PÜ BH 2008/119
PÜ BH 2008/119
2008.05.01.
A tulajdoni lapról a földhivatal által kiadott, alaki és tartalmi szempontból aggálytalannak látszó másolatban bízó károsult fél általában nem tanúsít közreható magatartást azáltal, hogy a másolaton feltüntetett adatok, jogok és tények valóságát – az ingatlan-nyilvántartás egyéb iratainak megtekintésével – nem ellenőrzi [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek.].
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság kötelezze a megyei földhivatal I. r. alperest kártérítésre, majd a keresetet kiterjesztette a körzeti földhivatal II. r. alperes jogelődjére (a továbbiakban: II. r. alperes) és az alperesek egyetemleges marasztalását kérte. Az érvényesíteni kívánt jogot közigazgatási jogkörben okozott kártérítési követelésben jelölte meg [Ptk. 349. § (1) bekezdés, Ptk. 339. § (1) bekezdés]. Előadta, hogy hirdetésre egy ingatlanközvetítő cég útján került kapcsolatba H. I. G.-vel, akivel 1995. augusztus 28-án a társasházi öröklakásra adásvételi szerződést kötött. A szerződést a közeli ügyvédi irodában dolgozó ügyvéd készítette és ellenjegyezte. A szerződéskötéskor egy 1995. július 25-én kiadott tulajdoni lap állt rendelkezésre. A vételárat a szerződéskötés napján átadta az eladónak, akitől megkapta a kulcsot, és a lakást birtokba vette. Másnap szerzett arról tudomást, hogy az eladó az ingatlant már másnak értékesítette. A korábbi vevő átadott a részére egy 1995. július 28-án készített tulajdoni lap másolatot, amelyen az 1995. július 25-én kiadott tulajdoni lap másolaton szereplő széljegyektől eltérő tartalmú széljegyzés szerepelt. Mivel az adásvételi szerződést készítő ügyvéd a szerződést a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási átvezetése érdekében nem nyújtotta be a földhivatalhoz, azt 1996. augusztus 12-én ő tette meg. A II. r. alperes az 1999. január 26-án kelt határozattal a kérelmét azzal az indokkal utasította el, hogy az eladó nem tulajdonosa az ingatlannak. Az I. r. alperes az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Közigazgatási pert kezdeményezett, amelyben a bíróság a keresetet elutasította. Az eladó ellen büntetőeljárás indult. A bíróság az 1998. június 17-én hozott ítélettel csalás és közokirat-hamisítás bűntettében megállapította a bűnösségét és elítélte. Polgári jogi igénye érvényesítésével egyéb törvényes útra utasította.
Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk szerint a felperest a saját hibája miatt érte kár, mert jogi képviselő igénybevétele nélkül kötött szerződést, nem tájékozódott az ingatlan jogi helyzetéről, figyelmen kívül hagyta, hogy a tulajdoni lapon valamennyi kézzel írt adat csak széljegyzet, nem tekintette meg a széljegyek mögöttes iratait, nem vette figyelembe a széljegy jogi természetét, elfogadta az eladó által 1995. július 25-én kiváltott tulajdoni lapot, holott a szerződést 1995. augusztus 28-án kötötték meg.
Az elsőfokú bíróság a 2005. március 8-án tartott tárgyaláson készült jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a felperes által felmutatott, 1995. július 25-ei és az 1995. július 28-ai tulajdoni lapok teljes terjedelemben megegyeznek a keresetlevélhez csatolt másolattal. Az alperesek képviselője ezen a tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy az eredeti számítógépes adatbázisból le kell hívnia az összes adatot és össze kell vetnie a tárgyaláson felmutatott bizonyítékokkal. Előadta, hogy a perbeli szerződéskötés idején a földhivatalnál manuális ingatlan-nyilvántartás volt. A tulajdoni lapokról látható, hogy a III. oszlopbeli kézírás nem azonos a VI. oszlopbeli kézírással. Ez utóbbi tartalmazza a széljegyeket. A tárgyalást követően benyújtott, 7. sorszámú beadványban úgy nyilatkozott, miután a felperes csak a tárgyalást követően biztosította részére a keresetlevél mellékleteként csatolt és okirati bizonyítékként hivatkozott tulajdoni lapok másolatát, a 2005. március 8-án megtartott tárgyaláson eredetben megtekintett tulajdoni lapok szemrevételezése során, érzékszervi úton észlelt legfontosabb ismérvek alapján, valamint a másolatok tüzetes tanulmányozását követően kijelenti, hogy a bizonyítékként hivatkozott tulajdoni lapot feltehetően a II. r. alperes állította ki.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Indokolása szerint az I. r. alperes a felperes fellebbezését elbírálta. A határozata felülvizsgálata iránt indított közigazgatási perben a bíróság a felperes keresetét elutasította. Az I. r. alperes terhére nem róható olyan jogellenes magatartás, amely a kártérítési felelősség alapjául szolgálhatna. A II. r. alperes marasztalására sem talált indokot, mert a perben nem merült fel arra vonatkozó adat, hogy a valótlan tartalmú, kézírásos feljegyzéseket, széljegyzéseket tartalmazó tulajdoni lapot a II. r. alperes bocsátotta ki. Ha ennek a tényét a felperesnek sikerült volna bizonyítania, a felperes keresete akkor is megalapozatlan, mert a felperes kára és a II. r. alperesi magatartás között az okozati összefüggés nem állapítható meg. A felperes akkor nyújtotta be a bejegyzés iránti kérelmét a II. r. alpereshez, amikor az eladóval szemben az ő tulajdonjoga már nem volt bejegyezhető.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, a felperesnek az I. r. alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt előterjesztett keresetét a bíróság elutasította. A közigazgatási perben meghozott ítélet a kártérítési perben irányadó annyiban, hogy az I. r. alperes terhére jogellenes magatartás nem állapítható meg, a kártérítési felelősségnek a Ptk. 339. § (1) bekezdésében meghatározott egyik eleme hiányzik. A perben egyértelműen nem nyert bizonyítást, hogy az 1995. július 25-én kiállított tulajdoni lap miként keletkezett, bár az is igaz, hogy a II. r. alperes nem vonta kétségbe, hogy azt ő állította ki. Ha a megtévesztő tartalmú tulajdoni lapot a II. r. alperes bocsátotta az eladó rendelkezésére, ezzel jogellenes magatartást valósított meg. Ez a magatartás azonban nem eredményezi a II. r. alperes kártérítési felelősségét, mert a felperes kárát nem a II. r. alperes, hanem saját maga és a vele szerződő fél okozta. Az adásvételi szerződés megkötése előtt a vevő kötelezettsége, hogy meggyőződjön az ingatlan-nyilvántartási adatokról. Ha a felperes ezt a szerződéskötés előtt megteszi, olyan tulajdoni lapot válthatott volna ki, amelyen a vele szerződő fél tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme széljegyként nem szerepel.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság azt helyezze hatályon kívül és hozzon a kereseti kérelemnek helyt adó ítéletet. Álláspontja szerint a felülvizsgálni kért ítélet jogszabálysértő. Az első- és másodfokú bíróság is tévedett, amikor a felperes terhére rótta, hogy nem volt körültekintő, nem tekintette meg a tulajdoni lapon szereplő széljegyek tartalmát, illetve azok mögöttes iratait, mert az ingatlan tulajdoni lapján szereplő széljegyek megtekintése, illetve a széljegyek tartalmának a megvizsgálása nem pótolja az államigazgatási szerv határozatát. Érvelése szerint a II. r. alperes mulasztásos törvénysértése miatt kötött olyan szerződést, amely alapján nem kerülhetett sor a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére. Hivatkozott arra is, hogy a tulajdoni lapról a hiteles másolat kiadása a földhivatal alaptevékenységéhez tartozik.
Az alperesek ellenkérelmükben a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérték.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint a fél a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a felperesnek az I. r. alperest érintő felülvizsgálati kérelme alaptalan, a II. r. alperesre vonatkozó pedig megalapozott.
Az I. r. alperes a felperes tulajdonjog bejegyzése iránti kérelméről döntő elsőfokú földhivatali végzés ellen benyújtott fellebbezést bírálta el. Ebben az eljárásban másodfokú hatóságként járt el. A határozat felülvizsgálata iránt indított perben az általa hozott határozatot a bíróság sem ítélte jogszabálysértőnek. Az eljárt bíróságok megalapozottan állapították meg, hogy felróható és jogellenes magatartás hiányában a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján nem állanak fenn marasztalásának a feltételei. A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletnek az I. r. alperesre vonatkozó, a jogszabályoknak megfelelő rendelkezését a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján részítélettel hatályában fenntartotta.
A felperes szerződéskötésének idején hatályos, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 32. évi tvr. (a továbbiakban: Tvr.) 1. § (1) bekezdése szerint az ingatlan-nyilvántartás az ingatlanhoz fűződő jogok és törvényes érdekek védelmében a valóságos állapotnak megfelelően tartalmazza az ország összes ingatlanának adatait, az ingatlanhoz kapcsolódó jogokat és jogi szempontból jelentős tényeket. A Tvr. 2. § (1) bekezdése értelmében az ingatlan-nyilvántartás – ha jogszabály kivételt nem tesz – nyilvános és hitelesen tanúsítja a feltüntetett adatok, továbbá a bejegyzett jogok és tények fennállását. A közhitelesség elvének folyamatos biztosítása a II. r. alperes kiemelkedő fontosságú, felelősségteljes feladata. Ennek megvalósítása érdekében tőle elvárható, hogy olyan adatkezelési rendszert építsen ki és működtessen, amely megfelelően biztosítja a közhiteles adatok biztonságos kezelését és kizárja az illetéktelen módosítás lehetőségét (EBH 1507/2006.).
A felperes az ügyvéd által szerkesztett adásvételi szerződést olyan hamis adatokat tartalmazó tulajdoni lap másolatának adataira tekintettel kötötte meg, amelyre vonatkozóan a II. r. alperes úgy nyilatkozott, nem vitatja, hogy azt a földhivatal állította ki. Az 1995. július 25-én kiadott másolat alaki szempontból hiánytalan volt. A felperesben nem kelthetett aggályt, az közhiteles, valós adatokat tartalmazó tulajdoni lapnak látszott. Az elintézetlen széljegyek közül – a valótlan – utolsó az eladó tulajdoni igényére utalt. A másodfokú bíróság helyesen fejti ki, hogy a meghamisított adatokat tartalmazó tulajdoni lap kiadása a II. r. alperes részéről felróható magatartásnak minősül. Tévesen vonja le azonban azt a következtetést, hogy a II. r. alperesnek e felróható és jogellenes magatartása és a felperes kára között nem állapítható meg az okozati összefüggés. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a II. r. alperes súlyosan felróható magatartása miatt kötött a felperes a valósnak látszó – s ebben bízó – tulajdoni lap hitelesített másolatának adataira tekintettel szerződést, amelynek alapján a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére nem kerülhetett sor. A felperes kára és a II. r. alperes felróható és jogellenes magatartása között fennáll az okozati összefüggés. A II. r. alperes marasztalásának a Ptk. 339. § (1) bekezdése szerinti törvényi feltételei fennállanak.
Amennyiben megállapítható, hogy a károsult felperes sem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható és ezzel a kár bekövetkezésében közrehatott, magatartása, illetve mulasztása a Ptk. 340. § (1) bekezdése alapján kármegosztás alapjául szolgálhat. A felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet indokolása szerint a felperes felróható magatartása megállapítható, mert az adásvételi szerződés megkötése előtt az ingatlan-nyilvántartás adatainak a megtekintését elmulasztotta.
Az adásvételi szerződést készítő ügyvéd az ingatlan adatait kétségtelenül olyan tulajdoni lap adataira tekintettel állapította meg és foglalta a szerződésbe, amely a szerződéskötést több mint 30 nappal megelőző időpontban fennálló adatokat tartalmazott. Az alperesek által csatolt okirati bizonyítékok azonban azt igazolják, hogy a hamis adatokat tartalmazó tulajdoni lap kiadása és a szerződéskötés közötti időszakban a perbeli ingatlanra vonatkozóan senki sem szerzett olyan jogot, amelyre tekintettel tulajdoni bejegyzési igénnyel léphetett volna fel. Következésképpen valós széljegy esetén – a feltárt adatok szerint – a felperes tulajdonszerzésének nem lett volna akadálya. A felperesnek a másodfokú bíróság által megállapított mulasztása ezért a kár bekövetkezésében nem hatott közre.
Az adott esetben a tulajdoni lapról készített másolat formájában, alakiságát, kellékeit illetően megfelelt az előírásoknak, tartalmilag is aggálytalannak látszott, ezért – a közhitelesség és ennek részeként a bizalom elvéből is következően – a másodfokú bíróság megalapozatlanul minősítette felróható mulasztásnak, hogy a felperes nem ellenőrizte a másolat tartalmát, nem tekintette meg a földhivatal egyéb iratait is.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a II. r. alperesnek fennáll a kárfelelőssége a felperesnek az 1995. július 25-én kiadott tulajdoni lap másolata alapján megkötött adásvételi szerződésből eredő káráért. Mivel az eljárt bíróságok a felperest megillető követelés összege tekintetében bizonyítást nem folytattak le, a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a II. r. alperest érintő részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a keresettel érvényesített jog fennállását a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján közbenső ítélettel megállapította és a kártérítés összegének megállapításához szükséges tények tisztázása érdekében az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. V. 22.083/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás