GÜ BH 2008/128
GÜ BH 2008/128
2008.05.01.
Az engedményes csak az engedményezett követelés érvényesítésére rendelkezik perbeli legitimációval – Nem terjeszkedik túl a bíróság az alperes ellenkérelmén, ha az alperes a kereseti kérelem elutasítását kéri, de a kereshetőségi jog hiányára kifejezetten nem hivatkozik [Pp. 3. § (2) bek., 215. §; Ptk. 329. §].
Az I. r. felperes pontosított kereseti kérelmében elsődlegesen az alperest 58 580 769 Ft, valamint ez összeg után 1997. december 11-étől 1999. december 31-éig évi 20%-os, 2000. január 1. napjától 2003. december 31-éig a mindenkori éves költségvetési törvényben meghatározott mértékű, míg 1994. január 1-jétől a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni. Követelése jogcímeként azt jelölte meg, hogy az 1997. november 18-án kötött szerződés jóerkölcsbe ütközött, mert célja a Cstv.-ben írt kielégítési sorrend megkerülése és a hitelezők kijátszása volt.
Ugyanezen összeg megfizetésének másodlagos jogcímeként szintén a szerződés semmisségére hivatkozott abból az okból, mert az álláspontja szerint a szerződés a Cstv. 1. §-ában, 4. §-ának (1) és 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megkerülését célozza.
Harmadlagos kereseti kérelme 21 080 769 Ft és kamatainak megfizetésére irányult jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. Végül a negyedleges kereseti kérelmében, szintén jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 2 330 769 Ft és annak a fentiekben megjelölt időponttól számított kamatai megfizetésére kérte az alperes kötelezését azzal az indokkal, hogy jogelődje, a II. r. felperes az alperes részére az őt megillető 56 250 000 Ft követelésnél a megjelölt összeggel többet utalt át.
Az alperes valamennyi kereseti kérelem elutasítását, továbbá viszontkeresetében az engedményezési szerződés semmisségének megállapítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban hozott ítéletével az I. r. felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét is elutasította. Kötelezte az alperest 15 napon belül a II-III. és IV. r. felperesek részére személyenként 200 000 Ft perköltség megfizetésére, míg az I. r. felperest az állam részére – felhívásra – 1 650 000 Ft eljárási illeték megfizetésére. Ítéletében tényként állapította meg, hogy a II. r. felperes 1997. december 23-ai kezdő időponttal felszámolás alá került. Kijelölt felszámolója a III. r. felperes, aki 1998. november 27-én a II. r. felperes képviseletében eljárva alperessel szemben keresetet terjesztett elő, melyben az 1997. június 18-án kelt megállapodás érvénytelenségének megállapítását kérte. 2000. szeptember 1-jén a III. r. felperes, mint engedményező, valamint a IV. r. felperes, mint engedményes ,,megállapodás követelés vásárlásáról, engedményezés'' elnevezésű szerződést kötöttek írásban, melynek I/1. pontjában a felek rögzítették, hogy a III. r. felperes, mint a II. r. felperes felszámolója az adós nevében és képviseletében 42. G. 76.211/1999. szám alatt peres eljárást indított az alperes ellen 56 250 000 Ft megfizetése iránt, a Ptk. 203. § (1) bekezdése alapján, a hitelezőktől történő fedezetelvonás jogcímén. A felek megállapodtak abban, hogy a III. r. felperes a fenti I/1. pontban részletesen körülírt követelését engedményezi a IV. r. felperesre.
2000. november 1-jén a IV. r. felperes, mint engedményező, valamint az I. r. felperes, mint engedményes engedményezési szerződés elnevezésű megállapodást kötöttek írásban, melyben a IV. r. felperes a Ptk. 328. § (1) bekezdése alapján az I. r. felperesre ruházta át a 2. pontban részletezett összes követelését, valamennyi a követelésből származtatható, minden közvetlen és járulékos jogot, ideértve a kártérítéssel, váltókból és a jogosult és kötelezett között megkötött szerződésekből származó mindenfajta igényt, de különösen a 42. G. 76.211/1999. számon folyamatban lévő polgári peres eljárásból származó igényeket. A szerződés 2. pontjában a követelés adatait úgy határozták meg, hogy a követelés kötelezettje az alperes, a követelés összege 2 334 000 Ft és 53 916 000 Ft, összesen 56 250 000 Ft és ennek 1997. június hó 18. napjától számított évi 20%-os kamata.
Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az engedményezési szerződésnek nem volt tárgya az alperessel szemben túlfizetés miatt, jogalap nélküli gazdagodás címén támasztott, 2 330 769 Ft követelés és járulékainak engedményezett követelésként történő átruházása. A IV. r. felperes csak 56 250 000 Ft összegű követelést ruházott át az I. r. felperesre, így az I. r. felperes is csak ezt az összegű követelést és az ez után járó késedelmi kamat követelést szerezte meg. Ez összegen felüli más jogcímen támasztott 2 330 769 Ft és járulékai követelés alperessel szemben történő érvényesítésére az I. r. felperesnek nincs kereshetőségi joga, ezért a negyedleges keresetet e címen utasította el.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, annak valamennyi kereseti kérelmet elutasító rendelkezését sérelmezve, az I. r. felperes nyújtott be fellebbezést. Kérte az ítélet megváltoztatását kereseti kérelme szerint, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság utasítását a per újabb tárgyalására. Fellebbezése indokaként arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetének önkényes átértelmezésével, érvelésének figyelmen kívül hagyásával, a hivatkozott jogszabályok téves értelmezésével, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzésével ellentétesen hozta meg határozatát. A megismételt tárgyaláson kizárólag az alperes viszontkeresetével foglalkozott, azzal kapcsolatban vett fel bizonyítást.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta, és kötelezte az I. r. felperest az alperes részére 15 nap alatt 720 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére. A felperes negyedleges kereseti kérelmével kapcsolatban az elsőfokú bíróságnak a döntésével és annak indokaival a másodfokú bíróság egyetértett. Megállapítása szerint az I. r. felperes alaptalanul hivatkozott a Pp. 215. § megsértésére, mert az alperes ellenkérelme a kereset teljes elutasítására vonatkozott.
A jogerős ítélet ellen – kizárólag az I. r. felperes negyedleges kereseti kérelme tekintetében – az I. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen kérte e kereseti kérelem tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet e rendelkezésére is kiterjedően, és a kereseti kérelme szerinti új határozat hozatalát. Felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. § (1) bekezdése, a Pp. 215. §-a és a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozott. Felülvizsgálati kérelme indoka szerint a bíróság túlterjeszkedett az alperes védekezésén, ezért megsértette a Pp. 215. §-át. A perben senki sem vitatta az engedményezés terjedelmét. A bíróság sem hívta fel a felek figyelmét erre, s nem tette lehetővé, hogy a hivatalból észlelt kifogással kapcsolatban a felek jognyilatkozataikat megtegyék. E körben hivatkozott a BH 2006. évi számában 219. sorszámon közzétett eseti határozatban kifejtettekre. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 215. §-át tévesen értelmezte, hiszen a döntés jogcímét az alperes helyett maga a bíróság adta meg, aki nem veheti át az alperes szerepét, helyette nem fogalmazhatja meg védekezésének jogi indokait.
Az eljárt bíróságok – álláspontja szerint – csak részben értékelték a felperesek nyilatkozatait és a csatolt okiratokat, az ítéletet nagyrészt ezek figyelmen kívül hagyásával hozták meg, a bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jutottak. A 7. sorszámú jegyzőkönyv második oldal utolsó előtti bekezdésében a felek, így a II. és IV. r. felperes bírói kérdésre elismerték, hogy a perbeli teljes követelést az I. r. felperes jogosult érvényesíteni, tehát az engedményezés a teljes peresített követelésre kiterjedt. Ugyanezt igazolja a 11/F/1. alatti engedményezési nyilatkozat is.
Sérelmezte, hogy a másodfokú ítélet a fellebbezési indokokat nem pontosan tartalmazza, illetve a fellebbezés elutasítását csupán egyetlen mondattal ,,intézte el'', ezzel megsértette a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat. A felperes által közölt tények és körülmények – melyeket a felek előadása és teljes bizonyító erejű magánokiratok is alátámasztanak – nem kerültek értékelésre, s ennek indokát sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem adta meg.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az I. r. felperesnek perköltség viselésére kötelezését kérte, melyet a felülvizsgálati érték 5%-ában kért megállapítani, hozzászámítva az áfát is. Hivatkozott arra, hogy az engedményezési okiratok csak 56 250 000 Ft engedményezést igazolnak. A felperes a negyedleges kereseti kérelmét először a 2004. augusztus 6-ai beadványában terjesztette elő állítva, hogy 1997. július 16-a és 1997. december 11-e között 58 580 769 Ft összeg kifizetésére került sor. Ezt az állítását, a különbség kifizetését azonban nem bizonyította. Ezzel szemben a felperes a csatolt banki bizonylattal cáfolta saját előadását. Az F/5. alatt csatolt bankszámlakivonatok 1997. július 16-a és október 28-a között összesen 41 028 000 Ft átutalását igazolják. Az I. Utazási Iroda Kft.-nek egy főkönyvi kivonata első sorában szerepel az 58 330 546 Ft-os összeg, azonban e Kft. nem peres fél, nem azonos a per alperesével, így e főkönyvi kivonatnak nincs az ügy eldöntése szempontjából jogi jelentősége.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem sértette a Pp. 215. §-át, mert az alperes a kereset elutasítását kérte, a bíróságok pedig a jogcím vonatkozásában nincsenek kötve sem a kereseti kérelemhez, sem az alperes ellenkéreleméhez. Nem sértette meg a másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét sem, mert a másodfokú bíróság a Pp. 254. § (3) bekezdésére jogszerűen hivatkozhatott. Az elsőfokú ítéletet e részében indokai alapján hagyta helyben.
A felülvizsgálati kérelem kapcsán a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes engedményezéssel megszerezte-e a negyedleges kereseti kérelmében megjelölt 2 330 769 Ft és járulékai követelést, azt a maga nevében jogosult-e érvényesíteni. Ennek során a továbbiakban azt kellett vizsgálni, hogy mi volt az eredeti jogosult, a C. T. Kft. ,,f. a.'' követelésének a tárgya, abból milyen összeget engedményezett az M. K. Rt. részére, továbbiakban az M. K. Rt. és a jelen per felperese közötti engedményezési megállapodás mit tartalmaz.
A per adataiból megállapítható, hogy a C. T. Kft. az alperes ellen 56 250 000 Ft és járulékai visszafizetése iránt indított pert. Ezt a peresített követelést engedményezte a C. T. Kft. ,,f. a.'' 2000. október 19-én az M. K. Rt. részére. Az engedményezési okirat 2. pontjában a követelés összegét pontosan megjelölték, a 4. pontban pedig meghatározták, hogy a 2. pontban meghatározott követelésből származtatható milyen jogokat jogosult érvényesíteni az engedményes. Ugyanilyen tartalommal jött létre az M. K. Rt. és Sz. Z. között 2000. november 1-jén az engedményezési megállapodás.
A Ptk. 328. §-a (1) bekezdésében szabályozott engedményezés szerint a jogosult a követelését szerződéssel másra átruházhatja. A jogosult követelése 56 250 000 Ft és járuléka volt. Az engedményezési okirat egyértelműen ennek az összegnek az átruházását tartalmazza. Az engedményezési megállapodás 2. pontjában a felek összegszerűen pontosan megjelölték ezt az engedményezett követelést, amelyet a megállapodás 4. pontja nem bővített, abban csak azt részletezték, hogy az engedményezett követelés erejéig milyen igények érvényesítésére van lehetősége az engedményesnek. Mindezen peradatoknak a Pp. 206. § (1) bekezdése szerinti összefüggő értékelésével helyes a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a negyedleges kereseti kérelem tekintetében a felperes kereshetőségi joggal nem rendelkezik, mert arra az engedményezés nem terjedt ki.
A III. r. felperesnek 7. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyv 2. oldalán tett az a nyilatkozata, miszerint ,,elfogadja, hogy az I. r. felperes jogosult a perbeli követelés érvényesítésére'', nem alapozza meg az I. r. felperesnek az engedményezésre alapított kereshetőségi jogát. E nyilatkozat nem változtat a tartalmilag pontosan meghatározott, engedményezési okiratban foglaltakon. A nyilatkozatot a III. r. felperes 2004. szeptember 7-én tette meg, amikor az I. r. felperes a negyedleges kereseti kérelmét még elő sem terjesztette. Annak előterjesztésére csak az elsőfokú bírósághoz 2005. november 2-án érkezett 11. sorszámú előkészítő iratban került sor.
Az eljárt bíróságok nem sértették meg a Pp. 215. §-át, mert az alperes ellenkérelmében mindvégig a kereset teljes elutasítását kérte. Annak a körülménynek, hogy az alperes a felperes kereshetőségi joga hiányára a kereseti kérelem kapcsán kifejezetten nem hivatkozott, nincs jogi jelentősége, mert a bíróság sem a kereseti kérelem jogcímé-hez, sem a védekezés jogcíméhez nincs kötve, csak a felek kérelméhez. A bíróságnak egyébként is hivatalból kötelessége vizsgálni, hogy az engedményezett követelés tekintetében a felperesnek van-e kereshetőségi joga.
A jogerős ítélet a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértése nélkül, a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helytállóan utasította el a felperes negyedleges kereseti kérelmét is. A másodfokú bíróság eleget tett a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének, mert az elsőfokú bíróság ítéletének a negyedleges keresetet elutasító rendelkezését indokaira utalással hagyta helyben, ezért a Pp. 254. § (3) bekezdése értelmében elegendő volt a másodfokú ítélet indokolásában csupán erre a körülményre utalnia.
Miután a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárási jogszabályokat a jogerős ítélet nem sérti, a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján felülvizsgálattal támadott részében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.461/2006.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás