1357/B/2008. AB határozat
1357/B/2008. AB határozat*
2009.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t :
Az Alkotmánybíróság a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 114/A. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 114/A. § (11) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében. A bírósági végrehajtási eljárásban – annak megindulásakor – félként az adós és a végrehajtást kérő(k) szerepelnek. Az eljáró végrehajtó a foglalás után azt, akiről valószínűsíthető, hogy a lefoglalt zálogtárgyon zálogjoga áll fenn, tájékoztatja arról, hogy a zálogjogból fakadó igényét a végrehajtási eljárásba végrehajtást kérőként bekapcsolódva érvényesítheti.
Ezt a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódás engedélyezése tárgyában folyó eljárást szabályozza a Vht. 114/A. § (1)–(10) bekezdése, melyben az adósnak, illetve a végrehajtást kérő(k)nek lehetőségük van arra, hogy a zálogjogosult követelésének jogalapját és összegszerűségét is vitassák. Amennyiben a felek ezt nem vitatják, a bíróság nemperes eljárásban végzéssel dönt, és a zálogjogosult a továbbiakban végrehajtást kérőként vesz részt a végrehajtási eljárásban. Ha a felek a jogalapot vagy az összegszerűséget vitatják, akkor a bíróság a bekapcsolódás engedélyezése iránti kérelmet elutasítja, melynek következtében a zálogjogosult a zálogjogból eredő igényét perrel érvényesítheti. Amennyiben pedig az adós vagy a végrehajtást kérő(k) a zálogjoggal biztosított követelés összegszerűségét a zálogjogosult kérelmében foglalttól eltérő összegben ismerték el, a bíróság – a zálogjogosult kérelmére – ezen összeg tekintetében engedélyezi a bekapcsolódást.
A bekapcsolódást engedélyező végzés (akár peres, akár nemperes eljárásban született) ellen a jogszabály jogorvoslatot biztosít: a zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő(k) egyaránt fellebbezhetnek.
A Vht. támadott rendelkezése szerint, amennyiben a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed. Ez azt eredményezi, hogy a bekapcsolódás engedélyezését követően, de még a végrehajtási eljárás befejeződése előtt megindult másik végrehajtási eljárás végrehajtást kérőjének a jogszabály nem biztosítja azt a jogot, hogy a már bekapcsolódott zálogjogosult követelésének jogalapját vagy összegszerűségét utóbb vitathassa, valamint azt sem, hogy a bekapcsolódást engedélyező végzés ellen – annak jogerőre emelkedését követően – jogorvoslattal éljen. Az indítványozó álláspontja szerint ez sérti az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügyi és rendészeti miniszter véleményét.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. A Vht.-nak az indítvánnyal támadott rendelkezése:
„114/A. § (11) Ha a végrehajtási eljárás folyamatban léte alatt a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A zálogjogosultnak a végrehajtási eljárásba való bekapcsolódását biztosító jogintézményt a Vht. módosításáról szóló 2000. évi CXXXVI. törvény 53. §-a illesztette a jogrendszerbe. Ennek célja a törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint az volt, hogy „a zálogjogosultak törvényes érdekeinek érvényesülése a végrehajtási eljárásban is teljesebb mértékben megvalósuljon: ne fordulhasson elő az a helyzet, hogy a zálogtárgyak végrehajtás során történő értékesítésére a zálogjogosultak értesítése és igényérvényesítésük biztosítása nélkül kerüljön sor.”
A Vht. 114/A. § (1) bekezdése szerint a zálogjogosult kérelmére a végrehajtást foganatosító bíróság a soron kívül meghozott végzésével megállapítja a zálogjogosult kielégítési jogának megnyíltát, és engedélyezi, hogy a végrehajtási eljárásba bekapcsolódjék, ha a zálogjoggal biztosított követelés jogalapja és összegszerűsége – önálló zálogjog esetén a jogalap és az összegszerűség – nem vitatott. A (2) bekezdés értelmében a kielégítési jog megnyíltát a bíróság (polgári peres vagy nemperes eljárás keretében) az alapján állapítja meg, hogy a zálogtárgyat végrehajtási eljárás során lefoglalták. Amennyiben tehát a kielégítési jog megnyíltát a bíróság megállapítja, a zálogjogosult a végrehajtási eljárásban immár végrehajtást kérőként (azaz félként) gyakorolhatja a zálogtárgyból való kielégítés jogát. A bíróság a bekapcsolódás engedélyezése iránti eljárás során abban a kérdésben folytat le bizonyítást, és foglal ennek eredményeként határozatában állást, hogy a kérelmezőnek (a zálogjogosultnak) a lefoglalt vagyontárgyon fennáll-e a zálogjoga. Erről pedig végzéssel dönt, mellyel szemben a jogorvoslat a Vht. 114/A. § (9) bekezdése alapján biztosított. Ennek megfelelően a bíróság a végzéssel – jogorvoslat igénybe vétele esetén a másodfokú határozattal – a zálogjog fennállásának tényéről véglegesen dönt, azaz – ebben a részkérdésben – „ítélt dolgot” keletkeztet.
2. Az Alkotmánybíróság több határozatában [legelőször az 5/1992. (I. 30.) AB határozatban] kifejtette, hogy az Alkotmány a jogorvoslathoz való jogot az alkotmányos alapjogok között rögzíti. A jogorvoslati jog mint alkotmányos alapjog megköveteli, hogy az érdemi, ügydöntő határozat tekintetében a jogorvoslat biztosítsa a döntést hozó szervtől eltérő más szerv részéről a felülvizsgálatot. A jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog immanens tartalma az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége (ABH 1992, 27, 31.).
A Vht. 114/A. § (9) bekezdése alapján a bekapcsolódásról döntő határozattal szemben a zálogjogosult, az adós és a végrehajtást kérő(k) egyaránt fellebbezhetnek. A határozat meghozatalának időpontjában az eljárásban félként szereplők mindegyike igénybe veheti tehát a törvény által biztosított jogorvoslatot. Emiatt a jogorvoslathoz való jog sérelmére hivatkozás nem megalapozott.
Az sem eredményezi a jogorvoslathoz való jog sérelmét – melyre az indítványozó kifejezetten hivatkozott –, hogy amennyiben a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, ennek a később indult végrehajtási eljárásnak a végrehajtást kérője a már jogerős bekapcsolódást engedélyező határozat ellen nem fellebbezhet, hanem a bekapcsolódás hatálya e további végrehajtásra is kiterjed. Ennek indoka az, hogy a bekapcsolódás engedélyezése körében vizsgált jogviszony nem a végrehajtást kérő és a zálogjogosult, hanem a zálogjogosult és az adós között áll fenn. A később indult végrehajtási eljárásban csak a végrehajtást kérő személye különbözik, az adósé és zálogjogosulté nem, valamint a zálogtárgy is azonos a korábban megindult végrehajtási eljárásban lefoglalt zálogtárggyal. A később indult végrehajtási eljárás végrehajtást kérője már a bíróság által vizsgált tény (nevezetesen, hogy fennáll-e a zálogjog) jogerős elbírálását követően válik egy másik végrehajtási eljárás alanyává (féllé). Önmagában az, hogy egy, már jogerősen elbírált tényt – mely hatással van egy másik eljárásra – ennek a később megindult eljárásnak az egyik alanya nem vitathat, nem eredményezheti a jogorvoslathoz való jog sérelmét. Sőt, amennyiben erre lehetőséget biztosítana a jogszabály, akkor az egy, már jogerősen lezárt jogviszonyt tenne ismét vitássá, mely a jogbiztonság követelményével nem volna összeegyeztethető. Az, hogy a zálogtárgyat a bekapcsolódás engedélyezését (valamint a kielégítési jog megnyíltát) követően másik végrehajtási eljárásban is lefoglalják, nem teheti a zálogjogot – mint már jogerősen megállapított tényt – ismételten vitássá, nem eredményezheti a zálogjog (már vizsgált) fennállásának újbóli elbírálását. Erre tekintettel a jogorvoslathoz való jog sérelme a Vht. támadott rendelkezése vonatkozásában nem állapítható meg, így az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét elutasította.
3. Az indítványozó – a fellebbezési jog hiánya mellett – azt is kifogásolta, hogy a bekapcsolódás engedélyezését követően megindult másik végrehajtási eljárás végrehajtást kérőjének a Vht. nem biztosítja azt a jogot, hogy a már bekapcsolódott zálogjogosult követelésének jogalapját vagy összegszerűségét vitathassa. Az indítvány ezen része tehát nem a bekapcsolódás tárgyában döntő határozat elleni jogorvoslat hiányát, hanem a később indult végrehajtási eljárás végrehajtást kérőjének a már befejeződött bekapcsolódást engedélyező eljárásba való részvételének és nyilatkozattételének kizártságát véli az Alkotmány 57. § (5) bekezdésébe ütközőnek. Az a tény, hogy a jogszabály nem biztosítja a követelés vitatásának lehetőségét egy már jogerős határozattal lezárult eljárásban, a jogorvoslati jog fent kifejtett tartalmával, azaz a más szervhez vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetőségével nem hozható közvetlen összefüggésbe. A rendelkezés olyan eljárásjogi eszközt szabályoz, mely magát az eljárás rendjét, annak menetét határozza meg, azonban az ügy érdemére – sem a bekapcsolódás engedélyezésére, sem a végrehajtási eljárás eredményeként a követelés behajtására – döntő befolyással nincs. A jogorvoslathoz való jog tartalmával nincs összefüggésben, hogy a jogszabály biztosít-e a feleknek nyilatkozattételi lehetőséget az eljárás során a határozat meghozatala előtt, avagy sem.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
Budapest, 2009. október 27.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lévay Miklós s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás