GÜ BH 2008/124
GÜ BH 2008/124
2008.05.01.
Ha a felszámoló több önálló, – de rendeltetését illetően egységes épületegyüttesként kezelendő – ingatlan együttes értékesítését hirdeti meg, az egyik ingatlant terhelő elővásárlási jog jogosultja e jogát jogszerűen csak akkor gyakorolhatja, ha a teljes ingatlan-együttesre vonatkozó vételi ajánlatot elfogadja [Ptk. 373. § (2) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 49. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. alperes, valamint a felperes osztatlan közös tulajdonában állt a 72327/1 hrsz.-ú ipartelep megnevezésű ingatlan 10681/16212-ed, illetőleg 5531/16212-ed tulajdoni arányban. A felek 1999. március 29-én adásvételi szerződést kötöttek, melyben az I. r. alperes a tulajdoni hányadából a felperesre ruházott át további 5957/15212-ed részt, valamint egy további ingatlant. E szerződés 8. pontjában azt rögzítették, hogy a szerződéskötést követően a közös tulajdonú ingatlant a szerződés mellékletét képező megosztási vázrajzon megjelölteknek és a tulajdoni hányaduknak megfelelően természetben megosztják, ezzel az osztatlan közös tulajdont megszüntetik. A felperes tudott arról, hogy a közös tulajdon megszüntetése után az I. r. alperes a tulajdonában álló más ingatlanok bevonásával önálló ipartelep telekegységesítését, majd azon társasház alapítását fogja kezdeményezni.
Az I. r. alperes a földhivatalnál az eljárást megindította, és a társasház alapító okirat elkészítését követően, – annak ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése nélkül – a 21 albetétből álló társasházi ingatlanból két albetét tulajdonjogát apportálta a III. r. alperes társaságba. Ezt követően, 2003. január 6-án, az I. r. alperes, mint eladó és a III. r. alperes, mint vevő adásvételi szerződést kötöttek további három albetétbe felvett ingatlanra. A III. r. alperes tulajdonjogának bejegyzése iránti kérelem a földhivatalnál a 72318 hrsz.-ú ingatlan tulajdoni lapján széljegyzésre került. A felperes elnök-vezérigazgatója 2004. július 16-án a 72327/1 hrsz. alatt felvett ipartelep megnevezésű osztatlan közös tulajdonú ingatlan vonatkozásában nyilatkozatot írt alá, amelyben rögzítette, hogy arra az esetre, ha a földhivatalnál folyamatban lévő fellebbezési eljárás, amely a közös tulajdonba lévő ingatlan telekegyesítésére, telek megosztására és rendezésére vonatkozik, és a társasház alapítása előtti eredeti állapot áll vissza, úgy a III. és II. r. alperessel szemben a 72327/1 hrsz.-ú az I. r. alperes tulajdonában álló 4725/16212-ed tulajdoni hányadból kialakított, apportálás és adásvétel jogcímén szerzett 3178/16212-ed hányadra tulajdoni igényt nem támaszt és a II. r., valamint III. r. alperesek tulajdonszerzését elővásárlási jogának gyakorlásával nem akadályozza. A felperes írásban elismerte, hogy a II. r. és III. r. alperes a fenti ingatlan tulajdonának megszerzése érdekében jóhiszeműen járt el.
2004. augusztus 12-én a III. r. alperes, mint eladó és a II. r. alperes, mint vevő adásvételi szerződést kötöttek, melynek tárgyaként a társasházi alapító okiratban megjelölt különböző albetétű ingatlanokat jelölték meg. A szerződés 3. pontjában megállapodtak abban, hogy a földhivatali eljárások eredménytelensége esetén úgy járnak el, hogy változatlan vételár mellett a telekmegosztási eljárást megelőzően 11 különböző hrsz.-on nyilvántartott ingatlanokból a közöttük létrejött telekhasználati szerződésben foglaltaknak megfelelő tulajdoni hányad kerül a II., illetve III. r. alperes tulajdonába.
A peres felek telekalakítási és telekmegosztási kérelmét a földhivatal jogerősen elutasította, ezért az alperesek 2005. április 1-jén a korábbi adásvételi szerződést a 2004. augusztus 12-ei megállapodásuk értelmében módosították. Az okiratokban az I. r. és III. r. alperes, illetőleg a III. r. és II. r. alperesek a közöttük létrejött adásvételi szerződés tárgyát a szerződésben megjelölt társasházi albetétek helyett a perbeli 72327/1 hrsz.-ú ingatlan 3178/16212-ed tulajdoni hányadában határozták meg.
Időközben az I. r. alperes felszámolás alá került. A felszámoló nyilvános pályázatot tett közzé az I. r. alperes tulajdonában álló hat, önálló hrsz.-ú ingatlan, illetőleg a perbeli 72327/1 hrsz.-ú ingatlannak az I. r. alperes tulajdonában álló tulajdoni hányadára, rögzítve, hogy a földterületeket összefüggő térbeton fedi és külső határvonalain egybekerített, így az ingatlanok összességében egy egységes, zárt, viszonylag nagy beépítetlen területtel rendelkező, részben közműves ipartelepet képeznek. Az ingatlanok vételárát együttesen bruttó 50 000 000 Ft-ban határozta meg azzal, hogy rögzítette: egyes ingatlanokra, a vagyon részegységeire különálló ajánlatot nem fogad be. A hirdetmény tartalmazta azt is, hogy az elővásárlásra jogosult e jogát a pályáztatás során gyakorolhatja oly módon, hogy az ajánlatok benyújtásának határidejében, 2005. május 13-án délután 14 óráig írásban bejelentheti tulajdonszerzési igényét.
A felperes 2005. május 10-én bejelentette, hogy elővásárlási jogával élni kíván, de vevőként a további hat ingatlanra, – melyekben nem társtulajdonos – nem pályázott. A felszámoló a 2005. május 19-én kelt levelében a felperessel azt közölte, hogy a meghirdetett vételárnál magasabb összegű vételi ajánlat alapján 2005. május 18-án adásvételi szerződés megkötésére került sor az elővásárlási joggal is rendelkező II. r. alperessel 55 125 000 Ft vételár ellenében.
A felperes keresetében az I. és II. r. alperes között 2005. május 18-án létrejött adásvételi szerződés vele szembeni hatálytalanságának megállapítását kérte elővásárlási joga megsértésére hivatkozással. Kérte annak megállapítását, hogy a 2005. május 10-ei nyilatkozata alapján a 72327/1 hrsz.-ú ingatlan 1546/16212-ed tulajdoni hányadára az adásvételi szerződés a felperes és az I. r. alperes között jött létre. Utóbb keresetét úgy módosította, hogy a pályázattal érintett összes ingatlanra kiterjesztette vételi szándékát. 2005. decemberben kiterjesztett keresetében kérte továbbá az I. r. és III. r. alperes között 2003. január 6-án létrejött adásvételi szerződés felperessel szembeni – az elővásárlási jog megsértése miatti – hatálytalanságának a megállapítását, és erre tekintettel a III. és II. r. alperesek között 2004. augusztus 12-én létrejött adásvételi szerződés semmisségének megállapítását, másodlagosan kérte a szerződés felperessel szembeni hatálytalanságának megállapítását, és a perbeli ingatlan 3178/16212-ed tulajdoni hányadára vonatkozóan a III. r. alperes és a felperes közötti adásvételi szerződés létrejöttének megállapítását.
Az alperesek a módosított és kiterjesztett keresetek elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a II. r. alperes a perbeli ingatlan 1546/16212-ed tulajdoni hányadának nyilvános pályázaton történő értékesítése idején társtulajdonosként már maga is elővásárlási joggal rendelkezett, melynek alapján az I. r. alperest megillette a választás joga a vásárlásra jelentkező tulajdonostársak között. A 2003. január 6-án, illetőleg 2004. augusztus 12-én megkötött adásvételi szerződések vonatkozásában előterjesztett keresetre védekezésként azt hangsúlyozták, hogy a felperes a perbeli ingatlan 3178/16212-ed tulajdoni hányadával kapcsolatosan 2004. július 16-án az elővásárlási jogáról lemondott, ezért az e szerződések hatálytalanságára, semmisségére vonatkozó keresete alaptalan.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte az alperesek részére perköltség megfizetésére. Döntését azzal indokolta, hogy a felperes képviselője a 2004. július 16-án kelt nyilatkozatát az alperesek között előbb a társasházi albetétekre, majd a perbeli ingatlan 3178/16212-ed tulajdoni hányadára vonatkozóan létrejött, illetőleg létrehozandó adásvételi szerződések szándékának ismeretében tette. E nyilatkozat tartalmából és az előzményekből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes a fenti ingatlanhányad tekintetében az elővásárlási jogát nem kívánta gyakorolni, és nem kívánta megakadályozni a III., illetőleg II. r. alperes tulajdonszerzését. A Ptk. 200. § (1) bekezdésében rögzített szerződéses szabadság alapelve, továbbá a Ptk. 147. § tiltó rendelkezése egybevetésével arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a tulajdonostárs elővásárlási jogáról lemondhat anélkül is, hogy a másik tulajdonostárs által kötendő adásvételi szerződés összes feltételét ismerné. Megállapította, hogy a 2003. január 6-án és 2004. augusztus 12-én létrejött szerződések alapján a II. r. alperes a perbeli ingatlannak ingatlan-nyilvántartáson kívüli résztulajdonosa lett. Így az I. r. alperes 2005. május 18-án a II. r. alperessel, mint vételre jelentkező tulajdonostárssal jogszerűen kötött szerződést. Ezért a felperes, mint résztulajdonos a II. r. alperes tulajdonostárssal szemben elővásárlási jogára alappal nem hivatkozhat. Megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes által megkötött közös tulajdon természetbeni megosztására vonatkozó megállapodásra tekintettel a felperes a Ptk. 4. és 5. §-ában rögzített polgári jogi alapelveket sértve kívánta az elővásárlási jogát gyakorolni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a másodfokú eljárás során a felperes a másodfokú bíróság felhívására vételi szándéka komolyságát igazolta és 2006. május 10-én a Budapest Banknál elkülönítve elhelyezett 95 382 399 Ft-ot azzal a zárolással, hogy ez az összeg az I. r. alperes tulajdonában lévő 72327/1 hrsz.-ú ingatlan 3178/16212-ed, valamint 1546/16212-ed tulajdoni hányadának vételára kifizetésére használható fel. Megállapította továbbá, hogy a felperes a másodfokú eljárásban a keresetét módosította: a 2005. május 18-án kelt adásvételi szerződésben érintett hét ingatlanból ismét csupán a perbeli 72327/1 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában kívánt az elővásárlási jogával élni.
A másodfokú bíróság megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helytállóan állapította meg és döntése a módosított kereset alapján helytálló. Az elsőfokú bíróságnak a 2003. január 6-ai és a 2004. augusztus 12-ei szerződésekre vonatkozó elutasító rendelkezése tárgyában kifejtett jogi indokolását a BH 2005. évi 320. szám alatt közzétett eseti döntésében kifejtettekre hivatkozással azzal egészítette ki és pontosította, hogy a tulajdonjogból fakadó egyik részjogosítvány, a rendelkezési jog korlátozása és a jogbiztonság követelménye miatt az elővásárlásra jogosultnak e joga gyakorlása során jóhiszeműen és tisztességesen kell eljárnia, oly módon ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 4. § (1) és (4) bekezdés]. Az elővásárlásra jogosult akkor jár el ezeknek az elveknek megfelelően, ha akkor kéri a sérelmére elkövetett jogsértés orvoslását, amikor arról tudomást szerez és egyben azonnal kifejezésre juttatja vételi szándékát. A jelen ügyben a felperes a vele szemben elkövetett ,,jogsértés'' – a vételi ajánlat közlésének hiánya – tudomásra jutását követően a sérelem orvoslását nem kérte és vételi szándékát sem juttatta kifejezésre. Ezzel szemben éppen azt igazolta, hogy nem áll szándékában a 72327/1 hrsz.-ú ingatlan 3178/16212-ed tulajdoni hányadának megvásárlása, hiszen e tulajdoni részre vonatkozóan a 2004. július 16-án tett nyilatkozatával az elővásárlási jog gyakorlásáról kifejezetten lemondott. E körben a keresetét csak több mint egy év elteltével terjesztette elő. Az elfogadó nyilatkozatát 2005 decemberében olyan késedelmesen tette meg, amely miatt megállapítható, hogy az indokolatlan időmúlás a felperes elővásárlási jogát elenyésztette.
Az elsőfokú bíróságnak a 2005. május 18-ai adásvételi szerződés relatív hatálytalansága tárgyában előterjesztett keresetet elutasító rendelkezésével kapcsolatos jogi érvelése indokait a másodfokú bíróság módosította. Megítélése szerint a felperes helytállóan érvelt azzal, hogy az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányában a II. r. alperes a meghirdetett pályáztatás időpontjában nem volt társtulajdonos, így elővásárlási joggal nem rendelkező harmadik személynek minősül. A felperes pedig vételi szándékát a felszámolónak a pályázatban megadott határidőn belül bejelentette, amelyet a felszámoló figyelmen kívül hagyott. Hivatkozott a Cstv. 49. §-ának (1) bekezdésére, mely szerint a felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. E törvényhely (5) bekezdése értelmében, ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az e törvényben foglalt – az értékesítés formáira és a közjegyző igénybevételére vonatkozó – rendelkezéseknek nem tesz eleget, az érdekelt fél az értékesítéstől számított 30 napon belül az értékesítő – itt különösen a pályázat, árverés – eredményeként megkötött adásvételi szerződést a bíróságnál keresettel megtámadhatja. E határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A (6) bekezdés rendelkezései szerint, ha a felszámoló a vagyontárgy értékesítése során az elővásárlási jog figyelembevételére vonatkozó kötelezettségének nem tesz eleget, az elővásárlásra jogosult az (5) bekezdésben foglalt jogvesztő határidő alatt keresetével a bírósághoz fordulhat. E jogszabályok értelmében a felperes 2005. június 10-én időben és alappal fordult a bírósághoz jogvédelemért.
A csődtörvény speciális rendelkezése alapján a felszámolónak úgy kell eljárnia a hitelezők érdekeinek védelmében, hogy az értékesítés során az adós a lehető legmagasabb bevételhez jusson. A felszámoló előadása és az alperesek által becsatolt vázrajz alapján a másodfokú bíróság indokoltnak és gazdaságilag is ésszerűnek találta a pályáztatás során az abban megjelölt hét ingatlan egységes értékesítését, figyelemmel arra is, hogy a hét terület egy összefüggő ipartelepet alkotott. A felszámoló ebből következően jogszerűen rendelkezett úgy, hogy csak olyan pályázatot fogad el, amely az összes megpályázott ingatlanra, az egységes teljes ipartelepre ad vételi ajánlatot. A II. r. alperes ezt a feltételt elfogadta, s az eladó és a vevő között a hét ingatlan átruházására jött létre az adásvételi szerződés. A felperes, mint elővásárlásra jogosult, csak a fentiekkel azonos feltételek elfogadásával léphetett volna a vevő helyébe. A másodfokú eljárás során azonban a felperes módosította a keresetét, és nem az összes pályázattal meghirdetett ingatlan, hanem csupán a 72327/1 hrsz.-ú ingatlan 1546/16212-ed tulajdoni hányada vonatkozásában tartotta fenn vételi ajánlatát. E nyilatkozatát ezért a másodfokú bíróság úgy értékelte, hogy az eladó pályázati, illetőleg a vevő vételi ajánlatát teljes mértékben nem fogadta el. A módosított keresetét ez okból a másodfokú bíróság is alaptalannak találta. A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta, míg az I. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán az I. r. alperes részére járó perköltség összegét felemelte.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével helyette kereseti kérelmének helyt adó határozat hozatalát kérte. A jogerős ítélet jogszabálysértését a Ptk. 373. § (2) bekezdése, 112. §-ának (2) bekezdése, a Pp. 206. § (1) bekezdése, 163. § (1) és (2) bekezdései, illetve a Ptk. 4. § (4) bekezdésének és 5. § (1) bekezdése megsértésében jelölte meg. Jogi érvelése szerint a másodfokú bíróság döntésével megsértette az elővásárlási jog Ptk. 373. § (2) bekezdésében foglalt szabályait. Az elővásárlási jog intézményét a kialakult bírói gyakorlattal és a Legfelsőbb Bíróság erre vonatkozó iránymutatásával ellentétesen értelmezte. Döntésének indokául szintén jogszabálysértő megállapításra jutott, amikor figyelmen kívül hagyta a Ptk. 112. § (2) bekezdésében foglalt tiltó rendelkezést. A másodfokú bíróság a 2003. január 6. és 2004. augusztus 12-én kelt, majd 2005. április 1-jén módosított adásvételi szerződésekkel kapcsolatban a rendelkezésre álló okiratokkal és előadásokkal ellentétben állapította meg, hogy a felperes a vele szemben elkövetett jogsértés tudomásra jutását követően a sérelem orvoslását nem kérte; ezzel megsértette a Pp. 206. § (1) bekezdését. A másodfokú bíróság a Pp. 163. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző módon nem tárta fel a tényállást a 72327/1 hrsz. ingatlan 1546/16212-ed tulajdoni hányadára vonatkozó kereseti kérelme vonatkozásában, illetve megsértette a Ptk. 4. § (4) bekezdését, illetve 5. § (1) bekezdését, amikor az alperesek magatartását a felszámolói vagyonértékesítés során jogszerűnek és gazdaságilag ésszerűnek fogadta el. Nem vette figyelembe a jogértelmezés körében irányadó bírói gyakorlatot, mely kifejezetten lehetővé teszi együttes értékesítés esetén az egy vagyontárgyon fennálló elővásárlási jog érvényesítését.
A felülvizsgálati kérelmet az új jogi képviselő is fenntartotta azzal a kiegészítéssel, hogy a másodfokú bíróság iratellenesen és a Pp. 247. §-ába ütköző módon keresetmódosításként értelmezte 2006. május 11-én kelt előkészítő iratában foglaltakat. A keresetmódosításnak a Pp. 247. § (1) bekezdésében foglalt feltételei nem álltak fenn. Álláspontja szerint a felperes keresetmódosítása legfeljebb úgy lett volna értelmezhető, hogy bár a felperesnek az a jogi álláspontja: az elővásárlási joggal nem érintett ingatlannak az elővásárlási joggal terhelt ingatlanhoz való kapcsolása az eladás során olyan jogcselekmény, amely az elővásárlási jog kijátszására irányul, a felperes megtette vételi nyilatkozatát a felszámoló által egy ügylet során átruházott valamennyi ingatlan megvételére, és igazolta is nyilatkozata komolyságát az egy ügyletben átruházott hét ingatlan együttes vételárának elkülönítésével és fedezetkénti felmutatásával.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a felperesnek a felülvizsgálati perköltségek megfizetésére kötelezését kérték.
A Pp. XIV. fejezetében szabályozott felülvizsgálati eljárás kérelemhez kötött rendkívüli jogorvoslat, ezért a jogerős ítélet felülvizsgálatára csak a felülvizsgálati kérelem keretei között kerülhet sor [Pp. 275. § (2) bekezdése]. A Pp. 271. § (1) bekezdése értelmében nincs helye felülvizsgálatnak az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi.
A felperes fellebbezéséből az állapítható meg, hogy az nem támadta az elsőfokú ítéletnek valamennyi kereseti kérelmét elutasító rendelkezését; az elsőfokú ítélet megváltoztatását annyiban kérte, hogy a bíróság az eredeti kereseti kérelmének adjon helyt. Ebből következően – erre irányuló fellebbezés hiányában – első fokon jogerőre emelkedett az ítéletnek a kiterjesztett kereset elutasítására vonatkozó része [Pp. 228. § (4) bekezdése]. Ez a rész – a Pp. 271. § (1) bekezdésében írt tilalom folytán – felülvizsgálati kérelemmel nem támadható. A felülvizsgálati eljárás tárgya ezért csak az lehet, hogy a felszámoló által történt nyilvános értékesítés eredményeként 2005. május 18-án megkötött adásvételi szerződésnek felperessel szemben relatív hatálytalansága elővásárlási joga megsértése miatt megállapítható-e, s nyilatkozata folytán a perbeli ingatlanra a szerződés közte és az I. r. alperes között létrejött-e.
A jogerős ítéletnek azt a megállapítását, hogy az értékesítés időpontjában csak a felperes volt elővásárlási joggal rendelkező társtulajdonos, míg a II. r. alperes – ingatlan-nyilvántartási bejegyzés hiányában – nem volt társtulajdonos, ezért elővásárlási joggal nem rendelkezett, az alperesek felülvizsgálattal nem támadták. Szintén felülvizsgálattal nem támadott az a megállapítás sem, hogy az elővásárlásra jogosult felperes a Cstv. 49. § (5) bekezdésében meghatározott jogvesztő határidő alatt fordult keresetével a bíróságoz.
A felülvizsgálati bíróság ezért abban a kérdésben nem foglalhatott állást, hogy az ingatlan-nyilvántartásba be nem jegyzett kötelmi jogi jogcímmel rendelkező II. r. alperest, akinek a tulajdonjog bejegyzés iránti kérelme széljegyként már fel volt tüntetve, elővásárlási joggal rendelkezett-e.
A Ptk. 373. § (2) bekezdése szerint, ha az elővásárlásra jogosult a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatában az ajánlat tartalmát magáévá teszi, a szerződés közöttük létrejön. Ha a jogosult a szerződési ajánlat elfogadására általában megszabott határidő alatt ilyen nyilatkozatot nem tesz, a tulajdonos a dolgot az ajánlatnak megfelelően, vagy annál kedvezőbb feltételek mellett eladhatja.
A Cstv. 49. § (1) bekezdése a felszámoló kötelezettségévé teszi, hogy a hitelezői igények minél teljesebb körű kielégítése érdekében az adós vagyontárgyait a forgalomban elérhető legmagasabb áron értékesítse. Ahhoz is kiemelt érdek fűződik, hogy a lehetőséghez képest az értékesítési eljárásra a költségek megtakarítása céljából ne elaprózottan kerüljön sor, hanem minél gyorsabban, kevesebb számú értékesítés kapcsán. Olyan esetben, amikor több különálló hrsz. alatt lévő, rendeltetését illetően egységes épület-együttesként kezelendő ingatlanokat kell értékesíteni, az felel meg a Cstv. 49. § (1) bekezdésében szabályozott értékesítésnek, hogy azoknak egységkénti értékesítésére kerüljön sor. A felszámoló eljárása ennek megfelelően jogszerű volt, amikor olyan feltétellel hirdette meg az ingatlanegyüttest nyilvános értékesítésre, hogy az egyes ingatlanokra, a vagyon részegységeire különálló ajánlatot nem fogad be.
Az értékesítésre meghirdetett ingatlanok közül a felperesnek csak egy ingatlanra vonatkozóan volt elővásárlási joga, ezért jogszerűen csak akkor élhetett volna – a vevővel azonos feltételekkel – e jogával, ha ezt az értékesítés során érvényesíti, míg a többi ingatlan tekintetében a nyilvános értékesítésen a pályázati feltételeknek megfelelően részt vesz (a bánatpénzt befizeti). A felperes nem ennek megfelelően járt el. Azt ugyan bejelentette a felszámolónak, hogy az elővásárlási jogával élni kíván, azonban ez nem felelt meg a pályázati kiírás azon feltételének, amely az ingatlanegyüttes egységkénti értékesítésére vonatkozó feltétel volt.
Az egységkénti értékesítés a felszámoló részéről nem a felperes elővásárlási jogának kijátszására irányult, hanem éppen a felperes által a korábbi közös tulajdon megszüntetésére vonatkozó megállapodásra tett nyilatkozatán, mely szerint az elővásárlási jogát nem kívánja gyakorolni, arról kifejezetten lemond. A jogerős ítélet jogszabálysértés nélkül jutott arra a jogi következtetésre, hogy az ilyen nyilatkozat megtételét a jogszabály nem tiltja. Nem sérti ezért a jogerős ítélet a Ptk. 112. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezési jogot.
A Ptk. 373. § (2) bekezdéséből következően a tulajdonos és az elővásárlásra jogosult közötti szerződés létrejöttéhez az is szükséges, hogy az elővásárlásra jogosult nyilatkozatában az ajánlat tartalmát teljes terjedelmében tegye magáévá.
A felperes fellebbezési kérelme csak az volt, hogy a másodfokú bíróság az eredeti kereseti kérelemnek adjon helyt, amely azt is jelenti, hogy teljes terjedelmében nem fogadta el a vételi ajánlatot. E körben a másodfokú ítéletnek a jogi érvelése akként helytálló, hogy a felperes a másodfokú eljárásban nem a keresetét módosította, hanem az elsőfokú ítéletnek csak azt a részét támadta fellebbezéssel, amely a perbeli ingatlan tulajdoni hányadára vonatkozó elővásárlási joga megsértésére vonatkozott. Ez azonban azt is jelenti, hogy csak ez ingatlan tekintetében kívánt élni elővásárlási jogával. Ez esetben pedig helytálló a jogerős ítéletnek az a jogi érvelése, hogy a felperes teljes terjedelmében nem fogadta el a vételi ajánlatot.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.404/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás