BÜ BH 2008/114
BÜ BH 2008/114
2008.05.01.
Szolgálatban kötelességszegés vétségének és lopás bűntettének minősül, ha a rendőr vádlott a bűncselekmény helyszínén a szemlebizottság tagjaként – a pénz, mint bűnjel számolása során a kínálkozó alkalmat kihasználva –, a bankfiókban a bankrabló által hátrahagyott pénz egy részét elviszi [Btk. 316. § (1) bek., (4) bek. a) pont, Btk. 348. § (1) bek.].
A F. bíróság katonai tanácsa a 2007. május 15. napján kelt ítéletével E. Z. volt r. szds. vádlottat szolgálatban kötelességszegés bűntette és lopás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 1 évi és 8 hónapi börtönbüntetésre, valamint lefokozásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyakról, és a bűnügyi költség viseléséről.
Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg:
E. Z. volt r. százados a B. kerületi rendőrkapitányság állományában 2007. május 4. napján 08.00 órától 24 órás készenléti szolgálatot látott el a helyszíni szemlebizottság vezetőjeként.
A B. városban lévő egyik OTP bankfiók sérelmére elkövetett bűncselekmény bejelentése után E. Z. r. százados vádlott a helyszínre ment, majd a kapitányságvezető utasítása alapján részt vett a helyszíni szemlét folytató bizottság munkájában.
Ekkor, a szolgálati feladata alatt, 22.30 óra körüli időben a bankfiókban, a bankrabló által eltulajdonítani szándékozott pénz bankjegyre való elkülönítésében, illetve számolásában vett részt. Kihasználta, hogy egyedül maradt, és a pénzből 460 000 forintot eltulajdonított.
A helyszíni szemle befejezése után visszatért a rendőrkapitányságra, ahol a készenléti szolgálatát tovább folytatta.
A vádlott az eltulajdonított pénzösszegből 345 000 forintot tankolásra, élelmiszer vásárlására, valamint adósságainak kifizetésére fordított.
A vádlottnál megtartott házkutatás során lefoglalásra került 115 000 forint. A bírósági tárgyaláson a vádlott az OTP jelen lévő képviselője előtt – az időközben általa elköltött – 345 000 forintot visszafizette, így a kár az eljárás során megtérült.
A katonai ügyész a kihirdetett ítélettel szemben a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést.
Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztést és pénzmellékbüntetést is szabjon ki a lefokozás katonai mellékbüntetés mellett.
A vádlott és a védője fellebbezést jelentettek be a katonai bűncselekmény megállapítása miatt.
A K. fellebbviteli ügyészség átiratában a katonai ügyész fellebbezését fenntartotta.
Egyben indítványozta, hogy a F. ítélőtábla katonai tanácsa mellőzze a börtönbüntetés végrehajtásának a próbaidőre történő felfüggesztését, szabjon ki a vádlottal szemben pénzmellékbüntetést, egyebekben pedig az ítéletet hagyja helyben.
A nyilvános ülésen a K. fellebbviteli ügyészség jelen lévő képviselője kiegészítéssel tartotta fenn az ügyész fellebbezését. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe a vádlott terhére rótt bűncselekmények jelentős tárgyi súlyát, amely súlyosan sértette a rendőrség működésébe vetett közbizalmat. Ezért mindenképpen szükségesnek tartotta a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabását és kiegészítve az átiratban foglaltakat, közügyektől eltiltás kiszabására is indítványt tett. Egyebekben fenntartotta az átiratában írtakat.
A vádlott védője perbeszédében módosította fellebbezését, a továbbiakban nem vitatta a védence terhére rótt katonai bűncselekmény megállapítását. Álláspontja szerint azonban ennek nem a bűntetti, hanem csak a vétségi alakzata valósult meg, mivel nem állapítható meg, hogy a szolgálatban kötelességszegés jelentős hátrány veszélyével járt volna. Indoklásként előadta, hogy a vádlott nem volt a szemlebizottság vezetője és magatartása miatt a bűncselekmény helyszíne nem szenvedett olyan sérelmet, amely meghiúsította volna a nyomozás lefolytatását. A helyszínen talált nyomok ugyanis rögzítésre kerültek, védence a bűnjelként kezelt zacskó tartalmát változtatta meg, amikor abból pénzt tulajdonított el. Véleménye szerint az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a bűnösségi körülményeket, álláspontja szerint nem indokolt a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása.
A jogi minősítés megváltoztatása mellett az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt azzal, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a pénzmellékbüntetés alkalmazását.
A F. Ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú ítéletet, az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be. 348. § (1) bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy a F. Bíróság katonai tanácsa az eljárási szabályok betartása mellett folytatta le a bíróság elé állításos tárgyalást. A rendelkezésére álló bizonyítékokat teljes egészében tekintetbe vette és mindezek figyelembevételével helyesen állapította meg az ítélet tényállását.
Az elsőfokú bíróság megfelelően eleget tett indokolási kötelezettségének.
Az elsőfokú katonai tanács az általa megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen minősítette a vagyon elleni cselekményét az elkövetési értékre figyelemmel a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző, de a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő lopás bűntettének. A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban tévedett a katonai bűncselekmény minősítését illetően.
A Btk. 348. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét az követi el, aki őr-, ügyeleti vagy egyéb készenléti szolgálatban elalszik, szeszes italt fogyaszt, rendeltetési helyét elhagyja, vagy a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon, súlyosan megszegi. A Btk. 348. § (2) bekezdésében írt minősített eset valósul meg abban az esetben, ha a vádlott cselekménye következményeként fennáll a szolgálat ellátására a jelentős hátrány veszélye.
A vádlott a szolgálatban kötelességszegés bűncselekménye elkövetési magatartásának 4. fordulatát valósította meg, mivel a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezést más módon, súlyosan megszegte. A Bírósági Határozatokban 1995/448. számon közzétett eseti döntésben írtak szerint a szolgálatban kötelességszegés bűncselekményének a szolgálat ellátására vonatkozó rendelkezések más módon súlyosan történő megszegése fogalmi körébe az olyan cselekmények tartoznak, amelyek a törvényben írt egyéb elkövetési magatartásokkal (elalvás, szeszesitalfogyasztás, rendeltetési hely elhagyása) azonos sérelmet idéznek elő. Az elsőfokú bíróság helyesen hívta fel azokat a szabályokat, amelyeket a vádlott, mint bűnügyi szemlebizottsági tag cselekménye során megszegett. A vádlott ezen kötelességszegése, mivel az általa ellátott szolgálat alaprendeltetését sértette, ugyanolyan súlyúnak tekintendő, mint a szolgálatban kötelességszegés bűncselekményének nevesített elkövetési magatartásai. A bírói gyakorlat szerint a helyszínt biztosító szolgálatot teljesítő rendőr, illetve a bűnügyi szemlebizottság vezetőjének azon magatartása, hogy a helyszínen vagyon elleni bűncselekményt követ el és ily módon a bűnügy helyszínét megváltoztatja, megvalósítja a Btk. 348. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségét, halmazatban a vagyon elleni bűncselekménnyel. E gyakorlatot tükrözi a Bírósági Határozatokban 1986/135. és 1995/201. számon közzétett eseti döntések is. A közbizalmat sértő és a rendőri eljárás érdekeit is veszélyeztető jellege miatt minősül a vádlott kötelességszegése olyannak, amely súlyában megegyezik a törvényi tényállásban felsorolt többi elkövetési magatartással.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a vádlott cselekménye nem járt a szolgálat ellátására jelentős hátrány veszélyével. A bírói gyakorlat szerint az elkövetési magatartás akkor járhat jelentős hátrány veszélyével, ha a védett jogtárgy a jellegénél fogva különös jelentőséggel bír, és az elkövető tevékenysége vagy mulasztása miatt a szolgálat célja meghiúsulhat. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint együttesen kell vizsgálni a védett jogtárgy jellegét, a szolgálat létrehozásának célját, és ezzel összefüggésben azt, hogy a szolgálati kötelezettségek megszegése eredményezheti-e a szolgálat céljának meghiúsulását. A szolgálatban kötelességszegés bűntette megállapításának ezen feltételei egymással konjuktív kapcsolatban állnak. Nem elegendő a szolgálat tárgyának kiemelt fontossága, szükséges az is, hogy a terhelt cselekménye miatt fennálljon a szolgálati cél meghiúsulásának veszélye is. Abban az esetben sem állapítható meg e bűncselekmény minősített esete, ha ugyan teljes egészében meghiúsul a szolgálat rendeltetése, de nem bír kiemelt fontossággal a szolgálat tárgya.
A helyszíni szemlét folytató rendőrnek az a kötelessége, hogy a jogszabályokban előírt módon eljárva a bűncselekmény helyszínét és eredeti állapotát rögzítse azért, hogy az eljárás folytatásához – további következtetések levonására alkalmas módon – a feltételek hiánytalanul és hitelesen biztosítva legyenek. Jelen esetben az állapítható meg, hogy a vádlott cselekménye a nyomozás sikerét részben veszélyeztette. A nyomozás érdekei vitathatatlanul kiemelt fontossággal bírnak, azonban a vádlott cselekménye folytán – miként erre a védő helyesen hivatkozott – azok teljes egészében nem hiúsultak meg. A helyszín ugyanis rögzítésre került, annak részleges megváltoztatása nem hiúsíthatta meg az eljárás sikerét, ennek reális veszélye jelen esetben nem állt fenn. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság a vádlott katonai bűncselekményének minősítését megváltoztatta és azt a Btk. 348. § (1) bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségének minősítette a hasonló ügyekben folytatott bírósági gyakorlattal egyezően.
A büntetés súlyosítása érdekében bejelentett ügyészi fellebbezés részben alapos.
Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, amelynek köréből az ügyészi indítvánnyal egyezően mellőzni kell annak enyhítő körülményként értékelését, hogy a vádlott tevékeny megbánást tanúsított. A tevékeny megbánás ugyanis a Btk. időközben hatályon kívül helyezett 332. §-a szerint azt jelentette, hogy a vagyon elleni bűncselekmény elkövetője mielőtt azt felfedezték volna, a hatóságnak vagy a károsultnak bejelenti, és a kárt megtéríti. Jelen esetben a vádlott a büntetőeljárás során térítette meg a kárt, amely körülmény természetesen enyhítő körülményként értékelhető, de nem minősül tevékeny megbánásnak. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a szabadságvesztés mértékét és végrehajtási fokozatát. A másodfokú bíróság – különösen a katonai bűncselekmény enyhébb minősítésére figyelemmel – szintén nem tartotta szükségesnek a büntetési célok elérése érdekében a végrehajtandó szabadságvesztés alkalmazását. A vádlott terhére rótt szolgálatban kötelességszegés vétsége 1 évi, míg a lopás bűntette 3 évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a több gyermek eltartásáról gondoskodó, első alkalommal bűncselekményt elkövető vádlottal szemben a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 4 évi próbaidőre felfüggesztette. Mivel a vádlott cselekményével súlyosan sértette a rendfokozat tekintélyét, helyesen alkalmazott vele szemben lefokozás katonai mellékbüntetést is.
Tévedett az elsőfokú bíróság, mikor nem szabott ki a vádlottal szemben pénzmellékbüntetést. A vádlott jogtalan haszonszerzés érdekében követte el a vagyon elleni bűncselekményt, megfelelő vagyonnal és jövedelemmel rendelkezik, valamint az elsőfokú bíróság őt határozott tartamú szabadságvesztésre ítélte. Ezért a Btk. 64. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem mellőzhető vele szemben pénzmellékbüntetés alkalmazása. Erre figyelemmel – helyt adva az ügyészi indítványnak – a másodfokú bíróság a vádlottat, a törvény kötelező rendelkezése alapján, 150 000 Ft pénzmellékbüntetésre is ítélte és rendelkezett annak meg nem fizetése esetére a szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.
Egyebekben az ítélőtábla katonai tanácsa az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokainál fogva – helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 6. Kbf. 46/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás