1146/D/2008. AB határozat
1146/D/2008. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
1. Az Alkotmánybíróság a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény 1. és 2. §-ai alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a magyarországi német lakosság Németországba áttelepítéséről szóló 12.330/1945. M. E. számú rendelet, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb rendeletek módosításáról, kiegészítéséről és összefoglalásáról szóló 12.200/1947. Korm. rendelet 9. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó német állampolgár jogi képviselője útján előterjesztett alkotmányjogi panaszában előadta, hogy szüleit és családjukat 1946-ban német nemzetiségük alapján Németországba kitelepítették, és magyar állampolgárságukat a magyarországi német lakosság Németországba áttelepítéséről szóló 12.330/1945. M. E. számú rendelet, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb rendeletek módosításáról, kiegészítéséről és összefoglalásáról szóló 12.200/1947. Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 9. §-ában foglalt rendelkezés alapján elveszítették. Az 1951-ben született indítványozó állampolgársági bizonyítvány iránti kérelmet terjesztett elő, amely kérelem alapján az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium (a továbbiakban: IRM) nemleges állampolgársági bizonyítványt adott ki számára, vagyis magyar állampolgárságának megállapítását megtagadta. Az IRM határozatát az indítványozó bíróság előtt támadta meg, keresetét azonban a Fővárosi Bíróság 24. K.32.271/2007/7. számú ítéletével jogerősen elutasította. Alkotmányjogi panaszában az indítványozó a Kr. 9. §-a alkotmányellenességének megállapítását, és a konkrét ügyben való alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárását kérte.
Az indítványozó alkotmányellenesnek tartja, hogy azért nem rendelkezhet magyar állampolgársággal, mivel szüleit a Kr. és más jogszabályok attól önkényesen megfosztották, így a ius sanguinis, és az azt rögzítő állampolgársági törvények alapján a magyar állampolgárságot nem szerezhette meg. Álláspontja szerint a Kr. nem csak az érintett személyeket, hanem azok leszármazóit is alkotmányellenesen fosztotta meg a magyar állampolgárságuktól.
Kiegészítő beadványában az indítványozó – alkotmányjogi panaszának keretei között, és annak alkotmányossági indokai alapján – a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény (a továbbiakban: Áptv.) 1. és 2. §-ai alkotmányellenességének megállapítását is kérte az Alkotmánybíróságtól.
A támadott rendelkezések alkotmányellenességét illetően az indítványozó az emberi méltósághoz való jog, az állampolgárságtól való önkényes megfosztás tilalmának elve, a jogorvoslathoz való jog, és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmére [Alkotmány 54. § (1) bekezdése, 69. § (1) bekezdése, 57. § (5) bekezdése, valamint 70/A. § (1) bekezdése] hivatkozott.
II.
Az Alkotmánynak az indítvány által felhívott rendelkezései:
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„69. § (1) A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
Az Áptv. támadott szabályai:
„1. § A magyar állampolgárság megszerzésének jogcímei:
1. a leszármazás,
2. a házasságkötés és
3. a honosítás.”
„2. § (1) Leszármazás által megszerzi a magyar állampolgárságot:
a) a magyar állampolgár férfinak házasságból született gyermeke, ideértve azt a gyermeket is, aki az irányadó jogszabályok szerint utólagos házasságkötés következtében minősül házasságból született gyermeknek;
b) a magyar állampolgár férfinak házasságon kívül született az a gyermeke, akit teljes hatályú elismerő nyilatkozattal (1946. évi XXIX. törvény 10. §) a magáénak ismert el, vagy akinek jogerős bírói ítélettel atyjává nyilváníttatott (1946. évi XXIX. törvény 17. §);
c) a magyar állampolgár nőnek házasságon kívül született az a gyermeke, aki nem tartozik a b) pont alá.
(2) Ha a jelen törvény hatálybalépése után történt utólagos házasságkötésnek, illetőleg teljes hatályú atyai elismerésnek vagy az atyaságot megállapító bírói ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában a nem magyar állampolgár gyermek már nagykorú, az (1) bekezdés hatálya reá csak abban az esetben terjed ki, ha a házasságkötéstől avagy az elismerés megtörténtétől, illetőleg az ítélet jogerőre emelkedésétől számított egy év alatt a belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával bejelenti, hogy atyjának magyar állampolgárságát követi. Külföldön tartózkodó személy a nyilatkozatot a tartózkodóhelye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is megteheti.”
III.
1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) és (2) bekezdéseiben meghatározott követelményeknek. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy az indítványozó által hivatkozott ítéletében az eljáró bíróság a Kr. támadott rendelkezését nem alkalmazta. Az ítélet indokolása a következőket tartalmazza: „… a felperes [az indítványozó] szülei a Németországba történt áttelepülésükkel a magyar állampolgárságukat a 12.200/1947. Korm. rendelet 9. § (1) bekezdése alapján az országnak az áttelepítés végrehajtásával történt elhagyása időpontjában, 1946-ban elveszítették, ennek következtében a felperes édesapja 1951-ben, a felperes születésekor nem volt magyar állampolgár, ezért a felperes az 1949. [helyesen: 1948.] évi LX. törvény 2. § (1) bekezdés
a) pontja alapján születéssel leszármazás jogcímén nem szerzett magyar állampolgárságot. Mindebből következően az alperes [az IRM] a hatósági bizonyítványban helytállóan állapította meg, hogy a felperes születésekor hatályban volt (…) Áptv. alapján a felperes a magyar állampolgárságot nem szerezte meg, mert születésével nem vált magyar állampolgárrá, és utóbb egyéb jogcímen sem szerzett magyar állampolgárságot…” Az indítványozó állampolgárságára vonatkozóan tehát az eljáró bíróság az 1948. évi LX. törvény 2. § (1) bekezdés a) pontjának rendelkezését alkalmazta.
Az alkotmányjogi panasz benyújtásának alapvető feltétele, hogy a panaszban támadott bírósági határozatban az alkotmányellenesnek vélt jogszabályt alkalmazzák, ennek a követelménynek azonban az indítvány nem felelt meg. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kr. támadott rendelkezésének alkotmányellenességére alapított alkotmányjogi panaszt az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § e) pontja alapján visszautasította.
2. Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította, hogy a már hatályon kívül helyezett, de az indítványozó állampolgársági bizonyítvány iránti kérelme ügyében alkalmazott Áptv. támadott rendelkezései és a felhívott alkotmányi rendelkezések között alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716-717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313-1314.], így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Áptv. 1. és 2. §-ai alkotmányellenességének tekintetében elutasította.
Mivel az indítványozó az alkalmazási tilalom kimondását csak a Kr. támadott rendelkezésére vonatkozóan terjesztette elő, és ebben az összefüggésben az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt visszautasította, ezért nem rendelkezett a támadott jogszabályi rendelkezésnek a Fővárosi Bíróság 24. K.32.271/2007/7. számú ítéletével jogerősen lezárt ügyben való alkalmazása tilalmának kimondásáról.
Budapest, 2009. október 12.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás