109/2008. (HK 20.) HM u t a s í t á s
“a Magyar Honvédség Idősügyi Stratégiája (2009–2017)” kiadásáról*
2008.12.12.
1. § Az utasítás hatálya a Honvédelmi Minisztériumra, a miniszter alárendeltségébe, közvetlen és fenntartói irányítása, valamint közvetlen felügyelete alá tartozó szervezetekre, továbbá a Magyar Honvédség katonai szervezeteire terjed ki.
2. § Az utasítás mellékleteként kiadom “a Magyar Honvédség Idősügyi Stratégiája (2009–2017)” című dokumentumot.
3. § Ez az utasítás az aláírása napján lép hatályba**.
Dr. Szekeres Imre s. k.,
honvédelmi miniszter
Melléklet a 109/2008. (HK 20.) HM utasításhoz
A Magyar Honvédség Idősügyi Stratégiája (2009–2017)
A Honvédség és a társadalom mindenkor kiemelt szinten ismerte el a haza érdekében teljesített katonai szolgálatot, amely kiterjed az aktív szolgálat utáni időszakra is.
A hivatásos katonákat nyugállományba helyezésük után megilletik mindazon jogok, mint a társadalom más nyugdíjasait. Az életpálya megbecsülése, a sokoldalú és megkülönböztetett gondoskodás abban fejeződik ki, hogy a Honvédség a társadalom általános gondoskodási körén túl a nyugállományúaknak és hozzátartozóiknak többféle jogosultságot, járandóságot, illetve kedvezményt biztosít.
Az elmúlt közel két évtized társadalmi változásai ráirányították a figyelmet az idősebb korosztályokra. A Honvédség esetében ez különös jelentősséggel bír, hiszen a szervezeti átalakítások következtében ugrásszerűen megnőtt a nyugállományú katonák száma. Mindezeken túl a társadalmi önszerveződés folyamatában olyan szervezetek is létrejöttek, amelyek részben vagy egészben céljuknak tekintik a nyugállományúak, nyugdíjasok, idősek képviseletét, és erősen kötődnek a Honvédséghez. A tárca vezetése – érzékelve a téma fontosságát – arról döntött, hogy hosszú távú megoldások érdekében elkészíti a Magyar Honvédség Idősügyi Stratégiáját.
E stratégia célcsoportjai a Honvédség állományából nyugállományba helyezett katonák, valamint hozzátartozóik. A stratégiában megfogalmazottak minden nyugállományú katonára kiterjednek életkortól, élethelyzettől függetlenül. Tekintettel a társadalmi elvárásokra, a stratégia megvalósításának időszakában a célcsoportok kiegészülhetnek a Honvédségtől más foglalkoztatási formákból nyugdíjba helyezettek csoportjaival.
A stratégia fontos rendeltetése az aktív és a nyugállományú katonák közötti együttműködési formák kialakítása, amelyek segítségével tartós, együttes tevékenység valósulhat meg az idősebb és a fiatalabb generációk között a generációs szolidaritás elmélyítésében, valamint az egyetemes és a magyar katonai értékek továbbadása és fejlesztése érdekében.
A stratégia kidolgozásának és megvalósításának kettős célja van. Egyrészt a Honvédség értéknek tekinti az aktív évek alatt felhalmozódott tudást és tapasztalatot, amelyet hasznosítani kíván elsősorban a hagyományápolás, a toborzás, a katonagenerációk nevelésében, az oktatás, a sport, és a kulturális élet területén. Másrészt a stratégia célja, hogy az időskorúak számára a különböző élethelyzetekhez igazodó, hosszú távon belátható, sokoldalú gondoskodást nyújtson, világosan jelenítse meg a Honvédség és a nyugállományúak, illetve társadalmi önszerveződéseik kapcsolatrendszerét. Emellett prioritásként jelentkezik a honvédségi idősügyi politika megszilárdítása, a szemléletformálás.
I. A stratégia célcsoportjaiba tartozók helyzete
A nyugállományú katonákról és hozzátartozóikról történő gondoskodás a rendelkezésére álló társadalmi ellátó rendszerek szolgáltatásain túl a mindenkori honvédelmi vezetés kötelezettsége. A jogszabályokban meghatározott feladatok végrehajtásához a Honvédség személyi és szervezeti rendszert működtet.
Az elmúlt évszázadokban létrejött honvédmenház, hadirokkant-intézmények, valamint a nemzetközi tapasztalatok alapján a hivatásos katonai szolgálatból életkoruk, egészségi állapotuk alapján elbocsátottakról történő gondoskodásnak egyre kidolgozottabb rendszere alakult ki hazánkban is.
A nyugállományú katonákról történő gondoskodás jelenlegi kereteinek kiépítése az 1950-es évek közepétől, a hadkiegészítő parancsnokságok rendszerének létrehozásával kezdődött. A jogszabályi, szervezeti és személyi feltételrendszer lényegében ma is ezen alapul.
A Magyar Honvédség szerkezeti átalakítása jelentős létszámcsökkentéssel járt. Ennek következtében mára megváltozott az aktív és a nyugállományú katonák aránya, megnőtt a gondoskodási körbe tartozók száma. A hadkiegészítő parancsnokságok ugyancsak jelentős átalakításon mentek keresztül. Igazodva a haderő elvárásaihoz, továbbá közelítve a regionális közigazgatási rendszerhez, összefogottabb irányítással nagyobb területi ellátási körzettel kerültek kialakításra. Az új szervezeti rendszerben továbbra is megmaradt egyik fő feladatként a nyugállományúakkal és hozzátartozóikkal való foglalkozás.
Amikor nyugállományúakról beszélünk, általában az idősekkel azonosítjuk a fogalmat. A katonai szolgálati viszonyhoz kapcsolódó egyes jogosultságok alapján, amelyet számos esetben a Honvédség szervezeti érdeke kényszerít ki, a katonák viszonylag fiatalon nyugállományba kerülhetnek, de életkoruk miatt nem sorolhatók az idős korosztályba.
A gondoskodási körbe tartozók helyzetének vizsgálata alapján megállapítható, hogy a csoport rendkívül összetett, döntően az idősebb korosztályhoz tartoznak, szociális, egészségügyi, anyagi helyzetük a szélsőségeket is magába foglaló tág határok között mozog.
A nyugállományú katonákra vonatkozó adatok alapján levonható legfontosabb következtetések:
– az érintettek létszáma az elmúlt húsz évben közel a duplájára nőtt,
– a nyugállományba helyezés átlagéletkora csökkent,
– a nyugdíjak összegében jelentős különbségek alakultak ki,
– a teljes létszám több mint egyharmadának életkora a szolgálat felső korhatára alatti,
– a gondoskodási körbe tartozók összlétszáma mintegy 33 500 fő.
A szociális ellátási formák ismeretére és igénybevételére vonatkozó néhány jellemző megállapítás:
– a megkérdezett nyugállományú katonák alig több mint egyharmada ismeri, közel egyharmada pedig csak részben ismeri az őket megillető különböző szociális ellátási formákat;
– legtöbben a nyugállományúak klubján keresztül informálódnak, amelyek főleg a vidéki városokban lakók számára töltenek be fontos szerepet;
– a nyugállományúak klubja “hasznosságát”, s ezáltal jelentőségét a vidéki településeken többek között az adja, hogy ebben a helyi közegben jobban eléri az érintetteket;
– a községekben lakó nyugállományúakhoz jutnak el legkevésbé a kiadványok, információk, a közlönyökből történő tájékozódás itt nem jellemző;
– a leginkább igénybe vett ellátási forma az üdülés, és összességében a nyugállományú katonák 70%-a szeretne élni ezzel a juttatással.
A honvédség szervezeti keretein belül az érintettek ügyeinek intézését a hadkiegészítő parancsnokságok toborzó és érdekvédelmi irodái végzik. Az irodák a nyugállományúakkal és hozzátartozóikkal foglalkozó tevékenységi köre a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény, valamint annak végrehajtási rendeletei, illetve egyes belső rendelkezések által meghatározott, és az alábbi feladatokat foglalja magába: – végzik a nyugállományú katonák és az elhunytak hozzátartozóinak nyilvántartását;
– szervezik és végzik a nyilvántartási körükbe tartozó állománnyal kapcsolatos személyügyi feladatokat (elismerések, egyéb felterjesztések előkészítése, jubileumi köszöntés stb.), a szociális gondoskodás feladatait;
– a szakmai állomány és a bevont segítők közreműködésével folyamatos kapcsolatot tartanak a nyilvántartott állománnyal;
– együttműködési szerződés alapján folyamatos kapcsolatot tartanak az érintett állomány képviseletét ellátó és a róluk történő gondoskodás segítését felvállaló társadalmi szervezetekkel, támogatják azokat vállalt feladataik teljesítésében;
– végzik a jogutód nélkül megszűnt katonai szervezetek, illetve működési területükön kívüli jogutód szervezetekhez tartozó nyugállományú katonákkal kapcsolatban az egyébként a katonai szervezetekre háruló feladatokat;
– szervezik és végzik a nyugállományú katonák és társadalmi szervezeteik aktivistáinak Idősek Világnapja alkalmából történő köszöntését;
– szervezik és végzik a szolgálati kötelmekkel összefüggő baleset vagy betegség következtében elhunyt katonák árvaellátásra jogosult gyermekeinek karácsonyi köszöntését.
A Honvédség a fenti kötelezettségeken túl számos csatornán keresztül tart fenn kapcsolatot a nyugállományúakkal.
A Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere 2003-ban döntött – a minisztériumok közül elsőként – a Honvédelmi Idősügyi Tanács létrehozásáról. A honvédelmi tárcánál előtérbe került a korábbiaktól eltérő humánerőforrás-felfogás, a katonai életpálya egészének egységesebb szemlélete, s ennek részeként az idős emberekkel történő foglalkozás, az időskorúak népességen belüli arányának növekedésével, egészségügyi állapotával, egzisztenciális helyzetével együtt járó problémák megoldására való törekvés és szándék.
Az elmúlt években számos olyan társadalmi szervezet alakult, amelyek céljaik alapján kiemelt figyelmet fordítanak a nyugdíjasokra, idősekre, és tagságuk összetétele, a szervezet jellege miatt erősen kötődnek a Honvédséghez. A nyugállományúak társadalmi szervezetei fő céljaik között deklarálták a nyugállományú katonák és honvédségi nyugdíjasok érdekképviseletét, a velük való törődést. Tevékenységük és az elért eredményeik azt támasztják alá, hogy a gondoskodásról szóló jogszabályi kötelezettség mellett nagy szükség van a nyugállományúak társadalmi bázisú képviseletére is.
II. A Kormány és a Honvédség idősügyi politikája
II. 1. A kormányzati idősügyi politika
A ’90-es évek közepétől kormányzati szinten is felismerték, és szembesültek azokkal a megoldandó kérdésekkel, amelyek egész Európában jelentős feladatot adnak az egyes nemzetek kormányainak, ez pedig a kontinensen megfigyelhető elöregedés problémájának kezelése.
A Kormány mellett 1996 óta működik véleményező, javaslattevő testületként az Idősügyi Tanács, amelynek feladatai a következők:
– az idősek életkörülményeit közvetlenül érintő jogszabályok, illetve más kormányzati döntések előkészítésének szakaszában állásfoglalás kialakítása, javaslattétel a tervezett intézkedésekkel kapcsolatban, konzultáció kezdeményezése a végrehajtás tapasztalatairól;
– az időskorúak érdekeinek védelme, az e korosztályra jellemző szükségletek kielégítését végző nem kormányzati szervek javaslatainak, véleményének közvetítése a Kormány felé;
– közreműködés az Idősek Világnapjával összefüggő kormányzati felkészülésben, illetve programokban.
A cél, hogy olyan idősügyi politika valósuljon meg, amely a nyugdíjasok mindegyik korosztályra épül. A társadalom segítő hátterének megerősítéséhez ösztönözni kell az időseket segítő civil szerveződések, önsegítő csoportok, karitatív szervezetek létrejöttét és működését. A Kormány idősügyi politikájának megvalósításához nélkülözhetetlen a társadalmi együttműködés, a kormányzati szervek összehangolt tevékenysége.
II. 2. A Magyar Honvédség idősügyi politikája
A Honvédség a társadalmi elvárásokkal és kormányzati célkitűzésekkel összhangban mindig komoly figyelmet fordított az aktív szolgálatból kilépett nyugállományúakkal és hozzátartozóikkal való törődésre, a róluk történő gondoskodásra. A tárca gondozási körébe tartozókkal összefüggő stratégiai célkitűzés, hogy – a generációk közti szolidaritás erősítése mellett – a nyugállományúak érdekei folyamatosan kerüljenek figyelembe vételre a szociális ügyekkel összefüggő jogszabályalkotó tevékenységben.
A honvédelmi idősügyi politika stabil alapokon nyugszik, amelynek lényege és célja a szolidaritás, megbecsülés és gondoskodás. A tárca közvetlenül és közvetve kapcsolatot tart a Honvédségből nyugállományba kerültekkel, hozzátartozóikkal és segíti őket. Az idősügyi politika megvalósításának kereteit a jogszabályok és belső rendelkezések határozzák meg.
A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény tartalmazza a szolgálati nyugdíjra való jogosultság, illetve a nyugdíj megállapítására és folyósítására vonatkozó alapvető szabályokat, valamint önálló fejezetben foglalja össze a nyugállományúakra és hozzátartozóikra vonatkozó főbb szabályokat. A nyugállományú katonákat megilleti az egyenruha viselésének joga, szükség esetén kiegészítő egyenruházati ellátásban részesülhetnek. Az aktív tevékenységet folytatók munkáját elismerések adományozásával, előléptetéssel lehet díjazni. A gondoskodási körbe tartozók részére lehetőség van kedvezményes formában üdültetés, munkahelyi étkeztetés, mobiltelefon-szolgáltatás, és honvédségi gépjármű igénybevételére.
A lakhatás különböző támogatási formáinak igénybevételét a Honvédség biztosítja a nyugállományúak részére is. Lehetőségeinek függvényében biztosítja a HM rendelkezése alatt álló, személyes gondoskodást is nyújtó intézményben történő elhelyezést, valamint hozzájárul a civil nyugdíjas otthonban történő elhelyezéshez is.
Az egyéni élethelyzet alapján az érintettek szociális támogatásban és egyszeri pénzbeli támogatásban részesülhetnek. A gondoskodási körbe tartozók részére lehetőség van a honvédségi gyógyító és rehabilitációs intézmények szolgáltatásainak igénybevételére, valamint használhatják a kulturális és sportlétesítmények adta lehetőségeket. A tárca kiemelt figyelmet fordít a kegyeleti tevékenységre.
Mint támogatási forma, az aktív szolgálat időszakához tartozik, de az öngondoskodás, a nyugállományú létre történő felkészülés fontos eleme az önkéntes nyugdíj- és egészségpénztári tagság támogatása.
A Magyar Honvédség minden szervezeti egységénél szociális bizottság működik, amely tevékenységi körében együttműködik a honvédségi és területi szociális jellegű alapítványokkal, egyesületekkel és klubokkal, továbbá figyelemmel kíséri a nyugállományú katonák helyzetét, a velük való kapcsolattartás állapotát, és javaslatokat tesz a teendőkre.
A rendszeres kapcsolattartás érdekében a katonai szervezetek minden évben az adott alakulattól, illetve jogelődjeitől nyugdíjazott személyek részére nyugdíjas találkozót szerveznek. A hadkiegészítő parancsnokságok évente egyszer megemlékező fogadást tartanak a jogutód nélkül megszűnt katonai szervezetektől nyugállományba vonultak részére.
A tárca az egyéni támogatási formák mellett fokozott figyelmet fordít a nyugállományú katonák társadalmi szervezeteinek támogatására is. A támogatás a működési feltételek biztosításában, rendezvényeik szerződés, illetve pályázatok útján való támogatásában, valamint a nyugállományúakat érintő jogszabály-előkészítő és érdekegyeztető tevékenység útján valósul meg.
Az elmúlt években a tárca vezetése törvényi kötelezettség alapján – egyre inkább érezve súlyát és szükségességét a folyamatos párbeszédnek – hasznosan és sikeresen végzi az érdekegyeztetés folyamatát. A Honvédelmi Érdekegyeztető Fórum munkája során rendszeres párbeszéd folyik a nyugállományúakat képviselő szervezetek vezetőivel. Az utóbbi időszak sikereként könyvelhető el a nyugállományba helyezést követően történő rendfokozati előléptetés lehetőségének ismételt megteremtése. Ezzel az erkölcsi megbecsülés egyik régóta hiányolt formája teremtődött meg az aktív társadalmi tevékenységet vállaló nyugállományúak méltó elismerésére.
Jelentős munkát végez a Honvédelmi Idősügyi Tanács, amelynek fő célkitűzése a gondoskodási körbe tartozók érdekeinek képviselete. Ülésein az őket érintő aktuális kérdésekkel foglakozik, többek között a katonai egészségügyi rendszerben lévő lehetőségekkel, vagy a nyugállományúakat érintő humán szolgáltatások alakulásával.
A nyugállományúak társadalmi szervezetei számos területen támogatják a Honvédség tevékenységét. E szervezetek különösen a hagyományápolás, toborzás, oktatás, kulturális élet, és a nyugállományúak önszerveződésének segítése területein vannak jelen.
III. A Magyar Honvédség Idősügyi Stratégiájának alapelvei
Az idős emberek teljes értékű polgárai az országnak, szellemi, kulturális, szociális, és gazdasági téren nyújtott hozzájárulásuk, családjaikat segítő tevékenységük érték a társadalom számára. Az idős személyekkel szembeni megkülönböztetés, előítélet és elkülönülés káros.
Az aktív szolgálatukat követően a nyugállományba helyezett katonák a honvédség számára továbbra is értéket képviselnek. A Magyar Honvédség Idősügyi Stratégiájával kihangsúlyozandó alapelvek – a közöttük meglévő kölcsönös kapcsolat figyelembevétele mellett – két fő irányvonal mentén fogalmazható meg. Az első irányvonal az időseknek szóló támogatás biztosítása, a másik az idősektől jövő támogatás kiaknázása, amelyek csak azonos súllyal képviselve képesek az idősügyi stratégia megvalósítására. A két fő irányvonal azt is szemlélteti, hogy a tartalmasan eltöltött időskor nagyban függ a katonagenerációk közötti szerves kapcsolat és kölcsönös támogatás meglététől.
Az aktív generációk jövőképét és a katonai szolgálathoz fűződő viszonyát nagyban befolyásolja, hogy milyen időskorra számíthatnak. Az idősügyi stratégia alapelveinek figyelembe vétele és érvényre juttatása megköveteli minden vezetési szint együttműködését. Mindenhol ösztönözni kell az idősek önszerveződését, és a különböző önsegítő csoportok létrejöttét. A katonatársadalom szövete a különböző katonagenerációkhoz tartozók összekötő szálai nélkül nem szőhető sűrűre, erősre és tartósra.
Az idősekkel kapcsolatos gondolkodás legfőbb alapelvei között kell kihangsúlyozni a társadalmi integrációt elősegítő aktív élet lehetőségét, a független élethez elengedhetetlen egészség megőrzését, az emberi méltóság tiszteletben tartását szolgáló megbecsülést, a szociális biztonság érzéséhez elengedhetetlen szociális-jóléti gondoskodást, a megkülönböztetés tilalmát, a mindenki számára kötelezően biztosítandó esélyegyenlőséget, valamint a prevencióhoz és a jóléti ellátásokhoz való hozzáféréshez nélkülözhetetlen kapcsolattartást.
1. Aktivitás
Az időskori aktív élet ugyanúgy hozzájárul az egyén fizikai és mentális egészségéhez, mint a társadalom kohéziójához és szociális jólétéhez. A fizikai aktivitás nem korlátozódik csak a sportra és a szervezett szabadidős tevékenységre. A fizikai aktivitás lehetőségei mindenhol ott vannak, ahol emberek élnek és dolgoznak.
Az időskori aktivitás megőrzésének egyik feltétele a foglalkoztatás és a foglalkoztathatóság lehetőségének biztosítása az aktív katonai szolgálatot követő időszakban. A honvédség érdeke, hogy a nyugállományú katonák minél tovább megőrizhessék munkaképességüket, testi és szellemi vitalitásukat. Az aktív katonai szolgálat során szerzett versenyképes képzettség és tudás, valamint széles körű szakmai tapasztalat lehetővé teszi mind a hagyományos, mind a rugalmas foglakoztatási formákban való részvételt. Az atipikus foglalkoztatási formákban, úgymint a részmunkaidős, a határozott időre szóló foglalkoztatásban, vagy a távmunkában való részvételre történő felkészítés pedig növeli az ilyen foglalkoztatás iránti hajlandóságot és csökkenti az idősebb munkavállalókat sújtó, zömében az életkorra visszavezethető hátrányos megkülönböztetést.
2. Egészség
Az egészség a mindennapi élethez szükséges olyan erőforrás, amely biztosítja a fizikai teljesítőképességet, de kihangsúlyozza az egyén és a közösség felelősségét is. Az egészségfogalom hat kölcsönös dimenzióra épít, úgy mint az intellektuális, az érzelmi, a társadalmi, a környezeti, a szellemi és a fizikai jóllét. Ezek közös jelenléte biztosítja az aktív és tartalmas időskor megélését.
Az egészség megőrzéséhez szükség van személyes ismeretekre és különböző egészségmegőrző tevékenységekre is. Az idősek gyakran kerülnek szorult, kiszolgáltatott helyzetbe. A honvédség érdeke, hogy az aktív katonai szolgálatukat befejezők aktivitásuk biztosítása érdekében – életkoruktól függetlenül – kapjanak megfelelő, szervezett formában tájékoztatást, vehessenek igénybe egészségügyi tanácsadói szolgálatot az őket érintő veszélyek megelőzése, kivédése érdekében. Az egészségügyi ellátórendszer működtetésénél, az ellátási és gondozási szolgáltatások biztosításánál figyelembe kell venni az idős személyek sajátos igényeit, ide értve az idősebb korban gyakoribbá váló betegségek megelőzését, gyógyítását, valamint az idősek rehabilitálását, gondozását, a szükséges gyógyszerekhez való hozzáférést. Az idősek egészségügyi ellátásában elérhetővé kell tenni az alapellátáson túl a teljes élethez szükséges egyéb egészségügyi és szociális szolgáltatásokat.
3. Megbecsülés
A megbecsülés az a magatartás, amelynek során valakinek az értékét múltbéli tettei vagy jelenkori cselekedetei alapján elfogadják és elismerik. A megbecsülés alapvető, intézményesített formája az aktív katonai pályát elhagyók számára biztosított szolgálati nyugdíj. Az időskor megbecsültsége összefüggésben van a szolgálati nyugdíj jelentette jövedelembiztonsággal, amely a honvédség esetében még kiegészül a szociális ellátórendszerben meglévő különböző támogatásokkal. A szolgálati nyugdíj nem adomány, hanem szolgálati idővel és járulékfizetéssel megszerzett olyan jog, amely biztonságos megélhetést kell hogy nyújtson az idős embereknek.
A hosszú távú stabilitást és kiszámíthatóságot biztosító szolgálati nyugdíj a megfelelő nyugdíjszínvonal biztosítása mellett képes alkalmazkodni a különböző gazdasági, foglalkoztatási és munkaerő-piaci változásokhoz. A kedvezőtlen magyarországi demográfiai változásokat figyelembe véve az időskorú jövedelembiztonság megteremtésében egyre inkább fontossá válik az öngondoskodás elve. Az ezzel kapcsolatos magatartás ösztönzése, az öngondoskodás fontosságának kihangsúlyozása és támogatása már az aktív katonai szolgálat során fontos. Az időskori jövedelembiztonság, a megfelelő nyugdíjszínvonal befolyással van az érintettek egészségi állapotára és aktivitására. A Honvédség támogatja, hogy az öngondoskodás kapjon nagyobb szerepet az időskorra történő felkészülés során, ehhez szervezeti és anyagi erőforrásokat biztosít már az aktív időszakban.
4. Gondoskodás
Sok időskorú él egyedül a megváltozott családmodell következtében. A nyugállományú katonák jelentős része krónikus betegséggel vagy rokkantsággal küzd, számosan súlyos szociális problémáktól szenvednek. A társadalom átrétegződése, polarizálódása, a le- és felfelé történő mobilitás erősödése, az eltérő életkörülmények, valamint a betegségek típusainak és összetételének változása felértékeli a gondoskodás, a szociális gondozás szükségességét és hív életre új ellátási formákat.
Településtípustól függetlenül, minden időskorú katona számára ugyanazok az ellátások, ugyanolyan színvonalon járnak. A szakszerű gondoskodás megköveteli, hogy adott esetben a szolgáltatás keresse fel az idős emberek lakóhelyét, és ne az időskorúak fáradozzanak a szolgáltatások igénybevétele érdekében. Ez a helyi önkormányzatokkal együttműködésben kialakított, egymáshoz szorosan kapcsolódó, rendszerszerűen felépülő, idősügyi ellátó, szolgáltató hálózaton keresztül valósul meg. A szolgáltatási hálózat működtetése során alapkövetelmény, hogy az ellátások kiépítettsége és az alapellátás tényleges szükségletei egymással összhangban legyenek. Az ápolási-gondozási erőforrások hatékony, célirányos kihasználása különösen fontos a korlátozott önellátásra képes időskorúakról történő gondoskodás biztosításánál.
5. Esélyegyenlőség
Az esélyegyenlőség olyan általános alapelv, amelynek leglényegesebb szempontjai a mindennemű megkülönböztetés tilalma, valamint az egyenlő elbánás. Esélyegyenlőség az élet minden területén alkalmazandó, különös tekintettel a gazdasági, társadalmi, kulturális és családi életre. Az esélyegyenlőség elvének gyakorlatban történő érvényesítéséhez szükség lehet pozitív megkülönböztető intézkedések meghozatalára is. Fontos, hogy a különböző információs csatornák az időseket ne csak családi és betegszerepekben ábrázolják, hanem őket teljes társadalmi és közéleti szerepkörben is bemutassák.
Az idősek esetében különösen fontos az esélyegyenlőség biztosítása az információhoz jutás során, amelyhez többcsatornás információáramlás szükséges. Az időskori önrendelkező élet egyik alapvető követelménye, hogy az idősek személyesen szerzett információik alapján tudatosan választhassanak a különböző igényeket kielégítő, alternatív lakhatás-támogatási és ellátási formák közül, beleértve a különböző piaci alapon működő szolgáltatásokat is. Az időskorúak pozitív megkülönböztetése azt jelenti, hogy célzott tájékoztatás keretében hozzásegítjük őket ahhoz, hogy személyes ügyeik intézéséhez elegendő információval rendelkezzenek. Ez különösen fontos azok esetében, akik települési, egészségi vagy más hátrányból adódóan nehezen tudnak információhoz jutni.
6. Kapcsolattartás
A generációkat átívelő kapcsolattartás kulcskérdés a vélt vagy valós generációs feszültségek enyhítése szempontjából. Ezek csak akkor fognak enyhülni, ha az aktív generációk számára hihetővé válik, hogy a társadalomnak idős emberként is szüksége lesz rá. Az életkor előrehaladtával a fizikai és szellemi képességek időskori korlátai nemcsak a vásárlást és az ügyintézést, hanem a társadalmi kapcsolattartást is megnehezítik. Az időskorúak számára ezért nagyon fontos, hogy képesek legyenek környezetükkel a kapcsolattartásra.
A Honvédség kiemelten fontosnak tartja a nyugállományú katonákkal és hozzátartozóikkal, társadalmi szervezeteikkel, önszerveződéseikkel való minél szorosabb kapcsolattartást. A kölcsönös párbeszéd, a kétoldalú információáramlás biztosítja legjobban, hogy a honvédelmi tárca a megfelelő időben és a megfelelő mélységben tudjon tájékoztatást adni a gondoskodási körébe tartozó nyugállományúak számára. A személyi és intézményi keretek közötti kapcsolattartás kiegészíthető olyan integrált szolgáltatást nyújtó idősportálokkal, amelyek az ügyintézésben, az egészségügyben, a közszolgáltatókkal való kapcsolattartásban és még sok egyéb területen egyaránt képesek az idősek támogatására.
IV. Az idősügyi stratégia megvalósításának feladatai
Az idősügyi stratégia a nyugállományú katonák számára intézményesített keretek között biztosít nyilvánosságot érdekeik érvényesítésére. A honvédelmi tárca eddig is kiemelt fontosságúnak tartotta, hogy az időskorúak a katonatársadalom egyenrangú tagjaiként, tapasztalataik és tudásuk átadásával, véleményezőként részt vegyenek a honvédség jövőjének formálásában.
Ennek érdekében segíteni kell az idősek ügyeivel foglalkozó mozgalmak szervezését és fejlesztését, az idősek önszerveződését, az időseket tömörítő egyesületek és klubok alakítását.
Természetes törekvésnek kell tekinteni részükről az érdekvédelmi, érdek-képviseleti szervezetek alakítását, és nagyobb figyelmet kell szentelni az idősödés társadalmi problémáinak, az idős embereket érintő különböző kihívások kezelésének.
Az idősügyi stratégia eredményes megvalósítása érdekében az alábbi feladatok végrehajtása szükséges, amelyek a stratégia alapelveivel összhangban érintik az aktív élet, az egészség, a gondoskodás és megbecsülés területét, valamint az esélyegyenlőséget szem előtt tartva kiterjednek a honvédelmi tárca és az időskorúak közötti kapcsolat erősítésére.
– A honvédelmi tárca legfontosabb feladata a jogszabályokban és más normatív szabályokban az idősek számára biztosított ellátási, juttatási formák, lehetőségek és kötelezettségek színvonalának megőrzése. A jelenlegi ellátórendszert a kor követelményeihez kell igazítani, figyelembe véve a gondozási körbe tartozók differenciált összetételét is.
– A szociálisan legrászorultabbak segítéséhez szükséges monitoringrendszer jövőbeni kialakítása, működtetésének beindítása, amely a nyugállományúak és hozzátartozóik életkörülményeiről és szociális helyzetéről ad megbízható, folyamatos információt.
– Kiemelten fontos az életkorukból, vagy egyéni helyzetükből adódóan leginkább segítségre szorulók támogatása, életlehetőségeinek javítása. Ehhez szükséges egy gondozási hálózat kialakítása, illetve a már működő ilyen jellegű civil szervezetekkel történő aktív együttműködés megvalósítása, amely adott esetben segíthet különböző hétköznapi feladatok megoldásában is.
– A honvédségi hagyományokhoz kötődő, a nyugállományú katonák érdekében létrejött helyi társadalmi szervezeteket továbbra is támogatni kell, meg kell vizsgálni a velük való együttműködés új formáinak lehetőségét, támogatási rendszerüket az együttműködés eredményességének figyelembevételével a valós igényekhez kell igazítani.
– A hadkiegészítő parancsnokságoknál működő érdekvédelmi alrendszerek tevékenységét, működési feltételeit elemezni kell, új módszerek bevezetésével az ellátandó feladathoz kell igazítani. Ehhez szükséges az ellátási terület, az ellátandó/gondozott létszám, a területi szóródás és a helyi sajátosságok figyelembevétele. Kiemelten kell kezelni a nyugállományúak – tekintettel arra, hogy az érintettek több mint a fele semmilyen szervezethez nem tartozik – szükséges információval történő ellátásának biztosítását.
– A nyugállományú katonákra és hozzátartozóikra vonatkozó jogszabályokat felül kell vizsgálni, tartalmukat a megvalósíthatóság figyelembevételével a kor követelményeihez kell igazítani. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy a nyugállományúakat érintő kedvezőtlen folyamatok esetén a gondoskodási rendszer rugalmassá tételével, egyes elemeinek erősítésével a kedvezőtlen folyamatok ellensúlyozhatóak, a támogatási formák a különböző élethelyzetekhez igazíthatóak legyenek.
– Az önkéntesség elvét szem előtt tartva a nyugállományú katonákat aktívabban be kell vonni a tárcát érintő feladatok helyi szintű végrehajtásába (toborzás, hagyományőrzés, kulturális és sporttevékenység).
– Felül kell vizsgálni a tárca által biztosított erőforrások (személyi anyagi, infrastrukturális és elhelyezési) elosztását, azok hatékonyságát, és a jelenlegi színvonal megőrzésével a valós igényhez kell igazítani. Az erőforrások biztosításában fontos szerephez kell jutni a nyugállományúak – különösen az időskorúak – érdekében működő nonprofit szervezetek lehetőségei kihasználásában. Az időskori gondozást felvállaló alapítványokat ösztönözni és támogatni kell a Nemzeti Fejlesztési Tervhez kapcsolódó pályázati tevékenységben.
– Javaslatot kell kidolgozni a gondozásra szoruló és ellátást igénylő nyugállományú katonák regionális elhelyezésére, támogatni kell a rehabilitációs tevékenységet végző intézmények működését.
– Az élethosszig tartó tanulás biztosítása keretében, tekintettel a széles körű és többirányú tájékozódás lehetőségére, valamint idősbarát médiumok kialakítására a mindenkori gazdasági és jogszabályi környezetet figyelembe véve segíteni kell a nyugállományúak különböző csoportjainak a szükséges képzési formák elérését, a megfelelő foglalkoztatási formák felkutatását.
– Segíteni kell az egészségmegőrzés, egészségtudatos magatartás, életmód kialakítása és fenntartása feltételeinek megteremtését, a Honvédség által szervezett/támogatott ilyen jellegű rendezvényeket elérhetővé kell tenni a nyugállományúak számára is.
– Az aktív szolgálat utolsó szakaszában a hivatásos állományt fel kell készíteni a nyugállományú életvitelbe történő zökkenőmentes átmenetre. Erősíteni kell a nyugállományúak és társadalmi szervezeteik felé irányuló kommunikációs tevékenységet.
A honvédelmi tárca kiemelt fontosságú feladatának tekinti egy tartalmas, boldog és emberséges élet biztosítását idősei számára, amelynek érdekében – az anyagi lehetőségei függvényében – folyamatosan fejleszti intézményhálózatát, bővíti szolgáltatásait, hogy a rászorultak minél szélesebb körét tudja támogatni.
A katonai pálya azon hivatások közé tartozik, melynél a szolgálati idő alatt szoros kötelék alakul ki mind a társak, mind a szervezet irányába. A közösen megélt katonai élmények mindig is az érett kor különleges emlékei közé tartoztak és tartoznak ma is. A hivatásszerűen eltöltött több évtized még ennél is szorosabb kapocs. Az életkor előrehaladtával bizonyosra vehető, hogy többeknél megtörténik a visszafordulás és érdeklődés a korábbi társak irányába.
A honvédelmi tárca szervezeti rendszerének alkalmasnak kell lennie arra, hogy a nyugállományba helyezéssel a katonatársadalmat összekötő kapocs ne szakadjon el, és ez a fordulat tartalommal töltődjön meg. Az a többlet igénybevétel, amely a katonai hivatás természetes velejárója, megkívánja az érintettek iránti megkülönböztetett figyelmet.
E stratégiában megfogalmazott alapelvek és a feladatok részletei minden vezetési szinten az egyes szervezetek munka- és feladatterveiben kerül kidolgozásra. A megvalósítás széles körű egyetértést, együttműködést és személyes elkötelezettséget kíván.
