybíróság döntését.
II.
1. Az Alkotmány indítványozó által felhívott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
(…)
8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.
(…)
57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(…)
(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Pp. vizsgálni kért szabálya:
„112. § (1) Az eljárás félbeszakadásával minden határidő megszakad; a félbeszakadás megszűnésétől a határidő újra kezdődik.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az indítványozó alapvetően azt sérelmezte, hogy az eljárás félbeszakadásának megszűntét és azáltal az alperesi jogutód perbelépésének időpontját a bíróságok eltérően értelmezik, és ez a jogbiztonság sérelmével jár. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint: „Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” Mint e rendelkezésből is kiderül, az alkotmányjogi panasz konkrét normakontroll, azaz az Alkotmánybíróság az alkalmazott jogszabály alkotmányosságát vizsgálja. A Pp. 112. § (1) bekezdésébe foglaltak szerint „[a]z eljárás félbeszakadásával minden határidő megszakad; a félbeszakadás megszűnésétől a határidő újra kezdődik.” A jelen ügyben megállapítható, hogy az indítványozó valójában nem ezt a normaszöveget, hanem a félbeszakadás megszűnésének, illetve a fellebbezés megnyílta időpontjának jogalkalmazói értelmezését sérelmezi. Az indítványozó azt állítja, hogy e tekintetben nem egységes a bírói gyakorlat (az alperesi jogutód perbelépése időpontjának mi tekinthető: a perbelépés bejelentése, vagy a jogutódlást megállapító döntés).
Az ítélkezési gyakorlat egységesítése nem az Alkotmánybíróság, hanem a Legfelsőbb Bíróság feladata. Az Alkotmány 47. § (2) bekezdése szerint: „A Legfelsőbb Bíróság biztosítja a bíróságok jogalkalmazásának egységét, jogegységi határozatai a bíróságokra kötelezőek.” A törvényalkalmazás egységesítésére tehát az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. Hatáskör hiányában – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § b) és e) pontja alapján – az alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság e vonatkozásban visszautasította.
2. Az indítványozó hivatkozott a bírósági eljárás Alkotmány 57. § (1) bekezdésében foglalt sérelmére és az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog sérelmére is. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdése a bíróság előtti egyenlőség elvét, a független és pártatlan bírósághoz való jogot, illetve – alkotmánybírósági értelmezés szerint – a tisztességes eljáráshoz való jogot foglalja magában. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a Pp. 112. § (1) bekezdésébe foglalt azon rendelkezés, amely szerint az eljárás félbeszakadásával a határidők megszakadnak és a félbeszakadás megszűnésével újra kezdődnek, épp ezen alkotmányos jogok érvényesülését hivatott elősegíteni. A határidő számítás újrakezdésével a jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidő is újranyílik, így ez a szabály a jogorvoslati jog érvényesülésére kifejezetten előnyös. A Pp. 112. § (1) bekezdése nincs ellentétben a jogorvoslathoz való joggal, de az Alkotmány 57. § (1) bekezdése szerinti bírói eljárás garanciális rendelkezéseivel sem, sőt: az eljárás tisztességes jellegét kívánja előremozdítani. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt e tekintetben elutasította.
3. Az alkotmányjogi panaszt benyújtó indítványozó részben az eredeti beadványában, részben a kiegészítő beadványában utalt a Pp. vonatkozó szabályainak hiányos voltára is. Kérte az ítélet jogutód részére történő kézbesítésére vonatkozó Pp.-beli szabályozás hiányossága megállapítását is. Ez a kérelem tartalmában mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányul.
Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennél fogva az Abtv. alapján a szabályozás hiánya miatt, azaz mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le (1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 276/D/2002. AB határozat, ABH 2006, 1369, 1375.). Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára alapított alkotmányjogi panaszt érdemi vizsgálat nélkül, az Ügyrend 29. § e) pontja alapján, visszautasítja.
Mivel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt el-, illetve visszautasította, az alkalmazási tilalom tárgyában nem kellett rendelkeznie (lásd: 299/D/2003 AB határozatot ABK 2010, június 749, 752; vagy 1208/B/2010. AB határozatot, ABK 2011, január 41, 48.).
Budapest, 2011. május 9.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke, |
||||||||
|
az aláírásban akadályozott |
||||||||
|
Dr. Stumpf István |
||||||||
|
alkotmánybíró helyett |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás