KÜ BH 2008/107
KÜ BH 2008/107
2008.04.01.
Amennyiben a hatóság határozatban az engedély nélküli bontást tudomásul veszi, építési bírságot kell kiszabnia (1997. évi LXXVIII. tv. 49. §).
A felperes, mint építtető a P., Fő u. 131. szám alatti (1252/2 hrsz.-ú) ingatlanon a kapubehajtó, és a szomszédos Fő u. 133. szám alatti (1251/2 hrsz.-ú) ingatlanon a lakóépület bontásának engedélyezése iránt 2003. július 9. napján kérelmet terjesztett elő. A bontási tervdokumentáció szerint a P., Fő u. 131. számú telken meglévő CBA üzlet kapubehajtóval csatlakozik a szomszédos, 133. számú ingatlanon megsüllyedt, rossz állagú lakóházhoz. A két épület között valószínűsíthető a szerkezeti kapcsolat, amelynek következtében a ház bontásával a kapubejáró állékonysága önállóan nem biztosítható, ezért a telekhatáron lévő fal, illetve a kapubehajtó feletti tetőszerkezet is bontásra kerül.
P. Nagyközség Polgármesteri Hivatalának aljegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2003. szeptember 2. napján kelt és 2003. október 27-én jogerőre emelkedett 1866/2003. számú határozatával a P., Fő u. 133. számú ingatlanon meglévő lakóépület, a 1866-2/2003. számú határozatával a P., Fő u. 131. számú telken lévő közért-épület részleges bontását engedélyezte.
A kivitelező 2003. október 8-án az elsőfokú hatóságnak bejelentette, hogy a bontási munkálatokat október 12-én megkezdi, majd 2003. november 19-én azt közölte, hogy a közért-épület részleges bontásánál (a héjazat eltávolítása utáni szélteher miatt) a tűzfalat balesetveszélyesnek minősítette, ezért azonnali bontásához engedélyt kért. Az elsőfokú hatóság 2003. november 21-én, helyszíni szemlén engedély nélküli bontást állapított meg, amelyet leállított.
Az elsőfokú hatóság a 2003. november 25. napján kelt, és november 27-én jogerőre emelkedett 2851-7/2003. számú határozatával felperes kérelmére a P., Fő u. 131. szám alatti, telekalakítást követően 1251/2 hrsz.-ú ingatlanon a meglévő élelmiszerüzlet átalakítására, bővítésére, utcai kerítés létesítésére az építési engedélyt megadta, a 1866-2/2003. számú határozatával engedélyezett bontást meghaladóan elvégzett bontási munkálatokat – építésügyi bírság külön határozatban történő egyidejű megállapítása mellett – tudomásul vette, és a meglévő épületnek a műszaki tervekben meghatározott további bontását engedélyezte.
Az elsőfokú hatóság megismételt eljárásban a 2004. november 16. napján kelt 765-17/2004. számú határozatával az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 49. §-ának (1) bekezdése, az építésügyi bírságról szóló 43/1997. (XII. 29.) KTM rendelet (a továbbiakban: KTM r.) 3. §-ának (1) bekezdése, 1. és 2. számú mellékletei alapján a felperest 1 884 000 Ft építésügyi bírság megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2005. április 6. napján kelt 81-718/2005. számú határozatával az elsőfokú határozatot részben megváltoztatta, és az építésügyi bírság összegét 1 048 000 Ft-ban állapította meg.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az Étv. 3. §-ának (1) bekezdés b) pontja, 40. §-ának (1) bekezdése előírja az építési, bontási munkák biztonságos és szakszerű kivitelezését. A műszaki, biztonsági, egészségügyi védelmi követelmények miatt szükségszerűen és azonnal elvégzett bontási munkákat nem lehet jogellenes cselekménynek minősíteni, ezért ahhoz építésügyi bírság formájában szankció sem fűződhet. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a hatóság az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 16. §-ának (3) bekezdésében és a 26. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a kérelem tartalma szerinti elbírálási és a tényállás tisztázási kötelezettségeinek sem tett eleget.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte. Az elsőfokú bíróság a perben szakértői bizonyítást rendelt el. V. M. igazságügyi szakértő szakvéleménye szerint az elsőfokú hatóság a bontási engedélyezési terveket alaposan nem vizsgálta meg, és a tetőszerkezet stabilitását biztosító oromfal felépítésének elmaradását nem kifogásolta. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján azt állapította meg, hogy amennyiben az elsőfokú hatóság a bontási terveket a felperes részére hiánypótlásra visszaadta volna, és a bontást megelőzően megépült volna az oromfal, a felperesnek az élet- és balesetveszély megszüntetése érdekében a legszükségesebb bontási munkálatokat nem kellett volna végeznie. A felperes cselekménye tehát nem volt jogellenes, ezért terhére építésügyi bírságot kiszabni nem lehetséges.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Étv. 49. §-ának (2) bekezdését, a KTM r. 4. §-ának (2) bekezdését, továbbá a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339. §-ának (1) bekezdését. Az elsőfokú bíróság kereseti kérelem hiányában a bírság kiszabásáról rendelkező határozatok meghozatalát megelőzően keletkezett határozatokat nem értékelhette volna, az esetlegesen fennállott életveszélyes állapotnak pedig nincs kihatása az építésügyi bírság kiszabására.
A felperes az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A rendelkezésre álló iratok szerint az elsőfokú hatóság bontást engedélyező 1866/2003. és 1866-2/2003. számú, továbbá az építési engedélyt megadásáról és az engedély nélkül elvégzett bontási munkák tudomásulvételéről rendelkező 2851-7/2003. számú határozatai fellebbezés hiányában emelkedtek jogerőre, azokkal szemben a felperes jogorvoslati kérelmet nem terjesztett elő. A Pp. 3. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, a Pp. 215. §-a szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen. Felülvizsgálati kérelmében az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy kereseti kérelem hiányában az elsőfokú bíróság nem vizsgálhatta, és nem értékelhette volna a 1866/2003., 1866-2/2003. és 2851-7/2003. számú határozatok jogszerűségét.
Az Étv. 18. §-ának (1) bekezdése szerint építési, bontási munkát végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat, szabályozási terv előírásainak megfelelően szabad. Az Étv. 34. §-ának (1) bekezdése alapján építmény, építményrész megépítéséhez, lebontásához a jogszabá-lyokban meghatározott esetekben az építésügyi hatóság engedélye szükséges. Az Étv. 38. §-ának (1) bekezdése értelmében építési, bontási munkát csak jogerős és végrehajtható építési, bontási engedélynek megfelelően szabad végezni. Az Étv. 48. §-ának (1) bekezdése szerint, ha az építményt, építményrészt építésügyi hatósági engedély nélkül bontották le, az építésügyi hatóság azt – határozattal – tudomásul veszi. A felperes bontási engedély nélkül, az idézett jogszabályhelyek értelmében jogsértő módon végzett bontási munkálatokat, ezért azt az elsőfokú hatóság a 2851-7/2003. számú határozatában megállapította, és tudomásul vette.
Az Étv. 49. §-ának (1) bekezdése értelmében, ha az építésügyi hatóság a bontást tudomásul veszi, egyidejűleg az építésügyi bírságot is ki kell szabni. A KTM r. 2. §-ának (1) bekezdés a) pontja alapján az építésügyi hatóságnak bírsággal kell sújtania azt az építtetőt, aki (amely) építési vagy bontási engedélyhez kötött munkát engedély nélkül végeztet, illetőleg végez.
Az alperesnek ezért csak azt kellett vizsgálnia, hogy az elsőfokú hatóság az engedély nélküli bontást határozatban tudomásul vette-e. Miután az elsőfokú hatóság 2851-7/2003. számú határozatának rendelkező része az engedély nélküli bontás tudomásulvételét tartalmazta, az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a jogkövetkezmény alkalmazása: azaz a felperes terhére az építési bírság kiszabása, törvényi kötelezettség volt. Az KTM r. 3. §-a, 1-3. számú mellékletei szabályozzák az építésügyi bírság mértékét, kiszámításának módját, a felperes keresetében a bírság összegét nem vitatta.
A felperes olyan jogszabályhelyet, amely a bontási munkálatok körülményei miatt a kötelező bírságfizetés alól mentesítést engedélyezne, nem tudott megjelölni. A hatóságnak az építésügyi bírság kiszabása törvényi kötelezettsége volt, a bírság kiszabása során az Áe. 16. §-ának (3) bekezdésében és a 26. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértése nélkül rendelkezett.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján, a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.038/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás