110/E/2008. AB határozat
110/E/2008. AB határozat*
2008.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet 2. számú melléklet E) pontja 18. és 19. alpontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 2. számú melléklet D) [nyilvánvalóan E)] pontja 18. és 19. alpontjával összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte. Szerinte az Alkotmány 18. §-ába, a 70/A. § (1) bekezdésébe, valamint a 70/D. § (1) bekezdésébe ütközik, hogy az R. támadott rendelkezései az új, városon kívül építendő közúti műtárgyak védőtávolságát szabályozzák, de az azonos vagy nagyobb forgalmú és környezetterhelésű települési útvonalakra nem határoznak meg védőtávolságot, valamint nem szólnak az utak esetleges bővítésekor irányadó védőtávolságról sem. Véleménye szerint a szabályozás hátrányosan különbözteti meg „a bővítés érintettjeit az új építésű műtárgy érintettjeivel szemben, továbbá megsérti azok Alkotmány 18. § és 70/D. § (1) bekezdésében leírt jogait.”
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.”
2. Az R.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezései:
Védelmi övezetek nagysága (tevékenységek szerint, a légszennyező forrástól számítva)
(...)
E) Nyomvonalas közlekedési létesítmények, ahol a védelmi övezet a létesítmény mindkét oldalán az út, illetve vasút tengelyétől számított legalább 25, illetve legalább 50 méter
18. Új egyszámjegyű és kétszámjegyű országos közút, valamint új vasútvonal esetében legalább 25 méter
19. Új autópálya, autóút esetében legalább 50 méter”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az R. 2. számú mellékletének E) pontja 18. és 19. pontját az 1072/B/2001. AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta, ezért az érdemi vizsgálat megkezdése előtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ügy nem minősül-e „ítélt dolognak”. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.). Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.].
A fenti ügyben az indítványozók az Alkotmány 18. §-a, valamint a 70/D. §-a sérelmének megállapítására tettek indítványt, azonban a jogszabályi rendelkezéseket más alkotmányos összefüggésben támadták. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság res iudicata-t nem állapított meg, így az indítványt érdemben elbírálta. Mindazonáltal az Abh.-ban kifejtett és az alábbiakban ismertetésre kerülő elvi álláspontját fenntartja. Az Abh.-ban az indítványozó azt sérelmezte, hogy az R. már elfogadott, de még hatályba nem lépett rendelkezését egy kormányrendelet úgy módosította, hogy a minimális védőtávolságot a felére csökkentette, megsértve ezzel az Alkotmány 18. §-ában és 70/D. §-ában szabályozott egészséges környezethez való jogot. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. korábbi 13. § (3) bekezdése (mely megegyezik a jelen indítvánnyal támadott rendelkezésekkel) már a módosító rendelet által megállapított szöveggel lépett hatályba. Ebből következően az R. hatálybalépését megelőzően nem volt hatályban olyan jogszabályi rendelkezés, amelyhez képest a módosítás a környezet jogszabály által biztosított védelmi szintjének csökkenését eredményezte volna. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az R. 2. számú mellékletének E) pontjában foglalt rendelkezések alkotmányellenessége az indítványban foglalt indokok alapján az Alkotmány 18. §-ával és 70/D. §-ával összefüggésben sem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
2. Ezt követően az Alkotmánybíróság a mulasztás megállapítása iránti kérelmet vizsgálta meg.
2.1. A 4/1999. (III. 31.) AB határozatában az Alkotmánybíróság összefoglalta a mulasztással kapcsolatban kialakult és azóta is töretlen gyakorlatát, mely szerint „[a]z Alkotmánybíróságnak e kérdés eldöntésére vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. (...) Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 227, 231.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat ABH 1995, 108, 113.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul.” (ABH 1999, 52, 56–57.)
Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. § e) pontjában foglalt hatáskörében eljárva vizsgálta meg, hogy fennáll-e az indítványozó által állított jogalkotói mulasztás és az ebből eredő alkotmányellenes helyzet abban a tekintetben, hogy a jogalkotó csak az újonnan kialakított országos közutakra, valamint autópályákra, autóutakra vonatkozóan írta elő a 25, illetve 50 méteres védőtávolságot, a már meglévő utak tekintetében azonban ezt nem tette meg.
2.2. Az R. 2. számú mellékletében felsorolt tevékenységek, illetve létesítmények esetében a légszennyezőnek védelmi övezetet kell kialakítania a nyomvonalas közlekedési létesítmények mentén [R. 6. § (1) bekezdés].
A védőtávolság nagysága attól függ, hogy újonnan kialakított (amelynek létesítését a rendelet hatálybalépését követően engedélyezik) vagy már meglevő útvonalról van-e szó. Új egyszámjegyű és kétszámjegyű országos közút, valamint új vasútvonal esetében a védőtávolság legalább 25 méter, új autópálya, autóút esetében pedig legalább 50 méter. Az indítványozó állításával ellentétben ilyen nagyságú védőtávolság vonatkozik a már meglevő utak bővítése – azaz új egy- vagy kétszámjegyű országos közúttá, autópályává vagy autóúttá minősítése – esetén is.
Emellett az R. 13. § (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a meglévő vonalforrások kijelölt védelmi övezete nem csökkenthető; illetőleg a környezetvédelmi hatóság határozatban, pótlólagosan a levegőterhelés hatásait csökkentő vagy kizáró felszíni védőelemek (pl. védő növénysáv) alkalmazását írhatja elő.
A kijelölt védelmi övezetben – sem új sem már meglévő útvonal esetén – nem lehet lakóépület, üdülőépület, oktatási, egészségügyi, szociális és igazgatási célú épület, kivéve a telepítésre kerülő, illetve a már működő légszennyező források működésével összefüggő építményt [R. 6. § (8) bekezdés].
A hatályos jogszabály tehát egyaránt rendelkezik az újonnan kialakított, illetve a már meglévő útvonalak tekintetében a védelmi övezetről. Nyilvánvaló, hogy egy már létező, megépített útvonal esetében nincs sem jogi, sem tényleges fizikai lehetőség a meglévő védőtávolság növelésére, hiszen ez az útvonalak mentén fekvő ingatlan-tulajdonosok jogainak közvetlen sérelmével járna. Ezen túl az érintett ingatlanok tulajdonosainak érdekét sem szolgálja a jogszabályban előírt nagyságú védőtávolság kialakítása, hiszen az csak saját ingatlanjuk rovására – tulajdonhoz való joguk egyidejű korlátozása mellett – volna lehetséges.
Emellett a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése szerint a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Az 57/1994. (XI. 17.) AB határozatában ezzel összefüggésben az Alkotmánybíróság kimondta: valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell (ABH 1994, 316–324.). E jogalkotási technika a visszamenőleges hatályú jogi szabályozás tilalmába ütközik, és ekként összeegyeztethetetlen az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság szerves részét alkotó jogbiztonsággal is.
Az Alkotmánybíróság 28/1994. (V. 20.) AB határozatában kimondta: az Alkotmány 18. §-ában megállapított, az egészséges környezethez való jog a Magyar Köztársaságnak azt a kötelezettségét is magában foglalja, hogy az állam a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. (ABH 1994, 134, 140.) Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította azt, hogy ez a mérce nem csak a természetvédelemre, hanem a környezetvédelemre is irányadó. [14/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 126, 130.; 30/2000. (X. 11.) AB határozat, ABH 2000, 202, 205.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogalkotó a már meglévő utak esetében a védelmi övezet csökkentésének kizárásával, új útvonalak esetén pedig a jogszabályban meghatározott védőtávolság előírásával a környezetvédelem jogszabály által garantált szintjének csökkenését nem idézte elő. A hatályos szabályozás pontosan a védelmi szint megtartásának, adott esetben növelésének irányába hat, elősegítve ezzel a környezetvédelmi szempontok fokozott érvényesülését.
Az R. támadott rendelkezéseivel összefüggésben tehát a jogalkotót nem terheli mulasztás, ezért az Alkotmány 18. §-ával és a 70/D. §-ával összefüggésben előterjesztett mulasztás megállapítása iránti indítványt elutasította.
2.3. Az Alkotmánybíróság számos határozatában értelmezte az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmány e rendelkezését – állandó gyakorlata szerint – a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. Az Alkotmánybíróság e határozatokban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom – ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot – kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az emberi vagy az alapvető állampolgári jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában személyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha a jogalkotó valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy embercsoporttal történt összehasonlításban kezel hátrányosabb módon [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 161–162.].
Az Alkotmánybíróság fentebb ismertetett gyakorlatának megfelelően vizsgálta e megkülönböztetés tilalmának az indítványozó által állított sérelmét a támadott jogszabályi rendelkezés vonatkozásában.
Az R. 2. számú melléklet E) pontja 18. és 19. alpontja új országos közútról, új autópályáról, illetve autóútról rendelkezik. Ennek megfelelően homogén csoportba az újonnan létesített közutak által érintett (ezek mellett fekvő) ingatlanok tulajdonosai tartoznak. Nem tartoznak azonban bele a már meglévő útvonalak mentén épített, illetve a védelmi övezeten kívül fekvő ingatlanok tulajdonosai.
Tekintettel arra, hogy a homogén csoporton belül a jogalkotó nem alkalmaz a jogalanyok között különbségtételt, ezért a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmának a sérelme fel sem merülhet, ezzel összefüggésben jogalkotói mulasztás nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az ennek megállapítására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. október 14.
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás