1105/B/2008. AB határozat

1105/B/2008. AB határozat^*

2009.10.31.

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t :

1. Az Alkotmánybíróság az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 30. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó építésügyi hatósági engedélyezési eljárások szabályairól szóló 40/2002. (III. 21.) Korm. rendelet 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a Honvédelmi Minisztérium Szervezeti és Működési Szabályzatának kiadásáról szóló 82/2006. (MK 94.) HM utasítással összefüggésben előterjesztett indítványt visszautasítja.

I n d o k o l á s

1. Az indítványozó a katonai építésügyi hatóságok szervezetrendszerének alkotmányellenességét állítja. Kérelmében kifejti, hogy a sajátos építményfajták körébe tartozó honvédelmi és katonai célú építményekre vonatkozó építésügyi hatósági engedélyezési eljárások szabályairól szóló 40/2002. (III. 21). Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 3. § (1) bekezdése a honvédelmi és katonai célú építmények vonatkozásában az építésügyi, valamint az építésfelügyeleti hatósági jogkört első fokon a Honvédelmi Minisztérium (a továbbiakban: HM) illetékes hivatalába tartozó katonai építésügyi hatósági, illetve építésfelügyeleti feladatokat ellátó szervezeti egységhez, másodfokon a honvédelmi miniszterhez telepíti. A 82/2006. (MK 94.) HM utasítás mellékleteként kiadott HM Szervezeti és Működési Szabályzat (a továbbiakban: HM SZMSZ) alapján első fokú szervként a HM Központi Ellenőrzési és Hatósági Hivatal (a továbbiakban: HM KEHH) jár el. Álláspontját, mely szerint az „elsőfokú szerv függetlenségének (…) még a látszata sincs meg”, az indítványozó a HM SZMSZ-nek a felettes utasításadási jogkörére, az „irányítottságra” vonatkozó általános rendelkezései alapján alakította ki, és rámutatott, hogy a HM KEHH a jogi szakállamtitkár irányítása alá, végső fokon a miniszter alárendeltségébe tartozó, a HM belső szervezeti egységeként működő szervezet. Az Alkotmánybíróság hasonló ügyben született 521/B/2003. sz. határozatára hivatkozva az indítványozó úgy ítéli meg, hogy az abban megfogalmazott követelményeknek a katonai építésügyi hatóságok szervezetrendszerének jelenlegi szabályozása nem felel meg: a szervezeti kereteket egyrészt normatív utasítás tartalmazza, így a katonai építésügyi hatóság nem kizárólag a jog által meghatározott szervezeti keretek között működik. A felettes utasításadási joga, a katonai függelmi helyzet továbbá veszélyezteti annak a követelménynek az érvényesülését, mely szerint a hatóság kizárólag a jog által meghatározott működési rendben fejtheti ki tevékenységét.

Az indítványozó kifejti: a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 106. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv. E követelménynek azonban az ismertetett okok miatt a katonai létesítmények engedélyezésével kapcsolatos másodfokú hatáskör és szervezetrendszer szabályozása szerinte nem tesz eleget. A támadott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését az indítványozó a törvényellenességre – és így az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének sérelmére – tekintettel kérte.

Utalt emellett arra is az indítványozó, hogy szerinte a HM SZMSZ-nek a katonai építésügyi hatóságról szóló részei is sértik a Ket. 106. § (1) bekezdését, illetve arra is hivatkozott, hogy a Ket. 19. § (1) bekezdése alapján a hatóság hatáskörét normatív utasítás nem, csak jogszabály állapíthatja meg. A HM SZMSZ egésze vagy egyes konkrét rendelkezései megsemmisítésére azonban határozott kérelmet nem terjesztett elő.

2. Az indítványozó az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény (a továbbiakban: OTTtv.) 30. § (2) bekezdésének megsemmisítését is kezdeményezte. A sérelmezett előírás a hatályba lépését követően indult államigazgatási ügyekben az 1/1–11. sz. mellékletekben rögzített országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és az egyedi építmények vonatkozásában a törvény rendelkezéseinek alkalmazását írja elő. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés értelmezhető oly módon is, hogy egyedi államigazgatási hatósági ügyekben döntések hozhatók anélkül, hogy az egyedi építmények helyének meghatározása és az övezet tényleges kiterjedésének lehatárolása a törvény 9. § (5) és 16/C. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a megyei településrendezési, illetve a települési szintű szerkezeti tervekben megtörténne. Mindez pedig szerinte jogbizonytalanságot és ekként az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét okozza.

Az Alkotmánybíróság beszerezte a honvédelmi miniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”

„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”

2. Az OTTtv. támadott rendelkezése:

„30. § (2) E bekezdés hatálybalépését követően indult államigazgatási ügyekben az 1/1–11. számú mellékletekben rögzített országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és az egyedi építmények vonatkozásában e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.”

3. A Ket. érintett rendelkezései:

„19. § (1) A hatóság hatáskörét – a hatósági eljárás körébe tartozó ügyfajta meghatározásával – jogszabály állapítja meg. Jogszabályban kell megjelölni az első fokon eljáró, továbbá ha az nem a 107. §-ban és 108. §-ban megjelölt hatóság, a fellebbezést elbíráló hatóságot is.”

„106. § (1) Az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése érdekében – az olyan ügyek kivételével, amelyekben e törvény alapján nincs helye fellebbezésnek – az elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv.”

4. Az R. támadott – az indítvány elbírálásakor hatályos – rendelkezése:

„3. § (1) A Kormány a katonai építésügyi hatósági jogkör gyakorlójaként, országos illetékességgel

a) első fokon a Honvédelmi Minisztérium Központi Ellenőrzési és Hatósági Hivatal vezetőjét,

b) másodfokon a honvédelemért felelős minisztert

(a továbbiakban együtt: katonai építésügyi hatóság) jelöli ki.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság eljárása során az indítványozó elhalálozott. Mivel az érdemi elbírálás feltételei adottak, az Alkotmánybíróság alkotmányvédelmi funkciójából, a közérdekűség elvéből következően [1/2006. (IX. 25.) Tü.áf.] a kérelmet elbírálta.

2. Az R. megsemmisíteni kért rendelkezését az indítvány benyújtását követően – 2009. március 1-jei hatállyal – módosította a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közreműködő szakhatóságok kijelöléséről, valamint egyes szakhatósági közreműködések megszüntetéséről és módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 36. § (1) bekezdése. A támadott rendelkezést ezt követően – 2009. október 1-jei hatállyal – az építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 196/2009. (IX. 15.) Korm. rendelet 59. §-a is módosította, a módosítás 2009. október 1. napján lépett hatályba.

Az Alkotmánybíróság utólagos normakontroll hatáskörben – főszabály szerint – az elbírálás időpontjában hatályban lévő szabályozás alkotmányosságát bírálja el. Az Alkotmánybíróság – irányadó gyakorlatának megfelelően – kivételként az utólagos normakontrollra irányuló vizsgálatát a régi helyébe lépő új szabályozás tekintetében is lefolytatja, ha az tartalmilag a korábbival alkotmányjogi szempontból azonos, és ezáltal azonos a vizsgálandó alkotmányossági probléma (pl. 1066/B/1995. AB végzés, ABH 1999, 867, 868.; 1314/B/1997. AB végzés, ABH 2000, 1049.).

Az R. korábbi, az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése szerint „[a] honvédelmi és katonai célú építmények tekintetében az építésügyi, valamint az építésfelügyeleti hatósági jogkört első fokon a Honvédelmi Minisztérium illetékes hivatalába tartozó katonai építésügyi hatósági, illetve építésfelügyeleti feladatokat ellátó szervezeti egység, másodfokon a honvédelmi miniszter (a továbbiakban együtt: katonai építésügyi hatóság) gyakorolja”. A HM SZMSZ IV. fejezetének „A miniszter alárendeltségébe tartozó szervezetek” alcímének 1. pont (3) bekezdése pedig az első fokú építésügyi hatósági feladatok ellátását a HM KEHH hatáskörébe utalta. A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szervek jegyzékéről szóló 1085/2004. (VIII. 27.) Korm. határozat alapján a HM KEHH nem minisztériumi formában működő központi közigazgatási szerv. A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2006. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Kásztv.) 5. § (2) bekezdése szerint, ha jogszabály a központi államigazgatási szervnek címez hatáskört, azt a szerv vezetője gyakorolja. Ekként az elsőfokú hatáskör a HM KEHH főigazgatóját illette.

A támadott rendelkezés hatályos szövege a következő: „A Kormány a katonai építésügyi hatósági jogkör gyakorlójaként, országos illetékességgel

a) első fokon a Honvédelmi Minisztérium Központi Ellenőrzési és Hatósági Hivatal vezetőjét,

b) másodfokon a honvédelemért felelős minisztert

(a továbbiakban együtt: katonai építésügyi hatóság) jelöli ki.”

Ajogalkotó tehát nem tett mást, mint nevesítette az első fokon – a HM–SZMSZ és a Kásztv. alapján eddig is – eljáró hatóságot, a HM KEHH vezetőjét. A másodfokú hatáskört a jogszabály-módosítás nem érintette: e hatáskör gyakorlására korábban és jelenleg is a honvédelmi miniszter jogosult és köteles.

Megállapítható, hogy a támadott és az elbíráláskor hatályos jogszabályi rendelkezések normaszövegének részleges eltérése ellenére az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma jelenleg is fennáll. Ennek következtében a jogszabály-módosítás az utólagos normakontroll eljárás megszüntetését nem indokolta.

3. Mivel az Alkotmánybíróság az R. támadott rendelkezését korábban – az 521/B/2003. AB határozatban (ABH 2004, 1732.) – már vizsgálta, először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az ügy nem minősül-e ítélt dolognak.

Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3., a továbbiakban: Ügyrend). 31. § c) pontja értelmében ítélt dolog címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.

Az 521/B/2003. AB határozatban az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy az R. 3. §-a sérti-e az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, illetve az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény 19. § (6) bekezdését (amely szerint a közigazgatási szerv a saját ügyének elintézésében nem vehet részt), és a magasabb szintű jogszabályba ütközés folytán az Alkotmány 35. § (2) bekezdését. Megállapította a testület, hogy az „alapító okiratok egyértelműen kifejezésre juttatják, hogy a Honvédelmi Minisztérium belső szervezeti egységeitől elkülönítetten működik önálló hivatalként a katonai építésügyi hatóság, és a katonai építésügyi hatóságtól ugyancsak elkülönítetten végzi munkáját a katonai, valamint honvédelmi rendeltetésű beruházásokat előkészítő építtető szerv is. Nincs tehát arról szó, hogy a katonai építésügyi hatóság saját ügyében jár el, és hogy építési engedélyt a saját maga számára ad ki. A másodfokon eljáró honvédelmi miniszter sem saját ügyét, hanem – az építtető önálló költségvetési szerv kérelme alapján – a sajátos katonai és honvédelmi építményekre vonatkozó építésigazgatási engedélyezési eljárásban önálló jogi személyként eljáró katonai építésügyi hatóság döntéseinek a felülvizsgálatát végzi a jogszabályok előírása szerint a jogorvoslati eljárásban.” (ABH 2005, 1732, 1740-1741.)

Megállapítható egyrészt, hogy a korábbi és a jelen eljárás azonos jogszabályhely, azonban – az R. 3. § (1) bekezdésének módosításai nyomán – nem azonos tartalmú normaszöveg utólagos alkotmányossági vizsgálatára vonatkozik, a korábbi eljárásban továbbá az Alkotmánybíróság álláspontja kialakítása során részben a katonai építésügyi hatóság – a HM KEHH jogelődje, a HM Munkabiztonsági és Építésügyi Hatósági Hivatal – azóta hatályon kívül helyezett alapító okiratában foglaltakra támaszkodott. Ezen kívül pedig a korábbi indítványozó kérelmét a jelen ügytől eltérő indokokra alapította.

Mindezek miatt az az ügy nem minősül res iudicata-nak, ezért az Alkotmánybíróság a jelen indítvány vizsgálatát az alábbiak szerint érdemben végezte el.

4. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az R. 3. § (1) bekezdésének a Ket. 106. § (1) bekezdésével – és ezáltal az Alkotmány 35. § (2) bekezdésével – való összhangját.

Az 1. §-a szerint az R.-et a honvédelmi és katonai célú építmények és a velük kapcsolatos építési tevékenységek építésügyi hatósági engedélyezési eljárásában kell alkalmazni, amely eljárások – figyelembe véve a Ket. 12. § (2) bekezdését – közigazgatási hatósági eljárásként a Ket. tárgyi hatálya alá tartoznak. A Ket. maga határozza meg azoknak az ügyfajtáknak a körét, amelyek esetében az eljárási törvényben foglalt általános szabályokat egyáltalán nem, vagy csak kisegítő jelleggel kell alkalmazni. Az R. hatálya alá tartozó ügyfajták nem tartoznak ebbe a körbe, a HM KEHH hatósági eljárása során tehát a Ket. rendelkezései alkalmazandók.

Az R. 3. § (1) bekezdése alapján az R. hatálya alá tartozó hatósági ügyekben első fokon a HM KEHH vezetője, másodfokon a honvédelmi miniszter jár el. A Ket. 106. § (1) bekezdése értelmében az ügyfél jogorvoslathoz való jogának érvényesülése érdekében – az olyan ügyek kivételével, amelyekben e törvény alapján nincs helye fellebbezésnek – az elsőfokú hatáskört úgy kell megállapítani, illetve a szervezetrendszert úgy kell kialakítani, hogy legyen a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szerv. Az Alkotmánybíróság korábban már több alkalommal vizsgálta, hogy a Ket. e rendelkezése milyen követelményeket támaszt a közigazgatás szervezetrendszerével, a hatáskörök telepítésével kapcsolatban. A 19/2007. (III. 9.) AB határozatában a testület megállapította, hogy az önálló jogi személyiséggel rendelkező, országos hatáskörű Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal vezetője nem tekinthető az általa vezetett szervtől szervezetileg, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szervnek (ABH 2007, 923, 926.). A 35/2008. (IV. 3.) AB határozat szerint pedig a [Kulturális Örökségvédelmi] „Hivatal vezetője által – a Hivatal területi szervei útján gyakorolt elsőfokú hatósági és szakhatósági jogkörben – hozott elsőfokú döntései ellen másodfokú hatósági jogkört gyakorló szervként a Hivatal vezetője jár el. (…) a Hivatal elnöke nem tekinthető az általa vezetett szervtől szervezetileg, illetve feladatkör szempontjából a fellebbezés elbírálására jogosult, az elsőfokú hatóságtól szervezeti, illetve feladatkör szempontjából elkülönülő szervnek.” (ABH 2008, 1361, 1365.) Egy másik határozatában hangsúlyozta ugyanakkor az Alkotmánybíróság azt is, hogy „ha egy szerv szervezetileg ugyan beleilleszkedik egy nagyobb államigazgatási szerv szervezeti struktúrájába, de jogszabályban meghatározott önálló hatásköre van, vagyis ha feladatkörét saját nevében, nem a vezető helyett, vagy nevében gyakorolja, önállónak tekinthető” (1300/B/2007. AB határozat, ABH 2008, 3308, 3313.).

Jelen ügyben az Alkotmánybíróság a következőket mérlegelte döntése során. A HM SZMSZ különbséget tesz a HM szervek – tehát a HM szervezeti egységei (Miniszteri Kabinet, főosztályok, titkárságok) –, illetve a miniszter alárendeltségébe tartozó HM szervezetek között. A HM KEHH a honvédelmi miniszter alapítói határozata – a 61/2005. (HK 9.) HM határozat – szerint tevékenységének jellege alapján közhatalmi, a feladatellátáshoz gyakorolt funkciói szerint önállóan működő és gazdálkodó, jogi személyiséggel rendelkező, országos illetékességű költségvetési szerv (5., 7., 10. pont). Feladatait a honvédelmi miniszter közvetlen alárendeltségében, a hivatali működés tekintetében a jogi szakterületért felelős szakállamtitkár irányítása alatt végzi (9. pont). Élén a miniszter által kinevezett vezető (főigazgató) áll (13. pont). A HM KEHH tehát a honvédelmi tárca irányítása alá tartozó szervezet, amely azonban nem minősül a HM belső szervezeti egységének. Az R. kifogásolt rendelkezése is egyértelmű abban a tekintetben, hogy az elsőfokú hatáskör címzettje a HM KEHH vezetője, és ettől elkülönítetten a másodfokú hatáskört a miniszter gyakorolja. A HM KEHH tehát olyan, a honvédelmi tárcához tartozó, azonban belső HM szervnek nem minősülő költségvetési szerv, amelynek jogszabályban meghatározott önálló – a főigazgató által gyakorolt – hatásköre van.

Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az R. hatáskört megállapító és a Ket. 19. § (4) bekezdésének hatáskör-elvonási tilalmat előíró rendelkezése [„A hatóságtól – a 20. § (3) bekezdésében foglalt kivétellel – a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el.”] együttesen garanciát nyújtanak arra, hogy a HM KEHH hatáskörébe utalt hatósági ügyeket a HM, illetve a miniszter a hatáskör címzettjétől nem vonhatja el. Az első- és másodfokú hatáskör egyértelmű elkülönítésének – és így a hatékony jogorvoslatnak – a különös garanciáját nyújtja továbbá az R. 3. § (2) bekezdése, amely rögzíti, hogy a katonai építésügyi hatóság hatósági jogkörének gyakorlása során csak a jogszabályoknak van alárendelve, a hatósági ügyekben hozandó döntésében nem utasítható. Ez azt jelenti, hogy az R. által szabályozott eseti hatósági döntések kivételt jelentenek a HM jogi szakállamtitkárának a HM KEHH vonatkozásában – a HM SZMSZ IV. fejezet, „A miniszter alárendeltségébe tartozó szervezetek” alcím 1. pontja, illetve a 61/2005. (HK 9.) HM határozat 9. pont alapján – fennálló irányítási joga alól. Ezekben az ügyekben a HM KEHH vezetője – mint katonai építésügyi hatóság – önállóan, s HM belső szervezeti egységeitől elkülönülten, kizárólag a jogszabályoknak alárendelten jár el, számára utasítás nem adható. A másodfokon eljáró honvédelmi miniszter pedig a hatósági döntések felülvizsgálatát végzi a jogszabályok előírása szerint a jogorvoslati eljárásban. A miniszter másodfokú döntéseinek szakmai előkészítése a védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkár közvetlen irányítása alatt működő védelemgazdasági főosztály feladata [HM SZMSZ IV. fejezet, „A védelmi tervezési és infrastrukturális szakállamtitkár közvetlen irányítása alatt működő szervek” alcím, 14. pont (72) bekezdés].

Végezetül szükségesnek tartja az Alkotmánybíróság, hogy jelen ügyben is rámutasson: „A katonai építésügyi hatóság a honvédelmi, katonai célú objektumok megépítésének engedélyezési eljárásában köteles a jogszabályi előírásokat betartani. Az engedélyezési folyamatban egyébként is számos szerv vesz részt az építésügyi hatóság mellett, így a helyi önkormányzat (a területrendezési feladatkör ellátásának keretei között építési szabályzatokat, településrendezési terveket készíttet), a szakhatóságok és műszaki szakértők, a területi főépítész, az építészeti és műszaki tervezők, a kivitelezők és a közművek, az építésügyi hatósági ellenőrzés és az építésfelügyelet szervei, az építésügy központi irányítását végző szervek (…). Mindezek tevékenysége mellett az engedélyezési eljárásban hozott jogerős határozat közigazgatási peres eljárás keretében bíróság előtt is megtámadható. A törvényalkotó kellő súlyú és hatású törvényi garanciákat alakított ki tehát arra, hogy a sajátos építményfajták közül a katonai és honvédelmi célú építmények hatósági engedélyezés eljárásának jogszerűsége biztosított legyen.” (…) „A katonai, honvédelmi célú építmények engedélyezését célzó eljárásban résztvevő szervek a közérdeknek megfelelően, az ügyfélnek minősülők jogait és jogos érdekeit is figyelembe véve hozhatnak jogszerű döntéseket.” (521/B/2003. AB határozat, ABH 2004, 1732, 1741.)

Összefoglalva: mivel a hatályos jogszabályok alapján a HM KEHH a HM belső szervezeti egységének nem tekinthető, és a HM irányítási joga egyedi katonai építési hatósági ügyek befolyásolására nem irányulhat, az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az R. 3. § (1) bekezdése kapcsán az indítványozó által hivatkozott törvényellenesség, vagyis a Ket. 106. § (1) bekezdésének sérelme, illetve ezzel összefüggésben az Alkotmány 35. § (2) bekezdésének a sérelme sem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság ezért az R. 3. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

5. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az indítványozónak a HM SZMSZ-szel – mint az állami irányítás egyéb jogi eszközével – összefüggésben előterjesztett kérelme nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mely szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó ugyanis a HM SZMSZ egészének, illetve „a katonai építésügyi hatóság működését érintő részei”-nek a Ket. egyes rendelkezéseibe ütközését állította, viszont e tekintetben alkotmányellenességre nem hivatkozott, és sem a HM SZMSZ egésze, sem egyes rendelkezései megsemmisítésre irányuló határozott kérelmet nem terjesztett elő.

Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében – mint érdemi elbírálásra alkalmatlant – az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.

6. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt az indítványozói hivatkozást vizsgálta meg, mely szerint az OTTtv. támadott 30. § (2) bekezdése sérti a jogbiztonság követelményét.

Az Alkotmánybíróság számos határozatában kifejtette, hogy a jogállam alapvető, nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A 9/1992. (I. 30.) AB határozatában kimondta, hogy a jogbiztonság az állam – s elsősorban a jogalkotó – kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. (ABH 1992, 59, 65.) A 26/1992. (IV. 30.) AB határozat szerint a világos, érthető és megfelelően értelmezhető normatartalom a normaszöveggel szemben alkotmányos követelmény. A jogbiztonság – amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében deklarált jogállamiság fontos eleme – megköveteli, hogy a jogszabály szövege értelmes és világos, a jogalkalmazás során felismerhető normatartalmat hordozzon. (ABH 1992, 135, 142.) Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogállamiság részét képező jogbiztonság követelményének alapvető eleme a normavilágosság. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből származó ezen követelmény sérelme miatt alkotmányellenessé csak az a szabály nyilvánítható, amely értelmezhetetlen voltánál fogva teremt jogbizonytalanságot, mert hatását tekintve nem kiszámítható és címzettjei számára előre nem látható. Csak a jogalkalmazás számára eleve értelmezhetetlen jogszabály sérti a jogbiztonságot. [36/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 222, 232.; 754/B/1999. AB határozat, ABH 2002, 1050, 1054.; 219/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1488, 1492.]

Az Országos Területrendezési Terv országos érdekből határozza meg kötelező érvénnyel a műszaki infrastruktúra rendszerek térbeli rendjét és a területhasználat szabályait. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az OTTtv. támadott 30. § (2) bekezdése, amely azt mondja ki, hogy az e bekezdés hatálybalépését követően indult államigazgatási ügyekben az 1/1–11. számú mellékletekben rögzített országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és az egyedi építmények vonatkozásában e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, nem minősül eleve értelmezhetetlen rendelkezésnek. Mivel „[ö]nmagában nem sérti a jogbiztonságot az, ha a jogszabály a jogalkalmazás során értelmezésre szorul” [31/2003. (VI. 4.) AB határozat, ABH 2003, 352, 365.], és az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéssel összefüggésben nem állapított meg olyan hiányosságot, amely a jogalkalmazás során ne lenne feloldható, a támadott rendelkezés megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2009. október 6.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

	Dr. Balogh Elemér s. k.,					Dr. Bragyova András s. k.,
			alkotmánybíró						alkotmánybíró

		Dr. Holló András s. k.,					Dr. Paczolay Péter s. k.,
			alkotmánybíró	az Alkotmánybíróság elnöke,
					az aláírásban akadályozott
									Dr. Kiss László
								alkotmánybíró helyett

		Dr. Kovács Péter s. k.,		Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
			alkotmánybíró					előadó alkotmánybíró

		Dr. Lévay Miklós s. k.,				Dr. Trócsányi László s. k.,
			alkotmánybíró						alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek