BÜ BH 2008/113
BÜ BH 2008/113
2008.05.01.
Ha az eltulajdonítás végett elvett személyes tárgy (pénztárca, táska stb.) az általános élettapasztalat szerint közokiratot is tartalmazhat, meg kell állapítani a vádlott bűnösségét közokirattal visszaélés vétségében is [Btk. 277. § (1) bek.].
A városi bíróság O. L. vádlott bűnösségét lopás vétségében, lopás vétségének a kísérletében és 5 rb. közokirattal visszaélés vétségében állapította meg. Ezért, mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül 10 hónapi börtönre, mellékbüntetésül 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
A városi bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által az iratok tartalma alapján kiegészített tényállás lényege a következő.
1. K. J. sértett a tulajdonában lévő Nissan típusú személygépkocsit úgy parkolta le az utcán, hogy azt nem zárta be. A vádlott 20.45 és 23.30 óra közötti időben a nyitott autó-ból különböző szerszámokat és egy autós táskát tulajdonított el 16 150 forint értékben. Az autóstáskában, amely a személygépkocsi bal első ülése alatt volt elhelyezve, különböző okiratok voltak, amelyek a sértett tulajdonát képezték. Így az autóstáskában volt a sértett személyi igazolványa, lakcímkártyája, vezetői engedélye, a gépjármű törzskönyve, illetve forgalmi engedélye.
A vádlott a megszerzett tárgyakat az út túloldalán lévő bokorban rejtette el, de onnan elvinni már nem tudta, mert a helyszínre érkező rendőrök azokat lefoglalták és a sértettnek kiadták, így a lopással okozott kár megtérült.
2. A vádlott 2005. szeptember 27-éről 28-ára virradó éjszaka kinyitotta E. F. sértett tulajdonát képező és műszaki okokból be nem zárható Fiat Ducató típusú gépjárművét, amelyből 10 000 forintot meghaladó értékű tárgyakat kívánt elvinni. A cselekmény elkövetése közben őt észrevették, ezért a cselekményt abbahagyta és a helyszínről elmenekült.
Az autóban rádiós magnó, széldzseki, napszemüveg, szerszámkészlet, illetve égőkészlet volt 18 800 forint értékben.
Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek.
A védelmi fellebbezések kapcsán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a vádlottat 6 rendbeli közokirattal visszaélés vétségének a vádja alól felmentette és főbüntetését 7 hónap börtönre enyhítette.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet csupán azzal egészítette ki, hogy az autóstáskában volt a gépkocsi zöld kártyája is, így abban 6 okirat volt. Ezen túlmenően a városi bíróság által megállapított tényállás megalapozott és az irányadó volt a másodfokú eljárásban is.
A megyei bíróság álláspontja szerint tévedett a városi bíróság, amikor a vádlott bűnösségét 5 rendbeli okirattal visszaélés bűncselekményében is megállapította. E körben az alábbiakra mutatott rá.
Az okirattal visszaélés bűncselekménye csak szándékosan, de eshetőleges szándékkal is elkövethető. Egyenes szándékkal az követi el ezt a bűncselekményt, akinek szándéka kifejezetten a közokirat megszerzésére (megsemmisítésére stb.) irányul, bármilyen célból, vagy indítékkal teszi azt.
A gyakorlatban többször előfordul, hogy az elkövető nem magát az okiratot, hanem azt a tárgyat kívánja megszerezni, eltulajdonítani, amelyben értéket sejt és ezt a tárgyat felnyitás, kinyitás nélkül elveszi és csak a cselekmény befejezése után észleli, hogy abban közokirat van.
A bírói gyakorlat ilyen esetben halmazatban megállapítja a közokirattal visszaélést is, mert természetes, hogy a polgárok általában fontos iratokat is tartanak a pénztárca mellett, így személyi igazolványt, útlevelet stb.
A gyakorlat helyessége általában nem vitatható, mert az elkövetőnek számolnia kell azzal, hogy a kézitáskában fontos okiratok is vannak, így belenyugszik abba, hogy a kézitáskával együtt közokiratokat is megszerez, így az eshetőleges szándék megállapítható.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban az elkövetés körülményei miatt lehetnek és vannak kivételek ezen gyakorlat alól. A megállapított és irányadó tényállás szerint ugyanis a vádlott késő este, illetőleg éjszaka egy utcán parkoló, nyitott gépkocsiból tulajdonított el egy autóstáskát, amelyben a remélt készpénz helyett 6 közokirat volt.
A másodfokú bíróság ítéletének indoklása szerint a vádlott nem számíthatott arra, hogy a sértett ennyire könnyelmű és többek között személyi igazolványt, forgalmi engedélyt, gépjármű törzskönyvet hagy a nyitott gépkocsiban, ezzel szinte felkínálva a lehetőséget, akár a gépkocsi eltulajdonítására is. Így a vádlottat legfeljebb hanyagság terheli abban a vonatkozásban, hogy nem győződött meg az autóstáska tartalmáról, gondatlansága miatt pedig a közokirattal visszaélés miatt nem büntethető. Ezért a másodfokú bíróság a vádlottat 6 rendbeli közokirattal visszaélés vétségének a vádja alól a Be. 331. § (1) bekezdése alapján felmentette, mert a cselekmény nem bűncselekmény.
A felmentő rendelkezések miatt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott büntetőjogi felelősségének a megállapítása és súlyosítás érdekében.
A fellebbviteli főügyészség átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést módosította és figyelemmel a vagyon elleni bűncselekmények minősítésénél irányadó értékhatárokra a lopás vétsége és a lopás vétségének kísérlete vonatkozásában a vádlott felmentését indítványozta.
A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. § (1) bekezdés alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az első- és a másodfokú eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor. A másodfokú bíróság a Be. 351. § (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. Ez a tényállás irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.
A harmadfokú bíróság álláspontja szerint azonban az irányadó tényállásból a másodfokú bíróság helytelen következtetést vont le akkor, amikor a vádlottat a közbizalom elleni bűncselekmények vádja alól felmentette.
E vonatkozásban a harmadfokú bíróság az alábbiakra mutatott rá.
A másodfokú bíróság – bár erre ítéletében kifejezetten nem tért ki – a Be. 6. §-a (3) bekezdése c) pontjának I. fordulatára alapított felmentő rendelkezést a vádlott tévedésével [Btk. 27. § (1) bek.] indokolta. Kifejtette, hogy az elkövetés időpontjára, helyére és nem utolsósorban a gépkocsi nyitott ajtajára figyelemmel a vádlott nem számíthatott az autóstáskában elhelyezett közokiratokra, azok birtokbavételével – mivel nem győződött meg a táska tartalmáról – legfeljebb hanyagság terhelte.
Ennek megállapítására, figyelemmel a Btk. 14. § II. fordulatára, akkor lenne lehetőség, ha a szóban forgó magatartás következményeit (a közokiratok jogtalan megszerzését) a vádlott tőle elvárható körültekintés hiányában nem látta előre.
Közismert tény ugyanakkor, hogy a kisméretű kézitáskák a személyes jellegű ingóságok mellett a napi ügyintézéshez szükséges okiratok tárolására is használatosak. Különösen igaz ez, az engedélyhez kötött gépjárművel rendszeresen közlekedő személyek esetében, akik a jogszerű használat bizonyítása érdekében több, különböző célt szolgáló közokiratot is maguknál tartanak.
Kétségtelen, hogy a sértett könnyelmű volt, amikor kézitáskáját az autóban hagyta, s mindössze arra figyelt, hogy az mások elől, az ülés alá csúsztatva, rejtve maradjon. E körülménynek legfeljebb a büntetőjogi jogkövetkezmények meghatározásakor lehetett volna jelentőséget tulajdonítani.
A harmadfokú bíróság megítélése szerint e bűncselekmény megállapíthatósága szempontjából nem az elkövetés ideje, vagy helye a döntő, hanem az, hogy milyen dolog eltulajdonítása útján kerül sor a közokirat jogtalan megszerzésére. Ha az elvett dolog az általános élettapasztalat szerint közokiratot is tartalmazhat, nincs indok az eshetőleges szándék mellőzésére. Nyilvánvalóan más lett volna a helyzet, ha a vádlott más ingóságot, így szerszámos ládát, vagy az elsősegélycsomagot veszi magához és a közokiratok később abból kerülnek elő.
Ezért a harmadfokú bíróság az ügyészi fellebbezést e körben megalapozottnak találva, a vádlott bűnösségét 6 rendbeli, a Btk. 277. § (1) bekezdésben meghatározott közokirattal visszaélés vétségében megállapította.
Az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem tévedtek, amikor a vádlottat vagyon elleni bűncselekmények elkövetése miatt elmarasztalták. 2007. június 1. napjától kezdődően azonban módosult a Btk. 138/A. §-a, így a 20 000 forintot meg nem haladó értékre elkövetett lopás – a Btk. 316. § (2) bekezdés a)–j) pontjaiban felsorolt minősítő körülmények hiányában – kizárólag az 1999. évi LXIX. törvény 157. § (1) bekezdés a) pontja szerinti tulajdon elleni szabálysértés megállapítására adhat alapot.
Következésképpen a harmadfokú bíróság, szem előtt tartva a Btk. 2. §-ában megfogalmazottakat, az elbíráláskor hatályban lévő törvényt alkalmazva, a vádlottat a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétségének, továbbá az ugyanilyen minősítés alá eső lopás vétségének a kísérlete miatt emelt vád alól a Be. 6. § (3) bekezdés a) pontjának I. fordulatában írt okból felmentette.
A bűnösség körének lényeges megváltozása szükségessé tette a büntetőjogi jogkövetkezményeket befolyásoló tényezők átértékelését is. A vádlottal szemben, figyelemmel a Btk. 12. § (1) bekezdésére, illetőleg a Btk. 81. § (1)–(3) bekezdésére, 2 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztés, közérdekű munka, vagy pénzbüntetés volt kiszabható.
Kétségtelen, hogy nyomatékos súlyosító körülmény a vádlott kifogásolható életvezetése, az, hogy a többszörös visszaesés megállapításához szükséges mértéken túl is volt büntetve, valamint az, hogy az újabb bűncselekményeket feltételes szabadság hatálya alatt követte el.
Ezzel szemben enyhítő körülmény a két kiskorú gyermekről történő gondoskodás. Nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a jogtalanul megszerzett közokiratokat a sértett rövid időn belül hiánytalanul visszakapta. Erre is tekintettel a harmadfokú bíróság a kiszabott főbüntetés tartamát 4 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát pedig 1 évre enyhítette.
A cselekmény elkövetésétől számított 2 év elteltével a Szabálysértési törvény 11. § (7) bekezdése alapján nincs helye felelősségre vonásnak. Ezért a tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárást a Sztv. 84. § (1) bekezdés g) pontja alapján a harmadfokú bíróság megszüntette.
A másodfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek voltak, ezért azokat a harmadfokú bíróság a Be. 397. §-a alapján helybenhagyta.
(Pécsi Ítélőtábla Bhar. I. 121/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás