BÜ BH 2008/110
BÜ BH 2008/110
2008.05.01.
A büntetőeljárás felfüggesztése miatt nyugvó elévülés nem szakadhat félbe; közömbös ezért, hogy a felfüggesztés tartama alatt az elkövetővel szemben büntetőeljárást előbbre vivő cselekményeket foganatosítottak-e – Az elévülés határideje az elévülés nyugvását követően nem kezdődik újra [Btk. 35. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2004. október 25. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért őt 9 hónap – végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő:
A II. r. terhelt elhatározta, hogy az 1992. május 7. napján született gyermekét, aki Németországban az apjánál nevelkedett, Magyarországra hozza. Ennek érdekében 1996. július 2-án barátnőjével, dr. Sz. J.-vel Németországba utaztak személygépkocsival.
1996. július 3-án délelőtt a II. r. terhelt a külön mikrobusszal odaérkező I. r. és a III. r. terhelttel, valamint egy további, az eljárás során ismeretlen személlyel találkozott és megközelítették a gyermek lakóhelyét képező épületet. Megálltak a gyermeket az utcán babakocsiban toló, apai nagymama sértett mellett és kiugrottak a mikrobuszból. A II. r. terhelt a gyermeket kivette a babakocsiból és a mikrobuszba ültette. Ezt követően a sértettet is megragadta és két társa segítségével erőszakkal a mikrobuszba ültették a hátsó ülésre. A III. r. terhelt és a sértett a gépjármű hátsó ülésén, az I. r. terhelt a vezetőülésben, a II. r. terhelt pedig a gyermekkel és az ismeretlen személlyel elől foglaltak helyet és elhajtottak. Egy ipari üzem parkolójánál a II. r. terhelt a gyermekkel és az ismeretlen személlyel kiszállt a mikrobuszból. A gyermek – mindeközben a sértett után kiáltott –, szintén próbált kiszállni a mikrobuszból, azonban erre nem volt lehetősége, mivel a hátsó tolóajtó zárva volt, illetve a mellette ülő III. r. terhelt oldalról fogva tartotta őt.
Ezután az I. r. és a III. r. terheltek a sértettel a mikrobuszban továbbindultak. A sértett továbbra is megpróbált szabadulni, illetve abból a célból, hogy felhívja magára az utcán járókelők figyelmét, igyekezett cipőjével a mikrobusz ablaküvegét kirúgni. Dr. J. P. G. I. r. terhelt a vezetőülésen hátrafordulva többször a sértett arcába vágott. A sértett mellett ülő S. G. III. r. terhelt a sértett lábát a térdénél megfogva felnyomta a válláig és teljes testsúlyával lenyomta azt, majd könyökét a sértett torkára tette, emiatt a sértett nehezen kapott levegőt, halálfélelmet érzett, ily módon védekezésre képtelen állapotban volt.
Miután a mikrobusszal az autópályát elhagyták, egy mellékúton az I. és III. r. terheltek a sértettet a mikrobuszból kilökték és otthagyták. A sértett kb. 45 percen keresztül volt személyi szabadságától megfosztva.
Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. terhelt és védője felmentésért, illetve eltérő minősítés és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2005. március 30. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az I. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság jogerős határozata ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással [valójában az a) pontja alapján], mert álláspontja szerint az I. r. terheltet elévült bűncselekmény miatt ítélték el.
Előadta, hogy a nyomozást az ügyészségi nyomozó hivatal 1997. június 9-én a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadság megsértése bűntetté-nek a gyanúja miatt rendelte el. A nyomozóhivatal 1998. június 18-án felfüggesztette a nyomozást arra hivatkozással, hogy jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kerestek meg. A felfüggesztő határozat indokolása szerint felismerésre bemutatás lefolytatása volt szükséges a jogsegély keretében.
A nyomozás folytatását a nyomozó hivatal 2002. március 21. napján rendelte el, azonban időközben bekövetkezett a hároméves elévülés, ezért az eljárást meg kellett volna szüntetni. Mivel pedig az elévülés már beállt, azzal az indokkal sem lehetett volna folytatni az eljárást, hogy időközben a Btk. 175. § (3) bekezdés c) pontjára változtatták a minősítést.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Érdemi álláspontja szerint a jogsegély eredményétől függetlenül, annak előterjesztésével az eljárásjogi alapja megvolt az eljárás felfüggesztésének, így annak tartama alatt – az 1998. június hó 18. napja és a 2002. március hó 21. napja közötti időszakban – az elévülés nyugodott. A cselekmény büntethetősége nem évült el.
A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 420. §-ának (1) bekezdése és a Be. 424. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, amelyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Kifejtette, hogy a nyomozás felfüggesztésének tartama alatt az eljárást előbbre vivő nyomozási cselekmény nem történt, ezért az elévülés nyugvása nem állapítható meg. A későbbi minősítés-változtatásnak pedig a bekövetkezett elévülésre visszaható jogkövetkezménye nincs.
A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli átiratában foglaltakat fenntartotta.
A Legfelsőbb Bíróság – egyetértve a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltakkal – a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A Btk. 35. §-ának (1) bekezdése alapján az elévülést a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény elkövetése miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye félbeszakítja. Ezzel a félbeszakítás napján az elévülés határideje ismét elkezdődik.
Az ítélkezési gyakorlat az elévülést félbeszakító eljárási cselekmények tekintetében több tartalmi követelményt is megfogalmaz. Mindenekelőtt azt, hogy annak ténybeli alapja egyező legyen az eljárásra okot adó cselekmény lényeges részleteivel, azokkal a történésekkel és eseményekkel, amelyek végső soron a vád tárgyát képezik. Ezen túlmenően meghatározott személy ellen kell irányulnia, így célja szerint arra, hogy az ügy előbbre vitelével az említett tények bekövetkezésében, illetve előidézésében az elkövető szerepét tisztázza. E feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés félbeszakad, függetlenül attól, hogy a nyomozás elrendelésére ismeretlen személy, az elkövető (terhelt), illetve más ismert személy vonatkozásában került sor. Nincs jelentősége annak sem, hogy a terheltet gyanúsítottként kihallgatták-e már vagy közölték-e vele a bűncselekmény megalapozott gyanúját, hogy a gyanúsításban a cselekményt miként minősítették. Az elévülést e fenti követelményeknek maradéktalanul megfelelő eljárási cselekmények minden alkalommal félbeszakítják.
Ennek megfelelően mondta ki a BH 2007/363. szám alatt közzétett eseti döntés, hogy a bűncselekmény elévülését csak azok az – ügy előbbre vitelét célzó, tehát érdemi – eljárási cselekmények szakítják félbe, amelyek ténybeli alapja azonos az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával (tárgyi feltétel); illetve amelyek meghatározott személy – a későbbi vádlott – ellen, a fentebb említett tények bekövetkezésében, előidézésében játszott szerepének a tisztázására irányulnak (személyi feltétel). E feltételek együttes teljesülése esetén az elévülés attól függetlenül félbeszakad, hogy a büntetőeljárás megindítására a későbbi vádlott, ismeretlen személy vagy más ismert személy ellen került-e sor; illetve, hogy a vádlottal szemben a bűncselekmény megalapozott gyanújának közlése, gyanúsítottkénti kihallgatása megtörtént-e.
Téves tehát az a védői álláspont, amely szerint a megalapozott gyanú közlésének, vagy a gyanúsításban a nyomozó hatóság által meghatározott minősítésnek volna döntő jelentősége az elévülés időtartamának a meghatározásakor.
Az I. r. terhelttel szemben indított büntetőeljárás tárgyát képező egyetlen cselekmény ténybeli alapja az utóbb vád tárgyává tett cselekmény ténybeli alapjával és a bíróság jogerős ügydöntő határozatában terhére rótt cselekménnyel mindvégig azonos volt. Ez a cselekmény az öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette.
Az I. r. terhelt bűnügyében a nyomozás 1997. június 9-én történt elrendelését követően annak az 1998. június 18. napján történt felfüggesztéséig folyamatosan az elévülést félbeszakító nyomozási cselekmények foganatosítására – gyanúsítottkénti kihallgatások, tanúkihallgatások stb. – került sor. Függetlenül attól, hogy a felfüggesztés tartama az elévülés nyugvása folytán az elévülés határidejének számítása körében figyelmen kívül marad, a felfüggesztést követően a nyomozás folytatására 2002. március 21. napján került sor.
Az I. r. terheltet a bíróságok a felülvizsgálat tárgyát képező jogerős ügydöntő határozatukban az elkövetéskor hatályos Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő és öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, társtettesként, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében mondták ki bűnösnek. A Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a büntethetőség az adott bűncselekményre a Btk. Különös Részében kilátásba helyezett büntetési tétel felső határának megfelelő idő – az I. r. terhelt terhére rótt cselekmény tekintetében tehát öt év – elteltével következik be.
Sem a nyomozás felfüggesztését megelőzően, sem pedig a nyomozás folytatását követően nem telt el öt év anélkül, hogy az eljáró hatóságok az I. r. terhelttel szemben a jogerős határozatban terhére rótt bűncselekmény miatt az elévülést félbeszakító eljárási cselekményt ne foganatosítottak volna.
A Btk. 35. §-ának (2) bekezdése szerint, ha a büntetőeljárást felfüggesztik, a felfüggesztés tartama az elévülés határidejébe nem számít be. Ez a rendelkezés nem alkalmazható, ha a büntetőeljárást azért függesztik fel, mert az elkövető ismeretlen helyen tartózkodik, vagy elmebeteg lett.
A büntetőeljárás felfüggesztése esetén átmeneti jellegű akadály miatt nem lehet folytatni a nyomozást vagy a bírósági eljárást, ezért a felfüggesztés tartama alatt az elévülés nyugszik.
Ha az eljárás felfüggesztése miatt nyugszik az elévülés, akkor – a védő álláspontjától eltérően – az elévülés félbeszakadása szempontjából teljességgel közömbös, hogy a felfüggesztés tartama alatt az elkövetővel szemben a büntetőeljárást előbbre vivő eljárási cselekmények foganatosítására sor kerül-e vagy sem. Fogalmilag kizárt, hogy az elévülés nyugvása alatt az elévülés félbeszakadjon. A nyugvásnak ugyanis éppen az a rendeltetése, hogy az alatt az idő alatt a bűncselekmény elévülése ne következhessék be. Ennélfogva közömbös, hogy az elévülés az adott ügyben mennyi ideig nyugszik. Nincs jelentősége tehát annak, hogy a nyugvás tartama esetleg hosszabb, mint az adott bűncselekmény elévülésének az ideje. A lényeg, hogy mindaddig, amíg nyugszik addig az elévülés nem is következhet be.
Az elévülés nyugvásának – amellett, hogy tartama alatt az elévülés nem következhet be – az a további következménye, hogy a nyugvást megelőzően és a nyugvást követően eltelt időt az elévülés határidejének a számítása szempontjából egybe kell számítani, tehát – ellentétben az elévülés félbeszakadásával – az elévülés a nyugvását követően nem kezdődik újra.
Összegezve megállapítható, hogy az I. r. terhelt terhére rótt bűncselekmény elévülése sem a nyomozás felfüggesztését megelőzően, sem a felfüggesztés tartam alatt, sem pedig azt követően az eljárás jogerős befejezéséig nem következett be.
Mindezek alapján az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására és a büntető jogkövetkezmények meghatározására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül került sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, melynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 442/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás