124/B/2008. AB határozat
124/B/2008. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a sportról szóló 2004. évi I. törvény 48. § (3) bekezdése és 59. §-a alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
A magánszemély indítványozó a 2004. évi I. törvény (továbbiakban: Stv.) 48. § (3) bekezdése és 59. §-a alkotmányellenességének megállapítását és a jogszabályhelyek megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint az, hogy az állam az Stv. 48. § (3) bekezdésében nevesített Mező Ferenc Sportközalapítvány útján kizárólag a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolókról és özvegyeikről gondoskodik, az Európa bajnokságokon eredményt elért sportolókról nem, sérti az Alkotmány 70/A. § (1)–(3) bekezdéseiben rögzítetteket.
Az indítványozó álláspontja szerint a fentiekhez hasonlóan az Stv. 59. §-a, amely az olimpiai járadékról rendelkezik, szintén az Alkotmány 70/A. §-ába ütközik, mivel a világbajnoki és Európa bajnoki érmet szerzett sportolók számára nem biztosít járadékot. Az indítványozó véleménye szerint „pénzügyi, vagy bármilyen alapon nem lehet megkülönböztetni »sportértékeinket«, vagy mindenkinek jár valamilyen állami, vagy közalapítványi juttatás (természetesen differenciáltan), vagy senkinek sem”.
Az indítványt tartalmilag vizsgálva az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének sérelmét állította, azaz álláspontja szerint hátrányos megkülönböztetést okoznak a támadott szabályok és nem segítik elő a jogegyenlőség megvalósulását.
II.
1. Az Alkotmány figyelembe vett szakaszai:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(…)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. Az Stv. támadott szakaszai:
„48. § (3) A Mező Ferenc Sportközalapítvány gondoskodik a nyugdíjas olimpiai és világbajnoki érmes sportolók, azok özvegyei, valamint a kiemelkedő sporteredmények elérésében közreműködő nyugdíjas sportszakemberek erkölcsi és anyagi megbecsüléséről.”
„59. § (1) Harmincötödik életévének betöltését követő év január 1. napjától kezdődően élete végéig olimpiai járadékra (a továbbiakban: járadék) jogosult az a magyar állampolgár, aki a magyar nemzeti válogatott tagjaként akár egyéni számban, akár csapattagként:
a) a NOB által szervezett nyári vagy téli olimpiai játékokon vagy a FIDE által szervezett Sakkolimpián, illetve
b) 1984-től kezdődően Paralimpián vagy a Siketlimpián
első, második vagy harmadik helyezést ért el (a továbbiakban: érmes).
(2) Élete végéig járadékra jogosult az érmes halálának időpontjától kezdődően annak özvegye, ha magyar állampolgár, és Magyarországon állandó lakóhellyel rendelkezik.
(3) Élete végéig járadékra jogosult az érmes járadékra jogosultságának időpontjától annak edzője – az érmes járadékra jogosultságának időpontjára tekintet nélkül –, a negyvenötödik életéve betöltését követő év január 1. napjától. Az edző járadékra csak akkor jogosult, ha magyar állampolgár, és a Magyar Köztársaság területén állandó lakóhellyel rendelkezik. Olimpiai járadék szövetségi kapitányi feladatot ellátó vezető edző részére is megállapítható.”
III.
Az indítvány az alábbiak szerint nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének vélt sérelmére irányuló indítványi résszel foglalkozott.
1.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy nem valósul-e meg az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § b) pontja értelmében vett res iudicata esete. Az Alkotmánybíróság 617/B/2000. AB határozatában (továbbiakban: Abh.) vizsgálta a sportról szóló, 2004. március 13. napjától hatálytalan 2000. évi CXLV. törvény (továbbiakban: régi Stv.) 73. § (1) bekezdésének b) pontját, amely a régi Stv. alapján járó olimpiai járadék egyik részletszabályát tartalmazta. Tekintettel arra, hogy az Abh. alapjául fekvő indítvány nem azt támadta, hogy csak olimpikonoknak jár járadék, hanem azt, hogy csak bizonyos időpont utáni sporteseményeken részt vett személyek jogosultak a juttatásra, ítélt dolog esete nem áll fenn.
1.2. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban rögzítette, hogy „[e]gy meghatározott sporteredményhez (adott esetben olimpiai érmes helyezéshez) nem jár az Alkotmányból levezethető, alanyi jogú kedvezmény, így rendszeres pénzbeni juttatás sem. A kedvezmény-nyújtás módja, feltételrendszere (a kedvezmény nyújtás időpontja, a sportrendezvény meghatározása, amelyhez egy adott kedvezmény, juttatás járul stb.), tartalma a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik. A szabályozásnál azonban nem járhat el önkényesen. Abban az esetben ugyanis, ha a személyek közötti különbségtétel »önkényes«, azaz »indokolatlan«, tehát nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot.” (Abh., ABH 2001, 1147, 1149.). Az olimpiai járadék tehát ex gratia juttatás, senkinek nincsen rá az Alkotmányból levezethető alanyi joga.
11/2003. (IV. 9.) AB határozatában az Alkotmánybíróság az ex gratia juttatásokkal kapcsolatban összefoglalóan az alábbiakra mutatott rá: „… [A] jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg a tekintetben, hogy biztosít-e egyáltalán valamilyen ex gratia juttatást, és ha igen, azt az érintettek mely csoportjának, milyen mértékben és milyen formában biztosítja. Így jelen esetben szabadon dönt arról, hogy kíván-e bizonyos csoportokat szociális jellegű juttatásban részesíteni vagy sem. (…) A csoportképzés azonban nem lehet diszkriminatív, nem lehet önkényes, a megkülönböztetésnek – és így egyes érintetti csoportok kihagyásának – ésszerű indokai kell, hogy legyenek.” (ABH 2003, 153, 169.)
1.3. Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az Stv. 59. §-ában foglalt szabály ésszerűtlen-e és ezért önkényes megkülönböztetést valósít-e meg. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az, hogy a jogalkotó úgy döntött, a kiemelkedő olimpiai eredményekhez járadékot rendel, míg más világversenyeken elért helyezéseket nem honorál, nem minősül ésszerűtlen, önkényes megkülönböztetésnek, a jogosulti kör meghatározása a jogalkotó csoportképzési szabadságának keretei között marad. A jogalkotó az olimpiai játékoknak és a világbajnokságoknak kiemelt jelentőséget tulajdonít, emiatt járadékot biztosít a kiemelkedő eredményeket elért sportolóknak.
Az Stv. 48. § (3) bekezdése szerint a nyugdíjas olimpikonok és világbajnoki érmes sportolók (és özvegyeik) erkölcsi és anyagi megbecsüléséről közalapítványnak kell gondoskodnia. Az Európa bajnokságokon, illetve más, az Stv. 48. § (3) bekezdésében nem említett sporteseményeken helyezést szerzett személyek vonatkozásában azonban a jogalkotó a közalapítványokhoz nem telepített ilyen feladatot. Ez a szabályozás sem minősül önkényes és ésszerűtlen különbségtételnek. Mindennek megfelelően a támadott szakaszok nem ütköznek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében foglaltakba. Tekintettel arra, hogy alkotmánysértés nem állapítható meg, az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a támadott szakaszoknak az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésébe való ütközése megállapítható-e az indítványban foglaltak alapján.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Stv. 48. § (3) bekezdése és 59. §-a, valamint az Alkotmány fent ismertetett tartalmú 70/A. § (3) bekezdése között nincsen érdemi alkotmányos összefüggés. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányos összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 67.; 2043/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 543, 544.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 546.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 141/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 584, 586.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432, 452.], az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét is elutasította.
Budapest, 2009. október 20.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
az Alkotmánybíróság elnöke |
|
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Holló András s. k., |
alkotmánybíró alkotmánybíró |
|
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k., |
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k. |
alkotmánybíró alkotmánybíró |
|
Dr. Trócsányi László s. k., |
előadó alkotmánybíró |
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás