108/B/2008. AB határozat
108/B/2008. AB határozat*
2009.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 75. § (1)–(2) és (5)–(8) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) 75. § (1)–(2) és (5)–(8) bekezdései [a (8) bekezdés visszamenőleges hatályú] megsemmisítését kérte. E rendelkezések a társasház, társasüdülő tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelmet terhelő adókötelezettségről szólnak.
Az indítványozó úgy érvel, hogy a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 11. § (1) bekezdése szerint jogszabály magánszemélyekre és jogi személyekre terjedhet ki, így a társasháznak – mivel az a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (Társasházi tv.) 56. § 1. pontja értelmében „műszaki alkotás” – nem lehet adókötelezettséget előírni. Az Szja.tv. megjelölt rendelkezései ezért, mivel azok helytelenül a társasház, nem pedig a társasház tulajdonosi közösségének adókötelezettségét szabályozzák, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe (konkrétan az abból levezetett normavilágosság követelményébe), illetve az Alkotmánynak a jogalkotás rendjére vonatkozó 7. § (2) bekezdésébe ütköznek.
Az indítványozó sérelmezi továbbá, hogy a társasházi közös tulajdon hasznosításából származó jövedelem felosztásakor ismételt adókötelezettség keletkezik az Szja.tv. alapján. Szerinte a társasházi közös tulajdon hasznosításából származó adóztatott jövedelem a tulajdonosi közösség közös tulajdona, amire a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) közös tulajdonra vonatkozó szabályai irányadók. Mivel a közös tulajdonnak a Ptk. 148. § (1) bekezdése szerinti természetbeni megosztása során nem lehet bevételszerzésről, jövedelemről beszélni, ezért annak ismételt, 35%-os megadóztatása sem lehetséges. Mindezek miatt „mivel nem jövedelemre vonatkozik”, az Szja.tv. 75. § (8) bekezdése ellentmond ugyanezen törvény 1. § (1) és 2. § (1) bekezdéseinek – az indítványozó szavaival élve – „oly módon, hogy az Alkotmányban meghatározott kötelezettséget 70/I. § (»Minden természetes személy … köteles jövedelmi … viszonyainak megfelelően hozzájárulni.«) megsérti”. A törvényen belüli ellentétes szabályozás jogbizonytalanságot, s így az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét okozza.
Az indítványozó az újbóli adóztatással, illetőleg az elvonás mértékével kapcsolatban hivatkozik a méltányosság és így az arányosság elvének [Szja.tv. 1. § (2) bekezdés] a sérelmére is. Kifogásolja, hogy míg a nem társasházi formában lévő közös tulajdonú ingatlan bármely részének hasznosításából származó bevétel a 25%-os adó megfizetése után egyszerűen felosztható a tulajdonostársak között, addig társasház esetében a bevétel tulajdonostársak közötti felosztásakor ismételten adózni kell 35%-ot. Az indítványozó szerint ez az elvonási mérték nyilvánvalóan eltúlzott, aránytalan és indokolatlan, s így ellentétes az Alkotmány 70/I. §-ában lefektetett jövedelmi viszonyhoz kötött közteherviselés követelményével.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
2. A Jat. indítványozó által felhívott rendelkezése:
„11. § (1) A jogszabály hatálya kiterjed az ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra.”
3. Az Szja.tv. támadott rendelkezései:
„75. § (1) A társasház, a társasüdülő (a továbbiakban együtt: társasház) tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelem után – függetlenül attól, hogy a tulajdonostársak nem kizárólag magánszemélyek – a társasházat a (2)–(8) bekezdések szerint terheli adókötelezettség.
(2) A társasház e törvény XI–XIV. fejezetében – e § rendelkezésein kívül – említett bevételéből (kivéve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételt) a jövedelmet és az adót – figyelemmel a (3) és a (4) bekezdés rendelkezéseire is – úgy kell megállapítani és megfizetni, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, azzal, hogy magánszemélynek a társasházat kell tekinteni. A fennmaradó összegből a magánszemély tulajdonostársak között felosztott jövedelmet további adókötelezettség nem terheli.
(…)
(5) A (2) bekezdésben nem említett, a társasház által az adóévben megszerzett összes más bevételből (ideértve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételt is) le kell vonni a tulajdonostársak közös költségre, illetőleg felújításra történt adóévi befizetéseit, a társasház által közvetített szolgáltatás tovább számlázott ellenértékét, valamint azokat az összegeket, amelyeket e törvény szerint a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni (pl. jogszabály alapján kapott támogatás, felvett hitel). Az így fennmaradó bevételt teljes egészében jövedelemnek kell tekinteni, amely után az adó mértéke 25 százalék.
(6) A társasháznak kifizetett adóköteles összegből az adót a kifizető állapítja meg, azt levonja, befizeti és arról igazolást állít ki a társasház részére, valamint a kifizetőnek az adózás rendjéről szóló törvénynek az adókötelezettséget eredményező, a magánszemélynek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő bevallási kötelezettség szabályai szerint bevallást tesz. Az olyan adóköteles bevétel után, amely nem kifizetőtől származik, az adót a társasháznak kell megállapítania és negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőleg-fizetésre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie, valamint az e törvény 49. §-a (17) bekezdésének a magánszemélyre vonatkozó rendelkezése szerint kell bevallania.
(7) A társasház a magánszemélyre vonatkozó rendelkezések szerint teljesíti e §-ban előírt adókötelezettségeit, azzal az eltéréssel, hogy csak azt a bevételét kell bevallania, amelyre vonatkozóan adómegállapításra kötelezett. A társasház a kifizetéseit illetően kifizetőnek minősül, és e minőségére tekintettel is teljesíti adókötelezettségeit.
(8) Ha a társasház a (6) bekezdés rendelkezése szerint levont, illetve megfizetett adó után fennmaradó jövedelmet, vagy annak egy részét a tulajdonostársak között a tulajdoni hányadok arányában osztja fel, akkor az a magánszemély tulajdonostárs olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem és az adó mértéke 35 százalék.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először azt az indítványozói állítást vizsgálta meg, mely szerint ellentétes a Jat.-tal, a normavilágosság követelményével, illetve az Alkotmánynak a jogalkotás rendjére vonatkozó 7. § (2) bekezdésével is az, hogy az Szja.tv. elismeri a társasházak adóalanyiságát.
1.1. Az Alkotmánybíróság több döntésében rámutatott, hogy az Alkotmány 7. § (2) bekezdése alapján ugyan a jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, ez a rendelkezés azonban önmagában nem tette alkotmányos szabállyá a jogalkotásról szóló törvény normáit (496/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 493, 496.). A Jat. nem alkotmányerejű törvény és szabályainak megsértése csak akkor valósít meg alkotmánysértést, ha az egyben alkotmányi alapelvbe, illetve rendelkezésbe is ütközik [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 34/1991. (VI. 15.) AB határozat, ABH 1991, 170, 172.]. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogállamiságból eredő jogbiztonság védelme érdekében, illetve más alkotmányos rendelkezések alapján (lásd pl. a jogforrási hierarchiára vonatkozó alkotmányi szabályokat) egyes jogalkotási (a Jat.-ban is szereplő) alapelveket alkotmányos védelemben részesít [2/2002. (I. 25.) AB határozat, ABH 2002, 41, 56.].
A Jat. indítványozó által felhívott rendelkezése a jogszabályok hatályára vonatkozó általános szabályokat tartalmazza. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Jat. indítványozó által felhívott rendelkezése nem tartalmaz olyan, közvetlenül az Alkotmányra visszavezethető, eltérést nem engedő követelményt, pontosabban egyértelmű tilalmat, amely kizárná, hogy a jogalkotó a természetes és jogi személyeken túl más (pl. jogi személyiséggel nem rendelkező) szervezeteket, személyegyesüléseket is jogalanyisággal ruházzon fel, és e jogalanyok jogait és kötelezettségeit szabályozza. Ahogyan arra a törvényjavaslathoz fűzött indokolás is utal, e rendelkezés „nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy egyes jogszabályok ennél szűkebben, esetleg tágabban határozzák meg saját területi és személyi hatályukat. A jogszabályok területi és személyi hatályát nemzetközi szerződés, esetleg nemzetközi viszonosság is befolyásolhatja.” Rámutat emellett az Alkotmánybíróság arra is, hogy az Alkotmány 70/I. §-a is kifejezetten úgy rendelkezik, hogy minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Emellett a Társasházi tv. 3. § (1) bekezdése a társasházközösséget – összhangban a Ptk. 1. § (1) bekezdésének első mondatával – jogi személyiség nélkül is, relatív jogképességű önálló jogalanynak minősíti: a társasházközösség az épület fenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a Jat., illetve az Alkotmány 7. § (2) bekezdésének a sérelmére alapított indítványozói kérelmet nem találta megalapozottnak.
1.2. Az Alkotmánybíróság megalapozatlannak találta emellett azt az indítványozói hivatkozást is, mely szerint a támadott jogszabályhelyek azért nem tesznek eleget a normavilágosság követelményének, mert a társasház és nem a társasház tulajdonosi közösségének adókötelezettségét szabályozzák.
A társasház-tulajdon lényege az ún. osztott a tulajdonjog: az épület bizonyos részei – a lakások és/vagy más épületrészek – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a fennmaradó részek pedig (pl. az épülethez tartozó földrészlet, illetve a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész) meghatározott eszmei hányadrészek szerint közös tulajdonban állnak. A közös név alatt működő társasházközösség nem jogi személy, de a társasháznak (a Ptk. 139. §-a szerinti közös tulajdontól eltérően) – amint az e határozat indokolásában már említésre került – célhoz, rendeltetéshez kötött jogképessége, önálló jogalanyisága van [Társasházi tv. 3. § (1) bekezdés]. A Ptk. 149. § (4) bekezdése szerint a társasház-tulajdonra a közös tulajdon szabályait a külön jogszabályban meghatározott eltérésekkel kell alkalmazni. A társasházközösség a közös név alatt megszerzett jövedelem után az Szja.tv. szerint adózik, az adót a 75. § (2) bekezdése értelmében úgy kell megállapítani és megfizetni, mintha azt magánszemély szerezte volna meg, azzal, hogy magánszemélynek a társasházközösséget kell tekinteni (akkor is, ha a tulajdonostársak nem vagy nem kizárólag magánszemélyek).
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Szja.tv. 75. §-a az indítványozó által hivatkozott összefüggésben értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető, értelmezhető normatartalmat hordoz a társasház, társasüdülő tulajdonostársainak közössége által a közös név alatt megszerzett jövedelmet terhelő adókötelezettség vonatkozásában. Az Alkotmánybíróság e körben nem talált olyan jogalkotási fogyatékosságot, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonság, illetve normavilágosság követelményének sérelmét idézné elő [Vö. 9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65.; 1263/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 672, 673–674, 31/2007. (V. 30.) AB határozat, ABH 2007, 368, 378.].
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Szja.tv. 75. § (1)–(2) és (5)–(8) bekezdései megsemmisítésére irányuló – az Alkotmány 2. § (1) és 7. § (2) bekezdésének, illetve a Jat. 11. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság mindezek után azt vizsgálta meg, hogy az Szja.tv. 75. § (8) bekezdése ellentétes-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével, illetve 70/I. §-ával azért, mert a társasházközösség jövedelmének a tulajdoni hányadok arányában történő felosztása esetére adófizetési kötelezettséget ír elő.
2.1. Az indítványozó szerint az Szja.tv. 75. § (8) bekezdése ellentétes a törvény 1. § (1) bekezdésével és a 2. § (1) bekezdésével, ami az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmét az idézi elő.
Az Szja.tv. 1. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban a magánszemélyek a jövedelmükből a közterhekhez való hozzájárulás alkotmányos kötelezettségének e törvény rendelkezései szerint tesznek eleget, figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvényben foglaltakra is. Az Szja.tv. 2. § (1) bekezdése pedig a törvény hatályáról rendelkezik. Az Alkotmánybíróság az indítványozó által hivatkozott összefüggésben nem talált ellentétet az említett rendelkezések, illetve az Szja.tv.-nek a társasházi jövedelem felosztásának esetére vonatkozó 75. § (8) bekezdése között.
Rámutat az Alkotmánybíróság e körben ugyanakkor arra is, hogy „meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, (…). Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. A jogállamiság alkotmányos deklarálása azonban tartalmi kérdésekben tovább utal az egyes nevesített alkotmányos elvekre és jogokra. Alkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz.” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat, ABH 1991, 175, 176–177.; lsd. továbbá: 666/B/1992. AB végzés; ABH 1992, 637, 638.; 569/D/2005. AB határozat; ABH 2006, 1756, 1759–1760.] Megállapítható tehát, hogy az Szja.tv. egyes rendelkezései közötti, az indítványozó által állított ellentét, még ha fennállna is, akkor sem vezetne a jogállamiság elvének, s ennek folytán az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmére.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelmére alapított indítványt tehát az Alkotmánybíróság elutasította.
2.2. Az indítványozónak az Alkotmány 70/I. §-ával kapcsolatos hivatkozásával összefüggésben az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg.
Az adókötelezettség az Alkotmány 70/I. §-án nyugvó, a közterhekhez való hozzájárulás alapvető alkotmányos kötelezettségének egyik formája. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]. Az adó elsődleges rendeltetése, hogy az adófizetés révén a természetes, a jogi és más személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmi és vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanak a közterhekhez, azaz megteremtsék a pénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához, illetőleg – az állami újraelosztás révén – a különböző közérdekű feladatok ellátásához [Vö. 31/1998. (VI. 25.) AB határozat, ABH 1998, 240, 246.]. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/I. §-ával kapcsolatban kifejtette azt is, hogy e rendelkezés „[a] közterhekhez való hozzájárulás mértéke tekintetében egyedül azt a követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis azokkal arányban kell állnia. Következésképpen a jogalkotó széles keretek között mérlegelhet az adómértékek megállapításakor.” (1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 506, 507.). Az 579/B/1990. AB határozat pedig rámutatott arra, hogy „[a]mikor az Alkotmány megfogalmazza az állampolgárok közteherviselési kötelezettségére vonatkozó szabályt, nem ad további fogalom-meghatározást” (ABH 1991, 503, 503–504.). A jogalkotó feladata az adó alanyi körének, tárgyának és mértékének a meghatározása is.
A 8/2007. (II. 28.) AB határozat összefoglaló jelleggel leszögezte: „Amennyiben tehát a törvényalkotó – élve széles körű mérlegelési lehetőségével – az alanyi kötelezettek jövedelmét (nyereségét), illetve vagyonát vonja adófizetési kötelezettség alá, akkor a vizsgált szabályozás az esetben felel meg az Alkotmány 70/I. §-ban foglalt alkotmányi mércének, ha a fent említett fogalmi elemek maradéktalanul teljesülnek, azaz: az adó és az alanyi kötelezettek jövedelme, illetve vagyona között közvetlen kapcsolat áll fenn, az alanyi kötelezettek által ténylegesen (valóságosan) megszerzett jövedelem, illetve vagyon kerül adóztatásra, az alanyi kötelezettek teherviselő képességével arányosan.” (ABH 2007, 148, 163.)
A konkrét szabályozással kapcsolatban tehát – az indítvány keretei között, az abban felhozott érvek alapján – azt kellett vizsgálnia az Alkotmánybíróságnak, hogy az Szja.tv.-nek a társasházi jövedelem felosztásának esetére vonatkozó 75. § (8) bekezdése valós jövedelmet terhel-e adófizetési kötelezettséggel, illetve az adóztatás arányos módon történik-e.
2.2.1. Amint azt az Alkotmánybíróság jelen határozatának indokolásában már kifejtette, a közös név alatt működő társasház-közösség ugyan nem jogi személy, de a társasháznak relatív, célhoz kötött jogalanyisága van. Az Szja.tv. 75. § (5) bekezdése szerinti jövedelmekből (ideértve a közös tulajdon tárgyát képező ingatlanrész bérbeadásából származó bevételeket is) le kell vonni bizonyos, a törvényben meghatározott összegeket (például a tulajdonostársak által közös költségre, illetőleg felújításra az adóévben teljesített befizetéseket). A fennmaradó bevétel számít a társasházközösség jövedelmének, amely után a forrásadó mértéke 25 százalék. Ha az ezután fennmaradó, tehát már adózott jövedelem felosztásra kerül a tulajdonostársak között, akkor – a külön adózó jövedelmektől eltérően – a kifizetett összeg már a magánszemély tulajdonostárs jövedelmének minősül, amely után 35 százalék adót kell fizetni az Szja.tv. szerint.
A kifejtettek alapján tehát az Szja.tv. előírja a társasházközösségek adóalanyiságát. Ez azt jelenti, hogy a jogalkotó a társasházközösséget nem csupán a közös tulajdon egy speciális formájának tekinti, hanem olyan szervezetnek, személyi egyesülésnek, amelynek a tevékenysége és az ahhoz kötődő jogalanyisága az egyes tagokétól elkülönül. A társasház adóalanyisága kiterjed a bevételek és azok felhasználásának teljes körére.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint e szabályozási koncepció miatt téves az indítványozónak a kétszeres adóztatásra vonatkozó érvelése. A társasházközösség által megszerzett, valós jövedelmet terhelő adó alanya ugyanis maga a – tulajdonostársaktól elkülönült – társasházközösség. Így pedig, mivel az egyes tulajdonosok mellett a társasházközösség maga is adóalany, amennyiben a tulajdonosok a már adózott jövedelem felosztása mellett döntenek (bár erre nem kötelesek), a tulajdonostársaknál is valós jövedelemszerzés következik be [Vö. pl. társas vállalkozások esetében a társasági adóra (a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény), illetve az osztalékadóra és a vállalkozásból kivont jövedelem adózására vonatkozó szabályok (Szja.tv. 66 §, 68. §)]. A jogalkotó dönthetne úgy, hogy a jövedelem felosztása adófizetési kötelezettséggel ne járjon, ugyanakkor nem sérti az Alkotmány 70/I. §-át az sem, hogy a tulajdonostársak által a társasháztól megszerzett jövedelem után adót kell fizetni, mivel az adófizetés valós jövedelmet terhel.
2.2.2. A kifejtettek miatt az adómérték arányosságával kapcsolatban is megalapozatlan az indítványozó hivatkozása.
Az Alkotmány 70/I. §-ában meghatározott közteher mértékére vonatkozóan a 1558/B/1991. AB határozat kifejtette, hogy „[a]lkotmányellenessé abban az esetben válhat az adó mértéke, ha az diszkriminatíve nyer meghatározást, vagy pedig olyan nagyságot ér el, hogy a nyilvánvalóan eltúlzott mérték már minőségi kategóriává; aránytalanná és indokolatlanná válik (ABH 1992, 506, 507.). Így alkotmányellenessé válik az adó, ha az elkobzó jellegű. Az 1531/B/1991. AB határozattal elbírált ügyben az Alkotmánybíróság az adóelméleti és adóigazgatási szakértő véleményére támaszkodott, amely szerint, ha adó címen olyan elvonást alkalmaz egy norma, amely az adóalany lehetetlenülését eredményezi, az már nem adó (ABH 1993, 707, 711.).
Jelen ügyben az Alkotmánybíróság rámutat, hogy a társasházközösség mint önálló adóalany által fizetendő adó nem vonható össze az egyes tulajdonostársak által – a felosztott (kivett) jövedelem után – fizetendő adóval, az adó alanya ugyanis az említett két esetben nem azonos. Ebből következően pedig téves az indítványozó azon állítása, mely szerint az Szja.tv. támadott 75. § (8) bekezdése 50 százalék feletti adómértéket szabályoz.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az Szja.tv. 75. § (8) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
Budapest, 2009. december 8.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás