125/2008. (XII. 3.) OGY határozat

1. Az ügy kapcsán látókörbe került cég az UD Zrt., továbbá a vezetői által működtetett cégcsoport tevékenysége mire irányult? Mekkora hálózatot épített ki, és milyen célra használta a cégcsoportot a vezetés?

2. Milyen szolgáltatásokat, milyen céllal, milyen megrendelői kör részére biztosított az UD-cégcsoport? Voltak-e kiemelt ügyfelei, megrendelői a „cégnek”?

3. A cégcsoport által gyűjtött különböző információk esetében kizárható-e, hogy a megrendelők tudták volna, hogy a kért, és megkapott információk részben, vagy jelentős részben jogsértő módon szerezhető be?

4. Milyen eszközrendszer, illetve technikai eszközök állnak, álltak az UD Zrt., illetve a vezetői által működtetett cégcsoport számára információk megszerzésére, adatgyűjtésre, tárolásra? Az eszközök beszerzése, az információs hálózat kiépítése, működtetése, üzemeltetése történhetett-e legális csatornákon keresztül, a vonatkozó jogszabályok betartásával?

5. Tetten érhető-e, hogy a Magyar Köztársaság különböző intézményei, hivatalos szervei adatállományához, különösen minősített információkhoz, személyes adatokhoz kívánt hozzáférni a cégcsoport? Mennyiben volt eredményes ez irányú tevékenysége?

6. Beépültek-e olyan szervezetekbe a cégcsoport tagjai, mint az NBH, VPOP, APEH, valamint különböző rendőri szervek?

7. Létrejöttekor, illetve később működése során kapott-e közvetlen, vagy közvetett támogatást a Nemzetbiztonsági Hivataltól, illetve annak vezetőitől, vagy más hatóságoktól, szervektől?

8. Vizsgálta-e az NBH az ügy kipattanása óta, hogy a hivatal munkatársai, tisztségviselői közül kik tartottak kapcsolatot az UD Zrt.-vel, kik oszthattak meg és cserélhettek információt az UD Zrt. vezetőivel és munkatársaival, különös tekintettel az egykor rendőrségi és nemzetbiztonsági állományba tartozó személyekre vonatkozóan?

9. Az NBH esetében kötik-e megfelelő szabályok a leszerelt, nyugdíjba vonult egykori munkatársakat? Amennyiben léteznek ilyen írott, vagy íratlan normák, ellenőrzik-e betartásukat megfelelő hatékonysággal, ha rendre előfordul, hogy az NBH egykori tisztjei és vezető munkatársai különbző bűncselekmények gyanújába keverednek?

10. A magánnyomozó cégek felügyeletét ellátó rendőrség az UD Zrt. tevékenységét ellenőrizte-e az elmúlt évek során, s ha igen milyen eredménnyel? Amennyiben nem vizsgálta, akkor ennek mi volt az oka?

11. Álltak-e megrendelői viszonyban az UD cégcsoporttal, vagy információszerzési céllal adtak-e feladatot országgyűlési képviselők a cégcsoport vezetőinek?

12. A Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének külföldi utazásaival, találkozóival kapcsolatos információkat jogszerűen beszerezhet-e egy magánnyomozó cég?

13. Lehetséges-e az NBH vezetője vagy bármely vezető munkatársa tekintetében az utazásokra, találkozókra vonatkozó adatokat teljesen nyílt információszerzéssel megszerezni úgy, hogy közben senki sem sért állam-, illetve szolgálati titkot, és nem kezel jogosulatlanul személyes adatokat?

14. Demeter Ervinnek, mint a területért felelős korábbi miniszternek, valamint a Nemzetbiztonsági bizottság tagjának hivatalból tudnia kellett-e, hogy az általa kért információk megszerzése jogszerűen, titoksértés nélkül megvalósítható-e vagy sem?

15. Országgyűlési képviselő, vagy konkrétabban az Országgyűlés Nemzetbiztonsági bizottságának tagja esetében, ha telefonlehallgatás érintettjévé válik, akkor milyen eljárást követnek az illetékesek? Kinek tartoznak ilyenkor jelentési kötelezettséggel a műveletben részt vevő „közszolgák”? Mi a teendő akkor, ha megállapítható, hogy az érintett képviselő nem részese semmilyen bűncselekménynek, és mi a teendő akkor, mikor ennek megítélése nem egyértelmű, vagy még inkább felmerül a gyanú, hogy a képviselő jogsértő magatartást követ? Köteles-e figyelmeztetni az országgyűlési képviselőt, vagy az illetékes bizottságot az NBH vezetése, ha a képviselő nyilvánvalóan jóhiszeműen ápol kapcsolatot olyan személlyel, aki bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható, vagy éppen ennek alátámasztására zajló műveleti tevékenység célpontja?

16. Hogyan jutott az MDF elnöke a hangfelvételhez?

17. Ki tudta, illetve kik és milyen céllal tudták befolyásolni titkosszolgálati eszközökkel, illetve lehallgatás útján beszerzett információkkal befolyásolni egy párt elnökválasztási kampányát?

18. Az MDF elnökéhez ismeretlen körülmények között került CD-n lévő hanganyag megismerése után Dávid Ibolya kellő körültekintéssel és jogszerűen járt-e el, amikor azt nyilvánosságra hozta?

19. Meggyőződött-e, s ha igen miként a volt igazságügy-miniszter a hangfelvétel „eredetiségéről”, az elhangzottak valóságtartalmáról, mielőtt a nyilvánosság elé tárta?

20. Az a hanganyag, amit Dávid Ibolya közzétett, azonos-e azzal a lehallgatási dokumentummal, amit Szilvásy György miniszter a Nemzetbiztonsági bizottság szocialista tagjainak – egy informális beszélgetés keretében – átadott, illetve a bizottság titkárságán keresztül a bizottság többi tagjának is eljuttatott?

21. Minősített adatként kezelt dokumentum volt-e a Dávid Ibolya által közzétett lehallgatási dokumentum? Ha igen, milyen minősítéssel bírt, és mikor ki, és milyen indokkal oldotta fel a minősítését?

22. Hogyan kezelte az UD cégcsoportra vonatkozó felderítés során a külső engedélyhez kötött titkos adatgyűjtés (telefonlehallgatás) során beszerzett adatokat az NBH? Ki mikor rendelkezett azok minősítéséről, minősítésének feloldásáról?

23. Milyen engedélyezési eljárás előzte meg a lehallgatásokat? Valamennyi telefonlehallgatás útján beszerzett adat rögzítése, tárolása (megtartása) törvényes volt-e?

24. Jogszerűen és kellő körültekintéssel járt-e el a miniszter, amikor az ügy kapcsán a szükséges, és elégséges tájékoztatáson túl, a rendelkezésére álló bizonyítékokat, információkat sokszorosította, és eljuttatta a Nemzetbiztonsági bizottság tagjainak?

25. Indokolt volt-e az információk adathordozón, papíron történő átadása, illetve játszott, játszhatott-e szerepet mindez abban, hogy később az ügy kapcsán rögzített lehallgatások felkerültek az internetre?

26. Kellő körültekintéssel, gondossággal kezelték-e a rendelkezésükre álló információkat azok az országgyűlési képviselők, akik tájékoztatást, továbbá konkrét adatokat, dokumentumokat kaptak adathordozón Szilvásy György minisztertől?

27. Történt-e megelőző intézkedés az NBH-nál, valamint a büntetőeljárásban részt vevő más szerveknél annak érdekében, hogy bizalmas adatok (személyes adatok, államtitkok és szolgálati titkok, nem nyilvános adatok) ne kerüljenek a nyilvánosság elé?

28. Miért nem a nyomozóhatóságok hozzák nyilvánosságra az ügy megértéséhez szükséges információkat, és miért nem akkor állnak elő a kellő számú, megalapozott bizonyítékkal, amikor ezt a nyomozati cselekmény állása indokolttá teszi?

29. Az eddigi kiszivárgások mennyiben akadályozzák az ügyben indított büntetőeljárás korrekt lefolytatását? Kimondható-e, hogy a kikerült információk nem sértették a nyomozás érdekeit, illetve megnevezett, vagy beazonosítható személyek jogait? A nyilvánosságra került információkkal kapcsolatosan történt-e visszaélés személyes adatokkal?

30. Az NBH, illetve a különböző, a nyomozásban részt vevő szervek betartották-e a vonatkozó büntetőeljárási és adatkezelési szabályokat eljárásuk során?

31. A nyilvánosságra került és egyértelműen a nyomozóhatóságoktól kikerült információk kapcsán felmerül a kérdés: az ügy kirobbanása óta a különböző nyomozásban részt vevő, közreműködő szervek (rendőrség, ügyészség, NBH) felelős vezetői megtettek-e mindent azért, hogy az információk kikerülését megakadályozzák, és a felelősöket megtalálják, a felelősséget megállapítsák?

32. Indított-e vizsgálatot, illetve fellépett-e kellő határozottsággal ebben a tárgykörben a nyomozás során keletkezett információk, személyes adatok nyilvánosságra kerülésével szemben a legfőbb ügyész, az országos rendőrfőkapitány, valamint a két illetékes miniszter: Draskovits Tibor, és Szilvásy György?

III. A vizsgálóbizottság maga határozza meg eljárási rendjét és vizsgálati módszereit.

IV. A vizsgálóbizottság tevékenységéről jelentést készít, melynek tartalmaznia kell