1141/B/2008. AB határozat
1141/B/2008. AB határozat*
2009.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt benyújtott indítványok alapján meghozta következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 4. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 207/2008. (VIII. 27.) Korm. rendelet 16. § (1) bekezdése, a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közreműködő szakhatóságok kijelöléséről, valamint egyes szakhatósági közreműködések megszüntetéséről és módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 43. § (2) bekezdése első fordulata, valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közreműködő szakhatóságok kijelöléséről, valamint egyes szakhatósági közreműködések megszüntetéséről és módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet módosításáról rendelkező 21/2009. (II. 4.) Korm. rendelet 5. § harmadik fordulata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítványt nyújtottak be, amelyben az indítványozók az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóságok kijelöléséről és működési feltételeiről szóló 343/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 4. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérik.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
Az indítványozók álláspontja szerint az a rendelkezés, amely kogens szabályként írja elő a helyi önkormányzatok számára, hogy az elsőfokú építésügyi hatóságnál legalább két fő teljes munkaidőben foglalkozatott köztisztviselőt kell foglalkoztatni, az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) és e) pontjában szabályozott önkormányzati alapjogokat sérti.
Az Alkotmány e rendelkezései alapján nincs arra mód, hogy a Kormány akár normatív, akár egyedi döntésével a helyi önkormányzatok igazgatási és szervezetalakítási szabadságát korlátozza.
Az egyik indítványozó az R. 4. § (1) bekezdés – álláspontja szerint az Alkotmánnyal összhangban álló – eredeti szövegének helyreállítása érdekében az e rendelkezést módosító szabályok, a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes kormányrendeletek módosításáról szóló 207/2008. (VIII. 27.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módr.1.) 16. § (1) bekezdése, a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közreműködő szakhatóságok kijelöléséről, valamint egyes szakhatósági közreműködések megszüntetéséről és módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módr.2.) 43. § (2) bekezdése első fordulata, valamint a Nemzeti Hírközlési Hatóság eljárásában közreműködő szakhatóságok kijelöléséről, valamint egyes szakhatósági közreműködések megszüntetéséről és módosításáról szóló 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet módosításáról rendelkező 21/2009. (II. 4.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Módr.3.) 5. § harmadik fordulata alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítványok elbírálása során az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1) Az Alkotmánynak az indítványozók által felhívott rendelkezései:
„44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
a) önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül,
(...)
e) törvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét,”
„44/B. § (3) Törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladatot, hatósági hatáskört állapíthat meg a jegyzőnek, és kivételesen a képviselőtestület hivatala ügyintézőjének is.”
2) A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) hivatkozott rendelkezései:
„95. § A Kormány:
(...)
c) rendeletben határozza meg a helyi közszolgálat képesítési előírásait;
d) irányítja az államigazgatási feladatok ellátását és gondoskodik végrehajtásuk feltételeiről;”
3) A Korm.r. 4. § (1) bekezdésének eredeti szövege:
„4. § (1) Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság köztisztviselői létszámát úgy kell meghatározni, hogy a hatósági tevékenység folyamatos végzése biztosított legyen.”
A Korm.r. 4. § (1) bekezdésének a Módr.1.-el megállapított szövege:
„4. § (1) Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság köztisztviselői létszámát úgy kell meghatározni, hogy a hatósági tevékenység folyamatos végzése biztosított legyen, de az elsőfokú építésügyi hatóságnak legalább 2 fő – a (2) bekezdésben meghatározott foglalkoztatási feltételekkel rendelkező – köztisztviselőt kell foglalkoztatnia.”
A Korm.r. 4. § (1) bekezdésének a Módr.2. és a Módr.3. által módosított, hatályos szövege:
„4. § (1) Az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság köztisztviselői létszámát úgy kell meghatározni, hogy a hatósági tevékenység folyamatos végzése biztosított legyen, de az elsőfokú építésügyi hatóságnak legalább 2 fő – a (2) bekezdésben meghatározott foglalkoztatási feltételekkel rendelkező – teljes munkaidőben foglalkoztatott köztisztviselőt kell foglalkoztatnia.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmány 42. §-a a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak kollektív alapjogaként szabályozza a helyi önkormányzáshoz való jogot, amelyet a választópolgárok – a 44. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – az általuk választott képviselő-testület, illetőleg helyi népszavazás útján gyakorolnak. Az Alkotmány egyúttal meghatározza a helyi önkormányzás tartalmát, ami a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek intézését és a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlását foglalja magában. E rendelkezéseivel az Alkotmány az állami feladatok egy részét, a helyi közügyek intézését a helyi önkormányzatok hatáskörébe utalta, a végrehajtó hatalom gyakorlásának egy szeletét decentralizálta a választópolgárok helyi közösségére, a helyi önkormányzatokra. Az Alkotmány IX. fejezete a helyi önkormányzás körébe tartozó feladatok ellátása tekintetében nagyfokú önállóságot biztosít a helyi önkormányzatok számára, a 44/A. § (1) bekezdésében az önkormányzati alapjogok, a képviselő-testületet megillető hatáskörök szabályozásával ezt az autonómiát alkotmányi védelemben részesíti.
Az Alkotmány rendelkezései alapján nincs arra mód, hogy a Kormány vagy a központi közigazgatás szervei a helyi közügyek körében jogokat, kötelezettségeket állapítsanak meg a helyi önkormányzatok számára, beavatkozzanak az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésében szabályozott önkormányzati alapjogok, az önkormányzatot az önkormányzati ügyekben megillető igazgatási és szabályozási autonómia gyakorlásába. [77/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 390, 396.]
Az Alkotmány a 44/B. § (2)–(3) bekezdésében felhatalmazást ad arra, hogy törvény vagy kormányrendelet államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlására jogosítsa fel a helyi önkormányzatok szerveit. Államigazgatási feladat- és hatáskört állapíthat meg törvény vagy törvényi felhatalmazás alapján kormányrendelet a polgármesternek, valamint törvény vagy kormányrendelet a jegyzőnek, illetőleg a polgármesteri hivatal ügyintézőjének. Az Alkotmány e felhatalmazása alapján a helyi önkormányzatok tisztségviselőire, illetőleg köztisztviselőire telepített államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlása nem tartozik a helyi önkormányzás körébe. Az államigazgatási hatósági jogköreik gyakorlása során a helyi önkormányzat szervei az állam központi szervei által alkotott jogszabályok érvényesítését szolgáló hatósági jogalkalmazó tevékenységet végeznek. E hatáskörükben eljárva nincsenek alárendelve a képviselő-testületnek. A képviselő-testület – a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 19. § (4) bekezdése alapján – az államigazgatási hatósági jogkörrel felruházott tisztségviselőjétől, köztisztviselőjétől a hatáskört nem vonhatja el, e hatáskörök gyakorlására utasítást nem adhat, nem jogosult hatósági határozataik felülvizsgálatára. Az államigazgatási feladatok ellátásáért, az államigazgatási hatósági jogkörök gyakorlásáért a Kormány felelősséggel tartozik akkor is, ha azokat önkormányzati szervekre ruházta. Ezért rendelkezik úgy az Ötv. 95. § d) pontja, hogy az államigazgatási feladat- és hatáskörök gyakorlása a Kormány irányítása alatt áll. Ennek megfelelően az önkormányzati szervek által gyakorolt államigazgatási hatósági jogkörök tekintetében a Ket. alapján a felügyeleti szervet megillető jogosítványokat a Kormány alá rendelt államigazgatási szerv – a Ket. 107. § (2) bekezdése alapján – általános szabályként a Kormány általános hatáskörű területi államigazgatási szerve, a regionális államigazgatási hivatal gyakorolja. Az államigazgatási hatósági tevékenység során a jogalkalmazó nem települési érdekek, településpolitikai mérlegelés, hanem jogszabályok, jogszabályban meghatározott szakmai szempontok alapján dönt. A jogalkalmazás szakszerűségének és a jogalkalmazási gyakorlat egységességének biztosítása megkívánja, hogy jogszabályok a hatósági tevékenység gyakorlásának személyi és szakmai követelményeket is előírjanak. Az Ötv. 95. § c) pontja a Kormányt hatalmazza fel arra, hogy rendeletben meghatározza a helyi közszolgálat képesítési előírásait, a 97. § a) pontja pedig a miniszter hatásköreként szabályozza, hogy rendeletben határozza meg a polgármester, a főpolgármester, a megyei közgyűlés elnöke, a jegyző, a főjegyző államigazgatási feladatai ellátásának szakmai szabályait, és ellenőrizze azok érvényesülését.
Az Alkotmánynak 44/B. § (3) bekezdésébe foglalt felhatalmazással élve alkotta meg a Kormány az R.-t, és jogosította fel az építésügyi hatósági jogkörök gyakorlására a rendelet mellékleteiben meghatározott települési önkormányzatok jegyzőit.
Az R. 1/A. melléklete határozza meg azokat a települési önkormányzatokat, amelyek jegyzői I. fokú építésügyi hatósági jogkörrel rendelkeznek és meghatározza, hogy e jegyzők illetékességi területe, mely településekre terjed ki. Az 1/B. mellékletben felsorolt települési önkormányzatok jegyzői addig jogosultak az építésügyi hatósági jogkör gyakorlására, amíg a hatáskör-telepítésnek R.-ben szabályozott feltételei fennállnak, e feltételek megszűnése esetén az építésügyi hatáskörük az R. erejénél fogva megszűnik és a megszűnés időpontjától a hatásköröket az 1/A. mellékletben meghatározott települési önkormányzatok jegyzői gyakorolják.
Tehát ebben az esetben nem arról van szó, hogy a Kormány kötelezően államigazgatási feladat ellátását írta elő úgy, hogy annak ellátását az önkormányzatok számára teljesíthetetlen személyi feltételek biztosításához kötötte, hanem az államigazgatási hatósági jogkörök biztonságos és szakszerű gyakorlásának biztosítása érdekében úgy jelölte ki az építésügyi hatóságokat, hogy amennyiben a települési önkormányzat a hatósági jogkör gyakorlásához előírt személyi feltételek teljesítésére nem képes, e hatásköröket olyan építési hatóságok vegyék át, ahol a hatáskörök gyakorlásának feltételei biztosítottak.
Az Alkotmány 44/B. § (2)–(3) bekezdése alapján nem vitatható el a Kormány joga arra, hogy a hatáskör telepítés feltételeként meghatározza azokat a személyi, szakmai követelményeket, amelyek az államigazgatási feladatok biztonságos és szakszerű ellátását hivatottak biztosítani.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 4. § (1) bekezdése nem alkotmányellenes, ezért az indítványokat elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megszüntette a Módr.1., Módr. 2. és a Módr. 3. R. 4. § (1) bekezdését módosító rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást. Az R. 4. § (1) bekezdésének a Módr.1. 16. § (1) bekezdése által megállapított szövegét módosította a Módr.2. 43. § (2) bekezdése, valamint a Módr.3. 5. §-a.
A Módr.2. 2009. március 1-jén lépett hatályba, vitatott szabályát 2009. április 3-i hatállyal hatályon kívül helyezte a Módr. 2. 45. § (4) bekezdése. A Módr. 3. támadott rendelkezését 2009. március 2-i hatállyal hatályon kívül helyezte ugyanezen rendelet 7. § (3) bekezdése.
Így ezek a szabályok nem tekinthetők hatályos szabálynak, ezért az Alkotmánybíróság a felülvizsgálatukra irányuló eljárást – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján – megszüntette.
Budapest, 2009. július 6.
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás