KÜ BH 2008/108
KÜ BH 2008/108
2008.04.01.
Szabálytalan építési tevékenység esetén az egyéves intézkedési határidő betartásának vizsgálata során az új eljárásra kötelező határozat keltétől a bontásra kötelező határozat meghozatalának időpontjáig terjedő időszakot kell figyelembe venni (Pp. 339/A. §, 1997. évi LXXVIII. tv. 48. §).
A felperes tulajdonát képezte a Földhivatal ingatlan-nyilvántartásában L. belterület 569 hrsz.-on jegyzett, L., C. út 32. szám alatti ingatlan. K. Város Jegyzője felperes kérelmére az ingatlanon 15 x 30 m méretben raktárépület megépítésére a 3996-3/2004. számú határozatával építési engedélyt adott, majd a jogerős építési engedélyt határozatával módosítva az épület létesítését üzemi funkcióval engedélyezte.
Az elsőfokú hatóság 2004. november 19. napján helyszíni szemle keretében, mérések alapján megállapította, hogy ,,az elkezdett épület kivitelezése, elhelyezése az építési engedély tervdokumentációjában lévő helyszínrajznak megfelelő''.
A Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője a 2005. március 19. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság 3996-3/2004. számú határozatát felügyeleti intézkedés keretében, a 3996-22/2004. számú határozatát – a szomszéd alperesi beavatkozók – fellebbezése alapján megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot fennmaradási engedélyezési eljárás lefolytatására utasította.
A felperes az ingatlanon megépített építményre vonatkozóan 2005. február 2-ai keltezéssel használatbavételi engedély iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú hatóság a 2005. április 15. napján kelt határozatával e kérelmet elutasította, és a felperest fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője a 2005. július 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot – a kötelezettség teljesítési határidejének megváltoztatásával – helybenhagyta azzal, hogy felperes a fennmaradási engedély iránti kérelmet az ügyben kijelölés alapján illetékességgel rendelkező K. Város Jegyzőjénél köteles előterjeszteni.
K. Város Jegyzője (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a 2006. február 28. napján kelt és a felperes által 2006. március 20-án átvett határozatával a felperest kötelezte arra, hogy a szabálytalanul megépített csarnoképületet e határozat jogerőre emelkedésétől és végrehajthatóvá válásától számított 120 napon belül bontsa le.
Az elsőfokú hatóság, mivel a felperes a csarnoképület építésére érvényes építési engedéllyel a Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetőjének határozata folytán nem rendelkezett, és fennmaradási engedély iránti kérelmet hatósági kötelezés ellenére sem terjesztett elő, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. §-ának (3) bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy van-e helye a fennmaradási engedélyezési eljárás hivatalbóli lefolytatásának. Az Étv. 18. §-a, 48. §-ának (1) bekezdése, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 36. §-a alkalmazásával azt állapította meg, hogy a csarnok a megépített helyen és formában a célzott hasznosítás jellege, a beépítés mértéke és módja szerint a meglévő környezethez nem illeszkedik, és a jogszabályi feltételek az átalakításával, átépítésével sem teljesülnének. Mindezek miatt a csarnokra fennmaradási engedély nem adható, így annak hivatalbóli megindítása sem indokolt, a jogszerű helyzet pedig az Étv. 48. §-ának (7) bekezdése alapján csak az épület elbontásával teremthető meg.
A fellebbezés folytán eljárt alperes jogelődje (a továbbiakban: alperes) a 2006. július 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában rögzítette, hogy az építési engedélyt megsemmisítő határozatának felülvizsgálatára irányuló közigazgatási pert a Megyei Bíróság nem jogerős végzésével megszüntette. Az alperes szerint az Étv. 48. §-ának (8) bekezdésében foglalt, a hatóság intézkedésére – jelen ügyben a bontásra kötelezésre – megszabott 1 éves határidő, mivel az elsőfokú hatóság a 2004. november 19-én megtartott helyszíni szemlén tévesen azt állapította meg, hogy az épület a tervdokumentációnak megfelelően épült meg, azaz a szabálytalanságról ekkor még nem volt tudomása, a 36-5/2005. számú határozat keltezésétől, 2005. március 19. napjától számítódik. A hatóság intézkedésének napja pedig az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 39. §-ának (3) bekezdése alapján az a nap, amikor a határozatot postára adja. Az elsőfokú hatóság határozatát 2006. március 1-jén és 2-án postázta, így intézkedése az 1 éves határidőn belül valamennyi érintett ügyfél vonatkozásában megtörtént. Az alperes szerint az ügy érdemében az Étv. 18. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú hatóság megfelelően rendelkezett, és a bontási munkálatokra méltányos határidőt állapított meg.
A felperes keresetében az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú hatóság az Étv. 48. §-ának (8) bekezdését megsértette, ugyanis abban az esetben is, ha az intézkedési határidő kezdete a 2004. november 19-ei helyszíni szemle időpontja, illetve akkor is, ha a fennmaradási eljárásra kötelező 36-5/2005. számú határozat kelte: 2005. március 19-e, a rendelkezésére álló 1 éves határidőn túl intézkedett, mert részére az elsőfokú bontásra kötelező határozat 2006. március 20-án került kézbesítésre. Kifejtette, hogy az építési engedélyt megsemmisítő határozat felülvizsgálatára irányuló per jogerős befejeződéséig tényként nem állapítható meg, hogy az építményre építési engedéllyel nem rendelkezett. Hivatkozott arra, hogy az építési munkálatokat jogerős építési engedély birtokában, jóhiszeműen szerzett joga alapján végezte. Sérelmezte, hogy az elsőfokú építésügyi hatóság a fennmaradási engedélyezési eljárást nem folytatta le, továbbá, hogy az előterjesztett elfogultsági kifogás ellenére eljárt, illetve a bontásról az elfogultsági kifogásokat elbíráló határozatokat megelőzően döntött. Vitatta a bontás elvégzésére biztosított 120 napos határidő megfelelősségét is.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az ügyben az elsőfokú hatóság és az alperes az Áe. 19. §-ának (3) és (4) bekezdése értelmében eljárhatott, ugyanis a felperes elfogultsági kifogását és kizárási kérelmét a közigazgatási szerv elutasította. Az elsőfokú bíróság az intézkedési határidővel kapcsolatos kereseti kérelem körében megállapította egyrészt azt, hogy a hatóság intézkedésének 1 éves határideje a 36-5/2005. számú határozat keltezésének napján, 2005. március 19-én kezdődött, másrészt az Áe.-nek az elintézési határidőt szabályozó 15. §-ának (1) bekezdése, és az Étv. 48. §-ának (8) bekezdése összevetéséből azt, hogy az elintézési határidőbe a kézbesítési időtartam nem számítódik bele. Ebből következően az elsőfokú hatóság határozatát 2006. február 28. napján a számára törvényben biztosított 1 éves határidőn belül hozta meg. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy felperes a keresetében a felülvizsgálni kért határozatoknak az Étv. 18. §-ának (2) bekezdésében szabályozott feltételeivel (a célzott hasznosítás jellegével, a beépítés mértékével és módjával) kapcsolatos részeit nem vitatta, azaz e feltételeknek meg nem felelő, a környezetébe nem illeszkedő építményre sem építési, sem fennmaradási engedély nem volt kiadható. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Áe. 44. §-ának (1) bekezdése alapján meghatározott teljesítési határidő tartama (négy hónap) sem minősült jogszabálysértésnek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és kereseti kérelme teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Étv. 48. §-ának (8) bekezdését, e körben a Legfelsőbb Bíróság Kfv. X. 27.322/1997/4. számú döntésére is hivatkozott.
Az alperes és az alperesi beavatkozók az ítélet hatályában tartását kérték. Az alperesi beavatkozók indítványozták, hogy az Étv. 48. § (9) bekezdésének szabályozása és alkalmazása körében a Legfelsőbb Bíróság az eljárás felfüggesztése mellett az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 37-38. §-aiban foglaltak alapján kezdeményezze az Alkotmánybíróság eljárását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A kizárás intézményét az Áe. 19. §-a szabályozza. E jogszabályhely olyan rendelkezést nem tartalmaz, hogy az, akire vonatkozóan kizárási eljárás van folyamatban, annak elintézéséig nem járhatna el. A felperes a hatóság eljárását a kizárási kérelem elbírálásáig terjedő időszakra jogszabályi rendelkezés hiányában alaptalanul kifogásolta, amelyből következően az Áe. 2. §-ában foglalt alapelvek sérülése sem volt megállapítható.
A perben eldöntendő kérdés volt, hogy az elsőfokú hatóság a bontásra kötelezésről törvényes határidőn belül rendelkezett-e, az intézkedési időtartam mikor és mely cselekménnyel kezdődött illetve fejeződött be. Az Étv. 48. §-ának (8) bekezdése szerint az építésügyi hatóság az (1)–(7) bekezdés alapján a szabálytalanság tudomásra jutásától számított egy éven belül, legkésőbb azonban az építés befejezésétől – ha nem állapítható meg – az építmény használatbavételétől számított tíz éven belül intézkedhet. A (6) bekezdésben foglaltak és az új eljárás lefolytatása esetén az egyéves időtartam kezdetét a meghatározott idő elteltétől, valamint az engedély visszavonásától, az átalakítási kötelezettségre előírt teljesítési határidő lejártától, illetőleg az új eljárás lefolytatását elrendelő jogerős határozat keltétől kell számítani.
A rendelkezésre álló adatok szerint az elsőfokú hatóság a 2004. november 19. napján tartott helyszíni szemlén szabálytalanságot nem észlelt. Az alperes tehát helytállóan állapította meg, hogy a szemle (a szabálytalanság tényének a megállapítása hiányában) az intézkedési határidő kezdetét nem jelentette.
Az építési engedélyt a Megyei Közigazgatási Hivatal Vezetője a 2005. március 19. napján kelt határozatával semmisítette meg, elrendelve az új, fennmaradási eljárás lefolytatását. Az elsőfokú bíróság az Étv. 48. § (8) bekezdés második mondatának utolsó fordulata alapján ezért helytállóan állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság intézkedésének 1 éves határideje: 2005. március 19. napján kezdődött.
Az intézkedés teljesítettségének határideje körében a Legfelsőbb Bíróság a felperes által hivatkozott Kfv. X. 27.322/1997/4. számú legfelsőbb bírósági ítéletből megállapította, hogy a döntés az építésügyről szóló 1964. évi III. törvényen alapult, mely törvény 1998. január elsején hatályát vesztette. Jelen ügyben az Étv. az alkalmazandó jogszabály, ezért a hatályban nem lévő törvényen alapuló döntés e per jogkérdéseinek mikénti elbírálása során nem volt figyelembe vehető az eljárási szabályok időközben történt változásaira is tekintettel.
A felperes által hivatkozott legfelsőbb bírósági ítélet meghozatalakor még nem volt hatályban a jelen per elbírálásakor már alkalmazandó és az alperes ellenkérelemében is megjelölt Pp. 339/A. §-a, amelynek értelmében a közigazgatási határozatot a meghozatalakor hatályban volt jogszabályok és fennálló tények alapján kell felülvizsgálni. A jelen ügyben egyebek mellett azt kellett vizsgálnia a bíróságnak, hogy az Étv. 48. § (8) bekezdésében foglalt egyéves intézkedési határidő betartásával hozta-e meg az elsőfokú építési hatóság a bontásra kötelező határozatát. Az elsőfokú határozat meghozatalának időpontja nem vitásan 2006. február 28-a volt, e határozat postára adása a tértivevények tanúsága szerint a felperes és valamennyi érintett fél részére 2006. március 2-án megtörtént, az egy-éves határidő 2006. március 19-én telt el. Mindezekből következően a bontásra kötelező határozat meghozatala az Étv. 48. § (8) bekezdésében foglalt egyéves intézkedési határidőn belül történt, így a Pp. 339/A. §-a alapján a határozat jogszabálysértését a bírósági felülvizsgálat során nem lehetett megállapítani.
Az elsőfokú bíróság helyes jogértelmezéssel állapította meg, hogy az elsőfokú hatóság a 2005. március 19. napjától számított egy éven belül intézkedett akkor, amikor 2006. február 28. napján a határozatát meghozta, ezért helytálló az az alperesi megállapítás is, hogy az elsőfokú hatóság törvényes határidőben intézkedett.
A felperes azzal az álláspontjával kapcsolatosan, hogy a Megyei Bíróság előtt folyamatban volt per jogerős befejeződéséig az építési engedély hiánya tényként nem állapítható meg, jogszabályi kötelezettsége ellenére azt a jogszabályhelyet nem jelölte meg, amelyre felülvizsgálati kérelme e részét alapította. Mindaddig, ameddig hatóság vagy bíróság az építési engedélyt megsemmisítő határozatot nem változtatta meg, nem semmisítette meg, vagy nem helyezte hatályon kívül, annak rendelkezése változatlan. Az elsőfokú bíróság az ítéletének 6. oldalán a második bekezdésben tehát helytállóan rögzítette, hogy a felperes ,,jelenleg nem rendelkezik'' építési engedéllyel.
A felperes felülvizsgálati kérelmének a fennmaradási engedélyezési eljárás lefolytatására és a bontás végrehajtásának időtartamára vonatkozó részei sem felelnek meg a Pp. 272. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak, az elsőfokú ítélettel való összevetés illetve a jogsértés megjelölésének hiánya miatt.
A rendelkezésre álló adatok szerint felperes a perbeli épületre építési, fennmaradási, használatbavételi engedéllyel nem rendelkezik. A felperest az építési engedélytől eltérő, ezért szabálytalan építési tevékenysége miatt az építésügyi hatóság – még a bontást megelőzően – fennmaradási engedély benyújtására kötelezte. E pernek azonban nem tárgya elsőfokú és a másodfokú határozatokat megelőzően, a felperes építkezésével kapcsolatosan meghozott határozatok felülvizsgálata. Az építésügyi hatóság a perbeli határozatokban bontásra kötelezésről rendelkezett, és a felperes sem a keresetében, sem a felülvizsgálati kérelmében olyan jogszabályhelyet nem jelölt meg, amely alapján a hatóságnak a bontásra kötelezés során jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat kellett volna vizsgálnia és értékelnie. A felperes a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogaira a perben csak hivatkozott a bontásra kötelezéssel, azaz az érdemi döntéssel összefüggésben, azonban hivatkozása jogszabályi alap hiányában nem volt értékelhető.
A Legfelsőbb Bíróság a perben alkalmazott jogszabályok alkotmányellenességét nem észlelte, ezért az Alkotmánybíróság eljárását nem kezdeményezte.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.022/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás