PÜ BH 2008/121
PÜ BH 2008/121
2008.05.01.
A biztosító szolgáltatása vagyonbiztosítási szerződés alapján a biztosítási esemény által okozott kár bekövetkeztével válik esedékessé (Ptk. 553. §).
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperesek a tulajdonukat képező lakóházukra Családi Otthon Biztosítás elnevezésű általános háztartási biztosítási szerződést kötöttek az alperessel. Az alperes kockázatviselése kiterjedt az épületkárokra is. A kiegészítő vízkár biztosítási szabályzat 1. pontja szerint biztosítási eseménynek minősült a víznyomócső törése is.
1993 májusában a felperesi ingatlan vízmérője és a gerincvezeték közötti szakaszon a vízvezeték eltörött. A kiömlő víz elárasztotta a felperes kertjét. Az eseményt követő mintegy két hónappal hirtelen hanghatás kíséretében az épület falain repedések keletkeztek. A felperesek ezt bejelentették az alperesnek, aki helytállási kötelezettségét nem ismerte el azzal az indokkal, hogy a repedések okai alapozási és egyéb építési hiányosságok.
2002 szeptemberében a repedések hirtelen, ,,pattogó robajjal'' 5-8 mm szélesre tágultak. A megbízott szakcég megállapítása szerint a fal megrepedését az épület alatti talaj átázása folytán bekövetkezett térfogatváltozás idézte elő és a bekövetkezett károsodás miatt az épület megerősítése szükséges.
A felperesek keresetükben az épület helyreállításának és megerősítésének költségei, 1 393 400 forint és kamatai megfizetésére kérték az alperest kötelezni.
Az alperes a kereset elutasítását kérte vitatva a biztosítási esemény bekövetkeztét, egyben elévülésre is hivatkozott.
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy a felpereseknek egyetemlegesen fizessen meg 1 393 400 forintot és kamatait. A bíróság a kirendelt igazságügyi építőmérnök szakértő véleménye alapján megállapította, hogy a lakóépületnek sem alapozási, sem más építési hiányossága nem volt. Az épületkár egyedüli oka, hogy a csőtöréskor kiáramló nagy mennyiségű víz az alap alatti talajt átáztatta és a talaj átázása folytán bekövetkezett térfogatváltozás miatt bekövetkezett talajmozgás következménye volt a fal megrepedése. Az alperesnek a szakvéleménnyel kapcsolatos észrevételei megvizsgálására a Pp. 141. § (2) és (6) bekezdése alapján nem talált alapot. Elvetette az alperes elévülési kifogását is a Ptk. 326. § (1) bekezdése és a PK 51. számú állásfoglalás alapján megállapítva, hogy az épület állékonyságát befolyásoló károkozás csak 2002-ben következett be. Ettől számítva a keresetlevél benyújtásáig a felperes követelése nem évült el.
Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a fellebbezésre tekintettel az elsőfokú ítélet indokait kiegészítette. Megállapította, hogy a kirendelt igazságügyi szakértő talajmechanikai szakismeretekkel nem rendelkezett. Szakvéleménye ennek ellenére alkalmas volt a korábbi csőtörés és az épületkárok közötti okozati összefüggés bizonyítására. Az alperes változatlanul fenntartott elévülési kifogására a másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperesek kára akkor következett be, amikor a lakóház állaga oly mértékben megromlott, hogy a megerősítése feltétlenül szükségessé vált. Az épület állékonyságát helyreállító munkák költségeinek felelt meg a kár, amiért az alperes a biztosítási szerződés alapján helytállni tartozik.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróság a felek jogviszonyát kártérítési kötelemként bírálta el a biztosítási jogviszony fennállása ellenére. Mivel a felperesek a kárukat már 1993. évben bejelentették, az Épületbiztosítási Szabályzat VII/4. pontja szerint a biztosító szolgáltatási kötelezettsége az ettől számított 15 napon belül esedékessé vált, azaz a követelés elévülése megkezdődött. A kárbejelentéshez viszonyítva a felperesek követelése tehát elévült. Az alperes vitatta a biztosítási esemény bekövetkezését és a perben eljárt igazságügyi szakértőnek az okozati összefüggéssel kapcsolatos megállapításait is.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróság helyesen értékelte az alperesnek a szakértői bizonyítás során tanúsított nyilatkozattételi mulasztásait a Pp. 141. § (6) bekezdése alapján. Jogszerűen mellőzte a további szakértői bizonyítást, ami ennek megfelelően az elsőfokú eljárásban lezárult. A rendelkezésére álló igazságügyi szakértői vélemény alapján a továbbiakban mérlegelési hiba nélkül következtetett a biztosítási esemény bekövetkezésére és az alperes helytállási kötelezettségére.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a jogerős ítéletnek a követelés elévülésével kapcsolatban kifejtett jogi álláspontját is. Kétségtelen, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a biztosítási szerződésben vállalt szerződéses kötelmen és nem kárkötelmen alapult. A vagyonbiztosítás esetében azonban a biztosítási esemény és az általa okozott kár bekövetkezte együttes feltételét képezi a biztosított biztosítási igénye esedékessé válásának. A biztosítási esemény által okozott kár bekövetkeztével realizálódott a biztosító kockázatviselése. A biztosítási szerződésnek megfelelően ekkor kellett egészben vagy részben mentesíteni a biztosítottat a kárkövetkezmények alól. A Ptk. 553. § (1) bekezdése szerint ekkor vált kötelessé a biztosító a szolgáltatása teljesítésére. A biztosítottnak kellett bizonyítania a vagyontárgyban a biztosítási esemény folytán beállott kár mértékét.
A peradatok alapján megállapítható, hogy az 1993. évben bekövetkezett biztosítási esemény (vízvezetéktörés és a talaj átázása) az akkori bejelentés időpontjában tényleges kárt nem okozott. Erre lehet következtetni a kirendelt igazságügyi szakértő személyes meghallgatásából. Statikai jellegű intézkedés, az épület megerősítése csak 2002. évben vált szükségessé, melynek költsége a felperes bekövetkezett kárának felelt meg. A felperes a kárbejelentését a szerződés mellékletét képező Épületbiztosítási Szabályzatnak megfelelően megtette. A szabályzat VII. fejezete értelmében a biztosító ettől kezdődően kötelezetté vált a Szabályzatban meghatározott feltételek mellett mindazon károk megtérítésére, amelyet a biztosítási esemény a biztosított felperes vagyontárgyaiban okozott.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.685/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás